Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-21 / 300. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKEBB HAZANK 1992. DECEMBER 21., HÉTFŐ szavazás volt Ráckevén Benzinkút kell, de lesz erdő is Megegyezésre várnak Szigetesépen Patthelyzetből is van kiút Népszavazást tartottak tegnap Ráckevén a várost az előző hetekben felbolygató benzinkútépítés, illetőleg a peregi parkerdő fáinak tervezett kivágása ügyében. Mint arról többször hírt adtunk, az önkormányzat a létesítmény megépítésére hozott egy határozatot, amit a Ráckevei Városszépítő és -Fejlesztő Egyesület megkontrázott, mondván, hogy a beruházás fakivágással jár, károsítja a környezetet. Az aláírás-gyűjtési akció a népszavazás kiírását eredményezte. A szavazók déli tizenkét óráig járulhattak az urnákhoz. A választási bizottságtói szerzett információk szerint az eseménynek 998 résztvevője volt, közülük 990-en érvényesen voksoltak. A feltett kérdésre — épüljön-e benzinkút? — 420-an igent, 570-en nemet mondtak. Az elutasítás, s így a népszavazás is érvénytelen, mert a választóknak csak 11,2 százaléka fejezte ki véleményét: a 8786 választásra jogosult állampolgár — közöttük az üdülők tulajdonosai — döntő többsége otthon maradt. Felhívtuk telefonon dr. Kulcsár István polgármestert, hogy értékelje az érvénytelen „eredményt”. — A ráckeveiek és az üdülők nem jöttek el, nem tiltakoztak a 40-45 fa kivágása ellen. Így a képviselő- testület határozata marad érvényben, noha az állam- igazgatási eljárás még nem Zárult le. A Budapesti Erdőfelügyelőség eddig kétszer nemleges szakhatósági véleményt adott ki, amit viszont fellebbezésünkre másodfokon egyszer már elutasítottak, most várjuk a folytatást. Ugyanakkor a vitatott terület helyett cserébe erdőtelepítésre alkalmas földdarabot ajánlottunk fel, amit a Mól Rt. — a benzinkút építője — ennek kétszeresével toldott meg. Azaz háromszoros nagyságú erdő nőhet ki mindannyiunk egészségének védelmére. A szakhatóság pedig közreműködhet a kiválasztásban, hol milyen fa legyen. Mellesleg ez a benzinkút dupla falú üzemanyagtartállyal épül, s a benzingőz visszavezetésére szolgáló töltőfejjel. Furcsa, hogy ezt a korszerű létesítményt épp a környezetvédők kifogásolták. A népítélet végre egyértelműen döntött, pedig óriási kampányt folytattak az ellenzők. Megemlítem: a procedúra 195 ezer forintba került. Kedden — december 22-én délután 16 órai kezdettel — ülésezik testületünk, s hozunk határozatot az eredmény ismeretében. — Az eredmény valóban egyértelmű — nyilatkozta Czerny Károly a városszépítő egyesület nevében. — Kifogásoltuk a népszavazás idejének megállapítását: ne aranyvasárnap legyen, s ne délig. A szavazólapon pedig a mi javaslatunk szerint az a kérdés szerepelt volna, hogy „kivágják-e az erdő fáit”. S ez ugye más. A változtatás szerintünk jogellenes, az Alkotmánybírósághoz fordultunk az ügyben. Emellett erkölcsileg mi győztünk, mert nem hagytuk, hogy „csak úgy”, titokban nekiálljanak kivágni ennyi fát. Az aktív lakosság nemet mondott, ami a mi véleményünket erősíti. Ugyanakkor szeretnénk megmutatni, miszerint az önkormányzattal együtt is tudunk annyit tenni a városért, mint amennyit egymás ellen most tettünk — fejezte be kérdésünkre feltett válaszát Czerny Károly. (tóth) A Volánbusz Vállalat Nagykőrösön a napokban újabb tarifaemelési kérelemmel fordult a város ön- kormányzatához. Egy 1990- ben hozott törvény értelmében ugyanis a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés hatósági árának megállapításáról az önkormányzatoknak kell dönteniük. A személyszállítással foglalkozó cég terjedelmes levélben indokolja díjemelési kérelmét, részletesen felsorolva mindazokat a tényezőket, amelyek költségeit növelik a jövő esztendőben. Az áremelkedéssel összefüggésben a Volánbusz mintegy 10 százalékos forgalomcsökkenésre számít a nagykőrösi járatokon. A becsült 67 ezer körüli meHónapok óta tartó vita s civakodás előzte meg a Szi- getcsépen pénteken este lezajlott kárpótlási fórumot, melyet a helyi Érdekegyeztető Fórum és a Földrendező Bizottság hirdetett meg azt követően, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal jogi és igazgatási főosztálya leiratban kötelezte a Csepel-szigeti Mgtsz-t: tizenöt napon belül készítsék el a módosított földalap-elkülönítési tervezetet. Az OKKH egyben azt is közölte, amennyiben a szövetkezet nem tesz eleget kötelességének, felkérik a Pest Megyei Földhivatalt, netjegy, a 720 egyvonalas bérletjegy, valamint a nyugdíjasok és diákok bérlete, a 70 éven felüliek utazásának ártámogatása egy év alatt 2,3 millió forint bevételt hoz a szállító konyhájára, ám a kiadása 4.2 millió forint. Tehát az áremelkedések ellenére is veszteséges marad a helyi buszozás. A képviselő-testület megvizsgálta a kérdést, s jóváhagyta a cég egységár-módosítási javaslatát. így január 1-jétől egy vonaljegy ára 22 forintba kerül, az általános egyvonalas bérlet 580 forintba. Az általános összvonalasért 780 forintot kérnek majd, a tanuló- és a nvugdíjasbérlet pedig 190 forintba jön. hogy végezze el a kijelölést a szövetkezet költségén. A szövetkezet vezetősége kérte, hogy az új kijelölést a Földhivatal pártatlan szakemberei végezzék él. Mint Németh Lukács elnök mondta, belefáradtak az áldatlan csatározásba, melynek nem látják a végét. A jogban járatlanok számára úgy tűnik, végre született egy bölcs döntés, mely mindkét fél részére kedvező. A döntés valóban bölcs és igazságos. Csakhogy! És itt lépett közbe a két szakember dr. Vona Ferenc országgyűlési képviselő, és dr. Sztáray Mihály, a Pest Megyei Kár- rendezési Hivatal vezetője, hogy rávilágítsanak azokra a problémákra, melyek az új kijelölés során felmerülhetnek. Csépen kívül Szigetújfalu és Szigetszentmárton is a Csepel-sziget Tsz-hez tartozik. A két község érdekegyeztető fórumai már szót értettek a szövetkezettel, részükről semmi akadálya az árverések megej- tésének. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy ezekben a térségekben a kártalanításra kijelölt terület jóval nagyobb, mint a kárigény. Csépen viszont épp fordítva. A 8000 AK igénnyel szemben a tsz csak 2956 AK értékű földet jelölt ki a községhez tartozó közigazgatási térségben, jóllehet egy húsz évvel ezelőtti döntés 280 hektárnyi területet hasított ki a tsz szigetcsépi földjeiből a Kertészeti Egyetem Tangazdasága javára, kereken 6000 AK értékben. Mint Vona Ferenc elmondta, azokban a térségekben, ahol hasonló anomáliák állnak fenn, jövő év februárjában az FM és PM jóváhagyásával sor kerül az állami földek kisajátítására, s így mindenki megkapja az őt megillető kárpótlást. Ennek viszont az a feltétele, hogy előtte bonyolítsák le az árverést, mert enélkül nincs tiszta kép, kik maradtak föld nélkül. A szövetkezet kontra érdekegyeztető fórum konfliktus középpontjában a 20 és 30 AK értékű, a föld nélküli tagok és az alkalmazottak részére kijelölt alap áll, illetve az érdekeltek azt sérelmezik, hogy azok, akik nem vittek be földet a tsz-be, a kijelölés folytán előnyösebb helyzetbe jutnak, mint a volt földtulajdonosok, vagy azok örökösei. Ezek a panaszok nyilván megalapozottak, különben az OKKH nem rendelt volna el új kijelölést. Ennek viszont az lehet a következménye, hogy keresztezi a két társközség érdekeit, s emiatt egy évekig elhúzódó bírósági procedúra veszi majd kezdetét. Sztáray Mihály okkal minősített így: az új kijelölés patthelyzetet teremthet, ami senkinek sem jó. Ennek elkerülésére egyetlen lehetőség van. Ha a tsz és a csépeiek újra leülnek, tárgyalni, s az eredeti — vitatott — kijelölést módosítják közös megegyezéssel. Az ötórás vita meglehetősen zajos volt, s nem nélkülözte a szélsőséges megnyilvánulásokat sem, igaz, nem a szövetkezet vagy az egyeztető fórum részéről. A hozzászólásokból az derült ki, hogy a tsz-vezető vitastílusában még mindig fellelni azokat az elemeket, melyeket negyven évig kénytelen volt a lakosság eltűrni, s részben éz a motivációja a most kialakult helyzetnek. Magyarán: csak egyenlő félként hajlandók tárgyalni. Ezzel szemben a másik fél azt mondja, szavaknak, gesztusoknak, apróbb tévedéseknek a valósnál nagyobb fontosságot tulajdonít a vitafél, mindenben a rosszhiszeműséget keresi. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy még az ötödik óra vége felé sem tudtak dűlőre jutni, s egyesek hazaindultak. És akkor, akár egy mesében, hirtelen beállt a fordulat. Németh Lukács tsz- elnök bejelentette, hajlandó újra leülni tárgyalni. A javaslatra Sümegi István, az érdekegyeztető fórum képviselője, valamint Várnai Kálmán, a Földrendező Bizottság elnöke, készségesen reagált, s rövid egyeztetés után olyan döntés született, hogy szerdán délután a szövekezet székházéban ülnek össze megbeszélésre. Sztáray Mihály kijelentette, ha sikerül megegyezniük, úgy nem kerül sor az időhúzó új kijelölésre, s legkésőbb februárban sor kerülhet az árverésre. A döntésben nyilván azok az érvek játszottak szerepet, melyeket Vona Ferenc és Sztáray Mihály felváltva, a konfliktusfeloldás bölcs szándékával öt órán keresztül sorolt a hallgatóságnak. Reméljük, nem fáradtak hiába. Matula Gy. Oszkár Még áll a híd Ipolydamásd mindent megtett Mint azt néhány nappal ezelőtt hírül adtuk, az Ipolydamásdot s az Ipoiy túlsó partján található He- lembát összekötő hidat le akarják bontani. A helyi önkormányzat mindent megtett a híd megmaradásáért, ám az illetékesek — úgy tűnik — hajthatatlanok. A Barátság híd — amelyről szó van — alig negyven méter hosszú. A két szomszédos település olyan körei van egymáshoz, hogy a túlparton élő rokonokhoz, ismerősökhöz nyugodtan át lehet kiabálni. Találkozni azonban nem tudnak, hisz köztük az Ipoly, azaz az országhatár. Ezen az áldatlan állapoton enyhített — bár nem ezzel a céllal készült — néhány évig a híd. Eredeti feladata az volt, hogy a bősi vízlépcsőhöz ezen keresztül is szállíthassák az építőanyagot. Akkor csak ideiglenes jelleggel épült, ám ha nem lesz, hiányozni fog. Kit bánt a hid? Az tpolydamásdiak s a szlovákiai Helemba lakói egyaránt el vannak keseredve. Igaz, a helertibaiak- kal nem beszélhettünk, mért a határátkelés itt csak bizonyos időszakokban lehetséges. A damásdiak azonban szinte egymás szavába vágva panaszkodnak. — Kit bánt vajon ez a kis híd? — kérdezik. — Persze, tisztában vagyunk azzal, hogy nem örökre épült, mégis nagyon jó volt nekünk. A legközelebbi határátkelő Letkés, úgy 8-16 kilométerre innen, ám annak is húzódik a megnyitása. Annak idején, amikor még mindkét falu Magyar- országhoz tartozott, nagyon sokan házasodtak egyik faluból a másikba. — Azóta ugyan szinte már csak öregek maradtak itt — mondja egy másik damásdi —, de rokonok azért még vannak. Elképesztő. hogy pár száz méterre élünk egymástól, még kezet sem tudunk fogni! Régebben — a negyvenes években — komp közlekedett az Ipolyon, de azt már biztos, nem állítják vissza sohasem. Nem akarunk mi folyton-folyvúst átjárni, de legalább a nagyobb ünnepeken láthassuk egymást. Mint eddig. — Jaj, hát lebontják? — ki- t fel egy idős néni. — Nem is hallottam erről idáig! Én már öreg vagyok, nincs odaát senkim. Viszont élnek még itt páran, akiknek rokonai, barátai laknak Helembán — Tulajdonképpen ki akarja lebontani a hidat? — Mi biztos, nem — mondja Csanádi Józsefné, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet munkatársa. — Nekünk nincs tulajdonunkban a híd. Annyiban érint minket a létezése, hogy a kezelésével egy kormányhatározat alapján meg lett bízva a KVSZ. Csak annyit tudok róla mondani, hogy ideiglenesen épült a híd, s mindössze másfél vagy két évig kellett volna ott állnia. A bontás kötelességünk — A tulajdonos a Közép- Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság. Önöknek mi a kifogásuk a híd ellen? — Annak a hídnak 1991. december 31-ig volt fennmaradási engedélye — válaszol Petényi Gábor osztályvezető. — Tehát már akkor el kellett volna bontani. Árvízvédelmi szempontból is veszélyes. Egy acélhídról van szó, amelyet mintegy nyolcvan cölöp tart. Ez azt jelenti, hogy a cölöpök túl sűrűn vannak, azaz akadályozza az uszodák továbbhaladását. — Nincs remény arra, hogy megmaradhasson? — Kötelességünk a bontás — mondja Perényi Gábor. — Még az építési tervben is jelezte a tervező, hogy csak néhány hónapig használható. S különben sem személyforgalom céljára épült. A bontásra már kiírtunk versenytárgyalást. A munkálatokat egy kft. fogja elvégezni. December 10—tói lehet számítani a híd megszüntetésére. Dr. Gosztonyi Jenő ipoly- damásdi polgármester már mindent megpróbált a híd megmentésére. — Szerencsére nem vagyok egyedül — jegyzi meg a polgármester —, még a Rákóczi Szövetség is a segítségünkre sietett. Ám ezek után tényleg úgy tűnik, hogy minden hiába. Igaz. december 16-án még senki nem dolgozott á hídon, de később bármi megtörténhet. Mi szerettük volna karácsonyra és újévre megnyittatni. A személy- forgalomról pedig csak annyit, hogy ez a híd 80 tonnát is elbír, tehát néhány személyautó nem teheti tönkre. Ennyit szeretnénk — Ügy tudom, hogy a hídhoz a határőrség is adott anyagot. (Vimola Károly felvétele) — Igen, így van — feleli Gosztonyi Jenő. — Kértük tőlük, hogy adják át nekünk ingyen. Ugyanis egy 400 fős falunak nincsenek milliói, megvenni nem tudjuk. Azt a választ kaptam, hogy ingyen nem adhatják, ám, ha megmarad, akkor térítésmentesen használhatjuk. A Honvédelmi Minisztériummal sikerült megegyeznünk. — Az viszont gond, hogy a fennakadó uszadélc árvizet okozhat. — Akkor lenne gond, ha nem tennénk ellene semmit. Ám pár hónapja a he- iembaiakkal összefogva megtisztítottuk a medret. Jelenleg egyetlen rönk van az iszapba fúródva, ezzel nem lehet probléma. Mint említettem, minden tehetséget dolgot megteszünk a hídért. Ugyanígy Helemba is. Gondozzuk, karbantartjuk, csak maradjon meg nekünk. Ennyit szeretnénk. Nádai László Nagykőrös Drágulnak a buszjegyek
