Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

8 FEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1992. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Jótékony célú aukció a fóti gyermekvárosban Képzőművészek a gyermekekért Hetvenöt művész százkilencvenhat alkotásából rendez­tek jótékony célú aukciót a fóti gyermekvárosban. A nagyméretű kiállításnak a műemlék Károlyi-kastély szé­pen felújított, tágas terme ad otthont. A december 15-ig nyitva tartó tárlat bevétele a Művészek a hátrányos helyzetű fóti gyermekekért alapítványba kerül. A fél­időben a célokról és az eredményekről kérdeztük az aukciót szervező házaspárt: Kardos M. Zsöte költőt, a gyermekváros pszichopedagógusát és Osváth Miklós festőművészt. — Az aukció ötlete fér­jemtől származik — mond­ta Kardos M. Zsöte. — Ere­detileg Foton készült mű­veiből szeretett volna jóté­kony célú kiállítást ren­dezni. Végül nagyobb mé­retű tárlat mellett döntöt­tünk. A közreműködésre ismerőseimet és a Művész­barátok Egyesületének hi­vatásos és amatőr tagjait kértük fel. Végül százki­lencvenhat olaj képet, akva- rellt, grafikát, szobrot, kis­plasztikát, kerámiát és nép- művészeti fafaragványt küldött be hetvenöt alkotó, összesen másfél millió fo­rint értékben. A kiállításon olyan rangos művészek vesznek részt, riint Domon­kos Imre, Szabó Lajos, Sza­bó Zoltán Munkácsy-díjas festőművészek, Cs. Kiss Er­nő fafaragó, a népművészet mestere, vagy Illár Erzsébet keramikusművész. — Meglepett a művészek példátlan aktivitása a jó ügy érdekében — folytatta Osváth Miklós. — A száz­tíz felkért alkotó közül het­venötén ajánlottak fel munkáikból az aukcióra. Az eladásra bocsátott há­rom alkotás közül kettő be­vétele a művészt illeti, a harmadiké az alapítványba kerül. Eddig háromszázezer forint bevételünk volt. Vá­sárlóink többsége a meg­nyitó közönségéből került ki. Ezért sajnálom, hogy nagymértékű propagandánk ellenére alig kapott nyilvá­nosságot a maga nemében páratlan horderejű aukció. Pedig, mint elmondták, két hónapos szervezőmun­kájuk fekszik a kiállítás­ban. — A felkérő levelektől a kiállítás rendezéséig min­dent mi csináltunk — mondta Kardos M. Zsöte. — A gyermekváros vezető­sége a postaköltségeket, va­lamint a terem felújítási költségeinek egy részét fi­zette. • Milyen célt szolgál a Művészek a fóti hátrányos helyzetű gyermekekért ala­pítvány, és mekkora ősz- szeggel rendelkeznek? — A tehetséges gyerme­kek továbbtanulását szeret­nénk támogatni, illetőleg a gyermekvárosból kikerülő­ket segítjük az önálló élet kezdésében. Az általunk életre hívott alapítvány tőkéje igen alacsony. Gya­rapítását részben az aukció további bevételéből, rész­ben pedig a rendbe hozott terem kiállítás céljára való kiadásából reméljük. (veszelszky) Molnár Zoltán II. díjas A Pest megyei krónikáiról pályázat nyerteseinek teg­nap közölt névsorából Mo- nár Zoltán sajnálatos mó­don kimaradt. Perbál 1991. évi krónikája című dolgo­zatával II. díjat nyert. A szerzőtől és olvasóinktól szíves elnézést kérünk. Az Örökség Népfőiskola országos találkozója Tizennegyedik országos találkozóját tartja decem­ber 11-től 13-ig az Örökség Népfőiskola a szabadkí- gyósi Wenckheim-kastély- ban. Vendéglátó és rende­ző az újkígyósi Ipolyi Ar­nold Népfőiskola. A pén­tektől vasárnapig tartó népfőiskolái találkozón a résztvevők az adventi ün­nepkörről, a Luca napi szo­kásokról, s az egyéb, első­sorban vallásos néphagyo- mányokról hallanak elő­adásokat. A kígyósiak ven­dégei megismerhetik a he­lyi művelődési életet is, s a kastélykápolnában rorá- tékon (adventi hajnali szentmiséken) vesznek részt. A nemrég alakult újkí­gyósi népfőiskolának ez már a második jelentős rendezvénye; az első a né­hány hete megtartott csán­gó népfőiskola volt, amely­re tucatnyi moldvai ma­gyar faluból is érkeztek résztvevők. Hasonlóan nagy érdeklődésre számítanak a helyi rendezők a mostani, Luca napi népfőiskolái ta­lálkozón. Egy Csoóri-cst hátterében Kifelé nem hódíthatunk... Csoórí Sándor nem be­szél! Csoóri Sándor nem nyilatkozik! Csoóri Sándor nem határolja el magát! — így az újságok kórusa már hónapok, évek óta. Ugyan­akkor Csoóri Sándor határo­kon innen és határokon túl már évtizedek óta elhatá­rolja magát, beszél, nyilat­kozik. Legutóbb december 8-án Csepelen a Csepeli Olvasó Munkás Klub keddi össze­jövetelén, ahol ezúttal is több mint íélszázan gyűl­tek össze, hogy a mai ma­gyar irodalom, a mai ma­gyar politika időszerű kér­déseiről meghallgassák egy olyan embernek a vélemé­nyét, aki már vagy negy­ven éve hitelesnek számít. Egyik rendszer sem tudta kisajátítani. Maradt szuve­rén, szellemi ember: ma­gyar értelmiségi. Csak hitelesen Ezúttal is arról beszélt, amiről már három éve beszél, hogy a nép akarata, vágya ellenére, a nép nevé­ben szólni a legjobb szán­dékkal sem szabad. Itt ma már nem pártok harcáról van szó, hanem a nemzet, a 15 milliós magyarság sor­sáról ! Már rég nem az igaz­ság teljes feltárása, kimon­dása a tét, hanem a „győ­zelem”. A szemben álló pártok számára egyre in­kább a győzelem, egymás igazmondásának, hitelessé­gének megkérdőjelezése számít, miközben pótolha­tatlan, értékes évek vesz­nek el. „Kifelé nem hódít­hatunk — mondta többek között —, csak belül, a szí­vünkben, az agyunkban tudhatjuk győzelemre vin­ni minden nép törekvését. Itt akár meg is duplázhat­nánk magunkat, és ez már 30 millió magyar!” Ki a másik ? Magyarkodás lenne ez? Avagy a lejáratott, újra és újra felmelegített népi és urbánus vita? Felmelegít­ve? Nem! Az ellentét — hangsúlyozta, idézve Illyést, Németh Lászlót — nem a népiek és urbánusok, de a népiek és a népieskedők, az urbánusok és a felelőtlen, csak a saját boldogulásu­kat szem előtt tartók között anyját és az Anyám sza­vait. A rendezvényt, ahol Ha­lász Imre, a klub jelenlegi vezetője üdvözölte a ven­déget, egy szomorú hír „za­varta meg”: — a Piros a vér a pesti utcán című vers szerzőjének, Tamási Lajos­nak a halála. A vers íróját annak idején Csepelre száműzték. „Majd itt, a munkások között kigyógyul az ellenforradalmi rémál­maiból!” S ennek ma már 70 éve. De a „száműzött- nek” volt ereje 32 évvel ezelőtt létrehozni azt a vi­tára mindig kész, minden változásra fogékony klubot; elfogadtatni és országhírű­vé is tenni. Angliából indult a titkos társaság Szabadkőművesség egykor és ma A közelmúltban felröp­pent a kósza hír arról, hogy a rendszerváltozás után hazánkban újra meg­alakul a szabadkőművesek titkos társasága. A hetven­éves Csipkerózsika-álmá­ból életre kelő szervezet azonban annyira titkos és titokzatos, hogy a hírnél többet a kívülálló nem tudhat meg róla. MIÉRT „KŐMŰVESEK”? A szabadkőművesség ere­detét és nevét a középkori kőművesek és kőfaragók templomépítő céheiben kell keresünk, Angliában, ahol 1356-tól voltak a kőműve­seknek és kőfaragóknak zárt és bizonyos tekintet­ben titkos társaságaik, szo­ros szabályokkal, felvételi szertartásokkal, különös is­mertetőjelekkel. Tagjaik közé 1475-től már nemcsak kézműveseket vettek fel. Jeleik, szertartásaik meg­egyeztek az igazi kőműve­sekével, s gyülekezetüket ekkortól kezdték páho­lyoknak (lodge) nevezni. Ezekből az utóbbi társasá­gokból alakultak ki a leg­első, mai értelemben vett angol szabadkőműves-pá­holyok. Kezdeti katolikus jellegüket a XVI. századra elveszítették, és VI. Ed­ward király 1547-ben fel­oszlatta őket. A tagok ettől kezdve illegalitásba vonul­tak, és mint titkos társaság folytatták szervezeti életü­ket. A szabadkőművesség új­kori történetét 1717. jú­nius 24-től számíthatjuk, amikor négy londoni pá­holy egyesült a nagypá­hollyá alakult Antony Sa- yer vezetésével, akit meg­választottak nagymesterré. James Andersson, skót lel­kész pedig elkészítette tör­vénykönyvüket „Old Char­ges”, azaz „A régi köteles­ségek” címmel. Ezzel meg­született a modern, speku­latív szabadkőművesség. Tagjai világnézetileg deis­ták voltak, azaz elfogadták Isten létezését, aki a vilá­got megteremtette, de azon túl már nem törődik vele. Politikailag pedig whigek, a Hannoveri-ház hívei. Csakhamar számos angol előkelőség is csatlakozott a mozgalomhoz. A szabad­kőművesség még a XVIII. században elterjedt Euró­pában és Észak-Ameriká- ban is. Sikerének titka va­lószínűleg erkölcsi alap- gondolata: az emberiség testvéri összetartozása. Azt vallja és hirdeti, hogy min­den ember testvér, és egy családban kell egyesíteni a nemzeti, faji, nyelvi és val­lási különbségek szerint ma már széttagolt emberi­séget. MAGYARORSZÁGI PÁHOLYOK A Habsbürg-birodalom- ban már 1723-ban (Prágá­ban) alakult meg az első páholy, ezt követően 1742- ben Bécsben, majd sorban a többi. Számuk a XVIII. század végére elérte a 17-et. A tagok zöme a ha­ladó — elsősorban a jako­binus — eszmék iránt fo­gékony arisztokrácia, tiszt­viselői kar és a hadsereg tisztikarának tagjaiból ke­rült ki. A magyarok közül néhány név: gr. Bethlen Gábor kancellár, gr. Ester­házy Ferenc udvari kan­cellár, Reviczky János tá­bornok, Báróczy Sándor testőrkapitány, valamint Kazinczy Ferenc, gr. Szé­chényi Ferenc, gr. Ráday Gedeon, Batsányi János, Dayka Gábor, Kölcsey Fe­renc, Aranka György, gr. Draskovich János, gr. Pálffy Károly stb. INAS, LEGÉNY, MESTER A szabadkőművességnek ez a hazai virágzása azonban nem volt túl hosszú életű: I. Ferenc király 1794-ben rendelettel feloszlatta a pá­holyokat, s csak 1848-ban engedélyezték ismét törvé­nyes működésüket. Kos­suth Lajos (Amerikában), Jókai Mór és br. Jósika Miklós is tagja volt az egyik páholynak. A sza­badságharc bukása után szünetelt a működésük, ám a kiegyezés után ismét megsokasodtak a páholyok. A századfordulón már 40-re rúgott a számuk. A magyarországi nagypóholy első nagymestere Pulszky Ferenc volt. Szervezetileg minden szabadkőműves nagypáholy önálló szabad- kőműves főhatóság, amely határozatokat csak saját páholyai számára hozhat A magyarországi szabad­kőművesség szimbolikus rendszerű volt, amennyi­ben csak három szimboli­kus fokot ismert, úgymint az „inas”, a „legény” és a „mester” fokot. A század- forduló nagy parlamenti egyházpolitikai harcainak csaknem minden egyházel­lenes tagja ezekből a páho­lyokból került ki, az 1918 évi „őszirózsás forradalom­nak” legtöbb vezetője a szabadkőművesség talaján állt és a Galilei-kör tagjait is nagyrészt szabadkőmű­vesek alkották. Egy 1920- ban kiadott belügyminisz­teri rendelet azonban az összes szabadkőműves szer­vezetet feloszlatta. (Az utolsó magyar nagymester Benedek Marcell volt.) A mágyarországi szabad­kőművesség 1989-ben szü­letett újjá. Azóta két pá­holy is működik, egyelőre meglehetősen kevés taggal. A szabadkőműves-páho­lyok politikailag semlege­sek, bármelyik párt tagja kérheti felvételét, de a régi szabály szerint a páholy keretein belül tilos a poli­tizálás. TESTVÉRRÉ FOGADJÁK A jelöltekből rendes tag nem egykönnyen lehet. Nemcsak ajánlóra van szükségük, alaposan meg­vizsgálják emberi tulajdon­ságaikat is, mielőtt a pá­holy tagjai a kérelmezőt régi hagyomány szerint testvérükké fogadják. (Cs. K.) húzódik. Szó esett persze — hisz az OMK elsősorban mint költőt, bizony Csoórit — jelentőségéről, a két költő­óriás — történelem által meghatározott — különbsé­géről. A realizmus és a so­káig értetlenül kezelt, de már balladáinkban, a nép­dalainkban is jelen lévő szürrealizmus kérdéséről. Végül közkívánatra a köl­tő — egy hallgatótól köl­csönzött könyvből — felol­vasta két versét, az Anyám Ami hibádzott Így — a másnapi temetés előkészületeinek a hatásá­ra — eshetett meg, hogy több elismerő szó hangzott el Csoóriról, mint kérdés, vitatkozó szenvedély. Ha valami, ez az egyetlen dolog ártott a rendezvény­nek. Jó volt szeretgetni Csoórit, de még jobb lett volna — az általa is kép­viselt ügy szempontjából is — kicsit veszekedni is vele. B. I. Tárlatok napja Szigetszentmiklóson Kocsis László grafikus- művész munkáit állítják ki Szigetszentmiklóson holnap délután 5-kor, a városi könyvtár (Tököli út 19.) nagytermében. Az 1972-ben elhunyt képzőművészről és munkásságáról dr. Hann Ferenc művészettörténész tart előadást. Az emlék- kiállítás anyagát a művész özvegye Szigetszentmiklós városának ajándékozza, egy állandó tárlat meg­szervezése érdekében. Ezt követően ugyanott (fél 6 órakor) Szabó György keramikus munkáit mu­tatják be az érdeklődők­nek —, a megnyitót Csupor István néprajzkutató tart­ja. A Téli rege a Madách Színházban Shakespeare Téli rege cí­mű drámájának bemutató­ját december 20-án tartja a Madách Színház. A da­rabban Für Anikó kettős szerepet alakít, Hermione és Perdita alakját egyaránt ö jeleníti meg. A Téli regét a magyar közönség először 1865-ben, Szigligeti Ede rendezésé­ben, a Nemzeti Színház­ban láthatta, parádés sze­reposztásban. Hermione-t Jókainé, Perditát Lendvay­né Fáncsi Ilka, Florizelt Paulay Ede alakította. A Madách Színházban 1965-ben Vámos László ál­lította színre a Téli regét. Leontes: Bessenyei Ferenc, Hermione: Tolnay Klári, Perdita: Béres Ilona, Flo- rizel: Cs. Németh Lajos, Műfűre: Tordy Géza volt. Shakespeare drámáját ez­úttal Mácsai Pál rendezi, Leontes: Szűcs Gábor, Flo- rizel: Kelemen István, Mű­fűre: Vikidál Gyula.

Next

/
Oldalképek
Tartalom