Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

átékkal kiteljesített élet SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ÁBRAHÁM PÁL Történnek még csodák ratják barátai, siratja a közönség, siratja az or­szág. Nincs többé a Wag­ner Zsiga, a krahácsi atyafi, a Foxi Maxi, me­lyeket éppoly szívvel és lelkiismerettel játszott, mint nagy klasszikus szerepeit. Legutóbb talán A vád tanújában kapott tehet­ségéhez méltó feladatot. Magam a vád tanúja va­gyok, amikor határozot­tan állítom: számtalan neki való, nagy felada­tot tagadott meg tőle a sors — és a sors szere­pében tetszelgő „nagy­urak—, melyek elját­szásával öregbítette vol­na a magyar színjátszás hírnevét. Mint ahogy nem teljesült nagy vá­gya sem: hogy egyszer lányával, Eszterrel lép­jen parádés alakítással a világot jelentő deszkák­ra. Ismét szegényebbek lettünk, és ismét gazda­gabb az égi társulat. La­ci bácsi immár egy mennyei kártyaasztalnál zsörtölődik, hogy már megint neki kell oszta­nia ... Talán ott jobb lapjárása lesz. Laci bácsi, Lacikánk, életedben keveset pihen­tél. Van mit pótolnod. Nyugodj békében. Szuhay Balázs 1902. NOVEMBER 5., CSÜTÖRTÖK a föld, ott vagyunk a bir­kákkal való bajlódás, a whisky és a sör, és főleg az egymás által megnyo­morított emberek világá­ban. Egy apagyilkosság itt dicsőség, s az általa szer­zett dicsfény elvesztése sze­rencsétlenség. Quinné vállkendője 'Kaposi László rendezése most is tökéletes, pontos. A fények, a zenei hangok, a mozgások, a hangsúlyok pontosan meghatározottak, tökéletesen kidolgozottak. A korábbi előadásaikon megszokott, egyforma feke­te öltözék, mezítlábasság helyett jelmezt öltöttek a szereplők. Hogyne, sok mindent elmond özvegy Quinné vállkendője. Pé­péért, a kocsmároslány kö­tényruhája, a férfiak ütött- kopott kabátja is a figu­rákról. A játék átéltsége, szenvedélyessége azonban mit sem csökkent e segít­ség hatására. A Kerékasz­tal Színházi Társulás tag­jai továbbra is úgy játsza­nak, hogy élnek — és úgy élnek, hogy játszanak. Nádudvari Anna Csákányi Lászlóra emlékezünk Lerűt lopott az emberek életébe Azok közé a kevesek közé tartozik, akiket az ország családtagként gyászol. Kivételes rangnak szá­mít, ha egy színész eljut odáig, hogy vezetékneve elé a közönség névelőt biggyeszt és így emlege­ti. Csákányi László még ennél is többre vitte. Ű nem „a” Csákányi volt, hanem■ Laci bácsi. Min­denki Laci bácsija. dott, zsörtölődött. És ha erre nem volt oka, leült ultizni, hogy partnerein, barátain élje ki mérge- lödési vágyát. Színpadszeretete és te­herbírása csodálatos volt. Szerepét már az első ren­delkezőpróbán kívülről fújta, példát mutatva ez­zel évtizedekkel fiata­labb kollégáinak. Halálo­san komolyan vette dol­gát, melyre a sors kisze­melte: derűt lopni az em­berek életébe. A sorstól sok pofont kapott. A Nemzeti Szín­házban induló pályáját kettétörte a háború. Front, majd többéves ha­difogság. Amikor haza­vergődött az általa „nyelvtanfolyamnak” be­cézett rabságból, a Nem­zeti Színház nem fogadta vissza. A nemzet annál inkább. Rövidesen az or­szág egyik kedvence lett, miután elénekelte a könnyes-bús slágert: „Doktor úr, itt benn va­lami fáj.” Doktor úr, itt benn most valami nagyon fáj — és ezen már senki és semmi nem segíthet, Egy húr végleg elpattant. Si­A barátainak csak egy­szerűen: Zsörti. Kislánykoromban sokszor játszotbim azt, hogy más va­gyok, mint aki valójában. Szebb, okosabb, sikeresebb. Jobb körülmények között élő. Megterveztem, milyen környezetben laknék, összeírtam, milyen ruháim len­nének akkor. Kicsit a gyerekkori játé­kaimra ismerek a gödöllői művelődési házban a Ke­rékasztal Színházi Nevelési Központ Kaposi László ve­zette játszószínházában. A részt vevő gyerekek, de a közéjük vegyülő felnőtt színészek is, bármifajta megkülönböztetés nélkül, nevet választanak, életkort, lakcímet — egy másik éle­tet. Ülnek körben a földön, bemutatkoznak: ez és ez vagyok, ennyi éves, innét jöttem ... — ki-ki, amikor rá kerül a sor a körben. A kerekasztal lovagjai Kör .. . Kerekasztal ... Egyenlők társasága ... Ka­posi László, a Kerekasztal Színházi Társulás létreho­zója, vezetője. Nagy szak­mai és közönségsikert el­ért előadásuk Tankred Dorst Merlin, avagy a puszta ország című művé­nek részleteiből összeállí­tott, annak alapján készült A lovagsereg éneke. Tu­lajdonképpen ennek elját­szására szerveződött az együttesük. Nevük a darab témájából adódott: a fő­szereplő, Arthus király és lovagjai ülték körül az ősi kelta legendában a kerék­asztalt. Csaknem egy éve már gödöllői székhellyel meg­alakították a Kerekasztal Színházi Nevelési Közpon­tot is. Gyerekek, általános iskolák harmadik, negye­dik osztályosai számára tartanak foglalkozásokat, bemutatva nekik magyar népmesék ihlette, Sárká­nyok ellen című előadásu­kat, • bevonva őket a já­tékba, megértetni, meg­éreztetni igyekezvén a színház lényegét. Az október 21-én indult játszószínház, úgy láttam, ennél a beavatásnál is többet akar. Nem csupán esy-egy alkalomra talál­koznak a gyerekekkel, ha­nem minden második szer­dán, s akkor ott folytatják, ahol két hete abbahagyták. Összeköltöznek, játékból, képzeletben. Négy ház áll egy erdő közepén, patak partján — ennek az alapraj­za ott van a terem falán —, mindegyik házba egy csoport költözik. Egvütt élnek abban az épületben, s mindenféle történik velük, bármi, ami­re szárnyaló fantáziájuk ki­terjedhet. Szerepük, szemé­lyiségük változhat a múló idő során, de meg is őriz­hetik kezdeti választásukat, az első körbeülésnél be­mondott nevüket, korukat. Vagy valódi, „polgári” én­jükkel is részt vehetnek a játékban, mert olyanok is voltak, akik — legalábbis egyelőre — nem rugasz­kodtak el ettől. Ahogy tet­szik. A háromórás, délután kezdődő, estébe nyúló fog­lalkozás nagy, felszabadult játékba torkollott. Hat óra után már anyukák nyitot­tak be egyre-másra az aj­tón, hazatérésre bírni szán­dékozván gyermekeiket, de a gyermek visszanézett: muszáj? S maradt. Hát azt még ki kellett várni, meg kellett nézni, mi történt „a szomszéd házban”. Kaposi Lászlón kívül a Kerekasztal Színházi Tár­sulás hét színésze dolgo­zott a diákokkal. E kivéte­les intenzitású színpadi já­tékra képes emberek szá­mára, akiknek munkáját borzongva, önfeledten, bol­dogan, görcsbe rándultan és felszabadultan csodál­hattuk A lovagsereg éneke előadásán, szemmel látha­tóan egészen természetes, hogy gyerekekkel játsza­nak. Nem zavarja őket a kisebbek, nagyobbak eset­leges ügyetlenkedése. ■ Az ügyetlenkedésekhez szintén kiválóan alkalmazkodnak. Építenének bizonyára ho­mokvárat is, hintáznának, labdáznának, babával ját­szanának, s egészen meg­kapó, ahogyan a fiatalem­berek a játék percnyi-pil­lanatnyi szüneteiben „anyásán” ölükbe vonnak egy-egy apróságot. Képzelet cs valóság Irigylésre méltó emberek. Tulajdonuk a teljesség, a teljes élet. A képzelet és a valóság. A gyermekség és a felnőttség. Ugyanekkor, ez­zel a gyermekjátékkal egy időben új bemutatójukra, új felnőtt előadásukra ké­szülnek: A játszószínház el­ső összejövetele után két nappal, október 23-án tar­tották meg a Hősének cí­met viselő színjáték pre­mierjét. J. M. Synge A nyugati világ bajnoka cí­mű színdarab nyomán ké­szült. Írországba megyünk. Ahogy ülünk, a színpad előtt félkörben, közénk te­lepszenek, akiknek éppen nincs szerepük, s együtt vagyunk Írországban, ahol a darab játszódik, ahol nyomorult, soványan termő Bál a Savoyban — Fővárosi Operett Színház, 1985 a Viktóriát Szegeden újítót- Egyik utolsó darabjának ták fel, és ugyanezzel arat- a címe: Történnek még cső­ink sorozatsikert 1990-ben dák. De itt persze nem a Darvas Iván, Zsadon And- siker csoda, hanem a tragi- rea, Kovács Zsuzsa, Mikó kus életű magyar zeneszer- István és a többiek Mü»r ző halhatatlan derűje, külö- chenben. A napokban a Ma- nős összetételű, nagy tehet- dách Színházban rendeztek sége. emlékezetes Ábrahám-estet. Rajk András Színházfelújítás százmillióért Kevesen tudják, a már musical felé tartó magyar operett utolsó óriása, a száz esztendeje született Ábra­hám Pál 32 éve még közöt­tünk élt. Miért isi tudnánk, hiszen amikor 1960. május 6-án a hamburgi Fanarien Strasse-i villájában lehuny­ta a szemét, lényegében élő halott volt már, több mint két évtizede. A világot be­járt és máig járó derűs dal­lamok (Tangolita, Nem tör­tént semmi, Good Night, Sly Golden Baby stb.) szerzőjé­nek tragikus élete volt. Hat­vannyolc évéből az alkotó periódusának két szélső dá­tuma: 1928—1936. Nyolc röpke esztendő. A Fővárosi Operett Színház mindig fe­hér kesztyűs karmestere ez­alatt világkarriert csinált. Amikor a Bécsben százöt- ször ment Viktóriát a né­met fővárosban is bemutat­ták, a Berliner Zeitung ezt írta: „A víg özvegy és a Csárdáskirálynő óta nem volt berlini színpadon ilyen siker.” Majd jött a még na­gyobb, a Ball im Savoy. 1932. december 23-án (a ba­bonás Ábrahám „kabala­napján”) mutatták be Ber­linben Alpár Gittával, Bár­sony Rózsival, Dénes Osz­kárral, Trude Berlinerrel. Elképesztő siker — 35 napig. 1933. január 30-án azután ez állt a színház kapuján: „Az előadás elmarad.” Örökre elmaradt. Hitler uralomra jutott, a náci rém elől menekült, ki merre lá­tott. Ábrahám New York­ba. Itt semmi nem sikerült neki. Egyik reggel ezzel a mondattal ijesztett barátai­ra : „Egy óra múlva premie­rem lesz a BroadwaynA Creedmoor idegklinikára szállították. Soha többé nem gyógyult meg. Nagyon halovány vigasz: a háború után visszakerült Európába, utolsó lakhelyé­re, Hamburgba. Operettjei, világszerte to­vább élnek. 1948-ban és 1985-ben a Bál a Savoy- bant Budapesten, 1971-ben Befejezéséhez közeledik a soproni Petőfi Színház re­konstrukciója, így valószí­nűleg december elején már fogadhatja a közönséget a felújított épület. A -június közepe óta tartó munkára 100 millió forintot költenek; a meglehetősen leromlott állapotú létesítmény rend­betételére úgynevezett cím­zett támogatást kapott az Ikva-parti város. Az összeg­ből kívül-belül tatarozzák a múlt században emelt épü­letet. Homlokzatát és belső terét századeleji formájában állítják vissza. A falfesté­sek, a drapériák, az üléshu­zatok színvilágával a sze­cessziós stílus szépségeit akarják kiemelni. A tervezésnél levéltári do­kumentumokra támaszkod­tak. A levéltár még- a kár­pitok kiválasztásához is támpontot adott, a közgyűj­temény a teátrumra vonat­kozó iratokon, fotókon kí­vül ugyanis még korabeli szövetmintákat is megőr­zött. A régi idők hangulatát idéző épületet most új szín­pad-, világítás- és hangtech­nikával; forgószínpaddal és légkondicionálással szerelik fel. A korszerűsítés hozzá­járulhat ahhoz, hogy vissza­nyerje régi rangját a sop­roni színház, amely a Nem­zeti után az ország második állandó teátruma volt. Mert mindig zsörtölő­dött. Soha semmivel sem volt megelégedve. Leg­kevésbé önmagával. Min­dig mindenben a töké­letesre törekedett. Mindenki szerette, mert szeretet áradt belőle. De nem ajnározó majomsze­retet, hanem atyáskodó, nevelő, jobbítani szán­dékozó szeretet. Minde­nen és mindenkin javí­tani akart. Ha hibát lá­tott, duzzogott, morgoló­Csákányi László egyik utolsó szerepében, a Toroc- kói menyasszony című vígjátékban Straub De­zsővel PEST MEGYEI HÍRLAP

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom