Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
mm.i 1 MAGYARORSZAG ~V» ‘2$*' ‘VSy '**$%**"*.^P*.'i ''/yySTr-.l 1092. NOVEMBER 7., SZOMBAT (Folytatás az 1. oldalról.) seivel kapcsolatos intézkedések kezdeményezését. Határozott véleményem, hogy a szeptember 29-i politikai megállapodásunk szerint kezdődő és október 27-ig tartó hatpárti tárgyalások eredménytelensége egyértelműen az eVenzék magatartására és komprcmisz- szumkészségének hiányára vezethető vissza. Megítélésem szerint a politikai tárgyalásokon részt vevő. a Koalíciót és a kormányt képviselő személyek mindent megtettek annak érdekében, hogy a tárgyalások eredményre vezessenek. Ezt volt hivatott biztosítani az is. hogy a kormány 1992. szeptember 29-től október 27-ig tartózkodott bármilyen intézkedés megtételétől. amely a tárgyalásokat veszélyeztette volna. A politikai egyeztető tárgyalások eredménytelensége tette végül is szükségessé, hogy a felügyeleti jogkörből a kormányra háruló felelősség alapján — a hatályos törvényi rendelkezéseknek, valamint az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatainak megfelelően — intézkedéseket kezdeményezzek a Magyar Rádió és a Magyar Televízió személyi kérdéseivel kapcsolatban. Előterjesztésem elbírálásánál a következőkre szeretném ismételten felhívni Elnök -Űr figyelmét. Az Alkotmánybíróság egy éven belül három határozatában [48/1991. (IX. 26.) AB. hat., 8/1992. (I. 30.) AB. hat., 36/1992 (VI. 10.) AB. hat.] is foglalkozott a köztársasági elnök kinevezési és felmentési jogkörével. E határozatok kötelező erővel és — az Alkotmánybíróság elnökének véleménye szerint is — egyértelműen határozzák meg a kinevezési és felmentési jogkör gyakorlásának alkotmányos fettételeit és korlátáit, melyek a következők: A köztársasági elnök a kinevezési és alkotmányos jogkörének gyakorlása során a személyi javaslatot formai okból köteles vizsgálni, tartalmi okból pedig vizsgálhatja. Az Alkotmány- bíróság döntése szerint e jogkör alkotmányos gyakorlásának feltételeit nem lehet kiterjesztően értelmezni. A köztársasági elnök a kinevezés vagy felmentés törvényi előfeltételeinek teljesülésén túlmenően további feltételeket nem támaszthat. A médiavezetők kinevezési rendjéről szóló 1990. évi LVII. törvény a kinevezés és felmentés törvényi feltételeként az Országgyűlés illetékes bizottsága általi meghallgatást írja elő. Ebből következik, hogy a kinevezésre vagy felmentésre vonatkozó előterjesztés törvényi feltételének vizsgálatakor csak a bizottsági meghallgatás megtörténtét kell megállapítani. Tehát nem lehet feltétele a kinevezésnek vagy a felmentésnek a kinevezésre vagy felmentésre javasolt személy bizottsági támogatottsága, vagy annak arányának mértéke. A bizottság állásfoglalása tehát egyáltalán nem köti az elnököt, sőt a döntés előtti mérlegeléskor is csupán akkor kell figyelembe vennie, ha ->zt a törvény kifejezetten elrendeli. Tájékoztatom Elnök Urat, hogy az általam felmenteni és kinevezni javasolt személyeket kérésemre az Országgyűlés kulturális, tudományos, felsőoktatási, televízió-, rádió- és sajtóbizottsága — az 1990. évi LVII. törvény rendelkezéseinek megfelelően — 1992. novemjr rr LEVÉLVÁLTÁS ANTALL JÓZSEF ES GÖNCZ ÁRPÁD KOZOTT bér 5-i ülésén meghallgatta. (Az erről szóló, a bizottság elnöke által aláírt hivatalos tájékoztatót levelemhez mellékelem.) Ezáltal a felmentés és a kinevezés törvényi előfeltétele teljesült. A fentiekkel kapcsolatban megjegyzem, hogy a szeptember 29-én történő megállapodásunk, amely az október 27-ig tartó politikai egyeztető tárgyalásokon eredményként elérhető kétharmados támogatottságot célozta meg, az egyeztető tárgyalásoknak az ellenzék magatartása folytán bekövetkezett eredménytelensége miatt — tekintettel az Alkotmánybíróság korábban hivatkozott döntésére is — ma már értelmét vesztette. Azt már megállapodásunkkor is jeleztem, hogy az országgyűlési bizottságban történő kétharmados támogatottságú szavazás túllépi az általános bizottsági szavazáshoz szükséges szavazási arányt, de ez esetben, szoros kivételként, egyszeri politikai megállapodásról lévén szó. kizárólag az ügv megoldása érdekében fogadtam ezt el. Jeleztem azt is, hogy ez a megoldás a jövőben nem szolgálhat precedensül. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a köztársasági elnök a kinevezés vagy felmentés törvényi előfeltételeinek fennállása esetén vizsgálhatja a személyi javaslatot tartalmi okból is. A köztársasági elnök a kinevezést akkor tagadhatja meg, ha alapos okkal arra következtet, hogy a kinevezési javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná. A köztársasági elnök a súlyos veszély szempontjából kizárólag a személyre tett javaslatot vizsgálhatja felül, vagyis az elutasítás csakis a személy kiválasztására vonatkozhat. A kinevezés célszerűsége, időszerűsége, a betölteni kívánt tisztséghez tartozó jogosítványok és ehhez kapcsolódó kérdések vizsgálata azonban kívül esik a köztársasági elnök jogkörén. E kérdések eldöntését kizárólag csak a személyi javaslat előterjesztőjére, illetve a személyi javaslat teljesítését ellenjegyző személyre tartozik, hiszen politikailag ő felelős érte. A köztársasági elnök akkor állapíthatja meg az államszervezet demokratikus működése súlyos zavarának veszélyét, ha alapos okkal arra következtet, hogy a személyi javaslat teljesítése miatt a kinevezéssel érintett szerv képtelenné válna alapfeladatainak ellátására. Ez esetben is csak akkor élhet a kinevezés megtagadásával, ha a nevesített veszély a kinevezéstől alapos okkal várható és másképp el nem hárítható, valamint a jelzett súlyos zavar azonnal és közvetlenül fenyeget. Mint ahogy az előterjesztésből is kitűnik, a Magyar Televízió alelnökévé Sára Sándort, a nemzetközileg is elismert operatőrt és rendezőt javasoltam kinevezni. Sára Sándor alkalmasságát jelzi az is — bár újra fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy ez nem minősül a kinevezés törvényi előfeltételének —, hogy az illetékes bizottság a meghallgatás során a jelölését 64 százalékban támogatta. Ebből az arányból is kiderül, hogy a bizottságnak nemcsak a kormánypárti képviselői tartják őt a tisztség betöltésére alkalmasnak. Az Alkotmánybíróság határozatai rögzítik a köztársasági elnök felmentési jogkörének alkotmányos feltételeit is. Eszerint a köztársasági elnök magát a felmentést nem, hanem kizárólag csak a felmentéssel kapcsolatban felmerülő utódlást vizsgálhatja. A köz- társasági elnök tehát a felmentést csak akkor tagadhatja meg, ha a felmentett személy feladatát — a köz- társasági elnök újabb kinevezési aktusának közbejötté nélkül, azaz automatikusan — olyan személy gyakorolná (például a helyettese), akinek a kinevezését a köz- társasági elnök a kinevezésre vonatkozó szabályok szerint alkotmányosan megtagadhatná. A köztársasági elnöknek a felmentés megtagadásakor azt tényekkel kell megindokolnia. A tényekből kell kiderülnie, hogy a helyettes személyéből — alapos okkal várhatóan és elháríthatatlanul — azonnal és közvetlenül fenyegetően adódik az a veszély. hogy az adott szerv képtelenné válik alapvető funkcióinak ellátására. Az indoklásnak olyan részletességgel kell tartalmaznia a döntés alapjául szolgáló tényeket, hogy az országgyűlési képviselők adott esetben megalapozottan dönthessenek a köztársasági elnök Alkotmánybíróság előtti felelősségre vonásának megindításáról. Tájékoztatom Elnök Urat, hogy a Magyar Rádió elnökének felmentése esetén a Magyar Rádióban csak egy, az 1990. évi LVII. törvény alapján, Köztársasági Elnök Űr által kinevezett vezető, dr. Csúcs László alelnök működne. A hivatkozott törvény rendelkezéséből következőleg ő jogosult az elnöki teendők átmeneti ellátására. A Magyar Televízió elnökének felmentése és az új alelnökjelölt kinevezésé esetén a Magyar Televízióban két, törvényesen, Elnök Űr által kinevezett alelnök mű. ködne. Ezért az új elnök kinevezéséig átmeneti jelleggel szükséges valamelyiket külön is megbízni az elnöki teendők ellátásával. Erre irányul második előterjesztésem, amely szerint Sára Sándor, a Magyar Televízió alelnöke kapna megbízást az elnöki teendők átmeneti ellátására. Mindkét esetben ez a helyzet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elnökeinek a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat elfogadását követően történő kinevezéséig tartana. Mint ahogy a november 3-i levelemben is jeleztem, a két alelnök az elnököt helyettesítő jogkörben biztosítaná a Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendeltetésszerű működését, a konszolidációt. Elképzeléseink szerint ez a jogkör ügyvezetői jellegű lenne, tehát nem jelentene felhatalmazást olyan szervezeti és személyi változtatásokra, amellyel kapcsolatban egyáltalán felmerülhet annak lehetősége, hogy a két média az alapvető feladatainak ellátására képtelenné váljon. Tisztelt Elnök Űr! A kormány a személyi javaslatok megtétele mellett eddig is mindent megtett és a jövőben is mindent elkövet annak lekében, hogy az Alkotmánybíróság által megszabott határidőig. 1992. november 30-ig a rádióról és a televízióról szóló törvényjavaslat elfogadásra kerüljön. A kérdés mielőbbi megoldása érdekében nem terjesztettem elő most új elnökjelölteket, hanem vállalom azt — az ellenzék képviselőinek álláspontját is figyelembe véve —, hogy az új elnökök kinevezésére csak a médiatörvény elfogadása után kerüljön sor. A kormány a közszolgálati médiumok jelenlegi vezetőinek hivatalban maradása esetén azonban nem tudja vállalni a hatályos jogszabályban meghatározott felügyeleti felelősségét. Az ország jelenlegi költségvetési helyzetében a közpénzek felhasználásának ellenőrizhetetlen módja külön gondot okoz, és külön meggondolásokra késztet. Lehet, hogy ebben a kérdésben más megközelítési módokat is keresnünk kell. Mindezekben sürgősen állást kell foglalni, hiszen az 1993. évi költségvetésre vonatkozólag is kihatásai vannak. Kérem Elnök Urat, hogy személyi javaslataimat a levelemben foglaltak figyelembevételével bírálja el, és ezenkívül is tegyen meg mindent a médiaügy mielőbbi rendezéséért, a médiatörvény elfogadásáért annak . érdekében, hogy a médiaproblémávaí kapcsolatban az egész országban kialakult tarthatatlan helyzetnek, a nem- kívánatos alkotmányjogi és politikai feszültségeknek végre véget vethessünk.” „Tisztelt Miniszterelnök Űr! 1994 márciusában Magyarországon választás lesz. Többek között ezért is szüksége- az, hogy a rádió és a televízió teljeskörűen és valósághűen tükrözze a társadalomban meglevő véleményeket és elfogulatlanul tájékoztasson a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, tényekről. A közszolgálati rádió és a televízió tehát nem a kormánykoalícióé és nem az ellenzéki pártoké, hanem a .emzeté. Az Alkatmány feladatommá teszi a demokratikus jogok — köztük a sajtószabadság joga — feletti őrködést. Ezért mindig arra törekedtem, hogy a szabad véleménynyilvánításnak, a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének joga maradéktalanul érvényesüljön. Ennek jogilag részletesen szabályozott szervezeti megoldása a médiatörvény alapján jöhet létre, e törvény elfogadása pedig a közeljövőben várható. A jelenlegi helyzet megoldására a Rádió és a Televízió elnökeinek és alelnó- keinek felmentése, illetve kinevezése tárgyában a Miniszterelnök Úrral — az 1990. évi LVII. törvény szerinti eljárás elemeit egyszeri politikai kompromisz- szummal kiegészítve — megállapodásra jutottunk. úgy Megállapodásunk szólt, hogy a) u Magyar Rádió és a Magyar Televízió jelenlegi elnökeit és alelnökeit egy időben mentjük fel, b) a felmentés és az új vezetők kinevezése egy időben történik, és c) a Miniszterelnök Űr a médiatörvény előtt csak akkor terjeszti elő a felmentésre és kinevezésre irányuló javaslatát, ha az elnök- és alelnökjelölteket az Országgyűlés illetékes bizottsága tagjainak kétharmada támogatja. Sajnálattal értesültem, hogy Miniszter-elnök Űr nem a megállapodásunk szerint kíván eljárni a Rádió és a Televízió jelenlegi elnökeinek és alelnökeinek felmentése ügyében. Az a körülmény, hogy Miniszter- elnök Űr az általa szoros határidőre életre keltett, a parlamenti párjok képviselőivel folytatott egyeztető tárgyalását sikertelennek minősítette, nem adhat alapot kettőnk megállapodásának egyoldalú felbontására. A belpolitikai stabilitást többek között az erősítheti, ha az ország vezetői, közjogi méltóságai hitelt ér- demlőek, ha a feszültségeket teremtő helyzetek megoldására törekedve kötött kompromisszumot magukra nézve is kötelezőnek tartják, és ezzel (is) példát mutatnak a politikai élet többi résztvevője számára. Mindezeket szem előtt tartva ki kell jelentenem, hogy a Miniszterelnök Űr- ral kötött megállapodást mindkettőnkre nézve változatlanul érvényesnek tartom, és érdemben csak az annak megfelelő előterjesztéssel foglalkozom.” „Tisztelt Elnök Űr! Megkaptam a mai napon kelt levelét, amelyből sajnálattal értesültem, hogy Elnök Űr az alkotmánynak, a hatályos törvényi rendelkezéseknek, valamint az Alkotmánybíróság mindenkire nézve kötelező határozatainak megfelelő előterjesztésemmel a politikai megállapodásunkra hivatkozva érdemben nem hajlandó foglalkozni. 1992. szeptember 29-én létrejött közöttünk az Elnök Ür által jelzett tartalommal egy politikai megállapodás, amely azonban csak egy egyszeri alkalomra, a médiakérdésekkel foglalkozó politikai egyeztető tárgyalások időtartamára vonatkozott. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem azt is, hogy a politikai megállapodás nem teheti semmissé és nem is helyettesítheti az alkotmányos kötelezettség teljesítését. Mindaddig, amíg a tár» gyalások folytak, maradéktalanul a megállapodásunknak megfelelően jártam el. Nem én, és nem a kormánykoalíció képviselői, hanem az ellenzéki pártok vezető tisztséget betöltő képviselői (például Tardos Márton, az SZDSZ frakcióvezetője, Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője, valamint Deutsch Tamás, a Fidesz képviselője) vonták kétségbe már a tárgyalások időszaka alatt a politikai megállapodásunkat, aminek időtartamát október 27-éig szólóan előre bejelentettem. (Egyébként szeptember 30-án kelt levelemben — amelyben írásban összegeztem megállapodásunkat — külön is jeleztem, hogy kéthetes tárgyalási idő áll rendelkezésemre, amelyet később október 27-éig Elnök Űrral történt külön megállapodás nélkül volt módomban meghosszabbítani.) Az ellenzéki pártok az egyeztető tárgyalások során és azóta is azt az álláspontot képviselték — a megállapodásunk egyik fő elemét téve lehetetlenné —, hogy a médiatörvény elfogadása előtt személyi változásokhoz nem járulnak hozzá. Ennek érdekében a kormánykoalíció személyi javaslataival a tárgyalások során érdemben nem voltak hajlandóak foglalkozni, személyi javaslatot egyáltalán nem tettek. Megakadályozták, hogy a tárgyalások eredményre vezessenek. A szeptember 29. és október 27. közötti időszakra meghatározott tárgyalások eredménytelensége — ami alatt Elnök Űr is, és magam is találkoztam a tárgyaló felekkel — sajnálatos módon megsemmisítette a közöttünk két hétben meghatározott időtartamra vonatkozó politikai megállapodás érvényességét. így természetesen Elnök Űr alkotmányos jogkörének megfelelően — az Alkotmánybíróság által egyértelműen meghatározott rend szerint — az 1990. évi LVII. törvény alapján járhatunk csak el. Egyetértek azzal a megállapításaival, hogy „az ország vezetői, közjogi méltóságai hitelt érdemlőek” legyenek, és kompromisz- szumos megoldást keressenek. Ezt tettem, amikor a Televízió és a Rádió olnöki tisztségeinek betöltésére vonatkozó előterjesztést a médiatörvény elfogadását követő időre javasoltam, addig az alelnökökre bízva az elnöki teendők ellátását. Itt jegyzem meg, hogy a koalíció tárgyaló delegációja is felvette az újonnan kinevezendő elnökök hivatalba lépésének a média- törvény elfogadása utáni időre történő halasztását. Ilyen előzmények után mélységesen csodálkozom azon, hogy Elnök Űr változatlanul a politikai megállapodásunkat kéri számon. Tehát a fentiek értelmében a sikertelen tárgyalások miatt érvényt vesztett politikai megállapodás nem tartható fenn az alkotmányjogi kötelezettségünkkel szemben. Kérem Elnök Urat, hogy e levelemben foglaltakat mérlegelve hozza meg döntését előterjesztésemmel kapcsolatban, amivel elősegíthetjük a médiatörvény elfogadását, továbbá véget vethetünk ennek az áldatlan állapotnak, ami mellett sokkal súlyosabb — gazdasági, szociális, politikai és biztonsági — kérdésekkel kell a kormánynak foglalkoznia.” A köztársasági elnök ismét