Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-17 / 297. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1992. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 7 Népfőiskola az Ipolyságnak Nem gondolunk az államhatárral „Nem. lé g le sít eni akarjuk a határokat, hanem egysze­rűen nem vesszük tudomá­sul azokat. Az Ipoly merne magyarlakta településeinek több száz éve egységes tör­téneti, kulturális hagyomá­nyai vannak. S az utóbbi negyven évben is — más- más okokból — ugyanazt a sorsot élték: kimaradtak a fejlesztésből. Nem ők tehet­nek róla. hogy államhatárt húztak közéjük. A huszon­hat településnek együtt kell gondolkodni és Cselekedni lakóhelyük újrafellendítésé­Tői.” Kemény Bertalan gondo­lata lehet a mottója a va­sárnap befejeződött népfőis­kola-sorozatnak, amelyet az Ipoly menti Kemencén ren­deztek. A négy, hosszú hét­végén tartott bentlakásos népfőiskolát Kemény Ber­talan, a Falufejlesztési Tár­saság elnöke, valamint Györffy Sarolta, a Pest Me­gyei Közművelődési és In­formációs Központ munka­társa szervezte. A rendez­vényre 13 hazai és 13 szlo­vákiai magyar település képviselőit hívták meg. A célokról, tapasztalatokról, a tervekről a szervezőkkel és a hallgatókkal beszélget­tünk. A rendezvénysorozat te­matikáját a hagyományos népfőiskolái célok szem előtt tartásával állították össze, figyelembe véve az adott társadalmi és földraj­zi helyzetet — mondták a szervezők. Előadások hang­zottak el a térség történel­méről és hagyományairól, a hallgatók öntudatának és a határ két oldalán levő te­lepülések együvé tartozása tudatának erősítésére. Sző volt a falusi nagy- és kis­közösségek sorsáról, az ön­álló gondolkodás és cselek­vés lehetőségeiről, hogy ön- tevékenységre ösztönözzék őket. Beszámolókat hallgat­tak egyéni vállalkozások szervezéséről és működte­téséről, szövetkezetek alakí­tásáról, valamint a falusi turizmus fellendítésének módozatairól, hogy gazda­sági önállóságra késztesse­nek és tanítsanak. Beszél­gettek az iskolák megválto­zott helyzetéről, az egész­ségügyről és a környezetvé­delemről is. A népfőiskola hallgatói egyöntetűen megerősítették, hogy a választott témák időszerű gondjaikat tükrö­zik. A vadregényes, fejlesz­tésektől háborítatlanul ha­gyott környék egyik legna­gyobb lehetősége a falusi turizmus felvirágoztatása. A téma fontossága miatt a vitaindító előadás után a résztvevők kis csoportok­ban egyedi terveket is ki­dolgoztak településük ide­genforgalmának fellendíté­sére. Az ipolyszakállasi és az ipolybalogi polgármester pedig már a konkrét meg­valósítás lehetőségeiről be­szélt. A vendégként jelen levő, Kárpátaljáról érke­zett Bundovics Judit a két gyakorló vállalkozó beszá­molóját érezte nagyon hasznosnak. Hiszen szemé­lyes sorsukon keresztül vi­lágosabban ismerte meg az egyéni vállalkozások bukta­tóit, a kudarcokon felül­emelkedés és a siker lehe­tőségeit. Az ipolynyéki Bá­lik Margit a kemencei és zsámbokl polgármesterek gyakorlati példákkal illuszt­rált előadását emelte ki. Kész költségvetési mintát hoztak magukkal, aminek alapján már ők is szaksze­rűen tudják irányítani pénzügyeiket — mondták. De majd’ minden hallgató említett példákat árra, mit tud az itt tanultakból köz­vetlenül hasznosítani. Mindegyikük hálával szólt arról, hogy a gyakorlati teendőkre összpontosító, ki­váló előadások sorozata volt a legnagyobb élmény számukra. Nem is gondoi- ták volna, hogy ilyen ren­dezvények léteznek — for­dultak a szervezőkhöz. És megköszönték az előadások­hoz mellékelt nagy mennyi­ségű módszertani anyagot, ami szintén gyákorlati munkájukat segíti, majd. A STÍLUS A DÖNTŐ A jó érzékkel összeállított tematika önmagában nem elég a népfőiskola sikeré­hez. Olyan népfőiskola-ve­zetőkre van szükség, akik a felnőttkorú hallgatókkal újra meg tudják szerettetni tanulást. A . kemenceiek ilyenek voltak. A régi nagy generáció légkörét hordozó Kemény „Berci bácsi”, a falufejlesztés doyenje és Györffy Sarolta, a népfőis­kola nagy öregjének, Har- sányi Istvánnak neveltje, akit mélyen humánus sze­mélyisége és kedvessége is alkalmassá tett a feladatra. Annyi humorral, olyan köz­vetlenül és oldott stílusban vezették az esteket, hogy megnyerték a tanulásnak a másfajta bánásmódhoz szo­kott hallgatókat. S ezt a hangnemet akaratlanul is átvették az előadók — köz­tük a láthatóan inkább fö­lényességre és merevségre hajlamosak is. A családias, meleg hangulatot, s azt, hogy a beszélgetésekben partnerként vett részt tanár és tanítvány, tekintette leg­nagyobb eredményüknek Györffy Sarolta. S szavait a népfőiskolások megerősí­tették. Alig várták, hogy újra jöhessenek — mond­ták. — Mi több, egymás vé­leményének türelmes elfo­gadását is megtanultuk — fűzte szavaikhoz Bundovics Judit. — Volt olyan előadás, amitől „kinyílt a bicska a zsebemben”. A jószándékot látva azonban kénytelen voltam elfogadni a másság létjogosultságát. A jó hangulat kialakulá­sában sokat segített, hogy a népfőiskola bentlakásos volt. — Az esti társas ösz- szejöveteleken igazi baráti közösséggé kovácsolódott a hallgatóság — folytatta Györffy Sarolta. — Ezek az esték persze nem afféle vi­dám borozgatások voltak csupán. Jóleső érzéssel hallgattam az egyes telepü­lések képviselőit vitatkoz- ni-beszélgetni arról, hogy a hallottakat miként valósít­hatják meg majd, ha haza­mennek. A kellemes társas estek­hez programokról is bőség­gel gondoskodtak a szerve­zők. Volt közös népdalánek- lés, tánctanulás, kézműves foglalkozás — amelybe, mint az ipolybalogi Balogh Gábor polgármester mond­ta, még ők. férfiak is be­kapcsolódtak. Soha nem gondolta volna, hogy vala­ha csuhából karácsonyfa- díszt fog készíteni — tette hozzá. HOGYAN TOVÁBB? Az eredményekről beszél­getve Kemény Bertalan megjegyezte: örömmel hall­gatta a népfőiskolások ter­veit arról, hogyan fognak hasonló összejöveteleket szervezni otthon. S hogyan próbálják más térségekbeli ismerőseiket — például a Galga mentieket — efféle találkozók szervezésére buz­dítani. Szavait a hallgatók is megerősítették. Tukácsky Ilona és Szondi Ilona Ipoly- szakállasról, Balogh Gábor Ipolybalogról, Bálik Margit Ipolynyékről szemináriu­mok, népfőiskolák rendezé­sét fontolgatták. S vélemé­nyükhöz Hídvégi Sándor, az egyetlen határon belüli ipolysági település egyik képviselője is csatlakozott. Mint mondta, azzal jött ide, hogy a vállalkozásokról ta­nultak segítségével saját egzisztenciáját oldja meg, ha majd nem tanít. És most mégis faluközösségi teen­dőin töri a fejét — sum­mázta véleményét. A bernecebarátiak juttat­ták Györffy Sarolta eszébe az egyedüli kudarcot, amely a népfőiskolán érte: mind a tizenhárom határon inne­ni és túli települést megke­resték és Magyarországról mégis egyedül a berneceba­rátiak jöttek el. Igaz. a Felvidéket fél éven keresz­tül járták Kemény Berta­lannal, hogy ismerkedjenek gondjaikkal és személyesen hívják meg a települések képviselőit. Itthon csak a polgármestereket keresték meg. és a sajtón keresztül invitálták a részvételre. Ta­lán ez volt a magyarorszá­giak elmaradásának oka — mondta. Ezért ő szomorú volt, de a felvidékiek elke­seredettek. „Ennyire sem­mibe vesznek minket” — adtak hangot érzelmeiknek. FÉLELMEK NÉLKÜL — Az Ipoly mente szerves egység, és gondjait is együtt kell megoldani — mondta Kemény Bertalan, aki eltö­kélte magát valamennyi ipolysági település megmoz­gatására. — Számomra na­gyon fontos, hogy a hatá­ron túliak félelmeik ellené­re rendszeresen eljártak a népfőiskolára. Rajtuk ke­resztül fogjuk a határon innenieket is az együttmű­ködésre megnyerni. Mert baráti, rokoni szálak, sőt gazdasági kapcsolatok eddig is összefűzték őket. Ezt az eseti együttműködést kell rendszeresíteni. Bízom ab­ban, hogy a hazaiak Szlová­kiában élő társaik élmény­beszámolóit hallva a jövő évre tervezett népfőiskolára már el fognak jönni. Annál is inkább, mert ha nem is gondolunk a határokkal, azok mégis léteznek és kor­látozzák a zavartalan együttműködést. Letkésen van például határátkelő a térségben, de csak sátoros ünnepeken nyitják meg. Az együttműködés óhaja azon­ban ösztönözheti a két oldal képviselőit, hogy mindent megtegyenek az állandó határátkelő megnyittatá- sáért. Szavait hallgatva eszem­be jutottak annak az autó­stopos lánynak a gondta­lan szavai, akit Rétságról Kemencéig vittem. Letkésre igyekezett, ahol — mint mondta — már gyalog is át­mehet a túloldalra, az Ipoly tíz centiméter mély gázló­ján. A települések közötti komoly együttműködést mégsem lehet ilyen parti­zán módon megoldani. A kemencei népfőiskola segít­het a gondon. Ha.Igatóik a szellemi elszigeteltségből már kitörtek. Az egvüttlét- ből bátorságot merítve és elszántságot nyerve ki tud­ják majd vívni a fizikai határok átjárhatóságát is. D. Veszelszky Sára Színház reggeltől estig (Hancsovszki János felvétele) Rendhagyó produkcióra készül a gödöllői Kerék­asztal Színházi Nevelési Központ és Színházi Tár­sulás. Monstre színházi es­tére invitálják december 30-ára a nagyérdeműt, amely keretében egyetlen éjszaka alatt adja elő a „teljes életművet” — a vendégek tűrőképességétől függően —, négy vagy öt darabot. A színlapon a Hősének színjáték szerepel nyitó előadásként, és kö­rülbelül hajnali egykor a Fehérlófia magyar mítosz­töredékkel zárnák a szín­házi éjszakát. Természetes, az előadás alatt a nézők ki-be járhatnak, ha akar­nak, a szomszédos terem­ben megvacsorázhatnak, mivel a belépő árában egy szerény vacsora is benne foglaltatik, vagy' ha elál- mosodik, aludhat éppen egyet. Az előadások között bárzene szórakoztatja a publikumot. Jegyek 300 fö- rintos áron elővételben válthatók a Gödöllői Mű­velődési Központ pénztárá­ban. illetve telefonon meg­rendelhetők. Képünkön a javítópróba látható — a Hősének színjáték szerep­lői balról jobbra: Lipták Ildikó, Romankovics Edit, Gyombolai Gábor, Loson- czy Júlia és Körömi Gábor, a Kaposi László rendezte produkcióban. PEST MEGYEI MONOGRÁFIA Négy kötet az ezredfordulóig Az utolsó nagyobb Pest megyei monőgráfia 1910- ben látott napvilágot a Ma­gyarország városai és me­gyéi sorozatban. Nyolcvan év alatt a történettudomány sokkal többet kutatott fel és publikált, mint amire az említett mű építhetett. Egy esztendeié beszélget­tünk erről dr. Asztalos Ist­ván megyei tanácsnokkal, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatójával, annak kap­csán, hogy a megyei köz­gyűlés határozatba foglalva támogatta kezdeményezését szőkébb pátriánk négyköte­tes történetének megjelen­tetésére. A Pest Megyei Monográ­fia Alapítvány kuratóriuma a közelmúltban rendes ülé­sen értékelte az idei mun­káját, megbeszélte a folya­matban lévő ügyeket és meghatározta a jövő év fel­adatait. — Az alapítványt azért hozta létre az önkormány­zat közgyűlése — tájékozta­tott dr. Asztalos István —, hogy államalapításunk ez­redik évfordulójára előse­gítse mind a négy összefog­laló munka megjelenését. Az első kötet 1996-ban, honfoglalásunk 1100. évfor­dulóján, az Expo évében lát napvilágot. Bbben 1686-ig, Buda felszabadításáig fog­laljuk össze a megye törté­netét. Főszerkesztőjének Engel Pált kértük fel, de családi okok miatt erről le­Rákosy Anikó — aki első­sorban gyermekkönyvek il­lusztrátoraként ismert — legújabb festményeit mu­tatja be ma a szentendrei Art’éria Galériában nyíló kiállításán. A porfestéket és fűrész­port elegyítve készült relief mondott, ezért ezt a mun­kát Torma István, az MTA Régészeti Intézetének cso­portvezetője folytatja. A második kötetet Szakály Ferenc történész szerkeszti, ebben 1867-ig jutunk el. A megye történetét napjain­kig feldolgozó harmadik kötet szerkesztésére Glatz Ferenc történészt kértük fel. Az utolsó kötetet Egei Tiborral közösen szerkesz­tem. Ez adattár lesz, mely­ben a megye valamennyi települése külön-külön sze­repel. A kuratórium áttekintet­te pénzügyi helyzetét. Je­lenleg ötmillió-kétszázöt- venezer forint áll a rendel­kezésre, amit részben a me­gyei önkormányzat adott, részben számos település. Vállalták, hogy 9 éven át évi ezertől 14 ezer forintig terjedő összeggel támogat­ják a monográfia elkészí­tését, e nagyszabású munka megjelentetését. A négy kötet mellett olyan járulékos kiadványok is készülnek, melyek a tör­téneti feldolgozás eddig el­hanyagolt részeit töltik ki kiegészítő alapkutatással. Remélik, hogy mások is segítik majd az elképzelés megvalósítását. Vállalato­kat, vállalkozókat keres­nek, a nemzetiségek révén a megyében érdekelt nagy- követségeket is szeretnék a támogatók sorába vonni. B. G. hatású, nem figurális képeit második alkalommal lát­hatja a hazai közönség. A művésznő tavaly szerepelt első ízben képeivel a Du- na-parti városban s ez év tavaszán Antwerpenben volt tárlata. A szentendrei alkotó kiállítása december 27-éig tekinthető meg. Gyermekrajzok és az Expo A gyerekek igent mond­tak az 1996-os világkiállí­tásra. Legalábbis ezt igazol­ja az a tízezernyi pályamű, amely az ország 272 iskolá­jából érkezett az Expo ’96 Egy jobb világért országos képzőművészeti 'pályázatra. A versenyt Pestszenterzsé- bet-Soroksár önkormány­zatának Polgármesteri Hi­vatala és a Nagy László Ál­talános Iskola és Gimná­zium hirdette meg idén szeptemberben. A művek­ből öszeállított kiállítás nemrég nyílt meg a gimná­ziumban. A díjakat Barsiné Pataky Etelka világkiállítá­si főbiztos, Kristóf László fővárosi biztos és Perlaki Jenő polgármester adta át. A legtöbb színvonalas pá­lyaművet beküldő iskola cí­met a komáromi Feszty Ár­pád Általános Iskola nyer­te el. Általános iskolai ka­tegóriában I. díjat kapott Máthé Krisztián, a buda­pesti Körösi Csorna Sándor- iskola tanulója. Középisko­lai kategóriában I. díjat ka­pott Huber Orsolya, a bu­dapesti II, Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulója. A kiállítás december 20- ig tekinthető meg a gimná­ziumban, s helyet kap majd az 1996-os világkiállításon is. Szabóky Zsolt képei Erdély építészete Budapesten a fasori re­formátus templom karza­tán tegnap nyílt meg a több évszázados erdélyi fatemp­lomokat, fatornyokat és haranglábakat bemutató ál­landó kiállítás. Az erdélyi népi építészet emlékeit Szabóky Zsolt örökítette meg fotográfiáin. A nagy­méretű, színes fényképek nemcsak a templom díszí­tését szolgálják, hanem bi­zonyságtévő erővel hirde­tik az erdélyiek állhatatos hűségét szülőföldjükhöz, egyházukhoz. A bemutató szerdán, csütörtökön és vasárnap délután tekinthe­tő meg. Rákosy Anikó képei az Artériában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom