Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-11 / 292. szám

DOKUMENTUM Steinmetsék főidbe régiéit aranyai Á kapitány kispesti volt STEINMETZ SZÁZADOSNAK A VÖRÖS HADSEREG HADIKÖVETÉNEK HALÁLA A BUDAPEST ELŐTERÉBEN, 1944. DECEMBER 29-ÉN 3B8 aéttf 2Z3 EZ2-UUöi .-■®SSSS1 K 1F meglepetésünkre a jeep csak lassított az aknák előtt, majd lépésben megpróbált az aknasorok között áthaj­tani. Az aknák rendszertelen fekvése arra kényszerí- tette á gépkocsivezetőt, hogy szlalomszerűen hajtva pró­báljon az aknazár túlsó oldalára jutni. Mondhatom,, rend­kívül izgalmas látvány volt. és feszülten figyeltük, si­kerül-e a hajmeresztő kísérlet. Néma csend uralkodott. Egyik oldalról sem esett lövés. Minden a pillanat tört része alatt történt. Irtózatos dörrenés, fehéres, szürkés füst. A kocsi eleje a levegőbe emelkedett, és groteszk látványt nyújtott, ahogy a botra erősített fehér zászló nagy ívben repült a levegőn át. Amikor a füst széjjel- oszlott, a szétroncsoit autó ott hevert az aknazár köze­pén. A roncsoktól, csak annyit láttam, hogy a. két orosz egymásra borulva, mozdulatlanul ült a jeepben. A tányér­akna a kocsi bal oldalán robbant, feltehetően a sofőr a bal első kerékkel hajtott.rá.” Ennyit látott és mondott el: a Steinmetz kapitány tragikus halálának egyetlen magyar szemtanúja. Literáti-Loótz Gyula, a m. kir. pán­céltörő. ágyús század parancsnoka. EPILÓGUS A helyszín, ahol a parlamenter élete véget ért Félreértés ne essék, most itt nem Steinmetz kapitány ■ parlamenten küldetéséről és haláláról lesz szó. A törté­nészek már megtárgyalták sokszor ezt a témát pró és kontra. Azóta a. szobrot is eltávolították a helyéről, de Steinmetz kapitány, alias Steinmetz Miklós egykori kis­pesti diákról, polgárról nem esett sző. Személye azért érdemel figyelmet, mert Kispest egykori . önálló város múltjának történetében, továbbá a még élő kispesti öre­gek emlékezetében él egy Íegendaszerűség, amely a kis­pesti Steinmetz családról szól. A GYÁROS STEINMETZ Még Kispest város felvirágzásának a kezdetén, amikor a Pest környéki város adó- és egyéb kedvezményekkel csábította letelepedésre, üzemalapításra a pénzes, vál­lalkozókat, költözött Kispestre a Steinmetz család. A családfő a kispesti Bem utcában — az Üllői útról nyíló mellékutcában — vásárolt telket és azon létesített kefe-, . ecset-, seprűgyárat. A vállalkozás bevált, és Steinmetz Ábrahám, a tulajdonos, Kispest város virilistái között (a legtöbb adót fizetőket hívták így) szerepelt. Tisztessé­ges, hívő zsidó család volt, három gyermekkel. Régi kis­pesti szóbeszéd szerint ennek a családnak volt a közeli rokona a későbbi Steinmetz kapitány, Steinmetz Miklós. A rokonságról olyan hírek jártak, hogy a kefe-, ecset-, seprűgyáros a nagybátyja volt Steinmetz kapitánynak. A fáma azt beszélte, hogy Steinmetz Miklós, vagyis a szov­jet kapitány apja, az 1919-es proIetárdikj^y,úra idején vezető szerepet vitt, és 1922-ben a Szovj étűin óval kötött humanitárius egyezmény értelmében, magyar hadifo- golytiszt-csere alkalmával csereszemélyként került a Szovjetunióba. Miklós fiát részben hatósági, részben csa­ládi okokból nem vihette akkor magával. Miklós így ke­rült a kispesti nagybátyjához, aki nevelte, iskoláztatta. Miklós a kispesti diákok életét élte. Időközben a Moszkvába került apa megtalálta a módját, hogy. fia hozzákerüljön, és a harmincas évek elején sikerült neki kerülő úton Moszkvába jutnia az apjához. Moszkvában azután apja érdemeire való tekintettel magasabb tanul­mányokat végezhetett, majd a szovjet hadseregben el­jutott a kapitányi rangig. A kispesti ifj. Steinmetz Ábrahám, a kispesti Deák Ferenc gimnáziumi diák természetesen nem azonos a parlamenter Steinmetz kapitánnyal, mindössze az uno­katestvére, akivel hosszú ideig egy családban élt. A kü­lönös csupán, az, hogy a kefegyáros és családja, még jó­val a magyarországi zsidótörvények megjelenése előtt, de Hitler németországi uralomra jutása után eltűnt Kis­pestről. Sorsukról azóta sem hallott Kispesten senki. A mostanában bizonyos irányból sokat emlegetett antisze­mitizmus vádjával szemben például az tény, hogy Steinmetz Bumi (Ábrahám) barátai, állandó teniszpart­nerei éppen a Turul Szövetség és Emericana Egyetemi Bajtársi Szövetség tagjaiból kerültek ki. És akikkel an­nak idején baráti kapcsolatban teniszezett, azok ma, mint megfontolt emberek. Kispest közéletének, politikájá­nak hangadó tényezői. Legalábbis Kispesten így néz ki az antiszemitizmus. Természetesen ma sem a Turul, sem az Emericana Bajtársi Szövetség nem létezik. Egykori főhadiszállásuk a Kispesti Űri Casino sem lé­tezik csak az épülete. Helyén előbb pártszervezet, majd a Hazafias Népfront működött. Most a Kertbarátok Kö­re, a Kispesti Őslakosok Egyesülete, meg az egykori Deák Ferenc Gimnázium Öregdiákjai Egyesületének a találkozóhelye, „Genius loci”: a falakon belül, az ösz- szejöveteieken ma is a város régi hangulata, lakóinak toleranciája, megértő szelleme uralkodik. A párturalom korszakában, amikor illett minden szovjet vonatkozást ünnepelni a polgárnak. Steinmetz Miklóst sem szovjet kapitányként, hanem régi kispestiként emlegették és gyászolták. A VÉGZETES ÚT Steimetz Miklós tulajdonképpen kispesti voltának lett az áldozata. A szovjet parancsnokság éppen azért őt küldte a pestszentlőrinc—kispesti frontszakaszon par­lamenternek, mert Steinmetz Miklós kispesti volt, aki helyi ismeretekkel, régi baráti és iskolatársi kapcsola­tokkal rendelkezett, ás természetesen tökéletesen beszélt magyarul. A szovjet parancsnokság feltételezése szerint mindezek együttesen elősegíthették volna küldetésének . sikerét, ha netán még régi ismerősökkel is találkozik. Nem így történt! Azt már a történészek tisztázták, hogy szovjet sofőrjének a felelőtlensege vitte az autót aknára. Ezt a témát, illetve esetet, amelyet annak idején, majd évtizedekig a pestszentlőrinc—kispesti német—magyar védelmi erők „aljas gaztetteként" emlegettek. Goszto­nyi Péter „Magyarország a második világháborúban” cí­mű könyvében objektiven és bőségesen megtárgyalta. Gosztonyi Péter- az általa, felkutatott Literáti-Loótz Gyula, a m. kir. páncéltörő hadosztály parancsnoka és Josef Bader volt német Wehrmacht-katona (civilben osztrák főerdész) mint szemtanúk vallomásaira hivat­kozott. Mindketten — Gosztonyi könyve szerint — „ ... Az oroszok irányában körülbelül 300-400 méterre az Üllői út macíkakövein, sakktáblaszerűen tányéraknák voltak lefektetve, mindenki által jól láthatóan ... Legnagyobb Itt tulajdonképpen be , is fejeződhetne a történet, hi­szen, tulajdonképpen .ez már a történelemé. Ám a Steinmetz kapitány életének és a halálának a története mégsem fejeződött be. Ö nem véletlenül került az ese­mények sodrába, hanem éppen származása, korábbi életének a kapcsolata során. A kefe-, ecset-, seprügyáros családdal való rokonsága nemcsak a név azonossága folytán létezett, hanem az 1919-es apa és a gyáros test­vérisége, hanem az azonos vallás révén is. A kispesti Steinmetz család és a szovjet Sleinmet-z kapitány egy­formán izraeliták voltak. Ilyen véletlen, hogy név, ro­konság, vallási stb. mind egyezzen, ritka , véletlen len­né. A szövjet parancsnokság éppen eme adottságai foly­tán szemelte ki Steinmetz Miklóst érre a-feladatra. A kispesti gyáros még egy különös emléket hagyott mag3 után, — bár akaratán kívül. A Bem utca egyik telkén, alapásás közben vasládára bukkan­tak, amely színüliig volt aranytárgyakkal, drágakövek­kel és nyugati valutákkal, részvényekkel. A leletre ter­mészetesen rátelte a. kezét a „szocialista” állam. Az a leletből nem volt megállapítható, ki volt a talált kincs eredeti gazdája. Talán nem is mért volna jelentkezni. Régi kispestiek viszont úgy emlékeznek, hogy az a te­lek a Steinmetz-féle kefe-, ecset-, seprügyáros tulajdo­na volt, aki a vészterhes idők közeledtével ide rejtette el a vagyonát. Ugyan maradt-e családjából valaki, aki most benyújthatná kárpótlásra az igényét?! E sorok írója, mint őskispesti, négy gimnáziumi éven át osztálytársa volt Steinmetz kefegyáros Ábrahám ne­vű fiának. Még a később szovjet kapitánnyá lett Miklós­ra is halványan emlékszik. Akiről az ötvenes évek ele­jén a pestlőrinci gimnáziumot, mint a kispesti gimná­zium egykori diákjáról elnevezték. „SicTransit gloria mundi.” Kelenváry János László A magyar honvédség magatartásáról a megszállt szovjet területeken A kezembe akadt egy dokumentumgyűjtemény az SS Einsatzgruppen szov­jetunióbeli jelentéseiről. Véleményem szerint az alább közöit, idézetek sem­miféle, kommentárt nem igényelnék. Forrás: Yitzhak Arad, Shmuel Krakowski, and Shmuel Spector, eds., The Einsatzgruppen Reports: Selections from the Dis­patches of the Nazi Death Squads’ Campaign Against the Jews,, July 1941—Ja­nuary 1943 (Az Einsatz- gruppen-jelentések. Válo­gatás a náci halálosztagok távirataiból a zsidók elleni hadjáratról.) (New York, N. Y.: Holocaust Library, 1989.) 1. Az (SS) Biztonsági Rend­őrség és az SD (Sicher­heitsdienst, biztonsági szol­gálat) főnöke (vagyis Rein­hard Heydrich) Berlin. 1941. július 15. 23. számú tevékenységi jelentés a Szovjetunióból Einsatzgruppe C Volt lengyel katonatisz­tek és zsidók fontos szere­pet töltenek be a honvéd­hadseregben. A tolmácsok majdnem kivétel nélkül zsidók vagy gazemberek. Egyes lengyel tisztek ne­veit megállapítottuk. A ve­zető, magyar katonai körök kivétel nélkül a lengyelek­kel tartanak, s a legtöbben közülük a zsidókkal is. Za- lescsikiben és Sztaniszlo- vovban (a magyarok) a lengyeleket támogatják. A magyar tábori csendőrség láthatólag támogatja a len­gyel alakulatok felállítá­sát. Zalescsiki körzetben a lengyelek együttműködnek a szovjetorosz bandákkal, akik még az erdőkben buj­kálnak. Magyar körök ta­gadják, hogy bármit is tud­Jtr­Magyar katonák ukrán asszonyokkal beszélgetnek 1941 telén A kijevi piacon 1942 januárjában nának a lengyeleknek a bolsevikokkal kapcsolatos tevékenységéről. A ” (ma­gyar) kémelhárító tisztek kivétel nélkül zsidók - vagy zsidó befolyás alatt állnak. Én magam tárgyaltam hat (honvéd) tiszttel ebben a körzetben, akik egészen biztosan zsidók. Egy Dab- rowski nevű lengyel tiszt vezető szerepet tölt be. Az (ukrán) milícia elszigetelt akciókat hajtott végre a zsidók ellen, aminek kö­vetkeztében a magyar had­sereg azonnal beavatko­zott. Sztaniszlovovban ve­zető (honvéd) tiszteket le­hetett látni zsidókkal a Kiev vendéglőben. 2. A Biztonsági Rendőrség és az SD főnöke Berlin, 1941, szeptember 5. 74. sz. tevékenységi jelentés a Szovjetunióból Einsatzgruppe C, Novo-Ukrajinka A szövetséges csapatok magatartása a környéken Pervomajszkban egy népi német segédrendőrt azzal a feladattal bíztak meg, hogy zsidó munkásokat kísérjen. Ezen tevékenysége során viszályba került egy zsidó­val és megsebesült. Önvé­delmi akcióját lehetetlenné tette egy magyar katona, aki töltött pisztollyal sie­tett a zsidó segítségére. Az illetékes Einsatzkommando a zsidót felkutatta és likvi­dálta. Deák István USA * Megjelent a HISTÓ­RIA 1990. évi 5—6. számá­ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom