Pest Megyei Hírlap, 1992. december (36. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-08 / 289. szám
TEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK Albérletből saját lakásba Vácott Támogatás fiatal házasoknak Vevő és eladó kölcsönös hasznára A váci önkormányzat 17 és fel millió forinttal támogatta az idén az első lakáshoz jutó fiatal házasokat. A képviselő-testület legutóbbi ülésén 13 ilyen hozzájárulásról döntöttek, s házaspáronként 150-130 ezer forint támogatást szavaztak mer. A lakások teljes áraihoz képest nem nagy összegről van szó. Ám ha meggondoljuk, van, akinek ennyi az évi keresete ... Sokat lendít tehát azokon, akiknek fillérenként kell összerakniuk a kezdéshez való összeget. Patrik Nándor, a testület szociális-karitatív bizottsága lakásügyi albizottságának elnöke a beszélgetés alkalmával hirtelen nem is tudja, hány fiatal csalid vár ma Vácott új otthonra, de biztos, hogy nem kevés. Igaz, ma már mindenkinek van hol laknia, csak nem mindegy, milyen körülmények közölt. A segítséghez jutottak között vannak, akik most várják az első gyermeket, s a nem éppen tágas szülői házból szeretnének a magukéba kerülni. Ezért saját házat vásárolnak. Mások kiskorú gyermekkel élnek a nagyszülőknél. A generációk életmódbeli különbsége miatt így nem mindig olyan kedves az unoka, mint amikor alig várják, hogy látogatóba jöjjön a nagyiékhoz. Ez a család átadott OTP 'akást vásárol meg. Az önálló otthonteremtésnek Vácott is ez a legelterjedtebb fomája. Az ehhez szükséges kölcsönök és támogatások megszerzését összekapcsolják a családtervezéssel, és általában két gyermek felnevelésére vállalkoznak. Még többet jelent a másfél százezres támogatás azoknak a türelmetlen várakozóknak, akik albérletben kezdték a házaséletet. A nehéz évek súlyát átérzik a bizottsági tagok, s ahogy Patrik Nándor mondja: Az állami támogatásból elkülönített alapra érkező pénzt mind egy fillérig szétosztják támogatásra, bár nem lenne kötelező. A települések nagyobb részén más hasonló célokra iS költenek belőle. A kispénzű emberek helyzetét nehezíti, hogy manapság nincs miből kiutalni, netán építeni az úgynevezett szociális, régebben tanácsi lakásokat. Ám súlyos esetekben lehet és kei) is megoldást találni. Az úgynevezett átmeneti lakásokba azokat költöztetik, akik felújítás, életveszélyes rongálódás miatt kénytelenek ideiglenesen máshol tartózkodni. Ingyen már senki sem tud új otthonba költözni. Olyan kedvezménnyel, amely a vevő és eladó kölcsönös hasznával jár, viszont annál inkább. Az eladásra kerülő városi ingatlanok forgalmi értékének csak 25 százalékát kell egyszerre kifizetni. A kü- lönbözetet tíz évig havi részletekkel lehet törleszteni. Sok család így juthat kedvezőbb életkörülmények közé. a város pedig megszabadul a fenntartás anyagi terheitől. K. T. I. Újabb válaszra várva Tisztelt Főszerkesztő Úr! Ezúton küldöm meg önnek nyílt levelemet le- közlcs céljából a Pest Megyei Hírlapban, válaszul az ön cikkére. Remélem, hogy levelemet változtatás nélkül és teljes terjedelemben leközli. Az újságírói etika legalábbis ezt kívánja. Mindamellett, hogy nem ismerjük egymást személyesen, feltételezem, hogy mindketten jót akarunk ennek az országnak. Nyílt levél Vödrös Attila főszerkesztő úrnak En sem gondolom azt, hogy önt va’amiféle rosszindulat vagy rosszhiszeműség vezette, amikor a „Képviselői zavar” című keretes és veretes cikkét megírta az én parlamenti kérdésem kapcsán. Ügy érzem ugyanis, hogy ön nem egészen az általam feltett kérdésre reflektált. Az én kérdésem tudniillik alapvetően arra irányult, hogy Szociális otthon Veresegyházon Épül a termálfürdő Ide bármikor betérhetnek Barátságos, egyszerre modern és archaikus hangulatot árasztó épület Veresegyházon. Az egyik felében a polgármesteri hivatal működik, a másik szárnyában a helyi szociális otthon. A beruházás — amely közel ötven- nyolcmiilió forintba került — idén nyáron készült el, a megnyert céltámogatás segítségével. Azóta a lakók — idősek és más rászorulók — már birtokba vehették az otthont. Bár a községben nem volt megoldatlan az elesettek gondozása, az országban szinte az elsők között alakították ki a szociális gon- dozóháiózatot. Korábban főleg a közeli Szada település intézményébe kerültek a veresegyháziak. Az önkormányzat ezt az otthont igyekezett pénzzel, eszközökkel támogatni. Ám sokan azért nem jelentkeztek ilyen otthonokba — pedig okuk lett volna rá —, mert féltek attól, hogy elszakadnak falujuktól. Az utcáktól, a templomtoronytól, rokonoktól, barátoktól. A megoldást tehát az jelenthette, ha épül egy szociális otthon Veresegyházon. S az ötlet felvetése után azon gondolkodtak el az önkormányzat képviselői, milyen is legyen ez az intézmény. Hangulatos, kellemes épületet képzeltünk el — emlékezett vissza az előzményekre Pásztor Béla polgármester. Egy olyan környezetet kívántunk megteremteni, ahol senki nem érzi magát felesleges, félreállított embernek, ha arra kényszerül, hogy ezt vegye igénybe. Fontos volt az is, hová kerül az otthon: Ügy véltük, a legmegfelelőbb, ha csendes a környéke, de még sincs távol a falutól. S könnyen megközelíthetik a rokonok, ismerősök, mert nyitott intézményt kívántunk létrehozni, ahová bármikor betérhet látogató. Zsigmond László tervei alapján épült meg az intézmény. Az összhatás megkapó. A régi hagyományokat folytató, népművészetből merítő, a mához igazított igényeknek megfelelő, szép épület készült. Jelenleg húszan-harmin- can lakják az otthont. Ellátásukról ápolók, étkezésükről konyhai személyzet gondoskodik. Itt készül azoknak is az ebéd, ak'ik szociális gondozásra szorulnak. A hálózatot ugyanis nem tette feleslegessé az, hogy már igénybe vehető az otthon. A szobák kétszemélyesek, de kérhetik azt is, hogy egyedül lakhassanak bennük, akiknek ez kedvezőbb. Mindenki ízlése szerint rendezhette be új lakhelyét. Az orvosi ügyelet — az éjszakai is — ebben az épületben kapott helyet. Az építkezés még nem fejeződött be. Jövőre húsz férőhelyes hotelszárny épül, azt követően a termálfürdő. A kiadások már nem lesznek olyan jelentősek, mert a közösségi részek — az ebédlő, társalgó — már megépültek. Két esztendő múlva egy A szobákat mindenki maga rendezte be komplexum várja a rászorulókat, vagy a fürdésre, gyógyító pihenésre vágyókat. A tervek szerint klubok is igénybe vehetik majd az épületet. Jelentkező már most is akadna. Mert valóban vonzó az épület, amely, ha elkészül, még hívogatóbb lesz. J. Sz. I. Terefere a társalgóban (Hancsovszki János felvételei) miért szűnt meg a Pest Megyei Hírlap öt városi melléklete. Ügy gondolom, hogy egy újság, mely a piacról, az előfizetők pénzéből akar megélni, igenis tájékozódjon arról — mielőtt ilyen döntést meghoz —, hogy az átszervezés egyezik-e a megye olvasóinak többségi véleményével. Persze abban az esetben, ha az újság anyagilag nincs „ki- szölgáltatva” az olvasóközönségnek, akkor lehet így dönteni, de ebben az esetben is marad a kérdés: végül is ki fizeti e döntés anyagi konzekvenciáit? Ez annál is inkább felmerül bennem, sok más, az újságot már lemondott állampolgárral egyetemben, mert a lapkihor- dólc válozatlanul bedobják az újságot a postaládába. Azt mondják, az újság „ingyen” van. Érthetetlen, hogy ezeket az „ingyenes” újságpéldányokat ki finanszírozza, hiszen önök állítólag takarékossági okokból szün!ették meg a helyi szerkesztőségeket, évente több százezer forintot megtakarítva. Na már most, ha csak hetente húszezer ingyenes példányt veszek figyelembe, ennek veszteségkihatása már önmagában is kereken 400 000 forint, egy lap árát figyelembe véve. Ez pedig nem elképzelhetetlen, hiszen önök naponta 40 000 példányt jelentetnek meg. Természetesen, ha önök mögött komoly erkölcsi és főleg anyagi támogatók állnak, akkor ez nem lehet probléma, de akkor viszont nem értem a túlzott takarékosságot a városi szerkesztőségeket megszüntető döntésük meghozatalakor. Szóval e kérdés megítélésekor változatlanul zavarban vagyok. Mint ahogyan zavarban vagyok amiatt is, hogy a Fő- szerkesztő Ür olyan nagykőrösi „ügyeket” (tsz neve, városi múzeum kiállításának anyaga, okt, 23. megünneplése a Toldi- szakközépiskolában) kér tőlem számon, melyeket, úgy gondolom, inkább a város MDF-es polgármesterétől, illetve a körzet szintén MDF-es országgyűlési képviselőjétől kérdezhetett volna meg. De azt hiszem, talán még jobb lenne, ha a Főszerkesztő Ür ezen önálló intézmények vezetőitől érdeklődött volna közvetlenül, akár egy riport erejéig, például a megszüntetett nagykőrösi oldalon. Persze ez a lehetőség a Fő- szerkesztő Ür előtt még mindig nyitva áll. Ami a parlamenti hivatalos indoklását illeti a városi napilapok megszüntetésének, a döntést szigorúnak, de igazságtalannak tartom. Nem értem a logikáját az eszmefuttatásnak: ha nincs néhány városnak Önálló oldala a megyei újságban, akkor a többinek se legyen. Lám, lám, így is lehet 1992-ben esély- egyenlőséget teremteni a megye városai között. Végül Főszerkesztő Ür bizonyítékot kért arra, hogy az ön újságja szélsőséges. Én a kérdésre a negatív választ Nagy Ferenc József miniszter úr parlamenti írásos anyagában meg is találtam. Idézem: „A kormány ez eddig olyan jeleket nem vélt felfedezni, amelyek arra utalnának, hogy a mintegy 40 ezer példányban készülő lap kívánna jobbról támadni, előzni. Tudtunkkal Csurka István a Pest Megyei Hírlapban szeptember 15. után nem publikált.” Hogy is van ez? Az önök lapja azért nem szélsőséges, legalábbis szept. 15. óta, mert Csurka István ebben nem publikál. Akkor viszont Csurka István az MDF alelnöke az, a kormány szerint is. önök viszont Csurka Istvánról a következőket írják: „Csurka a tisztán látó és beavatott politikusok közé tartozik, ez éppúgy vitathatatlan, mint a jó szándéka és bátorsága.” (’92. okt. *20. Benedek István cikke 2. oldal.) Szóval most már tényleg nem értem. Mint ahogyan azt sem értem, miért nem lehet egy megyét tárgyilagosan, az információkat, híreket nem megszűrve, szelektálva táj ékoztatni. Miért kell az ellenzéki megyei képviselők parlamenti szereplését elhallgatni (bár az enyém kivétel volt, melyet ez úton is köszönök), s miért kell az ellenzéket ellenségnek nevezni egy polgári demokráciában? A hír szent — mondja az újságírás alaptörvénj'e de mindjárt folytathatjuk is, a kommentár szabad. Igen, egy alkotmányos demokráciában szabad a véleménynyilvánítás mindaddig, amíg az nem az alkotmányos berendezkedés, a demokrácia ellen irányul. Természetesen legyen egy demokráciában jobboldali és baloldali újság is, csak azt nem értem, hogy miért éppen egy megyei lapból kell jobboldali beállítottságú lapot csinálni. Miért nem lehet a másságot elviselni és a lap hasábjain ennek is teret adni? Az elmúlt negyven év kommunista politikája éppen ebbe bukott bele. mert nem hagyott más véleményt érvényesülni. Hiába birtokolta az akkori propaganda a tv-t, a rádiót, az újságokat Tisztelt Főszerkesztő Ür! Legyünk egymással szemben toleránsak. és főleg legyünk -türelmesebbek egymáshoz és az olvasókhoz is. Ez az ország most ezt kívánja, valamint azt, hogy végre meginduljunk a gazdasági fel- emelkedés útján. Ezekkel a gondolatokkal kívánok önnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Üj Évet! Vitánkat én a magam részéről lezártnak tekintem. Tisztelettel: Dr. Abrahám Tibor SZDSZ orsz. képviselő Tisztelt képviselő úr! Köszönöm gyors válaszát, ám — bevallom — szívesen vártam volna még levelére egy-két napot, hiszen kérdéseimre nem kaptam választ. A lap átszervezésének kérdésébe most nem kívánok belemenni, hiszen sokszor megírtam, megírtuk. Csűr- ka Is Iván megítélése nem a mi feladatunk. Érdekes viszont, hogy az ellenzék ellenfélként való említése föltűnik önnek. Kérem, a Pest Megyei Hírlap ..ügyei” is bizonyítják: az ellenzékben nincs tolerancia, támad és ellenségként kezeli szerkesztőségünket, amely ily módon kerülhetett, mint politikai tényező a T. Ház elé is. Tanácsos lenne az ügyben: ki ellenfél, ki nem, a bennünket támadóknak önvizsgálatot tartaniuk. ön azt írja: „miért kell egy megyei lapból jobboldali beállítottságú lapot csinálni?”. Képviselő úr! Kértem e jobboldaü- ság bizonyítását, de ön ezt nem bizonyította. Kérem tehát, hogy ismételten gondolja át, mikor, mely cikkében támadta lapunk jobbról a kormányt, mely cikkünk utalt arra, hogy a szélsőjobb irányába sodródunk? Szíves elnézését kérem, de válaszáról nem tudunk lemondani, hiszen bennünket oly színben tüntetett föl, amilyen ránk nem illik. Parlamenti kérdésének föltevése hamis volt és teljes mértékben igaztalan. Az ön által is hőn óhajtott fölemelkedést ez nem szolgálja. Kérem ezért, bizonyítsa cikkeink alapján állítását, mert a Benedek István professzor úrtól idézett gondolat ehhez talán túlontúl kevés. Amennyiben Képviselő Ür azt tartja jobbnak, hogy szerkesztőségünkben beszél „szél- sőjobboldaliságunkról”, úgy annak sincs akadálya. A párbeszédet, mint egy kerekasztal- beszélgetést, nyilvánosságra tudjuk hozni. Magam is minden jót kívánok önnek, s remélem, a karácsonyi ünnepek előtt még elküldi levelét, avagy eljön szerkesztőségünkbe. Üdvözlettel: Vödrös Attila főszerkesztő
