Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

írót köszöntöttek Szép, ami igaz Kassák Lajos és felesége, Sünön Jolán (André Kertész munkája). Az idős Kassák (Voltay Elemér munkája) Kassák szívesen fényké- peztette magát. És Kassákot szívesen fényképezték a fo­tográfusok. Életének majd minden szakaszában, sok­féle szituációban örökítet­ték meg a személyiségével, megjelenésével is feltűnést keltő írót, költőt, festőt, művészetszervezőt. E kétféle hajlandóságnak köszönhetően több mint há­romezer fénykép őrzi Kas­sák arcvonásait, gesztusait, külsőségeit az óbudai Kas­sák Múzeumban. (Ezek kö­zül láthatott nemrég két­százat a közönség a Fotók Kassákról című kiállításon.) A fényképek kronológiai sorrendben követik egymást a múzeum tárlóiban .- a fa­lakon, megismertetve a szemlélőt Kassák életének csaknem minden jelentő­sebb fordulatával, sokféle élethelyzetével, hétköznap­jaival, hivatalos és családi ünnepeivel, környezetével, kiállításaival, azon kötetei­vel, amelyeket arcképével illusztráltak. Az első képek az 1910-es évekből valók. Rónai Dénes Jegyzi az ifjú Kassákról 1915-ben készített üvegne­gatívot. Révai Ilkáé az első Igazán jellemábrázoló soro­zat az expresszionista köl­Jeltein és ábrázolás Kassák fényképei tőről. Kassákot előszeretet­tel fényképezte a Ma köl­tő-publicistája. Szélpál Ár­pád, és a Munka folyóirat köré csoportosult szociofo- tósok: Haár Ferenc, Len­gyel Lajos, Gönci Sándor, Kovács Zsuzsa, Heimer Je­nő és a konstruktivista ih­letésű Pécsi József. Bécs- ben fényképezte le Kassá­kot és feleségét, Simon Jo­lánt André Kertész. 1945 után Kassák közéleti szerepléseinek maradt fenn sok megörökítése. S később is, a mellőztetés éveiben, majd a módjával adagolt szereplési lehetőségek, szü­letésnapok. kiállítási meg­nyitók, könyvnapok, film­premierek szolgáltattak ap­ropót a fényképezésre. Mi­közben számos magánjelle­gű felvétel készült ez idő­ben is a magyar fotográfus­nemzedék színe-java által. Hogy csak néhányuk nevét említsük: Bojár. Sándor, Rédner Márta, Koffán Ká­roly, Féner Tamás, Molnár Edit, Keleti Éva, Andre Marian és Lucien llervé neve jegyez néhány érdekes képet. A kiállítás irodalom- és művészettörténeti jelentősé­gű — a főszereplője, a ké­pek ihletője, Kassák révén. De ezen túl kortörténeti dokumentumértéke sem el­hanyagolható. S mindezek mellett egy kis fotótörténet is. Méghozzá a magyar fo­tográfia legizgalmasabb öt­ven évének története idéz­hető fel e tárlaton. Külön érdekesség, hogy nem a szokásos megoldást válasz­tották, -vagyis nem mai nagyításokat készítettek a hajdani negatívokról, ha­nem vállalva a mindenkori korszellemet, a mindenkori technikai adottságokat, az eredeti. Korabeli nagyításo­kat, másolatokat állították ki. Ettől még érzékletesebb a képek „antik” bája. (kádár) Czóbel-művek Szentendrén kor szakmai beszélgetés kezdődik. Előadások hang­zanak majd el, így Kra- tochwill Mimi Czóbel Béla kapcsolódása az európai művészethez és Schenk Lea Czóbel Béla „Fiú labdával” című művének elemzése címmel tart előadást. GÖDÖLLŐN TANÍTOTT Székely utazó francia kutatója Az Idei Körösi Csorna Sándor-emlékév, a dalai lá­ma által a nagy székely tu­dós jelképes sírjának Tar községben történt felavatá­sa is indokolja, hogy meg­emlékezzünk Bernard Le Calloc’h neves francia ku­tatóról, aki magas magyar kitüntetést. Pro Cultura fíungarica emlékérmet ka­pott a közelmúltban a ma­gyar nyelvész-utazóval kap­csolatos eredményes kuta­tásaiért, publikációiért. A bre'on származású francia professzor 1925-ben született Le Havre-ban. 1947-ben jött először Ma­gyarországra, mint a buda­pesti Francia Intézet taná~ ra. A gödöllői premontrei gimnáziumban tanított francia nyelvet. Ezután a követség titkáraként tevé­kenykedett, közben kitű­nően megtanult magyarul. Később távol-keleti beosz­tásokba került. Indiában felkereste Körösi Csorna sírját, majd alapos kutatás­ba kezdett személyével kap­csolatban, többek között pá­rizsi források alapján fel­derítette francia kapcsola­tait. Magyar szempontból iá igen jelentős kutatásai­nak az eredményeit rend­szeresen publikálja francia és hazai tudományos folyó­iratokban. Csak a nagy ma­gyar felfedező, utazó és nyelvésszel, kapcsolatos ta­nulmányainak a száma szá­zon felül van. Könyve is jelent meg Körösiről: Ale­xandre Csorna de Körös, Fondateur de la Tibetologie (1784—1842) címmel Párizs­ban, 1985-ben. Jelenleg Kö­rösi Csoma-lexikonon dol­gozik. Megemlítjük még, hogy a hazai lapok részére magyarul írja cikkeit. Ter­mészetesen budapesti tudo­mányos előadásait is ma­gyar nye'ven tartja. A francia nyelvterületen — de egész Nyugat-Euró- pában — Bemard Le Cal­loc’h foglalkozott a legtöb­bet és legeredményesebben Körösi Csorna személyével és munkásságával. Igyekí- zet* személyének az orvosi vonatkozásait is felderíteni, ezen érdemeiért a Magyar Orvostörténelmi Társaság a francia tudóst tiszteletbeli tagjává választotta. B. Gy. Tárlatnyitás a Vigadóban Végh András festőművész kiállítását nyitják meg no­vember 12-én, csütörtökön 17 órakor a Vigadó Galériá­ban. A megnyitóbeszédet Wehner Tibor művészettör­ténész tartja. A kiállítás no­vember 29-ig tekinthető meg. Romániai magyar lapok — megszűnőben A diktátor álma teljesülne be? Több román nyelvű tár­sával egyetemben a meg­szűnés veszélye fenyegeti a nagy múltú kolozsvári Ko­runk és a bukaresti Műve­lődés folyóiratot, illetve A Hét című hetilapot; az utóbbi egyelőre „felfüggesz­tette” megjelenését. Ezek a folyóiratok eddig a román művelődési mi­nisztérium támogatásában részesültek. A támogatásra szánt keret azonban meg­szűnt, illetve elfogyott, a támogatás jogalapját illető­en pedig nézeteltérések van­nak magán a minisztériu­mon belül is. Míg a minisz­térium gazdasági igazgató­sága arra hivatkozik, hogy egy 1975-ös rendelet szerint a folyóiratoknak maguknak kell eltartaniok magukat, a gyakorlatban szubvenciót kaptak, méghozzá egy 1990. évi döntés alapján. A keret az év második fe­lében kimerült, és ezért a folyóiratok munkatársai októbertől nem kaptak fi­zetést, több folyóirat már nem is jelent meg. Az A Héf-ből már a második szám csak tartalomjegyzék formájában létezik, ugyan­is a Romániai Magyar Szó közölte a két legutóbbi, ösz- szeállított, megszerkesztett, de ki már nem nyomtatott szám tartalmát, együtt az előfizetőknek szóló felhí­vással. hogy adják postára az előfizetési díjat, hiszen éppen ez menthetné meg a hetilapot. A művelődési minisztéri­um illetékesei és a kultu­rális lapok főszerkesztői kö­zött folynak a tárgyalások, egyelőre valószínűsítették az elmaradt bérek kifizeté­sét — a tartósabb megoldást azonban nem könnyíti meg az, hogy a jelenlegi kor­mány már csak az ügyeket intézi, az új meg még nem alakult meg. A romániai kulturális la­pok jó része az ellenzékhez áll közel — szerkesztőik ag­gódva kérdezik, vajon a pénzügyi nehézségek mö­gött nem arról van-e szó, hogy bizonyos körökben örömmel vennék, ha elné­mulnának az értelmiség e kritkai szócsövei. 1VV Uj alternatív tan Lant és toll Lant és toll — Irodalmi alapismeretek gyerekeknek címmel új alternatív tan­könyvet mutatott be a DFC Kiadó Kft. A kiadvány első kötete annak a tankönyvsorozat­nak, amelyet a szerkesz­tők 10—14 év közötti isko­lásoknak, valamint szüleik­nek és tanáraiknak szán­nak. Újdonsága, hogy csak a legfontosabb lexikális és műfajelméleti tudnivalókat tartalmazza, konkrét mű­veket nem ismertet, csak javasolja azok elolvasását. A Lant és toll mellett a Z sebiszótár című sorozat első két — angol—magyar és magyar—angol — mini­kötetét is bemutatta a ki­adó. A könyvecskéket — 5 ezer szavas szókincsével — elsősorban iskolásoknak, üzletembereknek és turis­táknak ajánlják. Arcunkon látszik az éle­tünk. Kimunkálják vonása­inkat, előcsillognak tekinte­tünkből jó vagy rossz cse­lekedeteink, nemes vagy nemtelen gondolataink, az érzések, az értések — mind­az, ahogyan válaszolunk sorsunk kihívásaira. Ezért lehetnek olyan szé­pek az öregemberek. Tisz­ták, átszellemültek. Kemény arcéllel. Ellágyult arcéllel. Ahogy megmunkálta voná­saikat — érdemeik szerint — a világ legnagyobb szob­rásza. Egy városban élünk Kato­na Szabó Istvánnal. Sőt egy lakótelepen. De most lát­tam először, a gödöllői Vá­rosháza nagytermében, no­vember 10-i születésnapja alkalmából rendezett ünne­pi irodalmi esten. És rácso­dálkoztam: milyen szép! A hófehér haj, a pillanatra sem szűnő derű az arcán. 1922-ben Kézdivásárhe- lyen született. Kolozsvárott végzett egyetemet. Felnőtt­ként legtovább Marosvásár­helyen élt, dolgozott, 1959- től 1983-ig az Űj Élet szer­kesztőségében az irodalmi és művészeti rovat vezető­jeként. Könyvei, elbeszélé­sek, regények 1955-től je­lennek meg. Mióta Magyar- országon él, a Magvető Könyvkiadó adta ki Tények és tanúk sorozatában két kötetben A nagy remények kora című. Erdélyi demok­rácia 1944—1948 alcímet vi­selő munkáját. Visszaemlékezés, történe­lem. Ilyen mondatokkal: „Éppen szemerkélt az eső, de olyan vékonyan, hogy át­sütött a nap, és mint valami függönyön keresztül láttuk a varázslatos várost.” Ám a függönyön át élesen lát. ezen a helyszínen, Segesvá­ron is: „Az utcákat belepte a gyom, a kapuk, ablakok teljesen zárva voltak, sehol senki az utcákon. Néhol egy-egy ablakból, mint va­lami kísértet bámult ránk egy-egy hófehér hajú szász férfi vagy asszony, úgy néz­tek, mintha ottfelejtették volna őket." S az éles kép­nél sem áll meg, tovább megy: „A kihalt Segesvár képe sokáig kísértett, Er­dély népeinek végzetét jel­képezte számomra.” Hallgatta az ünnepi esten, születésnapja estéjén Géme- si György polgármester kö­szöntő szavait, az írótárs, Barlis Ferenc, az összma- gyar Testület elnöke, a Céh főszerkesztője — a Céh ad­ta ki Katona Szabó István legutóbbi, A megtévesztet­tek című könyvét — őt be­mutató, méltató beszédét, a Székelyudvarhelyről érke­zett előadóművész, Hartha Levente felolvasását mű­veiből, hallgatta a közbe- közbe iktatott zongoraszót, a fényes, elegáns, nagy te­remben, és mosolygott. Ez mind volt, ez mind igaz volt, szép volt. Nehéz volt, de szép volt — talán ezt mondta a mosoly. Mikor aztán őt szólaltat­ták meg, őt kérdezték, el­komolyodott. Már nem a múltban járt. ott volt a te­remben, ott volt a hallgató­sággal szemben, annak a fe­lelősségnek érzésével, hogy érvényeset, igazat, nem ma­gamutogatót, de olyat kell mondania, amitől azok. a mások, a többiek gazdagab­bak lesznek. Mint ahogy tette, mint ahogy mondta egész életében. Nádudvari Anna Czóbel Béla lánya, a Hamburgban élő Lisa Czó­bel Bergeest által adomá­nyozott művekkel gazdago­dott a szentendrei Czóbel Múzeum anyaga. E műve­ket november 13-án, pénte­ken, délután három órakor mutatják be Szentendrén, a Templom tér 1.-ben talál­ható múzeumban. Ugyanek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom