Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-24 / 277. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP VÉLEMÉNY 1092. NOVEMBER 21., KEDD ÁLCÁZOTT ÁLLAMCSÍNY? (Folytatás a 2. oldalról.) na az a fontos dolog, mert arra gondoltam, hogy el akart búcsúzni tőlem, feltételezve, hogy nem fogunk találkozni többé. Az idő lejárt, a tisztek és családtagjaik beszálltak a vonatba, és a szerelvény lassan elindult. Baljakin a vagon lépcsőjén állt, váratlanul a fülemhez hajolt, és nagyjából szó szerint a következeiket mondta: Kolléga úr, ön tudja, hogy az orosz csapatok elhagyják Ausztriát. Ennek az lesz a következménye, hogy Magyarországon változások lesznek. Ne higgyen ezeknek az átmeneti jelenségeknek, és nehogy elga- loppírozza magát, mert annak később igen súlyos következményei lehetnek. — ön tudta, hogy mire céloz? — Akkor még nem értettem. Néhány hónappal később, 1956 májusában a' szakszervezeti központ kirándulást szervezett Ki- jevbe, Leningrádba és Moszkvába. Az orvosszakszervezet révén sikerült bejutnom a csoportba. Mivel ismertem Baljakin moszkvai címét, levélben értesítettem érkezésemről. Le- ninarádból történt megérkezésünket követő reggel már várt a szálloda előcsarnokában. Moszkvai napjaimat végig Baljakin társasásában töltöttem, teljesen elszakadva a csoportomtól. A hivatalos programokon sem vettem részt. CSÓKOK ÉS CSOKROK — Ismerve a korabeli viszonyokat, feltételezem, hogy ebből kellemetlenségei származtak. — Rózsa elvtárs, IBUSZkísérőnk, aki valójában ÁVH-s főhadnagy volt, jelentette a pesti illetékeseknek, hogy reggeli után egy magas rangú szovjet tiszt társaságában eltűntem. Rózsa elvtárs bizonyára azon is meglepődhetett, hogy Baljakin búcsúztató küldöttséget is szervezett a pályaudvarra. A katonai törvényszéki orvostani intézetből verbuvált kollégák — valamennyien katonatisztek — vörös rózsacsokrokkal és kis ajándékcsomagokkal. illetve a jellegzetes orosz csókokkal búcsúztattak. Utastársaim a jelenetet a kocsik ablakából döbbenten nézték. Később Pesten egyesek tudni vélték, hogy turista- utam tulajdonképpen álcázott kiküldetés volt. Eszerint Kádártól megbízást kaptam, hogy a moszkvai elvt.árseknáí eláztassam a Farkasokat: Mihályt és Vladimírt. Éspedig nem is annvira politikai okokból, mint inkább személyes bosszúból. Különféle pletykák keringtek ezzel kapcsolatban. — Különös história. Vajon mi lehetett a kiváltó oka? — Utalnom kell arra, hogy Farkas Vladimir felesége Berei Éva volt. Béréi Andor és Andics Erzsébet leánya. Andics Erzsébet húgát. Gabriellát 1944 nyarán magánórákon tanítottam, hogy le tudja tenni az orvosi diploma elnyeréséhez szükséges záró- szigorlatot. Ö 1945 után a Bajcsv-Zsllinszky-kórház igazgató-főorvosa lett. Évfolyamtársam. Janikovszky Béla küldte hozzám. Később Janikovszky volt a Rajk-per egyik elindítója, és Péter Gábor úgynevezett belső köréhez tartozott. Már 1945 előtt kapcsolatban volt Kádár Jánossal. Tény, hogy többen is úgy gondolták: Kádár közvetlen környezetéhez tartozom. RÓZSA ELVTÁRS BÁRÁNYKÁI — Ezenkívül mire alapozták ezt a feltevést? — A történések véletlen időbeli egybeesésére, illetve egyes emberekkel való személyes kapcsolatomra. Münnich Ferenc éppen akkor látogatott a moszkvai honvédelmi minisztériumba, amikor a csoportunk is Moszkvában tartózkodott. Ráadásul kerestem is a találkozást vele, csakhogy nem Kádár 'megbízásából, hanem azért, mert szerettem volna fél évig Cserba- kov professzornál, az ottani törvényszéki orvostani intézetben, illetve Prozo- rovszky professzornál, a központi kutatóintézetben dolgozni. Ezáltal szerettem volna pesti pozíciómat erősíteni és sikeresebben harcolni Alapy Gyula. dr. Kelemen Endre és Vida Ferenc ellen. A találkozó azonban nem jött létre. Talán mondanom sem kell, hogy az IBUSZ akkori előírásainak megfelelően Rózsa elvtársnak tudnia kellett. hogy „báránvkái” merre járnak. Nyilvánvalóan tudta, hoev megfordultam a honvédelmi minisztériumban. — Ott kivel találkozott? — A már említett Av- dejev orvos tábornokkal. Körbevezetett az intézetben, bemutatott a beosztottainak. Ezután az irodájába mentünk, és szakmai kérdésekről beszélgettünk. Váratlanul azt kérdezte, hogy merre van a volt főnököm, Orsós professzor. Azt feleltem, hogy az NSZK-ban, mert a katyni ügy miatt nem maradhatott Budapesten. Avdejev dühösen kitört: „Nálunk minden gyerek tudja, hogy azt mi csináltuk. Orsósnak van igaza, és Nürnbergben hazudott Prozorovszky." A minisztériumban tett látogatásom után ismét találkoztam Baljakinnal... BALJAKIN SZÁRMAZÁSA — Elmondta-e Baljakin, hogy mire célzott akkor, a Keleti pályaudvaron? — Pontosan nem magyarázta el, de ismét figyelmeztetett, hogy ne feledkezzem meg arról, amit tavaly a Keleti pályaudvaron mondott. Mellesleg a honvédelmi minisztérium előtt nemes egyszerűséggel ezt a kérdést tette fel nekem: Mit keresel te ezeknél az oroszoknál? Csodálkozva néztem rá, mire így folytatta: Én nem vagyok orosz, tatár vagyok, Ka- zányban születtem, a Fekete Szűz Mária városában. Feltehetően a származása miatt is szimpatizált velem, csupán azért, mert én se voltam orosz. — önnek volt még egy emlékezetes beszélgetése, a forradalmat megelőző időszakban. Mégpedig Kádár Jánossal. Hogyan jött létre a találkozás? — Ez július 18-án, szerdai napon történt. A Pest megyei pártbizottság Arany János utcai pártházában kerestem fel Kádár Jánost. Ö akkoriban lett a politikai bizottság tagja és a párt főtitkárhelyettese. Még a nyár elején fülembe jutott, hogy Gege- si-Kiss Pál, az orvosegyetem rektora olyan kijelentést tett velem kapcsolatban, hogy jó lenne áthelyezni engem egy nagyobb vidéki proszektúra élére. Tudtam, hogy Kelemen Endre és Alapy Gyula keze van a dologban. Kelemen és köztem már 1945 óta folyt a harc, mert nem voltam hajlandó eltűrni a hibás, vagy tudatosan ha-' mis orvosszakértői véleményeit. Alapy egyik kijelentéséről is tudtam, amely szerint akadályozom a szocialista igazságszolgáltatást, amiért engem el keli távolítani, vagv bele kell keverni valamelyik kémperbe. Tíz év alatt sok mindent megéltem. de nem reagáltam rájuk. Amikor azonban ezekről a kijelentésekről értesültem, úgy éreztem, tennem kell valamit. Korábban soha nem vettem igénybe protekciót. KÁDÁR TUDOTT VALAMIT — Ezek szerint segítséget kért Kádártól? — Igen, ez történt. Kádár fogadott, és körülbelül négy órán át beszélgettünk, ami úgy történt, hogy én mondtam a magamét, ő pedig többnyire hallgatott vagy hümmö- gött. Beszámoltam arról, hogy a rosszakaróim milyen lépéseket tettek velem szemben. Beszéltem Kelemen Endre működéséről, arról, hogy futószalagon gyártotta a hamis szakvéleményeket a politikai, vagy politikai jellegű perekhez. Monológomra Kádár csak ritkán válaszolt, akkor is röviden. Ilyeneket mondott: vannak még hibák, de azért nein a párt felelős, mivel az ideológia és a rendszer helyes, csupán egyes személyek követnek el hibákat. Próbáltam kizökkenteni a nyugalmából, emlékeztettem a vele szemben alkalmazott eljárásokra, a kínzásokra, de minden erőlködésem hiábavaló volt. Közismert, jéghideg nyugalmából nem tudtam kibillenteni. Egyszer csak a következőket mondta: Maga jól tudja, hogy az Űr Jézus Krisztus Isten fia volt, és 33 év alatt sem tudta megváltani ezt a világot, Mi, kommunisták, nem vagyunk Isten fiai, és még tíz éve sem vagyunk uraimon. Nem várhatja el, hogy már minden rendben legyen az országban. Kenetteljes szavaira olyan dühös lettem, hogy az asztalra csaptam és megmondtam neki, ha _ ilyen hülyeségeket beszél, akkor nincs értelme tovább társalogni. Felálltam, és az ajtó felé mentem. Kádár felugrott, utánam jött, és a karomnál fogva visszahúzott. — Ne legyen olyan heves — mondta —, legyen még egy kis türelemmel, várjon nyugodtan, és ezt mondja meg az egyetemi hallgatóknak is.. Elárulom magának, hogy itt ősszel, októberben forradalmi úton meg fog változni a helyzet. ÜRÜGY A MEGSZÁLLÁSRA — Ez a kijelentés sok mindent megmagyaráz abból, amit Baljakintól hallott 1955-ben, majd 1956- ban. Így látja ön is? — Pontosan erről van szó. Baljakin figyelmeztetése és Kádár szavai egyértelműen bizonyítják, hogy a forradalomnak volt egy ilyen, a későbbi céloktól teljesen eltérő előzménye. Nézetem szerint a magyar forradalom magvait Párizsban vetették el 1947. február 10-én. Ekkor kötötték meg a magyar— szovjet békeszerződést, amelynek következtében megszűnt a hadiállapot a két ország között. A megszálló csapatok elhagyták az ország területét, de visszamaradhattak az úgynevezett útvonalbiztosító egységek, mivel Ausztria egy része orosz megszállás alatt maradt, és e csapatok ellátása Magyarországon keresztül történt. — Arra gondol, hogy az oroszoknak szükségük volt valamilyen ürügyre ahhoz, hogy a magyarországi megszállást hosszabb időre bebiztosítsák? — Ismerve az oroszok mentalitását, biztos, hogy nem gondoltak a kivonulásra. A „megbonthatatlan” szovjet—magyar barátság, más szóval az örökös megszállás érdekében beleépítettek. belecsempésztek a békeszerződésbe egy paragrafust, amely lényegileg az egész szerződést egy értéktelen papírdarabbá degradálta. Kikötötték, hogy amennyiben fennáll a fasizmus visszatérésének a veszélye, akkor joguk van Magyarországra bevonulni. A veszély megítélése természetesen tőlük függött. Az 1955. május 15-én kötött osztrák semlegességi szerződés jól mutatja az imperialista szovjet politika valódi arcát. Ilyen szerződésre a nemzetközi jog szerint semmi alap nem volt. hiszen Ausztria nem viselt háborút, nem állt vele harcban a Szovjetunió. Csapatai a németeket üldözve kerültek Ausztria területére. A RUTINOS KGB — Es mi a helyzet Magyarországgal? — A párizsi szerződés alapján 1956 őszére Magyarországnak is megszállásmentesnek kellett volna lennie. Ez azonban nyilvánvalóan nem illeszkedett az oroszok stratégiai elképzeléseihez. Az ausztriai kivonulást tehát úgy kellett megrendezni, hogy a nyitott kapu Magyarország megszállásával bezárható legyen. Erre adott lehetőséget a „fasizmus visz- szatérésének vészéivé” kitétel. A KGB-nek igen nagy gyakorlata volt a politikai provokációk megszervezésében. Magyarországon megkönnyítette a helyzetét az, hogy számíthatott a pártapparátusra, a rendőrségre, az ÁVH-ra, a katonai tisztikar jelentős részére. — ön igen tájékozottnak látszik ezekben a kérdésekben. Hiteles források alapján mond véleményt? — Valamennyi kapcsolatomról és forrásról ma sem szeretnék nyilvánosan szólni. De jó lelkiis- merettel mondhatom, hogy hiteles források alapján mondok véleményt. Tartózkodásomnak csupán egyetlen oka van: nem szeretnék olyan embereket megnevezni, akikhez családi kapcsolatok is fűznek. — Akkor talán maradjunk a konkrét információknál. — Olyan befolyásos társaságba jártam, ahol a semlegességi szerződés megkötése után az volt a beszédtéma, hogy mi lesz, ha az oroszok Magyarországot is kiürítik. Ez ösz- szeíüggésben volt azzal, hogy a pesti zsidóság kö-.' reiben a semlegességi szerződéskötést követően valóságos pánik tört ki. Egy későbbi. magyarországi pogromtól féltek. PERMANENS ÁTMENTÉS — Nem tart attól, hogy a kijelentései miatt antiszemitának tartják? — Remélem, hogy nem tartanak annak. Zsidó származású sógorom volt, és elárulom, hogy 1944. március 19-ét követően életem kockáztatásával több zsidót is megmentettem a deportálástól. Azt kell mondanom — sok zsidó osztja ezt a véleményt —, nem volt helyes az a törekvés, amellyel 1945 után a zsidóság egy része vezető állásokat igyekezett biztosítani a maga számára a kormányban, a pártban, az államigazgatási szervekben — ezen belül az ÁVH-ban, az egyetemeken, az Akadémiában és sorolhatnám. Érthető volt az aggodalom azok részéről, akik a hatalomba beépültek, és a diktatúra fenntartásában segédkeztek. A megoldást a párt vezetősége a permanens átmenetben, átmentésben látta. — ön szerint melyek voltak ennek a megoldásnak a gyakorlati lépései? — Például a Petőfi Kör létrehívása. Sokat beszélnek ma a Petőfi Kör forradalmi szerepéről, de hallgatnak arról, hogy a pártközpont leányvállalata volt, és komoly szerepet játszott az áthangolásban. A pártban Kiss Károly volt az irányítója és a felelőse. ö jelölte ki a megvitatandó témákat, azok előadóit, sőt még a közbeszólók személyét is. Tán- ezos Gábor pedig azt tette, amire Kiss Károly tói utasítást kapott. A kör működtetésével kapcsolatban az volt a part elgondolása. . hogy zárt helyen. különböző, főleg értelmiségi érdekcsoportok képviselői félelem nélkül kimondják, az évele során felhalmozódott sérelmeiket, csalódásaikat. Ennek a futballmeccsekhez hasonló, gőzkieresztő szerepet is szántak. A BIZONYÍTÁS KÉNYSZERE — Azt. állítja, hogy az írók lázadása nem volt őszinte, és spontán? — Elismerem, ma már nehéz bizonyítani, hogy az írók szövetsége, illetve annak valamelyik tagja kapott-e utasítást a pártközpontból. De nehéz elképzelni és elfogadni a megtérését például annak a Mé- ray Tibornak, aki szerint az elvetemült amerikaiak halálos betegséget okozó baktériumokkal fertőzött cserebogarakat szórtak Korea földjére. Sokan attól tartottak, hogy a történelem fintoraként megesik velük az, amit Petőfi így fogalmazott meg: Habár felül a gálya, / S alul a víznek árja, / Azért a víz az úr! Emiatt arra törekedtek, hogy megfelelő pozíciót biztosítsanak maguknak az új rendszer soraiban. — Eszerint a forradalmat csupán egy államcsíny álcázására alcarták felhasználni? — Forradalom, ellenforradalom vagy államcsíny nem lehetséges némi lövöldözés nélkül. 1956 őszén Pesten a világ közvéleményének egyesek meg akarták mutatni, hogy fasizmus, fehérterror, antiszemitizmus van, ezért az oroszok beavatkozása, ilieíve bennmaradása jogos. Ne feledjük, hogy a polgári lakosság kezében nem volt fegyver. Az úgynevezett ellen- forradalom megszervezőinek ezért gondoskodniuk kellett arról, hogy a harcosok kezébe valamennyi fegyver kerüljön. Kopácsy Sándor olvan utasítást adott a rendőröknek, hogy megtámadásuk esetén ellenállás nélkül azonnal adják át fegyvereiket. 1956. október 23-án este 8 és 9 óra között a salát szememmel láttam a Madách körúton. amint a kék rendőrök puskákat osztogattak a forradalmároknak. Nézetem szerint Maiéter Pál szerepe sem egészen tiszta. Ö a megbízhatatlan személyekből verbuvált, úgynevezett . munkászászlóaljak parancsnoka volt. A Kilián- laktanya kevés fegyverzetét szigorú őrizet alatt, a vasajtós fegyverszobában tartották. Október 23-át megelőzően azonban sok fegyvert szállítottak a laktanyába, és alig őrizték. Vannak, akik úgy vélik, hogy az ottani munkászászlóaljnak is a terveknek megfelelően kellett fellázadni. Maiéter tököli tárgyalása is felvet néhány kérdést. Józan ésszel felfoghatatlan, hogy az ország védelmét irányító hadügyminiszter miért megy személyesen az ellenség táborába, mindenféle előzetes biztosítás és védelem nélkül, Szűcs Miklós vezérkari ezredes már október 20-án parancsot kapott a honvédelmi minisztertől; hogy készítsen egy riadótervet, és gondoskodjék a főváros fontos objektumainak katonai védelméről, tekintettel egy várható ellenforradalomra. ELŐKÉSZÍTETT LÉPÉS — Van-e tudomása arról, hogyan viselkedtek az oroszok október 23-án? — Délután 5 és 6 óra között a Honvédelmi Minisztériumban Tyihonov, a tanácsadóként működő orosz altábornagy már tudta, hogy Budapesten ellenforradalom van, amelynek leverésére a magyar honvédség képtelen, ezért szükséges a szovjet csapatok beavatkozása. A miniszteri közvetlen telefonvonalon felhívta Antonov hadsereg- tábornokot, a Varsói Szerződés vezérkari főnökét, és engedélyt kért tőle. a székesfehérvári gépesített hadtest Budapestre való rendelésére és a bevetésre. Antonov megadta az engedélyt. — Ilyen döntést nyilván nem hoznak megfelelő előkészítés nélkül. — Én is úgy vélem, hogy egy ilyen nagy horderejű, világpolitikailag is súlyos intézkedést csak alapos előkészítéssel és a legmagasabb szintű jóváhagyással lehetett hozni. Tyihonov feladata csupán az akció időpontjának kijelölése volt. Bánó Attila
