Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
A GYERTYALÁNG ÜZENETE Bármily gondterhelt a világ. Nekünk mégis meghitt ünnep a karácsonyi gyertyaláng Alig várjuk a percet, szívünk nyugalmát. Mely akkor van, mikor a család körülveszi a karácsonyfát. Szeretetben, békességben, boldogságban lenne jó élni, karácsony szent estéjét békében, sokáig megérni. Perjési Sándorné Abony ÜNNEPI KÉSZÜLŐDÉS (Részlet) Drága szép karácsony én már alig várlak, Hogy az ittlétedkor oszoljon a bánat (...) nekünk a papáról az maradt csak hátra Sok-sok finom falat kerüljön a tálra Igen szép karácsony maradjál meg nékünk Mindig így legyen ez, ameddig csak élünk. Lukácsi Lajosné Alsónémedi SZENTESTÉN - MAGÁNYOSAN (Részlet) Az ünnep egyidős lehet az emberiséggel. Mióta az ember öntudatra eszmélt, küzdelmeiben, bukásaiban, fölemelkedésében egyre csak keresi a választ élet és halál kérdéseire, létének értelmét feszegeti és újra meg újra rádöbben, hogy önnön élete kevés a választ felfogni... Csak összefo- gódzva lehet átélni, és csak emelkedett lélekkel lehet dicsérni a teremtés rendjét. Kicsinységünk tudata közel hoz egymáshoz. A szeretet ünnepén jó közel lenni szeI H S K t * S í C.' CXI A Tíz PARANTSOLAT, A7- AZ, MINDÉN TANACZKO- zafunknac. itdctúnknec es czclckcdctűnkae« í, Excd. XX. VtHl-V líráéi jjeretű nepcnu Halgaílad az cn to'ruenyem , Te Jjiucci meg ne Jccmenyiiiiyó'n, lelkei f ij ebben Imádságos énekcskönyv lapja (1574) Boldog karácsonyt! Kinek szíve tárva, bűnt megbocsát viszonzásra várva. Boldog karácsonyt! Minden családnak, kik e szent estén egymásra találnak. Boldog karácsonyt! Ki árván, egyedül, melegségre vágyik a magánytól menekül. Boldog karácsonyt! Hol viszály dúl, a fegyver pihen s a béke lángja gyűl. Boldog karácsonyt! Minden éhezőnek, ki betevőt ad hála néki érte. Boldog karácsonyt! Hol szeretet nincsen, minden otthont áldjon meg az Isten! Herczegh Imre Tahitót fala Tetteinkhez, De akkor hogyan ünnepeljen a magányos? Nem rájuk gondolunk, akik életformájukat önként választották — ők kiegyensúlyozott, elégedett emberek. Hanem a kényszerű magány, az keserves lehet. A gyászoló árvaság. A mozdulataik tétovaságában bujkáló hiány, amit a társ. vagy a szülő elvesztése jelent, az ünnepen kínzó, keserű fájdalommá növekedhet. És hogyan ünnepeljen az egyedülálló, szomorú kisember, akinek gondja- baja is — mondják — kisszerű, hisz élhetetlen, ügye- fogyott — ezért magányos. Ám. ha valakinek nincs férje, felesége, gyermeke, akkor vannak testvérei, rokonai és barátai, akiket szerethet, de legalábbis kedvelhet. Valaki, akire bajában számíthat. Ha meg nincs barát sem, lehet munkatárs vagy legalább egy szomszéd. Az ünnep számvetés is, kihívás a léleknek, ezért bizony elkerülnék sokan. Pedig lehetne a mégoly piciny karácsonyfán egy-egy gyertya lángja mindazok emléke, akiket szerettünk, de már nincsenek velünk. És vajon mit hoz az ünnep a háborús menekülteknek, a betegeknek, a megbélyegzetteknek, az ínséget szenvedőknek? Talán a harangok hangjában és a gyertya fényében a csend, a béke és a szebb jövő reményét. Dr. Bartha Gyula Budapest «1 »< A-r.... - “.**.*.*.*_** * ** * i ” . in ff f§f ft BIBLIA. Azaz, ISTENNEK ÓhV) TESTAMEN•TOMÁBAK Foglaltatott egc£ SZENT I RAS. nyelt/rt feeiiitstUt KÁROLYI CASPAR *l/aj. ét meflan Wa TODSI6*/ k'ts f*r. m ifan ilienitt elvit 4 Bel[i*nv Anm étmiéUs» Un.U jH. iU.i, I mi ff ft c# stílé F. KfA *f\ trTÍa fiirS*»»»'» Vv írf£ ^ Ő M. Tótfalusi Kis Miklós amszterdami Bibliájának címlapja (1683) __ÍTtLOfl JVUf! »< M-t.TTI'ívVi >. >VmT> KUtiiftnriieiiimix lítj-rit. ANGYALKA SÓHAJA (Részlet) Szépen kérlek Istenem, Békés karácsonyt adj nekem. Ne szóljanak a fegyverek, A szívekbe költözzön a szeretet Béküljenek meg az emberek, Szépek legyenek az ünnepek. Libényiné Parajdi Mariann Dunakeszi KARÁCSONY SZOVJET HADIFOGSÁGBAN (Részlet) A második hadifogságban töltött karácsonyom 1946- ban még az előző évinél is szomorúbb volt. Fenyőerdőben hatalmas területen foglyokkal építették a lágert. Földbe vájt barakkba voltunk elhelyezve, ahol társbérletben éltünk a patkányokkal, A láger körül sokezer fogoly feküdt a tömegsírokban. Az itt töltött szörnyű hónapok alatt mégis élményt jelentett számunkra az ugyancsak itt raboskodó tízezer japán hadifogoly. Nagyon megkedveltük ezt a nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkező kiváló népet. Ma is elismeréssel és szeretettel gondolok rájuk. December 23-ig tartottak itt bennünket, amikor újra marhavagonokba préselve elindítottak a velünk soha nem közölt ismeretlen cél felé. A vagon közepére állított vaskályha és a mellé helyezett fa és szén most mégis rossz sejtéseket ébresztett bennünk. Szibériára gondoltunk. Toporogva, egymást melegítve szenvedtük át az éjszakát, mert az idő szörnyű hidegre fordult. Némi vigaszt jelentett, hogy a vagon kis rácsos ablakán megpillantottuk a napot és annak állásából arra következtettünk, hogy nem északnak, hanem délnek tartunk. A tüzelőnk vészesen fogyott és tudtuk, hogyha az elfogy, akkor rakásra fagyunk ebben a széllel bélelt vagonban. Ma is úgy vélem azonban, hogy nem a véletlen folytán, hanem mivel karácsony szent napja volt, segítségünkre jött az isteni gondviselés. Egy nagyobb állomáson ugyanis vonatunkat félre- -tolták, éppen egy hosszú, szénnel megrakott szerelvény mellé. Az őrünk váratlanul megkérdezte tőlünk, hogy van-e szappanunk. Volt, mert éppen pár nappal előbb kaptunk egy- egy darabot. Ha nekem adjátok, mondta, megengedem, hogy vételezzetek magatoknak szenet a vagonból. örömmel odaadtuk a szappanainkat, azért, hogy engedjen bennünket szénhez jutni. Bátrabban tömtük a kis dobkályhánkat, amire nagy szükségünk volt, mert a hideg egyre keményebb lett. Felváltva melegedtünk és szomorkod- va magunkba mélyedve hallgattunk, mikor egyik társunk megtörte a csendet: Karácsony van, de nekünk nem a szeretet karácsonya, velünk már az Isten se törődik — és halkan elsírta magát. Ekkor egy budapesti református lelkész fogolytársunk szót kért és mély belső meggyőződéssel — akkor úgy tűnt, mintha a szentlélek szólt volna általa a szeretetről — Krisztus születéséről beszélt, akinek a számára akkor egy istállóban jutott hely állatok jászolában. Nagy hatással volt ránk a prédikációja. Háborgó lelkünk megnyugodott, reményt és bizakodást öntött belénk. Végül is három napi keserves utazás után Za- porozsjébe érkeztünk, ahonnan a következő év őszén mégiscsak hazakerültünk. Bizonyságául annak, hogy nincs még egy élőlény a földön, amelyik annyit kibírna, mint az ember. Írtam ezt azért, hogy sokakkal tudassam, a reményt a legkilátástalanabb helyzetben sem szabad, feladni! YViltner István Budapest AZ ÜNNEP ÜZENETE (Részlet) Annak idején a karácsonyi ünnepeket türelmetlen várakozás előzte meg, számoltuk, hányszor kell még aludni. Esténként betlehe- mesek járták az utcákat, s illendően fogadták őket, ahová bekopogtattak. A harangok hívó szavára megteltek templomaink, és a több száz torokból áradó hálaadó ének megszentelte a várva várt ünnepet. A karácsony legnagyobb ajándéka éppen az örökös újjászületés, amire épp most oly nagy szükségünk van, ha azt akarjuk, hogy békességben meglegyünk egymás mellett különböző nemzetiségű, fajú, vallású emberek. Nyissuk meg szívünket, tárjuk ki lelkünket és bátran tegyük meg az első lépéseket a békesség és a szerétéiért. (...) az elmúlt keserű történelmi időszak erőszakos cselekedeteinek hála istennek, vége. A szeretet által szemünk láttára újjáéled a hit és a remény. A megalázott, kisemmizett nemzet visszanyeri méltóságát, a diadalút lassan kirajzolódik., mert: Él nemzet e hazán. Feladatunk megérteni a pillanatnyi ellentmondásokat, hiszen az önzés manapság természetesebbnek tűnik, mint az önzetlenség. A Gondviselés nyilván nem véletlenül küldött és állított be minket ide. Nekünk itt van feladatunk, ennek a népnek vagyunk adósa, és adósságunkat itt kell lerónunk. Higgyünk abban, hogy ezen a földön semmi sem véletlen, hogy a gondviselés szent és az ember mindig tartozik valakihez. Ez maga az Isten. Dr. Kozma Elek Ócsa MEGŐRIZNI AZ ELLESETT TITKOT (Részlet) Tán tízéves voltam már, amikor édesanyám 24-én délután a kamrakulcsot elfelejtette eldugni és egy óvatlan pillanatban belestem. Nagyon megszeppentem. A kamrában egy feldíszített fenyőfa állt eldugva. Nem akartam a látottakról tudomást venni, s továbbra is dacosan ragaszkodtam gyermeki hitemhez, a meséhez az angyalokról, s mindenhez, ami olyan misztikussá tette a karácsonyt. Váltig hittem, hogy legalább az ajándékok az ablakon keresztül jöttek a szobába. Ezen az estén kaptam életem első karóráját. Csak édesapám segítségével találtam rá a fa egyik belső ágán. s mindjárt fel is csatoltam. Azon az estén az órával aludtam el. Másnap aztán újra elgondolkoztam, ki díszítette fel a karácsonyfát? Az évek peregnek, jött az új karácsony, és jött az új öröm. Megőrizni a titkokat az öcsém előtt, később a saját gyermekeim előtt. Megismertem az ajándékkapás öröme mellett az ajándékadás örömét. Mennyi kellemes fejtörést okozott, hogy kinek-kinek mit készítsek vagy mit vegyek. Feleségem mint mindenben ebben is ötletgazgad, s melegszívű. Felnőtt koromban azonban mindennél többet ér, hogy szenteste mindig hazamentünk, s a szüleimnél voltunk mindannyian. (...) Lehet, hogy az utóbbi évek karácsonya már gazdagabb, s a család a régi szép szokás szerint valamelyik testvérnél ösz- szejön minden évben azóta is. Mégis valami hiányzik. Hiányzik a gyermeki illúzió, s hogy már nem mehetünk haza. Mert már mi felnőttek vagyunk az angyalok, s mi tesszük misztikussá a hangulatot. Karácsony szenteste előtt szüléink sírjánál emlékezünk, kis fenyőt helyezünk a sírjukra. Emlékezünk azokra, akik felneveltek, tanítottak és embert faragtak belőlünk, hitükkel, példamutatásukkal, emberségükkel egyaránt. Szeretném és kívánom, hogy hazánkban, s szerte a nagyvilágban karácsony ünnepe a béke, a szeretet és az öröm ünnepe legyen minden ember számára. Scheming János Budapest ÍJFÉLI ŐRLÁMPÁK Az éjféli misére a családból mindenki elmegy, csak esetleg az idős személyek maradnak odahaza őrlámpának, mert ma már muszáj. A mise végeztével két órakor megérkezik a család, közösen eléneklik a Csillog a szép karácsonyfát, utána a karácsonyfa alatt elhelyezett ajándékoknak örvendünk. Ilyenkor közösen és jó ízléssel elfogyasztunk az András-napra levágott, vagy épp az ünnep előtt leölt disznó adta finomságokból. A házigazda egy vödör vízbe szép piros almát tesz, és aki ebből a vízből iszik, vagy megmossa az arcát, az egész évben nem lesz sápadt. Részlet K. Lázár Lajos dá- nyi olvasónk írásából SZÉPSÉGES ÁLOM VOLT (Részlet) Ajándékom itt is letettem, béke, megbocsátás, boldogság költözött szívünkbe. Szárnyaim leváltak, mint fehér galamb, ég felé szálltak. Ébredeztem, még mindig álmom járt eszembe Szobámat fény világította át, azt hittem látom Betlehem csillagát, pedig ez csak a holdvilág. Kár. hogy ez csak álom volt és nem lehet igaz, hogy Emberek békét, boldogságot kapjanak. Hogy boldogság, béke költözzön szívükbe Legalább egyszer egy évben, karácsony este. özvegy Bálint Jánosné, Maglód SZENT KARÁCSONY NAPJA Szent karácsony napja a szeretet ünnepe. Fények gyúlnak az emberi szívekbe, Csillogó karácsonyfa a szoba asztalán, Kacagó gyermekhangok töltik be a szobát. Az édesapa, anya, néma csendben nézi őket. Könnyes szemmel ölelik magukhoz kicsiny gyermeküket Hogy mit hoz a jövő azt még senki sem tudja, Jut e majd ezután is kenyér vagy kalács az asztalra Ha a sors minket is bele sodor a veszélybe, Nem lesz már erőnk hogy kijussunk belőle, Fáradt, elcsigázott tagjainkat vonszoljuk tovább, Miért kellett tönkre tenni megint, Ezt a szép magyar hazát. Szent karácsony napján térdre borulva, Föltekintünk a magas égre. Kérjük a jó Istent, hogy a magyar népet újból megsegítse. Fapp Imréné Pilis AJÁNDÉKOK A FA ALATT Ő, de szép a karácsony. Nincsen párja e világon. A házban a fa alatt díszeleg sok ajándék. Ügy, hogy ki sem látszik a nép. Az ajándékoknak örül a sok gyerek. Vígan nevetnek. Ügy, hogy a hóra kimenni el is feledkeznek. De azután kimentek. Miután megunták a szánkózást. Bementek a házba, S lefeküdtek a jó meleg ágyba. Nyikos János általános iskolai tanuló, Cyál
