Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

Románosítják Erdélyt Mielőtt ez irányú tapasz­talatomat leírnám és fény­képfelvételemmel bizonyí­tanám, a Pest Megyei Hír­lap 1992. augusztus 17-i száma 6. oldalán megje­lent Frigyesy Kiűzetés a temetőből című írásából idézek néhány részletet a teljesség céljából. A cikk­ben szereplő temető a ko­lozsvári Házsongárdi te­mető. „A nyolcvanas évek ele­jén a Szabad Európa Rá­dióban felröppent hír sze­rint megszüntetik a há­zsongárdi temetőt, Európa egyik, 1855-ben létesített leghíresebb temetkezési helyét. Koczka István Kecske­méten élő fotóművész, a hír vételétől éveken ót zarán­dokolt fényképezőgépével Kolozsvárra, hogy tiltako­zásként kutassa és lefény­képezze a hajdani ősök síremlékeit. Megdöbbenve tapasztalta, hogy románo­sítják a temetőt. A Horváth-sírkert sírkö­vén például 1983-ban csak egy román nevű halott fel­iratát olvashatta, 1987-re már minden magyar nevet kitöröltek, nevük helyett a rájuk temetett román ha­lottak neve szerepelt, ro­mánoknak állítva emléket. Vagy Kovásznál Péter püspök hamvaira egy Ver- nika nevű román halottat temettek. A fotóművész több mint ezer felvételt készített, kí­sérve és bizonyítva a ma­gyarság kiűzetését a há­zsongárdi panteonból. A „janicsár sírkőfaragók” rátemetkeztek a régi ha­lottakra, és a sírkövekről lekerültek a magyar nevek, helyettük a rájuk temetett román halottak neve sze­repel. annak bizonyítására, hogy ez a temető ősi román terület.” Mint a trianoni döntés miatt a Kolozsvárról Sze­gedre száműzött Ferencz József Tudományegyetem Növénytani Intézetének ta­nársegédje, a bécsi döntés alapján visszakapott, Ko­lozsvárra visszatérő egye­temmel 1941-ben én is Ko­lozsvárra kerültem. Dr. Győrffy Istvánnal, a Növénytani Intézet igazga­tó professzorával már Sze­geden is számos növény­gyűjtő kiránduláson vettem részt, hazánkban és az el­szakított területeinken. A begyűjtött anyagokkal te­lepítettük be és gazdagítot­tuk a ma már világhírűvé vált szegedi egyetemi fü- vészkert 20 holdas — a vá­rostól kapott, eredetileg szántóföld — területét. Egyik gyűjtő kirándulá­sunk célja az Al-Duna, Or­sóvá környéke volt, és ott tapasztaltam az alább is­mertetett, fényi »..pel is bi­zonyított megdöbbentő, barbár románosító tevé­kenységet, a Dunát szabá­lyozó Széchenyi István em­lékére állított márvány emléktábla meggvalázá- sát. Az emléktáblán Szé­chenyi István nevének be­tűit vandál módon a ro­mán hangzású Szbohenyl névre kalapálták át, a név alatt levő apróbb betűs méltató sorokat kalapács­osai olvashatatlanná tették, s ezzel is románosító szán­dékukat igazolták. Ezt a módszert, sajnos, ma is alkalmazzák. Kolozs­váron Funár polgármester rendeletére a román—ma­gyar névfeliratú utcatáb­lákról a magyar neveket kötelezőén eltávolítják. Most jelent meg az a ren­delkezés, hogy Romániában tilos az Erdély szó és név használata. Meddig lehet még ezt a magyarságot megalázó, ro­mánosító tendenciát foly­tatni? Reméljük, mielőbb véget ér! Dr. Nagy István Vác llelyreigazítási kérelem Tisztelt Főszerkesztő Űr! Az év elején hasonló ügyben, hasonló tartalmú levelet intéztem elődjéhez, Tallós Emil úrhoz. (Leve­lünk a 12/1992 számot, s 1992. január 12-i keltezést viselte.) Akkor a Pest Me­gyei Hírlap monori olda­lán, Gér József cikkének azon állításait nehezmé­nyeztem, melyben az állt, hogy a gyömröi Intellektűr könyvesbolt bezárt. Gér úr a fáradságot sem vette, hogy boltunkig elsétáljon, s meggyőződjön arról, tény­leg zárva a bolt vagy sem. A bolt nyitva volt, mint ahogy ma is nyitva van. Súlyos, hitelrontó tévedés volt... Tévedés az is, mely a Pest Megyei Hírlap 1992. október 22-i számának 18. oldalán — ez — szignóval ellátott „A város hasznára” címmel megjelent cikk ál­lít: „Van ugyan már egy másik (mármint könyves­bolt — gi.), az Intellektűr, de hát az mégsem ugyanaz, főképpen irodaszerekkel és bestsellerekkel foglalko­zik.” Olybá tűnik, — ez —nek fogalma sincs arról, hogy mit árusítunk. Talán ha a kirakatunkig elsétált vol­na ... Vagy belépett volna a szerkesztőségtől mintegy 2—300 méterre levő boltba. Ha pedig ismeri kínálatun­kat, akkor különös érték­normái vannak — ez — -nek. Egy kalap alá tudja venni Für Lajost, Petri Györgyöt, Homéroszt, Arany Jánost, Shakes- pearet, Luther Mártont a kétségkívül meglevő kom­mersz irodalommal. Könyvkínálatunk több mint 2 ezer műcímből áll. E választék zömét pedig nem a bestsellerek teszik ki, ellenkezőleg ... Boltunk területének 60-70 százalékát foglalja el a könyv, a többi az egyéb termék, az ún. iroda­szer. Az már nyilván meg­ítélés kérdése, hogy miért elfogadhatatlan náiunk az ún. irodaszer-forgalmazás, s miért kulturális misszió ugyanez az elsiratott ÁFÉSZ-könyvesbolt eseté­ben (kár, hogy — ez — nem említi meg: az ÁFÉSZ-bolt is árusított papírr, írószert, sőt szánkót, játékbabát, ma­gyar kártyát stb. is). Tisztelt Főszerkesztő Űr! Az Ön újságírója cégünk­ről hamisat állított. Hite­lűinket, goodwillünket rontotta. Bármikor be tud­juk bizonyítani számlákkal, hogy — ez — állítása ha­mis. Ezért kérem önt, a legrövidebb időn belül helyreigazítást közöljön a lapban, az ilyenkor szoká­sos terjedelemben . .. Tisztelettel: Gulyás István ügyvezető igazgató Elvárják az imát? Lassan megszokottá vá­lik, hogy az autóbuszok me­netrendjének változásával megszaporodnak a panaszos levelek. Ez — a látszat sze­rint — már-már így is van rendjén, mert a Volán el­várja, hogy egy-egy pana­szos ügyben szinte imád­koznak hozzá az utasok, mintha az utas lenne a köz­lekedési vállalatért!... Évről évre visszatérő pa­nasz Túrán, hogy a menet­rendek 2-3 perces módosí­tásakor a Volán vezetői megfeledkeznek mindenféle előzőleg tett ígéretükről, in­tézkedéseikről, és mint akik jól végzik dolgukat, várják, hogy ismét megérkezzék az utasok neveivel aláírt kö­vetkező panaszos levél, ami­re lehet intézkedni. Ugyan­is a reggel 9 óra táján köz­lekedő járatokra az elmúlt évben kiadták a rendeletet (a menetrendet is így ké­szítették), hogy a Budapest felől érkező vonat utasaival megvárja a busz a 9.08-kor Hatvan felől érkező vona­tot. Igaz, 3-4, alkalmanként 5 utas jött arról a vonatról, az én véleményem az, hogy egy utas is utas. Ugyanez a helyzet állt fenn az este 18.Í8-kor Hatvan felől ér­kező vonatnál is, ami az el­múlt menetrendben még 18.10-kor érkezett, s amit akkor megvárt az autóbusz. Az idén a Volán nem vál­toztatott menetrendet a szeptemberi MÁV-menet- rendekkel egy időben. Azaz, dehogyisnem: ezeket a vo­natokat úgy ottfelejtik a buszok, mintha ilyen rende­letük nem is lett volna ed­dig! Többen próbálkoztunk már azzal a lehetőség­gel, hogy a budapesti jára­tot vesszük alkalmanként igénybe a helyi közlekedés­re, hiszen amióta az utasok kérték, az is körülmegy a falun a Bartók tér—Kos­suth L. u.—Park u.—Régi vásártér—Elnök u.—Kaszi­nó tér—Rákóczi út útvona­lon. Csakhogy ez a tervünk is olykor-olykor meghiúsul. Egyik-másik gépkocsivezető azt a választ adja az érdek­lődőnek: ő nem körbe köz­lekedik, hanem a régi út­vonalon. Kedves Szent Volán! Kö- nyörgünk Hozzád, jusson eszedbe az utazók részére tett, eddigi sok-sok ígére­ted, és az is, hogy a Volán van az utasokért és nem az utasok a Volánért! Ámen. Gólya József Ferenc Túra Öreg(es) panasz Nemcsak a nagy keresetű­ek, adott esetben a szegé­nyebb sorsú, főképp idős honpolgárok rendelkeznek devizabetéttel, ami sok eset­ben külföldi hozzátartozó segítsége kiutazáshoz úti­költségre, de akár megélhe­tésre is. Vagy akármire .. Ezek a betétek szerényen kamatoznak (most van szó ennek 10 százalékos kamat­adó alá vonásukról, amit még ki is bírunk), illetve kamatoztak. Ugyanis az IBUSZ Bank július 1-től, minden külön értesítés nélkül a 200 dol­lár alatti értékű betéteket átrakta kamatozóból látra szóló, kamat nélküli betét­re. Csak akkor tudja meg a delikvens, ha mondjuk ki­vonatért megy, vagy pénzt vesz. fel. Mert be a legrit­kábban tesz... Elkértem a kimutatásu­kat. Ezen ez állt: „Az itt közölt kamatok a 3000 USD értéket meghaladó egy-egy lekötött betétre vonatkoz­nak. Az 1000—3000 USD ér­tékhatár közötti lekötések­re 1/4%-kal, az 1000 USD érték alattiakra 1%-kal ke­vesebb kamatot térítünk.” És szemérmesen nem közli: 200 dollár alatt nem fize­tünk kamatot! Az ügyintéző úgv infor­mált: ez IBUSZ belső uta­sítás. Bementem hát a Bu­dapest Bank fiókjához, ná­luk is így van? A tisztvi­selőnő mosolyogva közölte: — Nem! Mi 500 dollár alatt nem fogadunk el betétet! Éljenek az idősek, a kis­pénzűek! Ahogy tudnak. Fazekas Mátyás V eresegyház Meztelen a király! Nem kell sok idő, hogy a volt király meztelenségéről meggyőződjön ország-világ, meg fogják látni, milyen szomorú megtévesztett hely­zetben van a kisgazdatár­sadalom, mert exkirálya meztelen. Rossz volt a me­dicina — vagy szándéko­san vagy tévesen, de rossz volt. Ebben az esetben a „király” orvosai is társai az orvoslásban, a felelős­ség ilyen szinten óriási. Kompromisszumot nem is­merő, apolitikus magatar­tásával megroppantotta a kisgazdatársadalmat, meg­osztotta, szétzilálta a pár­tot. Visszafelé sültek el a fegyverei, ezért a „nemzet­rontó politika” ezentúl rá vonatkozik. A kisgazda­társadalom látja kárát en­nek a jégre tévedt politiká­nak, nekünk lehetett elad­ni ezt a politikát, mert minden szalmaszálban ka­paszkodót reméltünk, ez a réteg kétségbeesetten sze­rette volna visszakapni örökségét-jussát, szellemi­ségét becsületét, és kitárul­kozott és csaknem belerop­pant a küzdelembe. Talán a huszonnegyedik órában most felébredünk. A koalíciós kormány a gyermekbetegségeket is el­szenvedve demokratikus utakat keresve próbálja megvalósítani történelmi küldetését. Parlamenten be­lüli és azon kívüli politi­kai erők késleltetik a inun­két és mi hagytuk rábeszél­ni magunkat: menjünk el­lenzékbe. Mi egyszerű tag­jai, közkatonái vagyunk ennek a pártnak, mi meg­téveszthetek voltunk, de a tisztek mit szólnak ehhez? Igazak az érvek, igazak a panaszok, igaz a fájdalom, de téves a stratégia, mert küzdőtársaink ellen for­dultunk, fordított minket a „nagy vezér”. Éhből következik: Torz érdekek fogságában vergő­dünk. Mélységekig elkese­rítve, egymás ellen hango-- lódva. rendkívül nehéz lesz újra egy fedél alá ültetni, egy Kisgazdapártban együtt dolgozni, de reméljük, si­kerülni fog. Bocsánatot ké­rek, magam is áldozata voltam, hittem sokáig, mert nem láthattam igazán in­nen lentről. mi is van fenn, és így van ezzel sok-sok társam. Nem hittük volna, hogy ilyen is létezik. Most úgy érezzük magunkat, mint csibék anya nélkül, de bízom barátaimban, tár­saimban. Lassan múlik ró­lunk az altatás ereje, ma- gunhoz térünk, rendben lesz minden. Reméljük, egy pár küz­delmes hét után rendben lesz minden. így is lesz kikkel küzdenünk, ha egy­mást nem rongáljuk to­vább. Vissza a barátaink­hoz, legyen ez a jelszó, vissza a KOALÍCIÓBA! Mészáros István Tápiószecső Nem pénzért írok Felhívom figyelmét a vá­ci mutációnál észlelt ano­máliákra. Öt évtizede va­gyok a Váci Hírlapnak ol­vasója, előfizetője és egy- egy írással külső munka­társa. Valamikor ilyen iga­zolványom is volt. Ez a lap Dercsényi Dezső tulaj­dona volt, de beolvasztot­ták a Pest Megyei Hírlap­ba. Szolgálta a jó Suha-, Lőkös-, Sági-, Bárd-, Csu- lófc-vonalakat. A helynek szóló mutáció jellegtelenné váit. Írásaim váltakozó si­kerrel, hol megjelentek, hol nem. Nem újságíró akartam lenni, csupán a helytörténet jelzője, ami rá ts fért volna a lapra. A napokban jártam a váci szerkesztőségben, és a Bor­go—Dudás szerkesztő-ket­tős örömmel újságolta: Tal­lós Emilt menesztették a laptól... Azt is közölték: új szelek fújnak a lapnál. Egy flekknél nem lehet semminémű írás hosszabb, kritikai jellegű írás meg­engedhetetlen, szakszerűen nem lehet semmilyen kér­déshez hozzányúlni, mert ez nem a mutációra tarto­zik. És még mást is. Minden hónapban egy­szer elmegyek a váci Ka­tona Lajos könyvtárba és végigolvasom megyei la­punkat, és benne a váci részt a leginkább. Megál­lapíthatom, a Váci Hírlap SZDSZ-es jellegű. Ha egy Somogyi Imre 95. éves szü­letésnapjára nem lehet em­lékezni, váci vonatkozásai ellenére sem, hogy van le­hetősége Bonifert Donát- nak — nemcsak helyi, ha­nem pártjának, az SZDSZ- nek országos vezetőségi tagja is —, szinte kétflekk- nvi terjedelmet adni, ha éppen a koalíció pártjaiból adódó önkormányzati ve­zetést rágalmaz? Tisztelt Főszerkesztő Űr! Ha nem is levéllel, de va­laminő formában tájékoz­tasson, mitévő legyek? Megkíséreljek írni a lap­nak ezután, vagv hagyjam abba? Nem pénzért írok. Nem is kívánom. De vala­milyen közösséget érzek szülővárosom iránt, és nem tudom látni bomlasztását sem a sajtóban, sem a va­lóságban. Tisztelettel: Petővári Gyula ny. könyvtárigazgató Barbár gyógynövénygyűjtők Tudatában vagyok annak, hogy a természetes gyógy­növényeket gyűjtő becsü­letes emberek nagyon hasz­nos tevékenységet folytat­nak országszerte, és min­den elismerés megilleti őket! Ám, amit Gödöllőn tapasztaltam, az több, mint abszurdum. Egy bizonyos, „kreol bőrűekböl” álló cso­port az Erzsébet parkban két, mintegy 20 éves ne­mes hársfát teljesen leko* pásztóit, úgy, mint a há­borúban azok a katonák, akik úgy szedték le a cse­resznyét, hogy tőből ki­vágták a fát! Amikor odamentem, és ezt a cselekedetet bírálni mertem, csak jó karban tar­tott fizikai erőmnek kö­szönhetem, hogy meg nem vertek. Ha nem jön egyik magamfajta barátom, ta­lán ma nem is tudnám pa­pírra vetni gondolataimat! Ha valaki kételkedne ál­lításaimban, jöjjön el hoz­zám és megmutatom eze­ket a tönkretett fákat bár­mikor! Vajon ezek az em­berek gondoltak-e arra, hogy az igy megnyesett fán jövő nyáron mennyi hársfavirág fog teremni, hogy ilyen nagyra mikor fog megnőni a ma elülte­tett ki csemetefa? Nekem az a véleményem, hogy egyfajta a törvény, de többfajta az értelmezés! Egyesek úgy gondolják, hogy ők törvényen kívül állnak, s ami vonatkozik másokra, ők arra fittyet hánynak! Félreértés ne essék, nem­csak cigányak lopnak, gyil­kolnak és tesznek károkat, láttam magyar embert is, aki tízéves nyírfákat lea­pasztott meg, hogy seprű­ket készítsen a fák ágai­ból, amiket lenyesett mind egy szálig! Van becsületes és becstelen ember. Remé­lem, akik írásom alapján önmagukra ismernek, tü­körbe fognak nézni, és le­vonják a szükséges követ­keztetést ! Sík István Gödöllő Válaszol a posta A lapjukban megjelent olvasói levélre válaszolva az alábbiakról tájékozta­tom önöket: A postára adott levele­ket postai belső kezelés so­rán a felvevő postahivata­lok összekötegelik, és így a levélkötegeket helyezik a postazsákba, a .kisebb méretű csomagküldemé­nyekkel, hírlapkötegekkel együtt. A kötegekbe fog­lalt levelek sérülési való­színűsége igen kicsi, mert a levélkötegsk két kemépy lap közé vannak elhelyez­ve, így a belső küldetné-' nyék nincsenek kitéve ilyen veszélynek. Az észrevételét köszönet­tel vettem, és az érintett postahivatalokat, valamint a postazsákokat le- és fel­rakó postai dolgozókat gon­dosabb és szakszerűbb munkavégzésre utasítot­tam. Segítő szándékú ész­revételeit köszönettel vet­tem. Bor Sándor posta forgalmi igazgatóhelyettes

Next

/
Oldalképek
Tartalom