Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-31 / 307. szám

PEST MEGYEI HlBLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1992. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK fíú éves a Törley pezsgő Palackba zárt pohárcsengések Törley József mellszobra az előcsarnokban Aki nem tudná, a konya­kon kívül a pezsgőkészítés is a francia klérus „bűne”, bizonyos Dam Perignon, reimsi szerzetes bukkant rá a „buborékos bor” titkára a XVII. század második felében. Az első hazai pezsgővel 1882-ben, tehát pont 110 évvel ezelőtt koccinthatott a magyar közönség Törley József jóvoltából. A mind­össze 25 éves alapító — egy bácskai nagygazda ötö­dik gyereke — maga sem hitte, hogy a manufaktúra­ként induló kis vállalkozás rekordidő alatt európai hírnévre tesz szert s meg­hódítja magát a császárt is. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy az 1896-os mil­lenniumi ünnepségen Fe­renc József a Törley csa­ládnak is nemesi rangot adományozott (és a Csan- tavéry előnév használat­jogát). A jogutód, a Hungaro- vin Rt. ma is nagyhata­lom a hazai és nemzetközi pezsgőiparban, jóllehet, a KGST megszűntével jelen­tősen csökkent a megren­delésük. A budafoki gyáregység­ben folyó tevékenységet Abramowsky Béla mérnök mutatja be a helyszínen, részben a felszínen, de többnyire a pincékben, melyek összhossza 15 kilo­méter. Minőségtől függően há­romféle technológiával ké­szül a magyar pezsgő. A csúcsot a Francois jelenti, melynél a champagne-i el­járást használják. Az egy­szer erjesztett nemes bort három évig újraerjesztik, palackba zárva, sötét pin­cékben. A szén-dioxid nem művi úton, hanem az erjedés-érés során végbe­menő biológiai folyamatok termékeként kerül az ital­ba. Ez különben minden pezsgőre érvényes. A középkategóriás Hun­gária a hagyományos mód­szerrel készül, ez részben hasonlít a champagne-ihoz, ezt is palackban erjesztik,- de ennél már a gépek is szóhoz jutnak, s így ke­vésbé idő- és munkaigé­nyes. A legnépszerűbb — nyil­ván mert a legolcsóbb — a Törley. A jó minőségű bort 120—600 hektós fém­tartályokban erjesztik, ám ezeket már csak fél évig. A folyamatok zárt rend­szerben történnek, a palac­kozást, címkézést progra­mozott gépsorok végzik. Érdekes elidőzni a házi múzeumban, ahol az egy­kori — többségében Tör­ley József által tervezett — töltő- és dugaszológépeket őrzik. Akkoriban az évi másfél millió palack csúcs­teljesítménynek számított. De mire képes a pezsgő­gyár manapság? — kér­deztük dr. Terts András igazgatótól. — Többre, mint ameny- nyire igény van. Amíg volt KGST, évi 30 millió palack pezsgőt gyártottunk (há­rom litertől a kétdecisig többfajta kiszerelés van, de palackban mérve a terme­lést, a 0,750 literest veszik alapul). A múlt évi mély­pont után most úgy tűnik, az orosz nagymedve me­gint szomjas a pezsgőnkre. Karácsonyra és szilveszter­re a vártnál nagyobb meg­rendelések érkeztek, igaz, nem hozzánk, hanem a bo­nyolításra szakosodott kft.- hez (ez azt jelenti, a Hun- garovint nem érhetik „meglepetések”, a kft.-k helyben és rögtön fizetnek). A hazai igények is ilyentájt tetőznek, az éves össztermelés fele az utolsó negyedévben kerül kiszál­lításra. Francoisból 50 ezer, a Hungáriából kétmillió, a Törleyből hatmillió palack, melynek 60 százalékával a magyar fogyasztók koccin­tanak karácsonykor és új­évkor. Terts András jóvoltából azt is megtudtuk, a ma­gyar lakosság az átlagosnál több pezsgőt fogyaszt, az egy főre eső pezsgőfogyasz­tás 2,5 palack, vagyis 1,8 liter évente. Ez a mennyi­ség évek óta stagnál, füg­getlenül az inflálódástól és a vásárlóerőtől. Utunk végén megcsodál­tuk a protokollterem Zsol- nai-csempeképét, mely — a görög mitológiák képi meg­jelenítésének mintájára — 27 négyzetméteren allego- rizálja a Törley pezsgő népszerűségét. Ez a csem­pekép az alapítás 25. évfor­dulójára készült, amit az alapító mindössze néhány nappal élt túl. Törley Jó­zsef ötvenéves korában tá­vozott, de nevét halhatat­lanná tette a magyar „bu­borékos bor”, ahogy a pezs­gőt nevezték 110 évvel ez­előtt. Szöveg: Matula Gy. Oszkár Kép: Vimola Károly Színprótv» félidőben A Törley-gyártelep a század elején Nagy család ban élni Megtartó erő A csengetésre 101 kisku­tya helyett 6 szalad a ka­puhoz. Szép, új házban él­nek Ungváriék. tíz gyere­kük közül kilenccel. Erika, a legidősebb lány már el­költözött otthonról, ő Kecs­keméten lakik nővérszállón. Hozzájuk igyekezve azon tűnődtem, hogy évtizedek­kel ezelőtt még természetes volt a bőséges gyermekál­dás. Manapság viszont szin­te mindenki meglepődik, ha nagycsaládosokról hall. Az édesanya nyit ajtót. Fiatalos, csinos és sugárzik belőle valami rendkívüli erő, titkos nyugalom. Kez­deti zavara nehezen oldó­dik. Végig csöndesen, sze­rényen, halkan mesél a gyerekekről. — Amikor Erika szüle­tett, még albérletben vol­tunk. Évek múlva költöz­tünk Ceglédre. Én Tarpá- ról származom, a férjem az Idevalósi. Második gyer­mekünk csak jóval később, 7 év múlva érkezett — mondja és mosolyog, mert a tíz gyerek láttán megle­pődöm. Erika 23, Erzsiké 16, Éva 14, Enikő 13 éves. Erika már 5 éve dcűgozik ápolónőként. Sokszor vá­ratlanul toppan be, de ami­kor hazajön, mindig nagy az öröm a családban. Mi­kuláskor is meglátogatott minket — meséli az édes­anya. Erzsiké szintén ingá­zik, de ő minden hétvégén hazajár. A nagykőrösi Tol­di Élelmiszeripari Szakkö­zépiskola második osztályos tanulója. Szeret zenét hall­gatni, sokat olvas és min­den szabadidejét otthon tölti. Most éppen a Nagy indiánkönyvet bújja. Éva szeptembertől tanul Kecs­keméten — férfiruha-készí- tést. Ö naponta ingázik, fél 6-kor kel mindennap. Eni­kő hetedikes, a ceglédi Táncsics-iskolában. Ö még nem tudja, hová szeretne felvételizni. Érdekli a ke­rámiakészítés, és kedveli az állatokat. A kutyákat ki­váltképp ... A lányok igen jól megvannak egymással. Születési sorrendben őket követte a fél futballcsapat: Miki 12, András 10, Peti 9, Tomi 8, Zoli 5 és a kis At­tila 4 esztendős. Elevenek, amíg mi beszélgetünk, a ki­csik körülöttünk kergetőz- nek. A két apróság hol az asztal alá, hol az anyja szoknyája alá bújik. — Ne csipogjatok már — szól rá­juk az apjuk. A fényképe­zőgép előtt persze megille- tődve sütik le a szemüket. — Miki a rangidős a fiúk között, ő a sportban jeles­kedik. Cselgáncsozik, or­szágos bajnok — mondja büszkén az édesanya. Az apa is kihúzza magát: — Minden versenyt megnyert az idén, amelyiken csak elindult. A fiúcska szerepelt már nemzetközi mezőnyben is, Svédországban és Fran­ciaországban is első, illetve második helyen végzett. Mikinek nem sok ideje ma­rad játszani, naponta jár edzésre. Ez a hobbija is. Andrásról megtudom, hogy csöndes, de a társasá­got igényli. Szereti, ha ját­szanak vele. Nagyon ra­gaszkodnak egymáshoz mindnyájan, s ha valame­lyik gyerek nincs otthon, hiányolják a többiek. Érez­ni közöttük a fészekmele­get. Az édesapát 1978-ban au­tóbaleset érte, leszázalékol­ták. Azóta rokkantnyugdí­jas. Otthon bütyköl, ezek­ben a hetekben éppen az új kazánházat készíti. Az édesanya húsz évig volt az EVIG-gel munkavi­szonyban, idén szeptember­től munkanélküli. Ungvári- né nem panaszkodik, sze­rény, csendes asszony. Ami­kor arról kérdem, hogyan tudja beosztani a család havi jövedelmét, könnybe lábadt szemmel, halkan mondja: nehezen. Egyebet nem tesz hozzá. A fürdőszobába bepil­lantva azt tapasztaltam, hogy a mosnivalók megál­lás nélkül várnak rá. Auto­mata. mosógépük például nincs, ö a karácsonyról és a gyerekekről beszél szíve­sen. — Mindig a hallban ál­lítjuk fel és díszítjük fel a fenyőfát. Az idén gyönyö­rűen csillogó, muzsikáló, hatalmas... Az egyik fi­úcska közben huncutul oda­súgja: — A papa később mindig leül a fotelba és csip-csip ... tűnnek el a szaloncukrok... Nálunk mindig csörög a fa. — A Cili cica is hozzátartozik a családhoz, a kutyákkal el­lentétben, ő bent tanyáz­hat. Amikor a fa aljára is aggatunk szaloncukrot, ő addig pofozza a papírost, amíg lejátssza az édességet — meséli tovább a mama. Most, az ünnepek alatt éj­szakába nyúlóan játszottak a kicsinyek az ajándékok­kal. Ilyenkor nincs takaro­dó. Erzsiké meséli: a fiúk úgy belemerültek az autó­zásba, hogy alig lehetett őket összeszedni. Két rész­ben vacsoráztunk. Az ün­nepekre készített sütemé­nyek másnapra mind el­fogytak, pedig több tucat tepsivel sütöttem — moso­lyog a mama. A krémes a kedvencük, a bejglit vi­szont nem szeretik. Nézem az asszonyt... egyszerű lényéből, szelíd szavaiból szeretet árad. És ez a szeretet családot, em­bert megtartó erő. T. A. Erika kivételével együtt a család. Balról jobbra állnak: Erzsiké, Attila, Tomi, Zoli, András, Peti, Éva; az édesanya és az édesapa mellett pedig Miki és Enikő ül (Erdősi Agnes felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom