Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-12 / 293. szám
Nagykőrösi piacgondok A nagykőrösi piacról már írtam, de nem történt semmi, nekem az idegeim kezdenek nem jól viselkedni. Tudom, hogy önök is sokat foglalkoztak vele, de az eredmény elszomorító. A vezetőink el akarnak jutni Európába, de jól lenne, ha először rendet csinálnának ott, ahol élnek -.. Még egy vezetőt se láttam a bolhapiacon. Valószínűleg nem ott vásárolnak, és nem is tudják, hogy egész héten milyen káosz van az utakon. Még szerencse, hogy eddig nem volt baleset. Engem teljesen elzártak a lakásomtól. Mozgáskorlátozott vagyok, de nemcsak kocsival, de még kerékpárral se lehet közlekedni. Lehet, hogy csak akkor változna meg a helyzet, ha a polgármester úr háza elé telepítenék a piacot. Az országban mindenütt a vásártéren van a keleti piac, legalábbis, ahol a közlekedést, a lakosságot nem zavarja. Múltkor olvastam, hogy Monoron hasonló probléma merült fel, ezért kitették a külföldieket a vásártérre, és a magyar árusok bentmaradtak a piacon. Az ottani polgármesternek az volt a véleménye, hogy majd megszokják. Igaza van. Ezt azért írom, mert remélem, hogy a mi polgármesterünk is találkozik ezzel a véleménnyel, és tanul belőle. Van egy másik gondom is, a telefonnal kapcsolatban... Tavaly megjelent egy cikk, hogy akik befizetik a telefonra a pénzt, azok idén az első negyedévben megkapják a készüléket. Csak azt nem tudom, hogy a kamatokat ki tette el... Szentpéteri Ferenc rokkantnyugdíjas Nagykőrös Ne adják fel! Tisztelt Főszerkesztő Űr! ... hetek óta készülök írni és gratulálni önnek, valamint szerkesztőtársainak. Csak két éve vagyok ceglédi lakos, így fel tudom mérni, hogy miről szól a megyei lap ezekben a zavaros időkben. Korábban nem szerettem ezt a lapot, mindaddig, amíg nem jöttek önök. Mivel huszonkilenc évig Szolnok megyei voltam, éppen elegem volt a kommunistáit helyi lapjából. Ez itt szinte folytatódott. Tehát nagyon örülök önöknek, bár több lapot is olvasok, azonban nálam már a megyei dominál. Mit mondhatna egy nyugdíjas pedagógus önöknek? Talán azt, hogy a kormány politikáját azért kell támogatni, mert ha megbukna, az hazánkra nézve katasztrofális lenne.,. Miért állunk így, ahogy állunk? Miből fizették az egykori nagyüzemek a béreket, a vezetőknek az óriási összegű prémiumokat, amikor silány volt a termelés? Hol voltak a Nagy Sándorok. a Szőlős- sinéék akkor, amikor javában állt a bál, és dőltek hozzánk a kölcsönök? Hol voltak akkor a most oly hangos szakemberek? Ne adják fel, kérem! Válaszoljanak e kérdésekre, mert az igazságnak kell győznie ... Egy ceglédi olvasó (Név és cím a szerkesztőségben) Gyászoló nyugdíjasklub Tizenkét éve folytat hatékony klubéletet a leányfalui nyugdíjasklub, amit annakidején Csíki Jenő alapított és novemberig vezetett. Lelkes vezetésével a klubtagok bejárták az ország minden részét, megjárták a Feketetenger bulgáriai partját, jártak Csehszlovákiában és Ausztriában. Ahová nem jutottak el, oda „karosszékben” utaztak, diavetítéses előadásokon. (Így kerültem ismeretségbe, mint TIT előadó. vele és klubjával, a 88 nap Brazíliában, 3 részes előadásom során. FM.) A klub októberi programját már kórházi ágyon állította össze. Október 20-án elhunyt. November 6-án a leányfalui temetőben helyezték örök nyugalomra, megelőzően november 2-án este csendes gyertyagyújtással emlékeztek az elhunyt klubtagokról és ä klubvezető Csiki Jenőről. Temetését a nyugdíjasklub rendezte és a sírbeszédet a saját összeállítása alapján mondták el. Áldásos működésének emlékét Leányfalu nyugdíjasai meg fogják őrizni. (Dr. Csurgay- né szíves közlései.) Fazekas Mátyás Veresegyház Lehetőséget a közeledésre A nyugdíjrendszerünket illetően, ennyi nagy nyugdíjjal rendelkező nyugdíjas e hazában még soha nem volt. És ha kormányunk nem tér el a szokott gyakorlatától, akkor még több lesz, akik a kisnyugdíjasoktól eltávolodnak. Kérdem én, hol van itt a demokratikus szellem ezen a téren is. Az emberi jogokat nem csak szajkózni kellene, hanem megvalósítani. Hol van az az ígéret, miszerint a nyugdíjakat közelíteni szándékoznak egymáshoz. Az utóbbi időben ennek az ellenkezőjét bizonyították a Tisztelt Illetékesek. Mert akinek egy évvel ezelőtt 15 000 Ft volt a nyugdíja, annak most 17 850 Ft. Akinek viszont csak 6000 Ft volt, annak most is csak 7140 Ft. Tehát az egyik kapott 2850 Ft. emelést, a másik 1140 Ft-ot. Ezt talán meg is lehetett volna érteni, ha az kapta volna a többet akinek kisebb a nyugdíja. Mert az egyáltalán nem biztos, hogy akinek nagyobb a nyugdíja az több, nehezebb, törvényeket tisztelőbb munkával jutott nyugdíjához, mint az, akinek most kicsi a nyugdíja. Ha viszont már egyszer így alakult, hogy az embereket életüknek aktív idejükben a törvények eltávolítják egymástól életszínvonal tekintetében. Akkor az emberi jog figyelembevételével, legalább már nyugdíjas idejükre adják meg az egymáshoz közeledés lehetőségét. Sztruhár Gyula Vác Egy régi elbeszélés Gratulálok az új szerkesztéshez, sokkal olvasmányosabb a lap, mint régen. Ceglédi vagyok, de a ceglédi oldallal voltam a legkevésbé elégedett. Több évtizede vagyok a lap előfizetője. Elég sokba kerül, de mióta Telemagazin van benne, lemondtuk az RTV Újságot... Biztatnak, hogy írjunk a karácsonnyal kapcsolatos emlékeinkről, amit majd leközölnek. Lehet, hogy amit én kérek, nem valósulhat meg, de egy nagyon régi elbeszélést szeretnék viszontlátni az ünnepi számban. 1934-ben hatodik elemibe jártam a ceglédi evangélikus iskolába, és az olvasókönyvben több elbeszélést is olvastam. Az egyikre a mai napig jól emlékszem, a címe: A jó Isten végigmegy az erdőn. A történet egy karácsony előtti délután eseményét írja le. A fiamnak és később az unokáimnak sokszor elmeséltem karácsonykor, és mindnyájan megszerették. Ebből az olvasókönyvből emlékszem még Móra Ferenc, Mikszáth Kálmán írásaira, például: Melyiket a kilenc közül? Bede Anna. A ló. a bárányka és a nyúl, A zsidó fiú. A napokban itt volt 17 éves unokám, és elmondta, hogy még mindig emlékszik arra, amit a régi karácsonyok idején meséltem. Ha teljesíteni tudnák a kérésemet, nagyon boldog lennék, mert. tudom, hogy egy szívet-lel- ket erősítő történetről van benne szó, amelyre talán mindanniyunknak szükségünk van. További munkájukhoz sok sikert és Isten áldását kívánom, hűséges olvasójuk. Gál Mihályné Cegléd És a tenger elhalkulva abbahagyja lázadását, s hálaadásba olvad át a tanítványok kétségbeesése. Ahogyan ezt elénekelték, s énekelte az egész nagy templom, abból drámai erővel kiérzett a háborgó tenger lecsilLapulásá- nak egész csodás története. Ez a templom arról fog nevezetes maradni sokáig, hogy azt maga a mostani plébános, Németh Kálmán festette ki a saját kezével. Sok megragadó minta és színösszetétel van benne. A templom hajójának a szentély felé néző boltozatán, ott van a kereszthordozó Krisztus alakja, körülötte ezzel a felírással: „Kövess engem” ... A szenvedés dicsőítése itt is szimbolikus összegzése a falu lelki hajlamainak. A templom igen magas téglaboltozatán egy óriási falkép: Jézus a gyermekek között, virágzó almafa alatt. Háttérben a leégett falunak tüneményesen sikerült képe. A kórus felett egy bámulatosan szép történelmi kompozíció, akármelyik képtárnak büszkeségére válhatna: — A mádéfalvi veszedelem .... Litánia után a plébános szólott: „Hírt mondok nekik!” — Az erdélyi magyar testvérek a falu újjáépítését határozták el, s azt még júliusban meg akarják kezdeni. Aztán emlékezett arra. hogy egyik asszony a múlt napokban a falu temetővé válásáért zokogott. Panaszolta, hogy mikor az esti litániáról haza mennek, milyen sötétség van mindenfelé. Nem világol a házak lámpása, hanem a házak elhamvadt romjai merednek mindenütt sötéten. — Jertek — mondotta a pap —, most templom után a parókia előtti kis zöld szigetre. Ott a Mária-szobor előtt égni fog a lámpa. Elmondjuk majd a fájdalmas olvasót a magunk fájdalmából való fölemelkedéért. Jertek, hogy lelki világosságot gyűjtsünk, s ne fájjon úgy, amikor keresztül kell mennünk a lámpavilágtalan falun. Lassú, komoly sorakozással gyűlt a falu a kivilágított Mária-szobor elé. Kicsinyek, nagyok ott voltak a seregben. A legkisebbek már aludtak az apjuk, anyjuk karjai között. Hisz már éjszakai óra volt. Fenn ragyogtak a csillagok, mintha arra a gyülekező táborozásra néztek volna. A plébános édesanyjának van egy hamuszürkében és téelavörösben látszó, bóbitás fejű kis galambja, melv mindig ott röpköd a kis eazdáia körül. Most a késő éjszakában kiröpült a házból, a Mária-szobor világosságába. s odaszállott a pap vállára. És egy bárány szelíd- ségű. szép. okos farkaskutya is odateliepedett a pap lábai elé. Jól elférnek ők az imádkozó nép között: hallgatva figyeltek, mozdulatlanul ott maradtak először kiválasztott helyükön. A népek is hozzászokottan vették jelenlétüket. És szólót ta fájdalmas olvasó, a rózsafüzér imádságának az a változata, mely Krisztus szenvedésének fokozódó bánatát mondja el, hogy hitet merítsen belőle. Szólott az ima Jézusról, ki vérrel verítékezett, ki megostoroz- tatott. és akit érettünk a keresztre feszítettek. Szólott a fájdalom imája. Az előimádkozó szavaira mély zengéssel felelt a sokaság mormolása. Olyan volt, mint valami messzi vízesésnek vagy erdőzúgásnak a visszhangja. Az ima szállt, szállt fölfelé. Még egy gyermekkórus szállt vele. s messzi-messzi szétterjedt az elpusztult házak sötétsége fölött. Szállt az ima és szállt az ének fölfelé ... A csillagok fent ragyogtak. Biztató üzenetet küldtek Vissza az embereknek. Dr. Páll Árpád.” Bármennyire is biztatóak voltak az égi csillagok ize- netei. idegtépő aggodalmakban éltem, és kegyetlenül sötétnek láttam az elkövetkező dolgokat. Sarkvidéki, hó- fúvá.sos, viharos telek vannak Bukovinában, és már harmadszor láttam, hogy az első hó már október kilencedikén leesett. Fából szerettünk volna építkezni, mert vaREGÉNY >r •%.; vF:<» NEMETH KALMAN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye 24. lamennyien mesterei voltak a szekercének. Még arról is álmodoztam, hogy a gerendákat megszámozzuk, s ha álmunk, legalább a részleges hazatelepítés sikerül: elszállítjuk házainkat Magyarországra, tehervonaton. Ez az álom szörnyűségesen megbukott. Budapestre még a futballvonat előtt beszaladt a miniszteri gólkapun egy bizalmas, erdélyi figyelmeztetés: — Ha a józseffalviakat hazaviszik, egész Erdély, egész Székelyföld felett piros lesz az ég. Mindenki felgyújtja házát, hogy „hazaikerülhessen”. Megbuktam ezzel a tervemmel, s mégis kellett szorgalmasan saöikdicsélni Budapestre. Háromszáz portának visszatelepítése el sem volt képzelhető magyarországi segítség nélkül, bármennyire tiltott és veszedelmes dolognak látszottak a budapesti titkos utak. Egészen csudálatos volt az az ostobaságom, amivel még csak nem is sejthettem, hogy figyelnek és fényképeznek. Tapasztalt, családos ember panaszolta, hogy egy fele- séges ember csak egyszer részesül „teljesen odaadó” figyelemben. Akkor, amikor horkol az ágyban, s a felesége lélekzetet visszafojtó haraggal figyeli. Az életnek ezt az oldalát nem ismerem. Egy ma már nyolcvankét éves földi Angyalkával hatvan év előtt feküdtem együtt egy ágyban — amikor tőle születtem. Sohasem emlegette, hogy horkoltam volna. Se a szeneskocsin, se a mozdonyon „nem én horkoltam”. Mindazonáltal jól megfigyelhettek Gyönyörű szép, új falumnak püspöki felszentelése után való napon letartóztattak — felségsértés, többszöri határátlépés vádjával. Vittek nagy sebesen a cser- novici hatodik hadtest hadbíróságához. Százával virítottak a tulipánok a bukovinai festett bölcsőn és a családi kincsesládákon ... Ha valaki szép szóval kérte a székelytől a segítséget — ezek a ládák szinte maguktól szoktak kinyílni, minden csikorgás nélkül. Ahogyan általában az igazi „magyar szívek” szoktak viselkedni a nyitogatásnál. Józseffalva leégése előtt csernovtei lengyel apácák gyűjtögettek a faluban árvaházaik számára. Mintha vesztüket érezték volna ezek a tulipános kincsesládák. Soha régebben nem gyűlt össze apácák ölébe ennyi osztová- tán szövött, drága kincs. Mintha vesztüket érezték volna a kedves magyar anyák. Csak úgy dobálták a kedvesnővérek kosarába a szőttes kincseket. Adtak nekik „ágas-csillagos” és úgynevezett „kancsós-csillagos” házi szöveteket. Megtelt a csengős szekér horgolt mintájú házi szövetekkel. Volt közöttük „bokrétás”. volt közöttük ,.ol- táros” lepedőbetét. Volt közöttük csitkós, kakastaréjos, csereláp!«, cserema.kkos, csillagos, tyúkos. láncos, tenyeres, pávás. diós, tűzvasas, rudas; esses, fenyőágas mintaközép és párnái ej. A pénz, a papírpénz úgy röpült a ládákból a kedvesnővérek ölébe, mintha valami cúg, titokzatos huzat sodorná ki a pénzt a tűzhalálra ítélt családi ládákból,.ezekből a régi, tulipános koporsókból. Mikor az egyik nővér összeszámolta az árvaházi adományokat, nagy örömmel kiáltotta: — Jai Istenem, sírni fog a főnök asszony örömében, amikor holnap hazaállítok a zárdába eav ezredessel.. . ! Tudtam, hogy a kedvesnővér „ezerest” akart érteni az „ezredes” helyett. De miután lengyel létire csak könyvből tanulta a szépséges magyar nyelvet, most meg kellett neki magyaráznom, a mi kedves nyelvünknek némely csalafintaságát. — Más az ezredes — mondtam — és más az ezres ... Más a csutora és más a tóra. Más a pán, mivel a pán lengyelül is urat jelent, és megint más a tulipán. Mert a tulipán magyar virág, akár kulacson kuksoljon, akár pedig cifra szűrön ékeskedjen, akár pedig kincses bölcsőn tündököljön. Más a román pénz a lej, és más a delej. Más az éber és más a héber. Más a bükköny és más a könny. — Az ezres és az ezredes között akkora a különbség, mint a Kreutzer-szonáta és a rézkrajcár között. Józseffalva tüze még le sem hamvadt egészen, amikor ezek a jóságos apácák visszarepültek hozzánk Cserno- viczból. Persze mint mindig, most is vinni akartak valamit az égés után is. Most már nem a tulipános ládák kincseiből akartak vinni kincseket, hanem a tulipános bölcsők kincseiből akartak vinni drágaságokat, gyerekeket ... Örökké magyar árvákra vágytak. Efféle kincset azonban ők most sem kaptak, habár a Székelyföldön nem is „tizenegyke” volt az „egyke” helyében, hanem néha-néha még huszonegyke is. Az árvát a „roko- nyok” szokták elosztani maguk között, nehogy a szépséges magyar beszédtől megfossza valamelyik árvát valamelyik jószínű „idegöny” ... Gyermeket a társíalük sem kaphattak a leégett magyar faluból, ahová legelőször az istensegítsiek, aztán a hadikfálváiak, végül az andrásfalviak érkeztek meg: élelemmel és ruhával, edényekkel megtörnöd csikorgó szekereken. A magyar társ falvak szekeresei leveleket is hoztak minden faluból. Hosszú névsor volt mindenik szekeresnél, szépen megvonalazott papíron. Az első rovatban volt a gyermekigénylőnek a neve. A második rovatban az volt, hogy hiány gyermeket kér az igénylő. Például így: — Én. Fábián József kettőt kérek. Egy „gyereket” és egy „lónkat” a Jézus neviben!... — Én, ÖmböM Mátyás kettőt kérek, „gyerek” legyen mind a kettő. Nevelem becsülettel. Református vagyok, de vallásában nem bántom!. .. A szekeresek szomorúan mentek haza. Az „igénylők” közül csak egyetlen egy kapott gyermeket. Azzal sem volt szerencséje. A gyermek anyja meggondolta a dolgot. Még azon éjjel, mezítlábason utánairamodott a szekereseknek. és a gyermekét visszahozta. Árpád apánk, mármint dr. Páll Árpád a következő észrevételekkel kísérte ezt az apró eseményt, a Magyar Lapok 1939. évi június 25-i számában: „— A jövő nemzedék iránti, nagy szeretet nagyon mély gyökerű átöröklés, nagyon elpusztíthatatlan erkölcsi hagyomány,'ott. Józseffalván Ez a nép századok óta folyton menekülő állapotban volt. A megpróbáltatások minden változata keresztulszántott rajtuk, s ők valami végső életösztönnel érezték mindig, hogy gyermekeikben van a jövendőjük. A szenvedések megacélozták őket, s a gyermekek utáni vágy és ragaszkodás gvön- gédlelkűekké, okos érzékenységűekké tette mindnyájukat. Ezért van bennük annyi bensőség és hozzá tapadás az őseik emlékéhez, a nyelvük, énekeik, imáik, ruha- viseletük, háziiparuk, munkakészségük és becsületességük hagyományaihoz. A gyermekszeretés is a maguk gyermekkorának a hálás föltámasztása és ú.iraélése. És valami mély meggyőződésük az, hogy ezt a lelki elés- tételt: csak szenvedések árán lehet megtalálni, tehát meg kell becsülni a szenvedéseket. Hogy a fájdalom a boldogságnak egyik alkatrésze. Dr. Páll Árpád” • (Folytatjuk.)
