Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-10 / 291. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGY ARORSZÁG 1992. DECEMBER 10., CSÜTÖRTÖK i_ MÚOSZ-ülés a Szabadság téren Titkos százmilliók a televízióban Diktatórikus módszerekkel vezetik a Magyar Televíziót! — állapította meg Jens Linde, az Újságírók Nemzetközi Szövetségének (FIJ) elnöke azt követően, hogy kedd délután a televízió székhazában végighallgatta a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, több televíziós Szakmai, érdekvédelmi és. -képviseleti szervezet és televíziós vezető, valamint a Panoráma és a Híradó című műsorok néhány munkatársának vitáját. Az összejövetelnek a MŰOSZ kihelyezett, nyílt ülése adott keretet. A találkozóra — ahogy azt Bodor Pál elnök a bevezetőjében megfogalmazta — azért volt szükség, hogy az elnökségi tagok tájékozódni tudjanak a MŰOSZ és az említett szervezetek együttműködésének lehetőségéről, s hogy „mélyebben megértsék a televízió költségvetési instabilitását”. Diktatórikus vezetési módszerek Bár Bodor Pál a hozzászólóktól tárgyszerűséget kért, az elsőként szót kapó Bányai Gábor, a Televízió egyik intendánsa ezt rendkívül nehéznek ítélte. Szavait hozzászólásával azonnal alá is támasztotta: a helyzetet tragikusnak, sőt mi több, válságosnak ítélte. Bányai úgy látja: a televízió ellehetetlenül azáltal, hogy pénzügyileg a Miniszterelnöki Hivatal alá rendeltettek, mert ez az intézkedés egyben politikai felügyeletet is jelent. Meggyőződése, hogy mostantól há- romezerhatszáz dolgozó „lóg a levegőben”, ugyanis a pénzek átcsoportosításával a kormány később akár még a fizetést is elvonhatja. Mindezek ellenére ő — vállalva akár a bírósági tárgyalásokat — kiadja a műsormegrendeléseket. Nem fukarkodott a Miniszterelnöki Hivatal elmarasztalásával Hálák László, a Szerkesztői Alkotóiroda vezetője sem. Megítélése szerint ugyanis a kormány minden eszközt felhasznál arra, hogy irányíthassa a televíziót. Náhlik Gábor elnökhelyettes egy későbbi hozzászólásában helyére tette az intendáns tévedéseit. Leszögezte, hogy a bérből és fizetésből élőknek természetesen nem kell félniük, járandóságaikat mindenképpen meg fogják kapni, s az évek óta nem létező kollektív szerződést is kidolgozzák, talán már márciusra. Nem rejtette véka alá Nahlik Gábor viszont azt sem, hogy a televízióban alapvető vezetési problémák vannak. Nem, vagy csak alig-alig hívják össze azokat a testületeket, amelyeknek az intézményt irányítani kellene. A legnagyobb gond azonban az, hogy a televíziónak nem dolgozták ki a hosszú távú stratégiáját. Az egyszemélyi vezetési módszerekre panaszkodott Pomezsánszki György, aki a Televíziós Műsorkészítők nevében szólalt fel. Nehezen viselik, szögezte le, hogy műsorok okkal, ok nélkül tűnnek el. Véleményükre a televízió vezetése nem kíváncsi, s javaslataik feleslegesnek bizonyultak. Ami pedig a politikai csatározásokat illeti, nos, abból a műsorkészítők szeretnének inkább kimaradni. Annyi viszont bizonyos, hogy politikai nyomást senki sem gyakorol rájuk. Az értekezlet hangulata akkor kezdett fölforrósodni, amikor Sugár András kért szót. Elmondta, hogy a legértékesebb műsorokat nem adhatják le, vagy pedig csak a késő esti órákban, amikor már csak kevesen ülnek a képernyő előtt. A televízió elnöke most éppen annak a műsornak — a Panorámának — a szétverésén fáradozik, amelyről maga jelentette ki, hogy a legnézettebb. A szűkkörű vezetőségének teljhatalma van, s az elnök már attól sem riad vissza, hogy kijelentse: az sem érdekli, ha a másodfokú bíróság ítélete szerint is vissza kell helyezni tisztébe Chrudinák Alajost. Ez a bíróság oly mértékű megsértése, amelyért a nyugati demokráciákban súlyos büntetés járna. Sugár András hivatkozott a Jens Linde által az értekezlet számára előre elkészített dolgozat néhány pontjára is. Eszerint a FIJ követeli „az újságírás szakmai sérthetetlenségének és függetlenségének tiszteletben tartását’’, valamint „a munkaerő és a szakmai vezetés törvényes képviselői között a médián belüli szakmai, gazdasági és társadalmi feltételeket illető párbeszédet, beleértve a független újságírás és az információ- szabadság védelmének törvényes elismerését, mint például a szerkesztőségi szabályzatokat”, sőt „a vezetésnek és az újságíróknak egyezségre kell jutniuk a vállalaton belüli függetlenséget illetően”. Szóvá tette Sugár András azt is, hogy a MŰOSZ elnökségét hiába kérték állásfoglalásra a Panorámát ért támadásokkal kapcsolatban. (Később Kocsis L. Mihály, a műsor rövid ideig megbízott szerkesztője megjegyezte, hogy a stáb legalább választ várt volna a levelére ...) Az értekezlet légkörére jellemző, hogy Sugár András felszólalása közben kénytelen volt angol nyelvre váltani, látva, hogy a tolmács nem fordítja folyamatosan a szavait. Nehogy meg kelljen bánnia... Sárközy Erika látszólag ártatlan hozzászólása egy újabb televízióbeli visszásság lelepleződéséhez vezetett. Sárközy szóvá tette ugyanis, hogy rendkívül elégedetlen az érdekképviselet működésével. Rományi Béla, a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének vezetője nem késett a válasszal. A szakszervezet, mondta, amellett, hogy több száz dolgozó elbocsátását akadályozta meg, nem sokat tehet, ugyanis a televízió vezetése őket sem hajlandó bevonni a döntésébe. Most is százmilliókat osztottak szét jutalomként, de ennek mikéntjéről sem tudhatnak semmit. Bányai Gábor a százmilliókat először tagadta, majd önmagának is ellentmondva, az összeget a 13. havi fizetésnek nevezte. Szavait hallva többen kiáltottak fel: Nem igaz! Felszólalt az ülésen egy másik érdekképviseleti szervezet, a MODESZ vezetője, Szolnoki András is, aki a médiatörvény meghozását sürgette. Egyébiránt pedig a parlamentnek a televízióra vonatkozó költségvetési döntését kényszerzubbonynak nevezte, s kifogásolta, hogy az idei évre zárolt egymilliárd forintját nem kapta meg az intézmény. Szót kert az ülésen Pálfy G. István, a Híradó és A hét, valamint Chrudinák Alajos, a Panoráma felmentett főszerkesztője is. Pálfy G. István egyebek között kijelentette — Bányai egy korábbi hozzászólására utalva —, hogy alá a televíziót a sajtószabadság utolsó végvárának tekinti, annak a fejében zavar lehet. Chrudinák Alajos — József Attila versét idézve — európaiként üdvözölte Jans Lindet a radikális liberálisok között... Bodor Pált név szerint vádolta azzal, hogy részt vesz a Panoráma stábja ellen folyó tisztességtelen kampányban. Lapjában, a Népszabadságban is nagy elánnal folyik ellene az uszítás. Ö maga pedig tagja- volt a műsor főszerkesztői tisztére kiírt pályázat bírálóbizottságának. S most hasonlóképpen tagja annak a bizottságnak, amely A hét vezetőjének kilétét hivatott eldönteni. Ezzel egyértelműen a törvénytelenség részesévé válik, mivel érvényes működési szabályzat nélkül nem lehetséges két műsor (a Híradó és A hét) szétválasztása. Esért fölszólította Bodort, hogy megbízatását adja vissza. Már csak azért is, hogy aztán ne kelljen utólag ismét megbánnia egy tettét. Méltatlannak tartotta Chrudinák a televízióban uralkodó cenzúrát: a Panoráma műsorait például az adás előtti nap délutánjáig be kell mutatni az elnöknek. A műsort ért személyi döntés egyébként azért is rendkívül káros, mert az — szakmai kifogások híján — végsősoron egy idegen állam vezetője, a román Iliescu feljelentésére történt. Ami pedig a televízió pénzügyeit illeti: 14-15 milliárd forint felett — ennyi a televízió éves összbevétele — összesen három ember rendelkezik. Vajon elképzelhető volna-e mindez, mondjuk, Dániában? — tette föl a költői kérdést Chrudinák Alajos Jens Lindének. Szolidaritásra volna szükség Bodor Pál válaszában nemes egyszerűséggel kifejtette. hogy a személyére vonatkozó megjegyzésekre nem reagál, vitatkozni nem kivan, viszont úgy látja, hogy nagy bölcsességre volna szükség a probléma megoldását illetően. Felszólalását követően Sugár András megkérdezte tőle. hogy e „veretes felülemelkedés” után felfüggeszti-e tagságát A hét című műsor főszerkesztői tisztére kiírt pályázatok elbírálására hivatott zsűriben? Bodor a válasz elől többször is megpróbált kitérni, majd Sugár ismételt rákérdezése után kényszerűen kijelentette: nem kapott felkérést ilyen tisztség betöltésére. Hogy akkor az újságokban ez mégis miért szerepel? Erre a MŰOSZ elnöke már nem reagált. A több mint négyórás értekezlet Jens Linde zárszavával ért véget. A FIJ elnöke a hallottak alapján a problémák forrását, ahogy azt tudósításom elején leírtam, egyrészt abban látja, hogy a televízió vezetése diktatórikus. A sajtószabadság szempontjából veszélyesnek ítélte az említett költségvetési átcsoportosítást. De hiányolta Linde a televízión belüli szakmai és érdekvédelmi testületek összefogását is. Mint mondotta: az újságírók közötti szolidaritásra volna szükség. Vaion elértek-e szavai Bodor Pál füléig? Ilardi Péter VÁLTOZIK A KINEVEZÉSI TÖRVÉNY? Kétféle javaslat A Köztársasági Elnöki ta alapján — kinevezi és Hivatal sajtóirodája teg- felmenti a Magyar Rádió nap az MTI rendelkezésére bocsátotta azt a törvényjavaslatot, amelyet Göncz Árpád köztársasági elnök juttatott el ugyancsak tegnap — sürgős tárgyalást kérve — Szabad György házelnökhöz. A törvényjavaslat célja: a közszolgálati tájékoztatási eszközök (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Magyar Távirati Iroda) vezetőinek kinevezési rendjéről szóló 1990. évi L VII. törvény módosítása. A dokumentum pream- buluma így hangzik: „a sajtószabadság alkotmányban meghatározott elve mind teljesebb megvalósulása érdekében, továbbá, hogy a közszolgálati tájékoztatási eszközök tekintetében a pártatlanság társadalmi igénye méltó helyet kapjon, a közszolgálati rádió, televízió é3 hírügynökség vezetőinek kinevezési rendjének módosításáról az Országgyűlés az alábbi törvényt hozza:” Ezután a köztársasági elnök „A” és „B” változatot fogalmazott meg. Az A változat szerint a köz- társasági elnök — a miniszterelnöknek az Ország- gyűlés kulturális és sajtóügyekkel foglalkozó bizottsága tagjai kétharmadának egyetértésével tett javaslaKATONA TAMÁS: és a Magyar Televízió elnökét, továbbá a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatóját. A B változat szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökét, továbbá az MTI vezérigazgatóját egy 13 tagból álló bizottság — tagjai kétharmadának szavazatával — nevezi ki, illetve menti fel. A bizottságba a kormánypártok és az ellenzéki pártok képviselőcsoportjai a törvényjavaslat szerint együttesen három-három tagot delegálnak. A delegált tagok további hét, szakmailag hozzáértő személyt kérnek fel a bizottság munkájában való részvételre. A bizottság tagjai maguk közül elnököt választanak. A tagok személyében az együttesen jelölő képviselőcsoportoknak, illetve delegáltjaiknak a kinevezési törvénymódosítás hatályba lépését követő 30 napon belül kell megállapodniuk. A bizottság összetételéről a miniszterelnököt tájékoztatni kell. A bizottság összehívását — indokolt javaslattal — a miniszterelnök kezdeményezi. A közszolgálati média vezetőinek kinevezése mindkét variáció szerint három évre szólna, és a törvény kihirdetése napján lépne hatályba. Nem indokolt a módosítás Göncz Árpád köztársasági elnök tegnapi döntésével kapcsolatban Katona Tamás, a Miniszterelnökség médiaügyekben illetékes államtitkára kijelentette: nem tartja indokoltnak a kinevez.ési törvény módosítását, hiszen ez egy olyan dokumentum. amelyet a Ház szinte példátlan többPártvélemények a döntésről Kormányzati jog az ellenzéknek... Kulin Ferenc (MDF), az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke „nagy sajnálattal” értesült a köz- társasági elnök személyi döntéséről. Megítélése szerint emiatt a médiaharc eddigi hevessége és makacssága — annak ellenére, hogy Kulin Ferenc ezt mérsékelni kívánná — fokozódni fog. A köztársasági elnök által beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatban a kulturális bizottság elnöke szintén sajnálattal állapította meg, hogy — mint fogalmazott — az ellenzék által hetek óta sürgetett, követelt kinevezési törvénymódosítás egy szövegváltozatáról van szó. — A javaslat semmi újat nem tartalmaz azokhoz az indítványokhoz képest, amelyeket a kormányzópártok többször nagyon határozottan elutasítottak — mutatott rá Kulin. A törvénymódosító javaslatot megítélése szerint a biztos elutasítás tudatában fogalmazták meg. Ebből az MDF-polftikus csak arra a következtetésre tud jutni, hogy a törvénymódosítás előterjesztője olyan lépést tett, amelynek következményével teljes mértékben tisztában van, és így ez a döntés csak a politikai feszültségek élezésére és a médiaháború eszkalálására alkalmas. Az elnöki törvényjavaslat a médiatörvény most folyó vitáját átlendítheti a holtponton, belátható közelségbe hozza annak megalkotását — vélekedett Haraszti Miklós. Prepeliczay István (36-ok) úgy fogalmazott, hogy — bár az államfő javaslata korrektnek tűnik — a jelenlegi, elmérgesedett helyzetben késeiek az elnök által indítványozott lépések. Üdvözlendőnek tartja a köztársasági elnök kezdeményezését a szocialisták frakcióvezetője. Gál Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy az államfő ez ideig csak három alkalommal — mindig fontos politikai kérdések kapcsán — fordult különböző formában az Országgyűléshez, és ez alkalommal is a funkciójából adódó szerepnek megfelelően cselekszik. Gáspár Miklós, a KDNP frakciójának helyettes vezetője úgy értékeli, hogy az államfő lépése lényegében azt célozza, amit az ellenzék már régóta akar, és amely szándék — Gáspár Miklós szerint — akadálya az áldatlan médiaügy rendezésének: az ellenzéknek kormányzati jogot kíván biztosítani. A kereszténydemokrata politikus úgy vélekedett; hogy a köztársasági elnök újabb kétharmados törvényt indítványoz, és az Európában tudomása szerint példátlan kétharmados törvények „gátolják a törvényesen megválasztott kormányt elképzelései végrehajtásában”. Az államfő javaslata véglegessé tenné a ma uralkodó helyzetet, és az ellenzék „szinte kizárólagos túlsúlyát ezekben a médiákban”. Gáspár Miklós véleménye szerint az államfő javaslata a megegyezés ellen hat, a médiaviszály megoldását pedig az hozná még, ha a köztársasági elnök „az alkotmány keretein belül maradna”. — Ha Göncz Árpád a miniszterelnök javaslatára meghozta volna a személyi döntéseket, akkor ez a médiaügy már nem létezne — mondta végezetül a kereszténydemokraták frakcióvezető-helyettese. Göncz Árpád döntése azt jelzi, hogy a köztársasági elnök nem a kormánypártok kiszolgálója — hangoztatta Molnár Péter. seggel — 3 tartózkodás mellett, ellenszavazat nélkül — szavazott meg. — A törvényjavaslat benyújtása annak bizonyítéka, hogy az ellenzék belátta: az 1990. évi LVlI-ik törvény valamilyen formában fenntartandó és nem süly- lyeszthetö bele a médiatör- vénybe — fogalmazott az államtitkár —, aki ezt pozitív fejleménynek nevezte. A közelmúltra visszatekintve Katona Tamás elmondta: Göncz Árpád -és Antall József először közösen a személyi kérdések felöl próbált meg eljárni a médiatörvényhez. Ez nem sikerült, és most a köz- társasági elnök megint nem írta alá a kormányfő előterjesztését. Az államtitkár rámutatott: ennél az előterjesztésnél tapintatosabbat már igazán nem lehet tenni, hiszen a kormányfő mindkét médium élére szigorúan körülhatárolt jogkörű ügyvezető al- elnököt jelölt volna — ezzel biztosítva, hogy a végleges elnökök a törvénnyel egyidejűleg lépjenek hivatalba. Katona Tamás szerint a médiatörvény jelen pillanatban igen jól áll, és rövid időn belül, akár még ebben az évben az Ország- gyűlés plenáris ülése elé kerülhet. A kulturális bizottság nagyon jó hatásfokkal és a megegyezés szellemében tárgyalja a módosító indítványokat.- A médiaügy körüli helyzetet Katona Tamás áldatlannak nevezte, amelyet a kormányzat minél előbb szeretne maga mögött hagyni, „hogy az ország valóságos szociális gondjaival lehessen foglalkozni, és ne. egy mellékhadszintéren folyjon el időnk, energiánk és vérünk”.
