Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-18 / 298. szám

1992. DECEMBER 18., PÉNTEK M%9 3 a 0 *3 Bizalom es politikai aszaly Beszélgetés Vc?gg Lászlóval, a fCBHP elnökhelyettesével — Az ön névjegyén az áll, hogy a Kereszténydemok­rata Néppárt elnökhelyettese, ügyvéd, továbbá rendkí­vüli követ és meghatalmazott miniszter. Ennek a három funkciónak egyszerre hogyan tud megfelelni? — Nagyon dúsan hangzik a cím, de ügyvédként nem ténykedem, bár az ügyvédi kamara tagja vagyok. A kamarában egyébként több évtizedes amerikai távolié-: tem után megkérdezték: praktizálni kívánok-e? Mond­tam: nem. Ötven évig voltam ügyvéd és elég volt. Eljön egy időszak, amikor az ember úgy «érzi. hbgy már nincs benne belső tűz. lelkesedés az.ügyért. A megunt házas­ságokat nem szabad tovább folytatni. " / — Mióta elnökhelyettes ön? — 1991. márciusa óla. — És mióta rendkívüli és meghatalmazott miniszter, és mit takar ez a szépen hangzó cím? — 1992. július 27-én adta át. Jeszenszky Géza az ál­lamfő által aláírt kinevezést. I^f!§pr£ágsitibél írem léptem ki — ön pályázott erre, -voltak önnek ilyen ambíciói? — Hogy őszinte legyek, á "következő volt: úgy érzem, elég sokat járok külföldi tárgyalásokra, a KDNP-t kép­viselve. A keresztény pártok nemzetközi szervezetének négy. nagy szervezete van: az Európai Demokrata Unit, . a Nyugat-Európai Keresztény Unió. az Európai Néppárt és a Keresztény Pártok Nemzetközi Szervezete. Ezeken az üléseken előnyös az, hogy valakinek ne csak egy bel­politikai címe legven. ddähaza ennek nincs jelentősége, de kint van. Talán a templomban is jobban odafigyel­nek, ha a plébános úr helyett a püspök űr vagy pláfte ha a bíboros úr jön. Tehát azt mondják, nagyobb nyo­matéba van a szavának akkor is, ha a plébános úr job­bakat és szebbeket mond. De van ebben még. egy moipentum: 1949. november elején léptem át — kifelé — á határt, de a magyarsá­gomból soha nem léptem ki. Ez azt jelenti, hogy első naptól kezdve, hogy menekült lettem, a magyar ügyek­kel állandóan foglalkoztam. De úgy. ahogy mondom: állandóan. Amikor az Egyesült Államokba értem, elha­tároztam. hogy úgy fogok dolgozni, mint egy amerikai, hogy egyenlő legyek.velük, és úgy gondolkodom, mint egy magyar. És úgy érzem, ez sikerült. Megalapítottam elég hamar a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségét. Ennek ma is elnöke vagyok, azért, mert még nem ta­láltak mást. — Ez mikor volt? — 1954-ben alakult meg, tehát 38 éve vezetem ezf az egyesületet. Ma már inkább csak társadalmi összejöve­teleket jelent De mondok inkább egy példát: a Magyar Nemzeti Bizottmány — Varga Béla vezetésével — me­nekültkormány volt. Ennek a nevében, 1952. tavaszán beadtam az Egyesült Nemzetek Kényszermunkavizsgúió Bizottságához egy beadványt, hogy vizsgálják. ki. a Ma­gyarországon tapasztalható kényszermunkatáborokat. Meghívtak bennünket és beadtuk a bizonyítékokat a tanácskozásra. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében hi­vatalosan ez volt az egyetlen bizonyíték, hogy például Recsk egyáltalán létezett, hiszen itthon letagadták még 1980-ban is. — Azt hallottam önről, hogy ebben az esztendőben már túl van a 150, gyűlésén, amelyen nemcsak részt vett, hanem rövidebb-hösszabb beszédet is mondott. Ter­mészetesen a Kereszténydemokrata Néppárt gyűléseiről van szó elsősorban. A mi magyar közéletünk mostaná­ban tele van egyfelől törvényen kívüli helyzetekkel, másfelől pedig zavarodottsággal és igen sokan beszél­nek a közélet tisztaságáról. Nyilván azért, merthogy nincs, önnek mi a véleménye erről? '— A közelmúltban, azaz idén, pontosan a 169. te­lepülésen voltam. Csókakőn. Do ami a közéleti tiszta­ságot illeti: a közéletbe nem kötelező belépni. Az nem olyan, mint a katonaság, hogy oda be kell vonulni. Ide mindenkit az ambíció visz. Az arhbíció közt van nemes ambíció, s van olyan, amely önző karriervágybői fakad. Én azt vailom. hogy az lépjen gsak be a közéletbe, aki átárzi, hogy az a templom szentélye. Lehet valaki gyarló a magánéletében, én is gyarló ember vagyok, de a közé­let nekem szent. A közéletben semmi más szempontja ne legyen az embernek, mint képviselni azt a népet, azt a csoportot, aki a bizalmát odaadta. Semmiféle előnye sem lehet annak, aki a közéletben van. Ez nagyon ke­mény szabály. Kérdés g tisztességről — Van még bizalom Magyarországon a pártok, és a KDNP iránt? , — Ha azt veszem alapul, hogy 1990 márciusában 3 ezer tagunk volt, ma a 20 ezret átléptük, 1990 márciusá­ban volt 300 egynéhány alapszervezetünk, ma 710 van — akkor azt mondom, hogy van bizalom. A gyűlésein­ken megjelenő hallgatóság száma is mindig tisztes. Bár — politikai aszály van. ahol nem lehet azt kívánni, hogy mi egész különleges gyümölcsöket termeljünk. — Azon oknál fogva van-e politikai aszály, hogy so­kan a hatalomátmentésből próbálják fenntartani magu­kat és ez visszatetszést vált ki? — Kétségtelen, ez is közrejátszik. Ne felejtsük el, hogy a 40 évi kommunista rendszer utolsó éveiben so­kan megkapaszkodtak a lassú átalakulásban és ma is ott ülnek az államigazgatási, gazdasági és kulturális he­lyeken. Közülük többen őszintén bekapcsolódtak az újjá­alakulásba. mások nosztalgiával gondolnak a régi rend­szerre, de tudomásul veszik a változást. Ezután ott van- iak a „napraforgók”, akik minden rendszert kiszolgál­lak a saját előnyeik érdekében. Számolnunk kell a folt 820 ezer kommunista párttaggal is, akik közül — gondolom 10 százalék — őszintén hitt a kommunista rendszerben, míg a többi akár kényszer, akár karrieriz­mus miatt szolgálta ki a rendszert. Természetes, hogy ezek legtöbbje nem követi lelkesen az új irányt. Ami a kommunista párttagságot illeti, az önmagában véve nem vétség, ahogyan a nyilas párttagság sem az, kivéve, ha az illető akár embertársai, akár a nemzet ellen po­litikai cselekményt követett el. — Természetesen, a politikai aszályhoz az is hozzá­tartozik, hogy a kommunista párttagok felébredtek és tudomásul kell venniök, hogy a „szocializmus” marxi­értelemben soha nem létezett, nincs és nem is fog lé­tezni, mert ez megvalósíthatatlan. Tehát tudomásul kell vennünk, hogy a polgárok nagy része még töpreng a múlt hibáin, nem kevésbé önmagán, hogy miként tudott ekkorát tévedni és egy politikai blöff ben hinni. Átfor­málódásuk még sokáig tart, inkább a fiatalságra kell összpontosítani. Hozzá kell tennem, hogy én hiszek a SAULBÖL lett PÁLOK-ban, de viszolygok azoktól, akik pálul beszélnek, de még mindig Saulul gondolkoznál-:, vagy cselekszenek. A negyven évét visszasíróknak a gazdasági, a kulturális vagy a politikai hatalomban maradása sérti az ember igazságérzetét és lélekrom­boló hatást is; kivált, mert akik 40 évig szenvedtek, vagy félretolták őket; most felvetik magukban a kérdést: érdemes volt-e tisztességesnek lenni? Él kamuink gz iguzsógérzet — A nemzet pedig elvárta volna, hogy a napraforgók vagy tévelygők, vagy közülük néhányan megkövessék ezt a megnyomorított nemzetet. Ilyet nem hallottam én az elmúlt két évben, ön azt, vallja-e, hogy a megbocsá­táshoz szükséges a bűnbánat? Vagy ez csak .vallási ka­tegória? — Nem, van ami az egyháznak a maga szentségéhez és annak előírásához szükséges. De ez más. Ügy érzem, van egy nagy szabály: aki nemzete és embertársai ellen vétett, az nyilvánosan ismerje be, kérjen bocsánatot és a súlyos eseteket kivéve ne legyen eljárás, még bűnvádi sem, de az emberek tudják, hogy mit tett és mi az, amit megbánt. A közéletünkből hiányzik — és eddig elma­radt — egy nagy vizsgálat. Hogy mindazok mondják el, akik borzalmas dolgokat követtek el embertársaik el­len és a nemzet ellen, miért tették? Kényszer hatása? Érdek? S utána a nemzet illetékes tényezője vagy az illetékes személy döntsön, hogy megbocsátotta-e? — Erre megfelelő lesz ön szerint az igazságtételi tör­vény? Megteremti-e az alapjait ennek? — Itt szeretném kristálytisztán elmondani a vélemé­nyemet. Én mint állampolgár, kötelező erejűnek tartom az Alkotmánybíróságnak az elévülés kérdésében hozott határozatát. De ugyanakkor állampolgári vélemény­nyilvánítási szabadságomnál fogva kijelentem, hogy nem tartom helyesnek azért, mert nem tettek, különb­séget közönséges és politikai bűncselekmények között. Az elévülés klasszikus értelemben a köztörvényi bűn- cselekményekre vonatkozik. Ha valaki elkövetett rab­lást, gyilkosságot, egyebet, megindul az eljárás, de ha a vádhatóság az előírt időben nem tudott eredményt el­érni, a bűncselekmény elévült. De nincs olyan jogsza­bály és nincs olyan nemzetközi jogi elv, amely azt mon­daná, hogy a politikai hatalomban lehet bűncselekmé­nyeket elkövetni. Nincs ilyen. Ha nincs, ez azt jelenti, hogy aki elkövette, felelnie kell. Mikor kell felelni? Amikor megszűnt a politikai hatalom és a diktatúra. Mert hova mehetett el egy ember, aki kijött a börtön­ből? Él Pécsen az én volt képviselőtársam, dr. Mateo- vits Ferenc. 19 és fél évet ült azért, mert magyar és hí­vő ember. Semmi más bűncselekménye nem volt. Tehát semmi más hibát nem követett el, csupán azt hogy megvallotta hitét és megvallotta magyarságát. Ő még nyugdíjat sem kapott ezelőtt három évvel, mert azt mondták, hogy 19 és fél évet „maga nem dolgozott”, magának nem jár semmi. Tehát azt jelenti, hogy abban az időszakban jogorvoslat nem "olt. Amikor ez meg­szűnt, 1990. május 9-én, 10-én, amikor a kormány meg­alakult, altkor kezdődik az elévülés. Ismétlem: én nem azt kívánom, hogy üldözzenek embereket, én született védőügyvéd vagyok, a természetem is ez, de az igazság­érzet él bennem. Ez azt jelenti, hogy valóban ne legyen senkinek mentesítése azért, hogy a politikai hatalomban szabad, kezet kapott. Ezt kell tudatosítani. Aki súlyosan — ezen van a_ hangsúly! — vétett a nemzet és a polgár­társai jogai, érdekei ellen, adjon számot. Vizsgálat le­gyen! Adjon számot. Akár a történelem szempontjából is fontos, hogy tudjuk: kik voltak azok, milyen mérték­ben voltak a Szovjetunió beosztottjai a magyar hatósá­goknál. hogy utasították-e őket; ez is derüljön ki. A IlI/IlI-asnál a véleményem eltér — általánosságban — a többiektől, mert azt tartom szem előtt: elsősorban az a bűnös, aki ezeket beszervezte. Tehát a felbujtó. Mert ő ment oda Tóth Jánoshoz, Kovács Istvánhoz, Horváth Jánoshoz. Kényszerítette, hogy ezt kell tenned. És ma­gamat is beleképzelem ilyen helyzetbe. Szerencsére nem voltam kitéve ilyen kísértésnek, de amikor ügyvéd vol­tam, és képviselő Budapesten, és valaki odajött volna és azt mondja: kirúgjuk a képviselöházból, az ügyvédi ka­marából, de ha jelentget, akkor mentesül: ismétlem: nem voltam ilyen helyzetben, de nem akarok hős lenni, d<> nem tudom, mit tettem volna! A második kérdés: mit jelentett? Lehet, hogy papírkosárba menő üres je­lentések voltak. Harmadszor pedig: ismerni kell a kom­munista szisztémát. Szerintem, amikor a Szovjetunióból átplántálták ide a Ill/III-as rendszert, tudták, hogy a jelentések 80-90 százaléka a szemétkosárba való, de azt is tudták: felőriik ezeket az embereket. A A legfontosabb a nevelés — Az egyházi iskolákkal kapcsolatos huzavonát po­litikai kérdésnek tartja-e ön, vagy elsősorban anyagi­nak? Tekintettel arra, hogy egyszerre minden iskolát nem lehet visszaadni — az gyházak nem is így gondol­ják —, ugyanakkor pedig a törvény értelmében éven­ként csak egy bizonyos összeg áll rendelkezésre. — Aki ebben csak vallási kérdést lát. az nagyon rö­vidlátó. Az egyházi iskolák országunk egyik legfonto­sabb kérdése és területe: a nevelés kérdése. Az elmúlt 40 évben nálunk — nyugodtan mondhatunk még 45-43 évet is, a nácizmust is ide véve — a fiatalság nem kapta meg a szükséges erkölcsi útmutatást. 10 és 15 éves kora között. Mit értek ezalatt? A legmagasabb érték­rend nekem a kereszténydemokráciában és a keresz­tény tanításban az, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Amig az. ellenzék az egyházi iskolák ellen tiltakozik, önmaga ellen dolgozik. Olyan generációra van szükségünk, amelyik tiszteletben tartja a mások jogait. Ezen a téren az ellenzéknek bármilyen megmoz­dulása meggondolatlan, még azt is merem mondani: nemzetellenes. Ne vonuljon ki az ellenzék a hitoktatás­nál a parlamentből! Mert vagy nem értik miről vaa szó, vagy pedig a felfogásuk álliberalizmus, amely nem a mások megértésére, hanem a saját gondolataik elfo­gadtatására törekszik, akár kényszer formájában is. Ez helytelen. Kértem adatokat a Statisztikai Hivataltól: az ország 15 és 55 év közötti korosztálya a lakosság 60 szá-' zaléka! Ami azt jelenti, hogy ezek majdnem mind az elmúlt rendszerben kapták az első útmutatásokat. Gon­dolja végig! — Nem akarok bibliai hasonlatot, mert egy ügyvéd szájából, ez nem jól hangzik, de sokszor átgondoltam magamban,, hogy.mi lett volna a kereszténységből, ha Krisztus egy barlangban ált volna. Ha nem megy ki és nem vesz maga mellé 12 apostolt. Semmi se lett volna belőle. Tehát nemcsak egy jó eszme kell és egy nemes cél, hanem: cselekvés is kell. Sok mindent el lehet érni töprengéssel, 'gondolkodással, irhával, ezeket nagyra ér­tékelem, de a széniemben ugyanilyen értékes egy ügyért, ; egy célért a cselekvés! Amíg az országnak jelentős ré­sze ezt nem érzékeli, vagy nem tartja fontosnak, tehát a tenniakarást, a pártokban, egyesületekben, szerveze­tekben, kulturális mozgalmakban — addig nem lesz de­mokrácia. Murányi László TERMŐFÖLD-ÁRVERÉSI HIRDETMÉNYI A Pest Megyei Kárrendezési Hivatal Kartal községben a gödöllői ATE Tangazdasága által kijelölt termőiö Id terű íetre árverést tűz ki Az árverés helye: Verseg, polgármesteri hivatal. Az árverés ideje: január 15-én, 9 óra. Az árverésre kerülő nagyüzemi tábla Település, táblaszám: Helyrajzi szám: Terület: Művelési AK- óg: érték: Kartal 0127-ből Korlátozó intézkedés nincs! 36 ha 2243 nm szántó 1056.30

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom