Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-24 / 303. szám

PAIZS TIBOR A szeretet napja Személyek: Kaspar Kurt százados Fiú partizán Fritz szakaszvezető Helmut közlegény Partizánok Történik a II. világháború idején valamelyik hegyvi­déki táborhelyen. (Tábori hadiszállás a megfelelő kellékekkel. A helyi­ségben rendetlenség, a falon a Führer képe. A munka­asztalon kis karácsonyfa, dísztelen, csupán néhány gyer­tya ég rajta. Munkaasztalánál karosszékben ül a tiszt, s rádióján a „Stille Nacht”-ot hallgatja, majd hirtelen eszébe jut valami, egy szekrényből, amelyben a muníció áll, dobozkákat vesz elő. Papírba csomagolja őket, átköti, karácsonyfagallyat tűz mindenikbe, és a kis fa alá teszi, majd katonásan összecsapja a bokáját, kissé meghajol, mosolyog és azt mondja:) — Liese drágám, ez a te ajándékod (képzeletben át­nyújtja a csomagot Liesének, a feleségének, majd egy másik csomagot vesz elő, és jelképesen azt is átnyújtja.) — Michael, ez a tied. (Előveszi a harmadik csomagot is, leguggol, mosolyog, és átnyútja.) — Kis Alice, ezt neked hozta a Jézuska. Nocsak, hát nem is bontjátok ki? Nézd meg Liese, mi van a cso­magban, parancsolj, nézd meg! Ötven darab revolver- golyó! Viseld egészséggel! (Szétszórja a földön.) — Tessék, Michael! ötven darab gépfegyvergolyó, ágyúgolyót nem kapott apuka, kicsi Alice, te is be kell, hogy érjed revolvergolyóval. (A hüvelyeket szerteszét szórja a földön. Aztán magához tér, újra elrendezi öltö­zékét, kihúzza magát, és kiált.) — Helmut! (Középkorú katona lép be az ajtón.) SZÁZADOS: Szedje itt ezeket össze! Helmut, maga milyen ajándékot szeretne kapni ma este? HELMUT: Nekem nem ad senki ajándékot. SZÁZADOS: De ha lehetne, mit kívánna? HELMUT: Egy kis meleget. SZÁZADOS. Hol? HELMUT: Otthon. SZÁZADOS: És? HELMUT: Egv ágyat. SZÁZADOS: És? HELMUT: Egy sötét szobát. SZÁZADOS: És? HELMUT: Aludni. SZÁZADOS: Álmos bagázs! (Mondja dühösen.) HELMUT: Jelentem, én nem vagyok álmos. SZÁZADOS: Üljön le! Kap tőlem ajándékba egy csé­sze teát. És maga mit ad nekem ajándékba? (A katona fel akar állni.) Üljön vissza! (Odahúzza a székét a kato­na mellé.) Nézzen a szemembe és mondja meg, melyik van üvegből! A jobb vagy a bal? (A katona nézi, és a fe­jét rázza.) Hajoljon közelebb! Talán így. Na, melyik? HELMUT: Egyik olyan, akár a másik! SZÁZADOS: Gyáva csirkefogó! Maga fél megmondani az igazat, Helmut. Úgy viselkedik, mint egy civil. A had­seregnek nincs szüksége ilyen emberekre. A mi hadse­regünk szőke ragadozók falkája. Hódító és uralkodó had­sereg. Maga a nyájba való, nem a kiválasztottak közé! (Miután kibeszélte magából az^indulatot, megnyugszik.) Na, üljön vissza, nem akartam .bántani magát, csak bosz- szant, hogy maga kíméletes, és ezzel azt akarja itt ne­kem bizonyítani, hogy maga jó ember. Maga szegény, gyenge, és nyomorult. Ez mind megvetendő. A jó ember előkelő, hatalmas, szép és boldog. Hát ezek egyikét sem lehet magára fogni. Igya meg a teáját, és menjen vissza a posztjára! Niemand! (Aztán a rádióhoz lép, bekapcsol­ja, majd zubbonya felső zsebéből tükröt vesz elő, köze­lebb lép a fényforráshoz, a szemeit vizsgálgatja, de nem sok ideje van rá. Kintről zaj hallatszik, katonai vezény­szavak. s már nyílik is az ajtó. Csak arra marad ideje, hogy eltegye a tükröt és összeszedje magát. Most újra tiszt.) Befelé! Befelé! Schnell! Schnell! (öt-hat amo­lyan félparasztos öltözetű civilt lökdösnek befelé. Köz­tük egy 15 év körüli fiút is. Rögtön utánuk belép a sza­kaszvezető is, akinek imént még csak a terelő szavait hallottuk.) FRITZ: Jelentem, partizánok! A szerpentin aljában ej­tettük foglyul őket. Veszteségünk két ember. A fegyve­reiket eldobálták. SZÁZADOS: Nektek még ezen a szent ünnepen sincs nyugtotok, hát miféle szerzet vagytok ti? Nektek istene­tek sincsen? Vagy tán kántálni jöttetek? Itt vannak a pásztorok, Fritz, és ez itt Betlehem, Fritz, és valahol itt kell lennie a Megváltónak is, aki majd megszabadít ben­neteket a bűnös, földi élet nehézségeitől. Itt egymás közt csak úgy mondjuk neki. hogy golyó. Mert ugye ez szabadította meg azt a másik kettőt is. A szeretetnek ezen a szent ünnepén. De hát ilyen kis angyalkák röp­ködnek mifelénk mostanában. Ilyen a háború. Ha ti nem lennétek itt, mi sem igen találkozunk. Ti hurkát falnátok vöröshagymával, hozzá pálinkát vedelnétek, én meg pezsgőt bontanék a Mindenható és a Birodalom szent szövetségére. Pedig ha belátnátok, hogy itt semmi esélyetek. Na. de hagyjuk ezt. Szóval kántálni jöttetek. Kezdjétek el! (Dúdolja a kántálók egyik énekét, és vezé­nyel hozzá.) Látom, ez nem megy. Akkor inkább játsz- szunk valamit. Ez a békesség napja. Tegyük túl magun­kat a haragon, holnap aztán újra kezdjük. Unalmas ez a barakk itt a hegvekben. Szóval, emberek, mit játsszunk? Kártyázzunk! Egyedül csak pasziánszt játszhatom. Játsszunk rablóultit! Ki akar rablóultit játszani? (Kicsit vár.) Senki? Hát így nem fog menni. A hallgatással nem megyünk semmire. Vigye azt a vacak puskáját. Fritz, nem látja, hogy zavarja a játékot? Hát, ha a rablóulti nem jó. akkor játsszunk mondjuk, csapd le csacsit! Ki akar játszani csapd le csacsit? De még idejében szóljon, mert Fritz derék katona, de ő sajnos csak partizánszo­morítót tud játszani. (Fritz elvigyorodik.) De ha játszani nem akartok, akkor énekeljünk valamit. Mondjuk, a „Mennyből az angyalt”, de ha ezt se akarnátok, akkor Fritz eljátssza nektek a hangszerén (a fegyverre mutat) a partizánkesergőt. EGYIK PARTIZÁN: Tegye végre, amit a kötelességé­nek tart, de ne csúfolkodjék velünk! SZÁZADOS: Szóval, nem kell a békejobbom. Hát ak­kor ... (tanácstalanul széttárja kezét) Fritzl FRITZ: Parancsára! SZÁZADOS: Tudja-e maga, hogy milyen nap van ma? FRITZ: Igenis! Ma... SZÁZADOS: Ne szakítson félbe, Fritz! Ma a szeretet napja van! Szent karácsony! Gyönyörű tradíció. Krisztus születésének emlékezete. Ezen a napon született a Megváltó. Tudja-e maga, hogy mit jelent ez a név, hogy Krisztus? Azt jelenti: jó ember. A jó ember, Fritz, előkelő, szép, boldog, és ami a legfonto­sabb: Isten kegyeltje. Ilyen ember volt a mi Krisztusunk, amíg a zsidók meg nem ölték, és most mindént a visszá­jára fordítanak. Azt mondják, hogy a nyomorultak, a szegények, a gyengék, a betegek, a szükségben élők, az utálatosak, azok a jók, azok a jámborak, ők az áldottak, csak számukra van üdvözülés. De Isten a mi fegyverein­ket áldotta meg. Az emberek, valami baromi ötletből ilyenkor ajándékot adnak egymásnak. Fritz, íme az aján­déka. (Az emberekre mutat.) Bár a csizmád koszos, Wal­ter Fritz! Ilyen koszos csizmába, hogy tojhat az én jósá­gom neked hat embert? (Erélyesen.) Miért nem tiszta a csizmája karácsony estéjén? FRITZ: Jelentem, kivizsgálásról jövök. A szolgálat... SZÁZADOS: A szolgálatot ne zavarja össze a kará­csonnyal ! De én jó ember vagyok, Fritz, és különben is, a tradíció tiltja karácsony estéjén a fegyelmit. De ta­nulja meg: a német csizma egy ragadozó hatalmas man­csa, amely gondolkodás nélkül rálép a kóborló népségre, de nem sározza össze magát. Tegyen velük belátása szerint. FRITZ: Parancsára, hogy járjak el? SZÁZADOS: Az ajándékot nem parancsolják senkire. Maga hűséges alattvalója a Birodalomnak. Maga a tu­datlansága ellenére uralomra született. Ez az ajándéka! Az ajándéknak illik örülni, azt illik mondani, hogy pont ilyent szerettem volna kapni. Tegyen velük, amit akar. Ez a hat ember a Jézuska ajándéka. Főbe lőheti őket, vagy elengedi, akár ihat is velük. Szabad keze van, ren­delkezzék: De most már ki innen! FRITZ: Ahogy ön kívánja, parancsára. SZÁZADOS: Ha én most parancsolnék, azt mondanám, hogy falhoz velük. De ma a szeretet napja vart, ma nem parancsolok ilyeneket. Vigye, és tegyen amit akar. (Fritz tiszteleg, kifelé tereli az embereket. A százados rászól.) A fiú marad! (Fritz kirángatja a sorból. A gyerek, aki nem lehet több 15 évesnél, félszegen áll, sapkáját szo­rongatva. Most már csak ketten vannak a szo­bában.) Szemét ember ez a Fritz! Nagyon buzgó. Azért küldték a nyakamra, hogy ne puhuljak eL Na, gyere közelebb, neked ezt úgy sem kell érteni. Csak azért mondom, mert nincs kinek, és ha nem mondom, a gőz szétveri a kazánt, vagy más szelepen tör ki. Például itt ni (a pisztolya csövére mutat). Na, ne félj, gyere kö­zelebb! Még közelebb, ide, ide ülj le! (A fiú leül.) Te is­mersz engem, igaz? Én vagyok az ellenség, akit el kell pusztítani, mert különben ő pusztít el téged. Ez a hábo­rú ábécéje. De egymás nevét sem tudjuk. Az én nevem Kaspar Kurt. A tiéd? FIŰ: Bota János. SZÁZADOS: Ne félj, fiú. Nem Kaspar Kurt százados. Rang nélkül. Csak egyszerűen Kaspar Kurt. Ma kará­csony van. Furcsa. Na persze nem az, hogy karácsony van, bár az is. Háború és karácsony. Mikor pedig az Űr világosan megmondta: „Éljetek békességben.” Furcsa, hogy eddig minden karácsonyt együtt töltöttem a csa­láddal, most pedig kivezényeltek erre az istenverte hegy­re, és itt ülök veled. Megharagudott ránk az Isten, fiú. Na, de nem erről van szó. Te persze azt kérded, miért tartottalak vissza. FIŰ: Én nem ... SZÁZADOS: Ne! Ne! Ne mentegetőzz! Te eddig csak azt hallottad, hogy amit mi csinálunk, az barbárság. Hát az legyen. Legyen barbárság, ha a győzelemnek ez a ne­ve. Ti is győzni akartok. Ez az egyetlen értelmes dolog az életünkben: a győzelem. Mindenkit tisztelek, aki a ha­talomra vágyik, és mindenkit gyűlölök, aki az én bun­dám árán vágyik hatalomra. Barbárság. De hiszen ez az élet lényege. Az erős fölfalja a gyengét, mert ha nem táplálkozunk, előbb a szőrünk veszti el a fényét, aztán a fogunk hull ki, míg végül bekaparnak egy domb alá. A kételyed jogos. De ma a szeretet napja van. Álljon távol tőlünk a gyűlölködés. Az Űr színe előtt egyenlőek va­gyunk. De ne feledd, csak az Űr színe előtt. Ma kivétele­sen. csak ma, legyünk itt is egyenlőek. Ennyi szófogadás kijár az Űrnak. Nem? Hát ebben megegyeztünk. Bár té­ged. úgy látom, most nem ez érdekel. Bizonyára a töb- bieken jár az eszed. Azon töprengsz magadban, hogy va­jon mi történik a többiekkel. Persze, hogy megkérded. Az lenne a furcsa, ha nem kérdenéd, de erre, sajnálom, nem tudok válaszolni. Csak Fritz és a Jóisten, a földi és az égi hatalmasságok. Fritz most a Birodalmat képvise­li, de magánemberként rendkívüli feladata van most a lelkiismeretével. Ügy gondolom, számára a legegysze­rűbb, ha főbe lövi őket. Viszont el is engedheti, hiszen úgy utasítottam. Ö persze úgy gondolja, ha elengedi, gyávának fogom tartani, amolyan érzelgős háziállatnak. Nem, Fritz nem mulasztja el ezt a lehetőséget. Fritz a Birodalom csizmatalpa, és egy csizmától senki ne várja, hogy fantáziája is legyen. (Á fiú rendkívül kétségbe van esve.-) Na. ne félj fiú, nyugodj meg. Kid volt közöttük? FIŰ: Az apám. SZÁZADOS: Nyugodj meg, s bízzunk benne, hogy nem történik semmi baja. Milyen furcsa. Az ember felnő ed­dig a korig az apja oldalán ... Voltál-e már hosszabb ideig távol tőle? FIŰ: Nem. SZÁZADOS: Felnő az apja oldalán, és egyszer csak va­lami visszatartja, és abban a pillanatban félelmetessé vá­lik minden. Ami már-már nyűg volt — a gyámság, ami nincs többé ebben a változott helyzetben •—, egyszerre rettenetesen és legsürgősebben hiányzik. Valami vissza­tartja, átkerül egy másik szobába, és már aggódik. Mert ez a szomszédos szoba olyan, akár egy másik ország, egy másik világrész. De ne orrolj rám miatta. Nem én szólí­tottalak át a másik szobába, fiú. Tudod-e, mi? A hábo­rú. Mindent összezavar. Ez egy szeszélyes szajha. Olyan, mint a sebész kése: fáj, de gyógyít. Mert rendnek kell lenni egyszer, és ha azt akarod, hogy új világ szülessen, szülni kell, de a szülés, az fájdalommal jár, és rengeteg mocsokkal. Nekünk csak annyi közünk van az egészhez, hogy alkalmazkodunk hozzá, hiszen benne van az élet igazsága. Annyi idős lehettem, mint te, mikor átkerültem abba a másik szobába, pedig addig minden karácsonyt együtt töltöttünk a családdal. Kérsz egy teát, fiú? FIŰ: Kérek. SZÁZADOS: Te nem figyelsz rám, fiú! Légy értelmes, és ne siránkozz. Ezt a kockázatot vállalta apád, és ugyan­ezt a kockázatot vállaltuk mi is. A serényebb győz min­dig. Isten megáldja a mi fegyvereinket. Az én fiam ve­led egyidős lehet. 16 éves, és látod, nincs mellettem. A fronton van, innen nagyon távol. Nem titkolom előtted: aggódom érte. (Űjra sétál. A fiára gondol, hogy ez a meg­ígért győzelem, még ha meg is valósulna, számára, a csa­ládja számára talán a legembertelenebb veszteséget hoz­za.) Milyen furcsa. Azt mondtam: Nem titkolom előled. Mert mindent, ami emberi érzés, azt titkolni kell. Ha az emberek nem titkolnák az érzelmeiket, ha nem akarná­nak mindenképpen fölöttébb bátornak tűnni, nem lenne háború. De ez buta bátorság és mégis így kell élni, ha él­ni akarsz. Hány éves vagy. fiú? FIÚ: Tizenöt. SZÁZADOS: Az én fiam tizenhat, és bátor ember. Bí­zom benne, hogy van olyan bátor, mint te. Visszatartot­talak, mert rá emlékeztetsz, és szeretném, ha az én fiam is most melegben lenne. Állj csak fel! Talán egy kicsit magasabb, mint te, és a haja szőke. Mióta nem láttam, lehet, hogy nálam is nagyobbra nőtt. Ebben a korban na­gyon nőnek. Istenem, anyám sem ismert rám. És lássa­lak csak! (Kezébe veszi a fiú fejét, kissé elfordítja, a sze­mébe néz.) A szeme kék. Tiszta kék, nincs benne semmi szürke. A kék szem bátor és kihívó, hideg, de egyértel­mű. Magas termet, szőke haj, uralkodó faj. FIŰ: Az apámmal mi történik? SZÁZADOS: Hallgass! Verschweige, Ungezogen! Azért hívtalak vissza, hogy itt ülj és meghallgass. Mintha a fiamhoz beszélnék! FIÚ: De az apám ...? SZÁZADOS: Várj, elmagyarázom. Itt voltál, hallhat­tad. Azt parancsoltam: vidd ki őket, és tégy velük ked­ved szerint. Ma karácsony van, a békesség és szeretet napja, nem hinném, hogy kivégzi őket. FIŰ: És ha mégis ? SZÁZADOS: Nem hiszem. Fritz katona, és én nem ad­tam neki egyértelmű parancsot. És azon túl, hogy kato­na, Fritz, ember is, és ő is tudja, hogy ma a szeretet nap­ja van. De most már én is aggódom. Világosabban kellett volna beszélni. Ez a Fritz furcsa ember, törekvő. Hízeleg­ni akar, és talán ... FIŰ: Talán kivégzi? SZÁZADOS: Nem gátolhatom meg. Fritz nemcsak katona, hanem ember is, neki tudnia kéne, hogy ma a szeretet napja van. Mit is mondtam neki? „Tegyen ve­lük, amit akar, főbe lőheti őket, vagy elengedheti, akár ihat is velük.” Ézk mondtam. Ez volt minden, amit mond­hattam. Neked ezt meg kell érteni. Háború van, mást nem mondhattam. FIŰ: És ha lelövi ? SZÁZADOS: Nyugodj meg, fiú! Várj, kapsz még egy teát. Bár ez a Fritz gondolkodóba ejt. Hízelgő ember, de nem csak ő, mindenki. Különös karácsonyunk van. A karácsony a fronton kiábrándító. Szeresd felebarátodat, mondja az Űr, és kezébe nyom egy gépfegyvert. Élje­tek békességben, mondja az Űr, és tüzet vezényel. És a bajtársaid is, egy sereg szemét. Csupa alávaló és hízelgő emberrel vagyok körülvéve. Tudod-e miért? Ezekért, ni. (A rangjelzéseire mutat.) A hatalom még ezek között is nadrágot remegtet, pedig ezek a hatalomra születtek. Mindenki igaztalan. Csupa csúszó-mászó. Nincs egy őszinte szavuk, de tőled elvárom, hogy őszinte légy. FIŰ: Én semmit nem tudok róluk, én csak az apám után mentem. SZÁZADOS: Kit érdekel most a ti hülye háborúsditok! Ma nincs háború sem itt, sem itt. (A fejére és a szívére mutat.) Ma magammal vagyok elfoglalva. Nekem és ró­lam hazudnak. Gyakorta kérdezem tőlük: ide figyelj Hel­mut, vagy Fritz, vagy akármelyik itt ebből a bagázsból! Figyelj jól rám, mondom, melyik szemem van üvegből? Mert az egyik üvegből van. Egy istenverte repesz, de ügyesen megcsinálták, csak alig venni észre, de nekem állandóan az a benyomásom, hogy mindenki tud róla. Gyakran figyelem a tükörben. (Felső zsebéből előveszi a tükröt, a szemét vizsgálja.) Figyelem és látszik. Határo­zottan látszik, de ha tőlük kérdem, azt mondják: egyik olyan, akár a' másik. Kockázatos dolog az ilyen gazem­berre bízni a hatalmat... (A fiú meglehetősen ijedt. Mióta bent van, még nem látta ilyen ijesztőnek ézt a karácsonyi emlékeitől ennyire szentimentális katonát.) Ide figyelj, fiú! Gyere közelebb. Még közelebb. Ide. egé­szen közel és mondd meg te, melyik szemem van üveg­ből? De jól figyelj, ha te is hazudsz, rettenetesen megha­ragszom. Csak az igazat beszéld! (Leül, hátrahajtja a fejét, a fiú közelebb lép hozzá, és hosszan nézi, aztán rávágja.) FIŰ: Ez Itt, a bal! SZÁZADOS (lelkesen ugrik fel a székéről): Ez az! El­találtad, fiú! Végre egv őszinte szó, és mondd, honnan jöttél rá? Nagyon látszik? Na, mondjad, honnan tudtad, mondd hát! FIŰ: A balban még van egy kevéske jóság! (A lelken- dezés azonnal lehervad a tisztről, elfehéredik, rémülten hátrál, a szoba sarkába húzódik, előrántja pisztolyát, maid önkívületben kitör.) SZÁZADOS: Hogy merted ezt, te gazember? Függöny

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom