Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-29 / 305. szám

KÉP-ERNYŐ —------------------------------ —-—-— 1,11 ■; 1 sé t Lukács Sándor és Papp Zoltán tolmácsolásában hallgathattuk. Minden kommentár nélkül, ünnepi áhítatban. A rádió istentiszteletet közvetített az ünnep első napján. Hegedűs Lóránt püspök hirdetett igét a Kálvin téri református templomból. Figyelmezte­tően emelte fel szavát a mai történelem meghamisí- tói ellen. Vasárnap délelőtt a Szent Család plébánia- templomból Gyulai Oszkár plébános celebrált misét a család összetartó erejéről. E szép pillanatok után mintha tudatosan mostan­ra időzítette volna műso­rát a Gondolat-jel. Mely- nem mást boncolgatott, mint az egyház múlt és je­lentbe nyúló, úgymond „összefonódását a hatalom­mal”, az állammal, s e je­lenség szerintük megannyi ,.hátrányáról” szólott a nem kis manipulációval szerkesztett rádiós hetilap. Akárhogyan is: mindez most sem vált á Gondolat­jel dicsőségére. Erdős! Katalin A hazai televíziózás tör­ténetének új fejezete kez­dődött karácsony napján; megkezdte adását a Duna Televízió, a magyar műhol­das tévéadás. Nemhiába volt a jeles napi előkészü­let. Új arcokkal és új hang­gal jelentkezett a határain­kon túl is 'fogható műsor. Szép az új adás képi hívo- gatója. S az ünnepi varázs­latot fokozta a szignál tá­voli harangszava. A műsor­vezetők fiatalos bája feled­tette a már megszokott té­vés bemondók rutinos, ám gyakorta manipulativ esz­köztárát: Az összeállítások magyarságunk értékeit hi­vatottak átnyújtani. Végre egy csokorba kötve láthat­tuk a Jankovics Marcell által megálmodott — film­re vitt — magyar népmesé­ket. S a karácsonyi szent ünnephez kötődő; szokások felelevenítése rímelt a kí­sérleti adás készítőinek szándékával: nemes és időtálló műsorokat juttatni el a nézőhöz. Az MTV összeállításai magukon viselték a közel­múlt zaját. Bizonyára nem árulunk el kulisszatitko­kat, ha tudjuk: a műsor­összeállítás nem egyik nap­ról a másikra történik. MegtSpasztathattuk: a mos­tani ünnepen hallgattak a „múzsák'’. Azért akadt né­hány gyöngyszem is. A sajtóban dúló csatáro­zások — Élet és Irodalom, Heti Magyarország kontra Magyar Hírlap — sem árt­hattak ifjúságunk felejthe­tetlen olvasmányának, az Monstre színházi est és éjszaka — Gödöllőn Színházi éjszakát tarta- . nak holnap, december 30-án Gödöllőn, este 7 órá­tól a város művelődési köz­pontjában. A többórás előadás-sorozat keretében a vendégek — tűrőképessé­güktől függően — megte­kinthetik többek között J. M. Singer Hőséneket, P. Foster I. Erzsébetjét, a Fehérlófiát (magyar mí­tosztöredék), valamint Máeldun csodálatos utazá­sát. Az előadóművészek a Kerekasztal Színházi Ne­velési Központ és Színházi Társulás tagjai. Rendező Kaposi László. A Rajz János-díj nyertesei A Nemzeti Színház tár­sulata 17. alkalommal sza­vazott a Rajz János-díj- ról. Az idei díjjal Peremar- toni Krisztinát, valamint Rubold Ödönt és Szirtes Gábort (megosztva) jutal­mazták. Az elismerést nem­rég a színházban adták át. A díjban évről évre az a 40 év alatti színésznő és színész részesül, aki kollé­gái szavazatai alapján — az előző évadban bemuta­tott, de a következőben is műsoron szereplő darabban — kiemelkedő művészi tel­jesítményt nyújtott,. Széchényi Könyvtár — az év végén A „Kétszáz éves a ko­lozsvári hivatásos magyar színjátszás” című bemuta­tóval köszöntötte á neve­zetes évfordulót az Orszá­gos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. Ugyanakkor „A nemzet könyvtára” címmel nyílt tárlat nyitva tartását 1993. március 31-érg meghosz- szabbította az intézmény, A közgyűjtemény olvasó­termei és kiállításai szil­veszter napján 10 és 14 óra között kereshetők fel. Az új esztendőben január 2-án, szombaton, a nagy olvasó­termek reggel 9-től este 9- ig látogathatók, a KMK szakkönyvtár 9-tŐl 17 óráig tart nyitva. A különgyűj- teményi főosztály 'Olvasó­termei és kiállításai rlem fogadnak látogatókat. Kísérleti népfőiskola Cegléden A népfőiskolái mozgalom, amely a múlt század köze­pén Dániában kezdődött, valamennyi népréteget igyekszik bevonni a szak­irányú művelődés folya­matába. A ceglédi Kossuth Művelődési Központ igaz­gatója, Lűr István néhány hónappal ezelőtt már dé­delgette azt az álmot, hogy az intézményben ezt a kép­zést meg kellene valósíta­ni. Ám az induláshoz szük­séges feltételeket igen ne­hezen sikerült megteremte­ni. A Közoktatási Minisz­térium csaknem kilencven­ezer, míg az önkormányzat ■ háromszázhatvanezer , fo­rinttal támogatta az elkép­zelést. Fontos volt, hogy dr. Iléti Miklós országgyűlési képviselő, valamint a Tö­rök János Mezőgazdasági Szakközépiskola: és a Ká­rolyi Mihály'Kereskedelmi Szakközépiskola Kereske­delmi és Vendéglátó Szak­munkásképző Intézet igaz­gatója is az ügy mellé állt. A művelődési központ el­sősorban azokat a fiatalo­kat próbálta összegyűjteni, akik elvégezték az általá­nos iskola nyolcadik osz­tályát, de nem tudtak to­vábbtanulni semmilyen kö­zépiskolában. Ugyanis az ő helyzetük a szakmával bí­ró tizenévesekhez képest talán a legkilátástalanabb. A művelődési központ négyszáz tanulót értesített levélben, de csupán húszán jeleztek vissza. Közülük ti­zennégyen kezdték el a na­pokban a népfőiskolái tanul­mányokat. A lányok a ház­tartási, míg a fiúk a me­zőgazdasági munka forté­lyait sajátítják el. Ugyan­akkor tanulnak mezőgaz­dasági elméleti, valamint állampolgári ismereteket. És persze olyan közismereti tárgyakat, amelyekre fel­tétlenül szükségük lesz. A lányok a sütést-főzést a ke­reskedelmi szakközépisko­la tankonyhájában gyako­rolhatják. A fiúk pedig si­keres egyéni gazdálkodók­nál — a tavaszi munkák­tól az őszi betakarításig — szerezhetnek; jártasságot a mezőgazdasági műveletek­ből. Az elméleti anyagot a szakközépiskolák pedagó­gusai tanítják. A foglalko­zásokat— amelyek hatóra-' sak — ’ kedden és csütörtö-' kön tártják. Ez a kísérleti népfőiskola még képesítést nem ad a hallgatóknak. Viszont a ter­vek szerint a jövő eszten­dőben már a végzősök mi-, nősítést is , szerezhetnek. Am ennek elengedhetetlen kritériuma az, hogy heten­te ötször járjanak az intéz­ménybe a fiatalok. Termé­szetesen ez a működési költségeket is jelentősén megnövelné. Egyébként a művelődési központ tervezi azt, hogy felnőtteknek is in­dít népfőiskolát. f. r. KOCSIS LÁSZLÓ UTOELETE A llandóképtár Szigetszer tm Több alkalommal is hírt adtunk már arról, hogy — az özvegy jóvoltából — Szi- getszentmiklósra (a művész egykori városába) került a húsz éve örökre eltávozott Kocsis László festő- és gra­fikusművész munkáinak nagy része. A város képvi­selete nemrég emlékün­nepségen vehette át a nagy­becsű gyűjteményt — egy­kori barátok, tanítványok, Kocsis László művészetét és emberi nagyságát isme­rők jelenlétében. Az ott el­hangzott megemlékezések közül egy verset és egy tanuimányrészletet köz­lünk ezúttal — remélve, hogy általuk Kocsis Lász­ló szellemiségéhez pár lé­péssel közelebb kerülünk. # A/a-t. FteZr-c. HALÁSZ IMRE Beszélgetnünk kéne! (Marikának, férje, Kocsis László festőművész halálának évfordulóján.) örökké a fény udvarában fürdő arcod mögé már beásta magát a sötétség. Laci! csak mi nem tudtuk még, a rokonok: a „haraszti költő”, a Szekfücsokrával; a hetedikes idétlen kamasz, akibe beleláttál valakit, ki belőled hiányzott, és íegeződtetek már — Mester és diák!; vagy a tehenek — s disznók doktora (hűségben is talán a leghűségesebb); a gimnazista, kiből miniszter lett végül mind ott keringtünk Valód, körüled a megtérített asztal mellé kuporodva vagy az éppen csak épülgető város utcáit szabdalva úri-félcipősen: CSA-a bakancsosán, csukában, mezítláb: sárban, porban — ahogy szállt az évszak, s mire kiürült az utolsó pohár s elfogyott a falu a lábunk alól •— felhörpintettük, fölfaltuk: falánkok! — már túl voltunk Szent Ágostonon, Marxon, Baresayn, egy új, még ólom-cipómeleg Juhász Ferenc-íúgán, s Debussey tengerének láttuk a Dunát, ezt a békalenesés, túlkoszos lavórt Aztán, Laci, aztán a: KISZÁMÍTHATÓ! (aipit mi nem láthattunk) eljött érted is, a „zötyögő, a sipolászó, homok dombok között mászó”, a józsefattilás „fekete vonat”. De nem éz fáj, Laci (bár így iszonyúbb!) Hanem, hogy úgy álltunk fel az asztalod mellől, hogy valami fontosat, torkunkat szorítót nem kérdeztünk meg — dünnyögtünk hazáig; hogy úgy váltunk el — s ez ma is dühít, hogy Neked volt igazad (szédelegtünk bután) s hiába tanultuk meg a választ azóta, nincs kinek elmondani. „Tanár úr, készültem!” és nem röhögsz föl — bocsánat — nevetsz örökké fénylő arcodat mutatva: . „jól van, Miniszter Elvtárs, Elnök. Űr, jól. van .. .0 Holott egyre inkább semmi sincs jól, Laci! beszélgetnünk kéne — 20 év után is. (Szigetszentmiklős, 1992. dec.) IVagyon szeretett élni. de félt is tőle. Állandóan megkérdőjelezte munkáit. Olyan tisztelettel viselkedett a szűz felülettel szemben, hogy alig mert hozzányúlni. Legyen az papír, vászon, vagy alapozott farostlemez. Kiss Ernő barátja mesél­te: „Szentendrén voltunk, mindenki járt-kelt, dol­gozott. Ö néha megfigyelt valamit, készített egy kis vázlatot, hazavitte, és ugyanazt a kis ábrát 20—30-féle varációban megoldotta. Néha olyan parányi változtatásokat eszközölt csak rajta, hogy szinte az volt az érzésem, hogy ugyanazt rajzolta le újra. De nem. Azzal az árnyalatnyi változta­tással már több volt.” Egész egyéniségét ilyenné formálta. Arca sima volt, öltözete, mint egy hivatalnoké. Fiatal korá­ban a főiskolán csak úgy hívták, a „Diri”, mert kalapban és fehér ingben járt. Távol állt tőle a hivalkodás, és semmi külső jel nem árulta el, hogy festő, önmagáról nem be­szélt, csak a legszükségesebbet. Képeit nem sze­rette mutogatni. Szemérmesen takarta a látogató elől: „nincs kész”, „nincs még megfestve”, „lehet, hogy átfestem”. Délutánonként magára vette fel­öltőjét, nyakát behúzva elindult mindennapi sé­tájára. Először a házak között ballagott, s mikor belefáradt az ablakok, erkélyek, ajtók özönébe, a házak között szaladgáló hideg szél csípésébe, át­ment a vasúti síneken a buckába. Akácfák és ár- valányhajak sűrűjébe, a Tebe-folyóka csicsergő madaraihoz, a Duna-part nádringásához. Mindig csodálattal nézte ezt a kis világot. S amikor a nap a kifeszített horizonthoz ért, hazaindult. Ugyanolyan lassan, szemlélődve, még egyszer vé­gigfürkészte a tájat. Otthon cigarettára gyújtott, apró papírlapokon visszaidézte aznapi felfedezé­seit. Ekkor születtek kisméretű Duna-parti raj­zai ... A „Házak” és a „Város” témáihoz főleg Szentendre inspirálta, de a szigetszentmiklósi la­kótelep is megtalálható rajzain, ugyanúgy, mint az olaszországi kisvárosok hangulata is. Két ízben járt Olaszországban. Először 1964- ben négy hetet töltött ott, majd 1971-ben a Kép­zőművészeti Főiskola ösztöndíjasaként Firenzé­ben és Rómában időzött hosszabb ideig. De elju­tott Drezdába, Románia nagyobb városaiba is. Külföldi útjai mindig jelentős lépcsőfokok vol­tak munkásságában. Képei új elemekkel bővül­tek. Mindig azt leste, figyelte, hogy mit tud fel­használni a látványból saját munkáiban. Apró kis jeleket úgy rakott össze, hogy az „Város”, „Ház” legyen ... Hogy mekkora festő volt, s munkája mennyire jelentős a magyar művészetben, azt nem tudom még pontosan. De azt igen, hogy milyen ember volt, s hogy mit köszönhetek, köszönhetünk neki tanítványai, kiket elvezetett a művészet felé. (Somogyi György: Kocsis László grafikái) Egri csillagoknak. Gár­donyi Géza regényéből a forgatókönyvet Nemeskürty István szöveghűen tolmá­csolta. S már néhány évti­zeddel ezelőtt sem volt rest elővenni az 1913-as, szöveg­hű kiadást. Mint ahogyan Várkonyi Zoltánt sem vádol­hatjuk meg utólag „törté­nelemhamisítással”. A je­les alkotók közös akara­ta fénylett fel a film újra- nézésekor: történelmünk eme dicsősége minden kor­ban, minden korosztálynak tanulságos. Érdemes volt még megnézni Novak Fe­renc táncdrámáját, az An­tigonét, valamint a ka­posvári Csiky Gergely Színház három esztendővel ezelőtti zenés játékát, a Diótörőt. Az újabb tévévezetési szándék tükröződött a mű­soron kívül „becsempé­szett” néhány percben. Sza­bó Lőrinc Ima a gyerme­kekért és Ady Endre Kis, Icarácsonyi ének című ver­• • # Ünnep utáni számvetés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom