Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-31 / 307. szám
PEST MEGYEI HlBLAP SZŰKEBB HAZÁNK 1992. DECEMBER 31., CSÜTÖRTÖK fíú éves a Törley pezsgő Palackba zárt pohárcsengések Törley József mellszobra az előcsarnokban Aki nem tudná, a konyakon kívül a pezsgőkészítés is a francia klérus „bűne”, bizonyos Dam Perignon, reimsi szerzetes bukkant rá a „buborékos bor” titkára a XVII. század második felében. Az első hazai pezsgővel 1882-ben, tehát pont 110 évvel ezelőtt koccinthatott a magyar közönség Törley József jóvoltából. A mindössze 25 éves alapító — egy bácskai nagygazda ötödik gyereke — maga sem hitte, hogy a manufaktúraként induló kis vállalkozás rekordidő alatt európai hírnévre tesz szert s meghódítja magát a császárt is. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy az 1896-os millenniumi ünnepségen Ferenc József a Törley családnak is nemesi rangot adományozott (és a Csan- tavéry előnév használatjogát). A jogutód, a Hungaro- vin Rt. ma is nagyhatalom a hazai és nemzetközi pezsgőiparban, jóllehet, a KGST megszűntével jelentősen csökkent a megrendelésük. A budafoki gyáregységben folyó tevékenységet Abramowsky Béla mérnök mutatja be a helyszínen, részben a felszínen, de többnyire a pincékben, melyek összhossza 15 kilométer. Minőségtől függően háromféle technológiával készül a magyar pezsgő. A csúcsot a Francois jelenti, melynél a champagne-i eljárást használják. Az egyszer erjesztett nemes bort három évig újraerjesztik, palackba zárva, sötét pincékben. A szén-dioxid nem művi úton, hanem az erjedés-érés során végbemenő biológiai folyamatok termékeként kerül az italba. Ez különben minden pezsgőre érvényes. A középkategóriás Hungária a hagyományos módszerrel készül, ez részben hasonlít a champagne-ihoz, ezt is palackban erjesztik,- de ennél már a gépek is szóhoz jutnak, s így kevésbé idő- és munkaigényes. A legnépszerűbb — nyilván mert a legolcsóbb — a Törley. A jó minőségű bort 120—600 hektós fémtartályokban erjesztik, ám ezeket már csak fél évig. A folyamatok zárt rendszerben történnek, a palackozást, címkézést programozott gépsorok végzik. Érdekes elidőzni a házi múzeumban, ahol az egykori — többségében Törley József által tervezett — töltő- és dugaszológépeket őrzik. Akkoriban az évi másfél millió palack csúcsteljesítménynek számított. De mire képes a pezsgőgyár manapság? — kérdeztük dr. Terts András igazgatótól. — Többre, mint ameny- nyire igény van. Amíg volt KGST, évi 30 millió palack pezsgőt gyártottunk (három litertől a kétdecisig többfajta kiszerelés van, de palackban mérve a termelést, a 0,750 literest veszik alapul). A múlt évi mélypont után most úgy tűnik, az orosz nagymedve megint szomjas a pezsgőnkre. Karácsonyra és szilveszterre a vártnál nagyobb megrendelések érkeztek, igaz, nem hozzánk, hanem a bonyolításra szakosodott kft.- hez (ez azt jelenti, a Hun- garovint nem érhetik „meglepetések”, a kft.-k helyben és rögtön fizetnek). A hazai igények is ilyentájt tetőznek, az éves össztermelés fele az utolsó negyedévben kerül kiszállításra. Francoisból 50 ezer, a Hungáriából kétmillió, a Törleyből hatmillió palack, melynek 60 százalékával a magyar fogyasztók koccintanak karácsonykor és újévkor. Terts András jóvoltából azt is megtudtuk, a magyar lakosság az átlagosnál több pezsgőt fogyaszt, az egy főre eső pezsgőfogyasztás 2,5 palack, vagyis 1,8 liter évente. Ez a mennyiség évek óta stagnál, függetlenül az inflálódástól és a vásárlóerőtől. Utunk végén megcsodáltuk a protokollterem Zsol- nai-csempeképét, mely — a görög mitológiák képi megjelenítésének mintájára — 27 négyzetméteren allego- rizálja a Törley pezsgő népszerűségét. Ez a csempekép az alapítás 25. évfordulójára készült, amit az alapító mindössze néhány nappal élt túl. Törley József ötvenéves korában távozott, de nevét halhatatlanná tette a magyar „buborékos bor”, ahogy a pezsgőt nevezték 110 évvel ezelőtt. Szöveg: Matula Gy. Oszkár Kép: Vimola Károly Színprótv» félidőben A Törley-gyártelep a század elején Nagy család ban élni Megtartó erő A csengetésre 101 kiskutya helyett 6 szalad a kapuhoz. Szép, új házban élnek Ungváriék. tíz gyerekük közül kilenccel. Erika, a legidősebb lány már elköltözött otthonról, ő Kecskeméten lakik nővérszállón. Hozzájuk igyekezve azon tűnődtem, hogy évtizedekkel ezelőtt még természetes volt a bőséges gyermekáldás. Manapság viszont szinte mindenki meglepődik, ha nagycsaládosokról hall. Az édesanya nyit ajtót. Fiatalos, csinos és sugárzik belőle valami rendkívüli erő, titkos nyugalom. Kezdeti zavara nehezen oldódik. Végig csöndesen, szerényen, halkan mesél a gyerekekről. — Amikor Erika született, még albérletben voltunk. Évek múlva költöztünk Ceglédre. Én Tarpá- ról származom, a férjem az Idevalósi. Második gyermekünk csak jóval később, 7 év múlva érkezett — mondja és mosolyog, mert a tíz gyerek láttán meglepődöm. Erika 23, Erzsiké 16, Éva 14, Enikő 13 éves. Erika már 5 éve dcűgozik ápolónőként. Sokszor váratlanul toppan be, de amikor hazajön, mindig nagy az öröm a családban. Mikuláskor is meglátogatott minket — meséli az édesanya. Erzsiké szintén ingázik, de ő minden hétvégén hazajár. A nagykőrösi Toldi Élelmiszeripari Szakközépiskola második osztályos tanulója. Szeret zenét hallgatni, sokat olvas és minden szabadidejét otthon tölti. Most éppen a Nagy indiánkönyvet bújja. Éva szeptembertől tanul Kecskeméten — férfiruha-készí- tést. Ö naponta ingázik, fél 6-kor kel mindennap. Enikő hetedikes, a ceglédi Táncsics-iskolában. Ö még nem tudja, hová szeretne felvételizni. Érdekli a kerámiakészítés, és kedveli az állatokat. A kutyákat kiváltképp ... A lányok igen jól megvannak egymással. Születési sorrendben őket követte a fél futballcsapat: Miki 12, András 10, Peti 9, Tomi 8, Zoli 5 és a kis Attila 4 esztendős. Elevenek, amíg mi beszélgetünk, a kicsik körülöttünk kergetőz- nek. A két apróság hol az asztal alá, hol az anyja szoknyája alá bújik. — Ne csipogjatok már — szól rájuk az apjuk. A fényképezőgép előtt persze megille- tődve sütik le a szemüket. — Miki a rangidős a fiúk között, ő a sportban jeleskedik. Cselgáncsozik, országos bajnok — mondja büszkén az édesanya. Az apa is kihúzza magát: — Minden versenyt megnyert az idén, amelyiken csak elindult. A fiúcska szerepelt már nemzetközi mezőnyben is, Svédországban és Franciaországban is első, illetve második helyen végzett. Mikinek nem sok ideje marad játszani, naponta jár edzésre. Ez a hobbija is. Andrásról megtudom, hogy csöndes, de a társaságot igényli. Szereti, ha játszanak vele. Nagyon ragaszkodnak egymáshoz mindnyájan, s ha valamelyik gyerek nincs otthon, hiányolják a többiek. Érezni közöttük a fészekmeleget. Az édesapát 1978-ban autóbaleset érte, leszázalékolták. Azóta rokkantnyugdíjas. Otthon bütyköl, ezekben a hetekben éppen az új kazánházat készíti. Az édesanya húsz évig volt az EVIG-gel munkaviszonyban, idén szeptembertől munkanélküli. Ungvári- né nem panaszkodik, szerény, csendes asszony. Amikor arról kérdem, hogyan tudja beosztani a család havi jövedelmét, könnybe lábadt szemmel, halkan mondja: nehezen. Egyebet nem tesz hozzá. A fürdőszobába bepillantva azt tapasztaltam, hogy a mosnivalók megállás nélkül várnak rá. Automata. mosógépük például nincs, ö a karácsonyról és a gyerekekről beszél szívesen. — Mindig a hallban állítjuk fel és díszítjük fel a fenyőfát. Az idén gyönyörűen csillogó, muzsikáló, hatalmas... Az egyik fiúcska közben huncutul odasúgja: — A papa később mindig leül a fotelba és csip-csip ... tűnnek el a szaloncukrok... Nálunk mindig csörög a fa. — A Cili cica is hozzátartozik a családhoz, a kutyákkal ellentétben, ő bent tanyázhat. Amikor a fa aljára is aggatunk szaloncukrot, ő addig pofozza a papírost, amíg lejátssza az édességet — meséli tovább a mama. Most, az ünnepek alatt éjszakába nyúlóan játszottak a kicsinyek az ajándékokkal. Ilyenkor nincs takarodó. Erzsiké meséli: a fiúk úgy belemerültek az autózásba, hogy alig lehetett őket összeszedni. Két részben vacsoráztunk. Az ünnepekre készített sütemények másnapra mind elfogytak, pedig több tucat tepsivel sütöttem — mosolyog a mama. A krémes a kedvencük, a bejglit viszont nem szeretik. Nézem az asszonyt... egyszerű lényéből, szelíd szavaiból szeretet árad. És ez a szeretet családot, embert megtartó erő. T. A. Erika kivételével együtt a család. Balról jobbra állnak: Erzsiké, Attila, Tomi, Zoli, András, Peti, Éva; az édesanya és az édesapa mellett pedig Miki és Enikő ül (Erdősi Agnes felvétele)
