Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-02 / 284. szám

Helyszíni közvetítés Ráckevén Békesség, egyetértés nélkül nincs előrejutás I)r. Kulcsár István polgár­mester: ne legyünk az ál­mos kisváros megtestesítői Egy rendezvény sikere az előkészítésen múlik, a jó szervező eleve kiszűri a bukás tényezőit. l)c vajon számolhat-e az időjárással? A hétfőn délután hirtelen leszállt köd megbénította a forgalmat, a ráckevei ingá­zók csak nagy késésekkel érkeztek haza a munka­helyükről. Ez volt a fő oka, hogy jó néhány szék üresen maradt a városháza nagy­termében, ahová közmeg­hallgatásra várta az önkor­mányzat a lakosságot. — Ne tévessze meg a te­rem képe — nyugtat meg St&hly István, a város jegyzője. — A kábeltévé helyszíni adást sugároz, 300 család a képernyőről követi figyelemmel az itteni ese­ményekét. — De nem tudnak be­kapcsolódni a vitába ... — Több mint 600 tele­fontulajdonos van Rácke­vén. Figyelje csak meg, te­lefonon fogják feltenni a legtöbb kérdést! Stáhly István jól tippelt, telefonon és levélben több kérdés érkezett, mint amennyit a teremben ülők intéztek az illetékesekhez. Kis túlzással azt szokták mondani Ráckevéról: a szi­get fővárosa. Jóllehet 8400 lakosa alapján nem na­gyobb egy fejlettebb köz­ségnél. Viszont körzetköz­pont, s e státusnak több a hátránya, mint az előnye. A sajátján kívül 20 tele­pülés 45 ezer lakosának vállalja fel jó néhány köz- igazgatási problémáját. Mert itt van a rendőrség, bíróság, ügyészség, telek­könyvi hivatal, ezek mű­ködtetéséhez a város biz­tosítja a tárgyi feltételeket. A város egyetlen gimná­ziumának működtetése je­lentős anyagi áldozattal jár. Állami támogatásként 26,6 millió forintot topnak, ezzel szemben a felhasznált valós összeg 36,5 millió. A külön bözetet egy olyan költségvetésből kell fedez­ni, ami már eleve 22 millió Kérdések pergőtüzében a képviselők forintos forráshiánnyal in­dult ’92 elején. Amit joggal sérelmezett a város jegy­zője: a tanulók 50 száza­léka a társközségekből jár be, ám ezek egy forinttal sem járulnak hozzá a pluszkiadáshoz. A bölcsőde úgyszintén költséges, a fenntartásához szükséges 8,5 milliót a he­lyi adókból kell kigazdál­kodni, Sok településen ezt radikálisan elrendezték: megszüntették a bölcsődét. — Mi nem élünk ez2el a módszerrel, ameddig lesz rá pénz; o bölcsőde meg­marad — jelentette ki dr. Kulcsár István polgármes­ter. Az értelmi fogyatékos gyerekek óvodájával már más a helyzet. Döntés szü­letett: jövőre privatizálják. A város szándéka jogos, az óvodába mindössze két he­lyi gyerek jár. Csepel-sziget tűzoltóköz­pontja Szigetszentmiklóson van, a 25-30 perces kiszál­lási idő nem igazán meg­nyugtató a városnak. Ezért állami támogatással saját szerkocsit vásároltak, és megalapították a város tűz­oltóságot, amelyet szükség esetén a társközségek is igénybe, vehetnek, ellen­szolgáltatás nélkül (a szer­kocsi kimegy a helyszínre, működtetését az illetékes község önkéntes tűzoltói Végzik). Az elmúlt két év ered­ményeit értékelve felszínre kerültek a gondok is, hisz 350 millió forintból nagyon nehéz úgy gazdálkodni, hogy mindenre és minden­Dr. Sípos István rendőrkapitány: a bűncselekmények száma érezhetően csökken kinek jusson, hitelfelvétel nélkül. Mint az a tájékoz­tatóból kiderült, erre nem került sor. Helyette — az intézmények megértésére apellálva — csökkentették az előirányzott támogatá­sok Összegét négy százalék­kal. Eredményekben azért nincs hiány. Átadták a megye egyik legszebb cs legkorszerűbb rendelőinté­zetét, befejezték a műve­lődési ház rekonstrukcióját, és épült egy új, 250 köb­méteres víztorony. A tele- fonprogra m . végreha j tusá­ban is nagy szerepe volt az önkormányzatnak, fél év alatt megkétszerezték az előfizetők számát. A tö­megkommunikáció érdeké­ben kiépítették a kábelté­vé-láncolatot, és támogat­ják a helyi lap megjelené­sét. Kulcsár . István külön kihangsúlyozta, a két' mé­dia autonóm jogokat élvez, az önkormányzat nem kí­ván beleszólni munkájuk­ba. A tájékoztatót követő közmeghallgatás a levélben érkezett kérdésekkel kez­dődött, köztük egy névtelen levéllel, amelynek parlagi hangja — a benzintöltő­állomás építésének kapcsán — a polgármestert sem kí­mélte. Ez a hecckampány- nyá dagadt vita amolyan vihar a vizespohárban, s a jelek szerint a fel várost feltüzelt látszatprobléma mögött magánérdekek hú­zódnak. A beruházó — a MÓL Rt. — tervezője egy olyan területet nézett ki az állo­másnak, amelyen 40 vénsé­ges akácfa tengeti életét. Ezeket kellene kivágni, az ellen tiltakoznak egyesek (á telek a varoson kívül van). Kulcsár István polgár­mester — noha névtelen levélre senki nem köteles reagálni — mértéktartó hangon csak annyit mon­dott: ebben a kérdésben nem én és nem a képvi­selők mondják ki az utolsó szót, hanem a lakosság. Merem remélni, tudatában vannak annak, hogy a városi cím magában nem elég, rangot viszont csak azzal tudunk szerezni, ha fejlő­dünk. A töltőállomás is ezt a célt szolgálná. Szót kapott dr. Kárpáti Zoltán, a MÓL Rt. igazga­tója. Részben szavakban, részben dokumentumokkal igazolta, a töltőállomás üzemeltetése nem jár sem­milyen környezetártalom­mal. A benzingőzöket el­szívják, és visszavezetik a tartályokba, nem jut a leve­gőbe. Az amúgy is kivágás­ra érett fák helyett a vál­lalat 80-100 nemes fát ül­tet oda, ahová a város kí­vánja. Logikus érvelései közt az volt a legszimpati­kusabb: a 70 milliós nagy- beruházás 12 embernek biztosítana kenyeret. (Je­lenleg több mint 500 mun­kanélkülije van a város­nak.)- Tóth István kérdésé­re: csak ott, azon a vitás területen épülhet fel az ál­lomás? — a válasz egyér­telmű volt. Csak ott, mert különben nem kifizetődő. A MÓL Rt. igazgatója nem hallgatta el, amennyiben nem kapják meg a kért területet, kivonulnak a vá­rosból, vagyis a ráckeveiek mehetnek tankolni Kiskun- lacházára. A kérdésben a december 20-i népszavazás mondja ki a végszót, igaz ez a kis „szórakozás” 250 ezer fo­rintjába kerül a városnak. Közbiztonsági vonatko­zásban a közlekedési mo­rált többen is bírálták. A lakosság nem tartja tiszte­letben a jelzőtáblákat, a se­bességkorlátozást, , veszé­lyeztetve ezzel mások testi épségét. Dr. Sipos István rendőr ezredes, városi rendőrkapi­tány elismerte á bírálat jo­gosságát, de mint mondta, nincs traffipaxuk, eseten­ként a megyétől kapják kölcsön a rohamkocsit né­hány órára. Ezek a rövid ellenőrzések 10-12 szabály­sértési eljárással végződ­nek. Jövőre nyilván töb­ben is „ráfáznak”, tavasz- szal meglesz a pénz a traf- fipaxra, mondta az ezredes. A jelzőtáblákkal kapcsolat­ban megtudtuk, nem a ran­dalírozó fiatalság, hanem sokat javult az elmúlt egy évben. A bűncselekményeié száma nem nőtt, hanem csökkent. Viszont aggasz­tóan nőtt az ittas vezetés, 1991-hez viszonyítva 58 százalékkal. Burkolt szemrehányás­ként elhangzott, a körzet­ben két településen nem alakult, meg a faluvédők egyesülete. Ezek egyike Ráckeve. A rendőrkapitány adatokkal bizonyította, ott, ahol a lakosság is segít a rendőröknek, jelentősen csökkent a magántulajdon sérelmére elkövetett bűn- cselekmény. Levélben és szóban is tiltakozást jelentettek be egy tábla miatt, ami a régi városháza falán a Tanács- köztársaság mártírjaira emlékeztet. Kulcsár István válaszát ban elmondta, egyértelmű igény nem mutatkozott ed­dig a tábla eltávolítására vonatkozóan, sőt olyan ja­vaslatok hangzottak . el, hogy a táblát hagyják a helyén, de kerüljön mellé egy másik, amely a Ta­nácsköztársaság idején lé­folyt atrocitások áldozatai­nak emeljen emléket. A vitában felszólalt For­gács János, Ráckeve egy­kori nemzetőrparancsnoka, a Baráti Kör tagja. El­mondta, valóban volt ilyen javaslat, ő maga is azon a # véleményen van, a békes­ség kedvéért ne bolygassák a halottak emlékét, ma­radjon a tábla a helyén történelmi mementónak. — Gesztusunkat egyesek Tóth István: nem lehetne azt a töltőállomást máshová telepíteni? színesfém gyűjtők „gyom­lálják ki ’ azokat, ebben az évben 16 táblát loptak el 40 ezer forint értékben, három személy ellen folyik az eljárás. Sipos István emellett úgy nyilatkozott — és ezzel az önkormányzat is egyetér­tett —, hogy a város és a települések közbiztonsága Forgács János: mozgolódnak a régi rend hívei azzal honorálták, hogy a lecserélt utcatáblákat éjjel bedobáltak az udvaromra. Októberben meghívtak, tartsak történelemórát az iskolában, mint az ’56-os események személyes meg­élője. Utána valaki fel­hívta az igazgatót és fele­lősségre vonta előadásom miatt. Vagyis több jel arra mutat, hogy a volt rend­szer hívei mozgolódnak, rendezik soraikat. Ilyen kö­rülményeit közt csak egyet tehetek. Én is azt-mondom, tűnjön el minden, ami a múltra emlékeztet. Az a tábla is! Záróbeszédében Kulcsár István nyugalomra, békes­ségre intett. Idézte a jól is­mert mondást: túl kevesen vagyunk ahhoz, hogy idő­ről időre egymás életére törjünk. — A torzsalkodásra fe­csérelt erőinket fórdítsük hasznosabb dolgokra. A magunk javára és a. város felvirágoztatására. Ráckeve a köztudatban az almos kisváros megtestesítője, ahol soha nem történi t semmi. Ideje erről a 'inglistáról feljebb lépni. De ehhez bé­ke és nyugalom szükséges. Békesség nélkül nincs egyetértés, egvetértés nél­kül nincs előrejutás — riiondottá Ráckeve első em­bere. Matula Gy. Oszkár

Next

/
Oldalképek
Tartalom