Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-19 / 299. szám
És a földön jóakarat... * • • / ADALÉKOK A VECSESI BETLEHEMEZES TORTENETEHEZ (Folytatás a 2. oldalról.) Sajnos, az egykori rigmusokból kevqg eredendően vecsésí, halomi maradt ránk. Az újratelepítés 200 évfordulójára kiadott monográfia sajnálatosan nem vagy csak keveset foglalkozott a néprajzi adalékokkal, pedig akkor még sok minden összegyűjthető lett volna. Még kevésbé a betlehemezéssel, hiszen az efféle „klerikális játékok” nem illettek a mozgalom fő csapásainak irányába (még akkor sem). Pedig a felsőtelepi. Andrássy-telepi zárdák egykori tanulóitól talán nemcsak magyar, de a sváb nyelvű mondókák is fellelhetők tettek volna. Sajnos a szándékkal volt a baj, s ezt minden másra mutogatás nélkül meg kell állapítanunk. Az a játék- és rigmusrendszer, amit sikerült ösz- szegvűjteni, a két háború közül való, s a Martinovics téri (akkor Szent Erzsébet téri) iskolai kápolnában áldották meg az éjféli misén. Talán a boldog emlékű, a helyi vezetők zaklatásai ellenére hitét soha el nem vesztő egykori plébános, az Andrássy- és Halmi-telepi bevándorlókat lelkileg pallérozó Ferenc atya gyűjtésének köszönhető, hogy ezek a rigmusok nehezen, de összeállíthatók. Vázlatosan ismerve szülőföldem, a kelet-magyarországi Rétköz és a szatmári, északerdélyi hetlehemes játékok szövegeit, sok rokonhatást vélek a vecsési (halomi) betlehemező csoportokéval. Lehet, hogy alkalmi füzetekkel, kéziratokkal terjedt? Ma már nehezen kideríthető. Bizonyára a betelepültek Is hoztak magukkal szövegeket. A műsort részletesen közreadjuk, hátha a régi, szép magyar hagyomány akár a most szerveződő felekezeti ifjúsági közösségek útján Vecsésen és a monori vonzáskörzet többi településén, iskolákban újraéled, mint legutóbb a fővárosi Wesselényi utcai II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskolában, ahol színészek és diákok karácsonyi köszöntőiéként nagy sikert aratott. De lássuk, olvassuk a vecsésiek, halomiak műsorát: I. Pásztor: (egyedül, hosszú, csengettyűs botjával bemegy a pitvarba, előszobába, és a döngölt földpadlóhoz veregeti a botját, s mondja) Jó napot, jó urak, Társaim kinn vannak, Kik a betlehemmel bebocsátást várnak. Mit felel a gazda a hírmondó angyalnak? Szabad-e vagy nem? (Ha igen, akkor kilép az ajtó elé és botját a földhöz ütö- getve csenget társainak, akik bejönnek. Az öreg azonban még jó ideig zavargássza a bámészkodó gyerekeket, s bosszantja kolompjával a kutyákat. Az angyalok időközben a jelzésre beérkeznek, s közösen énekel a két pásztor a betlehemi jászolt hordó két angyallal) Öröm hangzik mindenfelől, eljött a Messiás. Hogy Betlehemben született, ezt mondja az írás. (Lassan a két angyal a kis betlehemmel megindul a pitvarba vagy meleg szobába, s közben az éneket közösen, botjukkal a ritmust verve tovább éneklik.) Nosza pásztorok, siessünk hozzája, Menjünk szépen csendesen! (A végső refrénszerű következő szöveget csak a két angyal énekli, miközben bezárják maguk mögött az ajtót és a betlehemi házikót az asztalra teszik.) Nosza pásztorok, kik a berkekben. Nyájakat legeltetnek hegyen, völgyekben, Mit mondok halljátok. És ezt csodáljátok víg örömmel. I. Angyal: (hangosan kiáltja, hogy a pitvarban, ajtón kívül állók is hallják, akikhez közben az öreg is megérkezett.) Pásztorok siessetek Betlehembe, Kis Jézus született éjféltájban! I. Pásztor: (belép és a következő rigmust mondja az ajtónál állva) Dicsőség a magasságban az Istennek, És jóakarat a földi embernek. Hogy Betlehemben kis Jézus született, Öröm töltse bé ezért a szíveteket, Dicsérjük hát mi is öt most szaporán, Jertek be pajtásim hívó szavam hallván. II. Pásztor: Hopp Isten jó napot kívánok, Lám én is itt vagyok, Pajtásim keresem sehol fel nem lelem, Egyet, kettőt sippantok, dobbantok. Juhászok módjára, Ök is elérkeznek vigasztalásunkra. (A rigmus végén szépen körülállták az asztali betlehemet és botjukkal a döngölt földpadlót ütögetve énekelnek.) II. Pásztor: (a társakra néz, majd egyet csenget a botjával és hangosan mondja) Nem azt mondom pásztor pajtás, Álljunk félre, mert bejön az öreg bundás! I. Pásztor: (hangosan kiszól az öregnek) Jöjjön kend öreg, jó tűz van idebe, Hideg már a pitvar, didereg kend benne! öreg: (kaparássza a sötétben az ajtót, de nem leli a kilincset) Merre a kilincs szerelmes gyermekem? I Pásztor: A szarka felé öreg! öreg: (még a pitvarból mondja) Jó helyre igazi ttok engem, a szarka felé! II. Pásztor: (elindul, hogy segítsen az öregnek) Nem öreg, nem a szarka, hanem a sarka felé, Máskülönben beengedem én kendet. öreg: (Ahogy jön befelé, a küszöbön megbotlik, s majdnem elesik) Ucu de mély árok, szerencsés jónapot kívánok, Ti idebenn esztek, isztok, dorbézoltok, Az én penészes szakállamra nem is gondoltok ? Előveszem azt a 77 éves fűzfabotomat, S úgy elverem ingetek ujját, hogy magam is megbánom! II. Pásztor: Mi idebenn nem eszünk, nem iszunk, nem dorbézolunk. A kend penészes szakállára is gondolunk! Közösen éneklik: Pásztor pajtás, jó hírt mondok, jertek vélem csudát láttok. lm a szűz az éjszakán, fiacskát szült a szénán. öreg: (egyedül mondja tovább, ének nélkül) Ej de elfáradtam, most veszem csak észre, Engedjék meg kendtek, vén csontom hadd teszem egy kicsit pihenésre. II. Pásztor: Feküldjön csak le öreg, feküdjön nyugodtan! Öreg: Ha én ide lefekszek, többé juhász nem leszek. Először is keresztet vetek a fejem alá, hogy az ördögök el ne vigyenek. (Nyögve lefekszik, mire valaki megjegyzi, hogy jaj de öreg szegény.) Közösen: (körbeállják az öreget, a taktust verve lassan körbejárják és énekelnek). Juhász im pajtás, im de elaludtál, a mezei nyájról nem gondoskodtál, Keljetek fel ti pásztorok jó hírt mondok hallgassátok; Jézus született. Jézus született. Jézus szülte e városban. Betlehemben, rongyos istállócskában, a jászolban. Nincsen néki dunyhája, sem cifra nyoszolyája. Csak széna, szalmácska, barmok szája melegítő kályhája. II. Angyal: Glória! Keljen fel öreg angyalszóra! öreg: (mintha ébredezne) Essen ki a szemed golyója! I. Angyal: Nem, nem, öreg — Glória! Öreg: (lassan felkel s éneklés nélkül mondja) Ne kiabáljatok ti föld ura, föld ura pajtásaiddal! Hadd aludjak én itt e házzal. Mert, ha én felkelek, a kisded Jézusnak köszöntést viszek. I. Pásztor: Jöjjön kend öreg, Betlehembe, Kis Jézust imádni! Mennyből az angyal, eljött hozzátok, pásztorok, pásztorok, Hol Betlehembe, sietve menvén lássátok, Az Isten fia ki ma született jászolban, jászolban, Jászolban fekszik, barmok közt nyugszik. Szent Fia. öreg: Nem megyek én Debrecenbe, vén tehenbe kis pipát csinálni. II. Pásztor: Nem öreg! Nem Debrecenbe, kis pipát csinálni. Betlehembe kis Jézust imádni! öreg: Merre az a Betlehem, szerelmes gyermekem? II. Angyal: (megrázza a kis betlehemen a csengőt és kinyitja az ajtaját) Erre öreg, erre, amerre a mennyei harang szól. öreg: (odamegy a betlehemhez és bekukucskál a benn égő gyertyára, majd félve hátrább lép) Juj), mennyi tűz! II. Angyal: Nem öreg! Nem mennyi tűz, hanem mennyei tűz! öreg: (mutat a betlehem felé és lassan még hátrább lép) És mi az ott bent: az a nagyfülű? I. Pásztor: Szamár mint kend! öreg: Szamár vagy te kedves gyermekem! (hátrál és újra kérdi) Mi fekszik ott a jászolban? I. Angyal: Kis Jézuska! öreg: öt imádjuk! Közösen: Üdvözlégy áldott Messiás, Jézus született. Harsogjátok gyors trombiták, Isten, s emberek! Midőn a szűz kihordta és méhében hordozta. Ezt Gábriel arkangyal áldottnak mondta. Glória, Glória, Istennek szent anyja, Isten tégedet imádunk, Messiásunknak kiáltunk, Lábadhoz borulunk, Hale-haleluja. (körbeállják az öreget és az középen táncolni kezd, rázza a botján a kolompot, a subáját és a többiek tovább éneklik) Jó dolga volt Jakabnak, midőn ifjú volt, Szénaboglyát, kerítést, árkot átugrott. De most vénségére, jutott nagy ínségre az öreg Jakab. öreg: (tovább táncol és a többiek taktusa mellett egyedül énekli) Ucu bundám táncoljunk muzsikával vigadjunk. Mert eljött, mert eljött, az igaz Messiásunk. Közösen: (az utolsó mondatnál az öreg elhallgat és már nem táncol) Megszületett a Jézuska, a szénában, a szalmában szerencsés órában, boldog éjszakában, öreg: (kicsit késve a többi után tagoltan mondja) Boldog éjszakában. II. Pásztor: Az utolját kend is megtanulta! öreg: Az utolját a gyermek is megtanulja, édes öcsém! (rövid mókázás után az öreg táncolva rákezdi a nótát) Oldal, kolbász, szalonna, az öregnek jó volna, Ha volna, ha a gazdaassz^iy adna. Ezután a gazda és a háziak megvendégelték a csapatot, elbeszélgettek egy kicsit: merre jártak, hogy fogadták őket, nem volt-e nagy hó Alsó-Halomban, a Máder-tanya, a Zsellérek, Cselédek-legelője, Kertekalja felé, voltak e éjféli misén? Eszegettek, iszogattak egy kicsit, majd újabb jeladás következett. I. Pásztor: De hát útra most már, ne is tétovázzunk, Fehér ruhás angyal pajtás, te légy útmutató társunk! (Lenyelték a falatokat, az utolsó kortyokat, majd együtt énekeltek és botjukkal az ütemet csörgették.) Isten áldja meg, e háznak gazdáját, Töltse meg az Isten pincéjét, kamráját, Pincéjét, kamráját, gabona szuszékját. Gazdag legény vegye el az eladó leányát! Aztán tovább folytatták útjukat karácsony másnapjáig, Ünnep másnapján délnél nem illett már tovább betlehe- mezni, mert az Istvánok, Jánosok köszöntése került előtérbe. Rég belepte az utolsó vecsési. halomi betlehemesek nyomát a tél, s ha kevesebb is a hó, mint hajdanán, az emlékeket karácsony táján mégsem árt feleleveníteni, jóllehet az ^létmód és a körülöttünk levő világ átalakulása, összekuszálódása miatt az emlékek már bizonyára megfakultak vagy talán végleg a múltba vesztek. Olykor azonban az indulatoktól terhes világunkban az emlék a betlehemi üzenet is szebbé teheti ünneplésünket. 1983—1990. között gyűjtötte: Orosz Károly. Adatközlők voltak: Menátovics Illés Moravecz Ferenc Skribek Pál Szieber Mátyás Kővári (Keller) Ádám Farkas Sándor vecsési lakosok
