Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP • • • • pg ■ • ■ KÜLFÖLD fyíM0^ m 1992. DECEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Az erkölcsi megújulás ideje Tőkés László püspök nyilatkozata a temesvári népfelkelés harmadik évfordulója előtt Közeleg az 1989-cs romániai változásokat elindító temesvári népfelkelés harmadik évfordulója. A romániai, magyarországi és a nemzetközi közvélemény magától értetődően nagy érdeklődéssel fordul Tőkés László nagyváradi református püspök felé, aki a temesvári felkelés szikrája volt. azóta pedig nemcsak egyháza életében, hanem az erdélyi magyarság, sőt az egész magyar nemzet körében a következetes megújulás, a nemzeti önvédelem és a demokratikus jövőkeresés vezéregyénisége. Az évforduló közeledtével a Bukarestben mostanság indult Orient Expressz című hetilap, amely a Romániai Magyar Demokrata Szövetség félhivatalos orgánumának számítható, hosszú interjút közölt Tőkés László püspökkel, aki Zudor János kérdéseire válaszolva elsősorban az RMDSZ helyzetével, gondjaival és feladataival foglalkozott. Tőkés püspök az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, és e minőségében meghatározó szerepet játszik a szövetség irányvonalának, az erdélyi magyarság állásfoglalásainak kialakításában. Most, az RMDSZ közelgő kongresszusa előtt különösen fontosnak érezzük Tőkés László püspök gondolatainak minél szélesebb körben való megismertetését. Az interjút teljes terjedelmében közreadjuk. — Azt kérdezném először. hogy ön szerint, püspök úr, az érdekvédelmi vagy a közképviseleti politikai funkciója határozza meg az RMDSZ lényegét? SAJÁTOS POLITIZÁLÁS — Nem mondok újat azzal, ha mindkét funkcióját megerősítem. Az RMDSZ kénytelen politizálni. Még nem jött el a pártosodás időszaka, ugyanis a romániai magyarság elnyomott- sága még annyira domináns, még annyira felette áll ez a szempont mindenféle elkülönülő politikai törekvésnek és tevékenységnek, hogy elsődlegessé válik az elnyomó politikával szembeni egység követelménye. És az elnyomás meghatározó jellegű. Az egységnek legjobb kifejlődése az egységes országos érdekvédelmi szövetség, amely alkalmazkodva a politikai körülményekhez, ugyanakkor a politikai közképviselet szerepét is betölti. Remélem, hogy eljön majd az idő, amikor egyértelműbbé tudjuk tenni a magyarság politikai, illetve érdekvédelmi szerveződéseit. Erre már vannak kísérletek a platformosodás sajátos keretein belül. Megjegyzem, szerintem az érdekvédelem mindenképpen politika is. Tehát egybecseng a kétféle tevékenység. — Hogyan látja ön, mint az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az RMDSZ külhoni kapcsolatait, gondolok itt a kisebbségi (vajdasági, kárpátaljái és szlovákiai), az anyaországbeli, valamint a nyugati kapcsolataira. — A vajdaságiakkal, kárpátaljaiakkal és felvidékiekkel nagymértékben hasonló közegben és helyzetben vagyunk kénytelenek politizálni, kisebbségi közösségeink érdekképviseletét ellátni, így a sorsközösség nagyon megköny- nyíti a kapcsolatteremtést, többé-kevésbé ugyanazon problémákkal néznek és nézünk szembe, ugyanazon érdekeket szolgálják és szolgáljuk, tehát könnyen megtaláljuk a közös nevezőt. Sajnos ezt a kapcsolatot megmérgezi az a magyarellenes ideológia, mely a kisebbségi magyarság szerveződésében soha nem képes többet látni, mint a Nagy-Magyarország visszaállítását, és minden magyar tevékenységben csak egyet, irredentizmust gyanít, feltételez. Súlyos tehertétele ez a kisebbségi magyarok politizálásának, és sajnos ezt a terhet erőszakkal helyezik a nyakunkba. Meggyőződésem, hogy példának okáért a romániai magyarellenes körök főideológusai nagyon jól tudják, hogy nincs irredenta veszély, de ezt az elvtelen, erkölcstelen és manipulált fegyvert használják fel. Valójában nagyon sok esetben nem is a magyarság ellen, hanem a demokrácia ellen. A ma- gyareílenesség csupán ürügy és diverziós eszköz a demokratikus kibontakozás meggátolására. — ön szerint hol helyezkedik el az európai pártok közt az RMDSZ? — Éppen tömegszervezet mivoltából fakadóan nem lehet az RMDSZ-t a maga 500-600 ezer tagjával elhelyezni konvencionális módon a politikai palettán. Olyan, mint egy miniparlament, magába foglal mindent, összpontosít mindent. Markáns vonása ennek a politikának — amely minden érdekcsoportot, minden embrionális állapotban lévő platformot összefog —, hogy a magyarság létérdekeit védő funkcióját mindegyik irányvonal hűen képviseli és egyezteti. Valóban adódnak a pártpolitikai kapcsolataink terén nehézségek abból, hogy az RMDSZ-t nem lehet a szokványos pártok között elhelyezni. Hogyha a kereszténydemokratákhoz, az Európai Demokrata Unióhoz akarunk csatlakozni, akkor ott emelnek kifogást ellenünk, hogyha a Liberális Inter- nacionáléhoz, akkor ott vétóznak, hogyha valamely nemzetközi pártszövetséghez akarunk csatlakozni, akkor szervezetnek tartanak. Egyik kategóriába sem ülünk bele egyértelműen. Ez sajátos helyzetünkből fakad. Az a politika, amelyet a parlamenti csoport eddig folytatott, az centrumban elhelyezkedő közép-beállítottságú nemzeti irányvonalat képvisel, de ha csak romániai viszonylatban próbálom besorolni, akkor inkább a Polgári Szövetség Pártjához áll közel, illetve akár az agráriánusokhoz, akár a liberálisokhoz közel álló csoportosulásai is vannak a parlamenti munkacsoportnak. Hogy ez az osztályozás csak erőltetett módon vihető végbe, az rosz- szat és jót is jelent a számunkra. — Miből adódnak az RMDSZ belső konfliktusai? — Abból adódnak, hogy eaységjellege hangsúlyozódik, de ez semmiképpen nem total itarista, monolitkommunista, egypártjellegű egység, ahogyan azt ellenségeink szeretnék beállítani, hanem lényegében egy önmagában vett koalíciós egység. A konfliktusok abból adódnak, hogy politikai értelemben még artikulálatlanok va- gyunk, hogy nem találtuk meg azt a formátumot, ha egyáltalán meg lehet találni, amelyben minden politikai irányzat megfelelően meghatározná magát és teljes mértékben megértené sajátos, különböző mivoltát, ugyanakkor mégis benne maradna az RMDSZ- ben. A sorra kerülő harmadik kongresszuson arra történik majd kísérlet, hogy — tudományos nemzetközi szóval kifejezve — adekvát formát találjunk a sokféle tartalomnak. Véleményem szerint a konfliktusok nem olyan mérvűek, mint ahogy azt egyesek igyekeznek felfújni, személy szerint nem találok egyetlen olyan kérdést sem, amelyben a parlamenti csoport egysége vagy az országos RMDSZ egysége megbomlott volna. Ha annyi konfliktus nem lett volna, mint amennyi volt, akkor tényleg rá lehetne mondani, hogy kommunista típusú, totalitárius szerveződés. Márpedig nem lehet. AZ EGYHÁZI ISKOLÁK SZEREPE — Hogyan érvényesül a püspök úr szerint régiónkban az erkölcsiség kérdése? Másik kérdés: lehet-e — kissé elkoptatott szó- használattal élve — „erkölcsi tökét kovácsolni” szenvedéseinkből és kiállásainkból? — Az ember erkölcsisé- jge magától értetődő. Te- -hát semmiképpen nem tevődik fel ilyen pragmatikus formában a kérdés, hogy erkölcsi tőkét kovácsolni a magatartásomból, vagy bármi hasonló. Az ember teszi, amit legjobb belátása szerint tenni akar vagy tehet. Sajnos, az erkölcsiség kérdésében meg- hasonlottak Kelet-Európa társadalmai, az erkölcsi dimenzió szinte teljesen eltűnt az eddigi politikai életből, sőt a társadalom legalacsonyabb szintjétől a legmagasabbakig általában erkölcsi válságról beszélhetünk. Az 1989-es változások után nyilvánvaló, hogy megkezdődött egy erkölcsi helyreállítás, bizonyos erkölcsi megújulás, aminek fő megnyilvánulása az igazságtétel, a múlttal való szembenézés. Mindegyik volt kommunista társadalom érzi annak a nyomasztó szükségességét, hogy igazságot tegyen a múltban elkövetett bűnök. visszaélések, elnyomás ügyében. Ez nagyon nehezen megy, mert éppen az erkölcsi dimenziója csö- kött meg a társadalomnak. Amire a legnagyobb szüksége volna, éppen az hiányzik. Ez a helyzet valahogyan ahhoz hasonlítható, amikor valaki a saját hajánál fogva akarja kihúzni magát a vízből. Éppen az erkölcstelen társadalomnak kellene igazságot tennie erkölcsi tekintetben? Fából vaskarika. Ez a vajúdás még nagyon hosszú ideig eltarthat, és többek között ebből adódnak a legnagyobb ellentmondások. Rendkívül egyszerű volna mindent a gazdasági okokra visszavezetni. A gazdasági újjáéledésnek is megvannak az erkölcsi vonatkozásai, hacsak mást nem veszünk, akkor ott van a munkamorál, a felelősségtudat, a becsület. Sajnos egyszerre rohanja meg ezeket a társadalmakat a tengernyi munka, s erkölcsiségük hiányában még kevésbé tudnak felnőni a nagy feladatokhoz, az ezernyi tennivalóhoz. — Milyen feladatot töltenek be az erkölcsi megújulásban az egyházi ‘iskolák, s milyen szakaszban van most az egyházi iskolák megteremtése, illetve visszavétele? — Egészében véve olyan tendenciák uralkodnak az állampolitikában, amelyeknek célja fékezni az átalakulást, megőrizni a régi hatalom képviselőinek monopóliumát, fenntartani a centralizmust, az állam mindenhatóságát, az állami ellenőrzés monopóliumát. Ide tartozik a magántulajdon visszaadása halogatásának kérdése is, ami nemcsak a magántulajdonra vonatkozik, hanem az egyházi szférára is kiterjed. Sajnos csak verbális szinten marad a vallásszabadság. Olyan ez, mint amikor valakit kiengednek a börtönből egy szál ingben, állás nélkül, elszegényedve, lerongyolódva, és azt mondják neki:, örvendj és tapsolj, mert szabad vagy. A szabadság elvont fogalom. A szabadságnak feltételei kell hogy legyenek. A mi egyházainkat szabadnak nyilvánították, de a szabadságukkal nem tudnak élni, mert nincsenek meg hozzá az anyagi és tárgyi feltételek. Ráadásul ebben a tekintetben súlyos diszkrimináció is történik. Nyilvánvaló az, hogy az ortodoxia, mely többségi vallás Romániában, továbbra is előnyöket élvez. Például a kétéves késéssel kibocsátott kultuszkormány-hatá- rozat kimondja, hogy a külföldi ortodoxia iránt különös gondot fordít az állam, de ugyanezt nem mondja ki a külföldön élő más vallású románokra vagy a romániai magyarokra nézve. A görög katolikus egyházhoz való viszonyulásban is — szemben az ortodoxiával — számos példáját lehet látni annak, hogy kettős mértékkel mér az állam. Tovább él az egy nemzet, egy vallás hamis, diszkriminatív ideológiája. Nagyon fájlaljuk, hogy több évszázados iskoláinkat nemcsak hogy nem adják vissza, de még minket támadnak azzal, hogy a románságot kiközösítjük. Pont fordítva van: elvették a miénket, miközben bennünket vádolnak azzal, hogy el akarjuk venni az övéket. A váradi Lo- rántffy Zsuzsanna Gimnáziumban például valami lélektelen ipari iskola működik, mi pedig az utcán vagyunk. Püspöki székházunkba be akarják erőszakkal dugni a nagyváradi egyetem — máról holnapra gombamód szaporodó — különféle karait," de úgy, hogy onnan erőnek erejével kiebrudalnák nem csupán a hivatalaink, hanem még a Sulvok István Református Főiskolát is! ÖSSZMAGYARSÁG ÉS KISEBBSÉG — Az igazságtétel jellemzi az ön eddigi életútját. összefoglalná nekünk beszélgetésünkből is adódó összefüggéseit az er- kölcsiségnek, a polgárjogi, embert jogi harcnak, az összmagyar és a kisebbségi politikának és a közelmúltból is ismert parlamenti politizálásnak? — Az összmagyarság, a kisebbségi politizálás és az erkölcs összefüggéseihez annyit tudok hozzáfűzni, hogy van egyfelől a magyar igazság, abban az értelemben, hogy „A MAGYAROK ISTENE”, Petőfit idézve. Arról a magyar igazságról van szó, amely egyetemes formában tételezi az igazságot, akár be is helyettesíthetjük a magyar jelzőt, és beszélhetünk a 'román igazságról vagy a német igazságról... Ilyen értelemben van egy magyar igazság. Persze azt nehéz meghatározni, hogy mi a magyar igazság. Semmiképpen sem azonos a Nagy-Magyarországgal, mint ahogy Nagy-Románia számunkra nem erkölcsi kategória. Azon a Nagy- Magyarországon élhetnek gazemberek, élhetnek dzsentrik. Vagy élhet a puszták népe, abban a Nagy-Romániában uralkodhat Antonescu vagy Ceau- sescu, tehát önmagában sem tarthatjuk erkölcsösnek egy Nagy-Románia vagy egy Nagy-Magyaror„A fájdalom hetére”, a véres 1989. decemberi temesvári forradalomra emlékeznek tegnaptól hivatalosan is a Béga-parti városban és egész Romániában, annál is inkább, mivel az ott kezdődött eseménysor vezetett el a Ceausescu-rezsim december 22-i bukásához. Tegnap délután Temesváron „szabadságmenettel”, majd „A kommunizmus a Néva-partján született, és a Béga-partján hal meg" cím alatt megrendezett nagygyűléssel emlékeztek meg a forradalomról, amelynek több mint száz áldozata nyugszik a városi Hősök Temetőjében. Ismeretes az is, hogy az első napok több tucat áldozatának holttestét titokban Bukarestbe szállították és Elena Ceausescu utasítására elhamvasztották. Szombaton temesvári küldöttség utazik Bukarestbe, és koszorút helyez el a krematóriumnál, illetve ott, ahol a temesvári mártírok hamvait szórták szét. Ion Iliescu román elnök Az anyanyelvi konferencia — A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága elnöksége mély aggodalommal figyeli azokat a hivatalos rendelkezéseket, amelyek mind Romániában, mind Szlovákiában tovább korlátozzák az ott élő őshonos magyarság nyelvi és emberi jogait, s alkalmasak arra, hogy etnikai feszültségeket keltve még inkább felforgassák a közép-európai régió békéjét. Az erdélyi magyar iskolák, folyóiratok és más kulturális intézmények ellen irányuló támadások, a Mátyás király kolozsvári szobrán elhelyezett, a magyarság nemzeti érzelmeit sértő felirat, valamint a szlovákiai magyarság hivatalos nyelvhasználatának korlátozása, a szlovákiai magyar helységnevek használatának tiltása jogosan szág megvalósítását. Ugyanígy értelmezve, nem minden igazságos, ami magyar. Nem minden magyar politika igazságos. És nem mind mérhető erkölcsi mércével, nem mindig minősíthető erkölcsileg. Biztos, hogy egy eszmei magyar igazságnak létjogosultsága van. Egy nép fiának erkölcsileg motiváltnak kell lennie ahhoz, hogy valamiért is dolgozzék, harcoljon, politizáljon. A magyar népnek mindig erőteljes erkölcsi érzéke volt, egészen az önfeladásig, például soha nem árulta el a szövetségeseit. Föltétlenül szüksége van erre az erkölcsi értékre és erre a tudatra, viszont egészen más kérdés. hogy mindez hogyan valósul meg a magyar- országi parlamentben vagy a romániai parlament magyar csoportjának politizálásában. Ez az eszmény és valóság, a vágy és lehetőség viszonya. Az adott körülmények, az adott helyzet lerántják az abszolútumok magasából az erkölcsi nézeteket. Am a jó politizálás. megközelítés. Egy esély. üzenetet intézett a hős városnak nyilvánított Temesvár lakosaihoz, méltatva szerepüket a totalitárius diktatúra bukásához vezető események elindításában, ugyanakkor „különösnek és sértőnek” nevezi az akkori történések „másféle” értelmezését, „rosszindulatúnak” az „utólagos kitalálásokat”. Az elnök nem fejti ki bővebben, mire gondol, de 1989 továbbra is heves viták tárgya Romániában. Az ellenzék a fegyvertelen tömegre tüzet nyitó gyilkosok — mint hangsúlyozzák, a ritka kivételektől eltekintve elmaradt — felelősségre vonását sürgeti. Mihály exkirály az események évfordulója alkalmából Románia lakosságához intézett üzenetében szintén méltatja Temesvár szerepét, és arra szólítja a forradalom résztvevőit, ne adják fel a reményt, még ha — így Mihály — nem is sikerült kivívniuk a szabadságot, amely megilleti őket. Az exuralkodó különben karácsonyra Romániába készül. okoz súlyos nyugtalanságot és elégedetlenséget, mivel a korábbi kommunista zsarnokság jogtípró politikájának rémét kelti életre. Mozgalmunk — amely elkötelezte magát anyanyelvűnk és anyanyelvi jogaink védelme mellett — határozottan elítéli ezeket az intézkedéseket. Egyszersmind mindenkit tiltakozásra hívunk fel, aki szívén viseli a magyar kultúra ügyét. Tiltakozásra hívjuk fel a román és szlovák barátainkat is, akik szeretik saját nyelvüket, és éppen ezért tisztelettel viseltetnek mások anyanyelvi kultúrája iránt. A közép-európai népek kölcsönös megbékélésének érdekében nekik is fel kell lépniük a jogtalanságok elrendelőivei és a gyűlölet terjesztőivel szemben. Szabadságmenet a hős városban Iliescu különös üzenete Állásfoglalás a romániai és szlovákiai magyarokért Az anyanyelvi jogok védelmében
