Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

/ 6 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŐKÉBB HAZÁNK ■'a-' ».'cl* \.'-h ?’*•v*\* .. • ; -V - -S .-■•*-• • -• /•' - <' 1992. NOVEMBER 30., HÉTFŐ Bicikli helyett kakaó Felszámolják az első MDF-piacot? Ahol Pest megyeiek is árusítanának Érdemes sort állni (Folytatás az I. oldalról.) ért... Korántsem futottam végig az árukínálaton, mert elfelejtettem megszámolni, hogy hány asztalról kínál­tak házi sonkát, friss hur­kát, házi kolbászt, negyed­kilós, félkilós vagy éppen egész kilós csomagolásban pirosra sütött tepertőt, gyermek- és kamaszfar­mert, zoknikat, tőkehúst és gombatermesztésre élőkéi szí tett, micéliumos zsákot. — Gyurikám, hozott a múltkori véres hurkából? — Hoztam, hoztam, hogy­ne hoztam volna. Ha senki más kedvéért nem csinál­tam volna, a magáéért, Gi­zi néni, igen. Gyuri mérlegel, százhar­minc deka hurka gazdát cserél. Mint látom az arcu­kat, eladó és vevő egyaránt elégedettek. Szóba elegyedek Gizi né­nivel, aki minden szomba­ton a VIII. kerületi Tolnai utcából jön ki erre a piac­ra — és nekem, aki csak érdeklődő vagyok, hálálko­dik azért, hogy valaki ki­találta, itt a kisnyugdíjas is a maga kevés pénzéért hozzájuthat olyan élelmi­szerekhez. aminek talán már az ízét is elfelejtette, eget ostromló áraink vilá­gában. ÁRUBŐSÉG - OLCSÓSÁG Alig fejezzük be a be­szélgetést, belehallgatok két, szemlátomást nyugdí­jas néni diskurzusába. — Inkább kijövök ide metróval, itt mindent meg­kapok. Képzeld, szegény anyám megint bent van a szemével a kórházban, kér­te, vigyek szőlőt neki. A sarki zöldségesnél az a nagy szemű, valahonnan idehozott szőlő 230 forint, itt 60-ért vettém. mindjárt két kilót. Ennyit én is megengedhetek magamnak. Fiatalember asztala előtt szinte sorban állnak a ve­vők. kakaót, nesrafét, do­bozos margarint árul. Ugyancsak ho-szú a sor egy tőkehúst áruló asztal előtt. Amikor onnan távozik, idős férfit szólítok meg:. — Ügy tudóni, hogy ezek a fiúk töbl - üzletben is árulnak a ’'árosban, de szombatonként ide mindig olcsóbb áruval jönnek. Er­délyi szalonnát, tarját, bel­sőséget lehet náluk venni. En törzsvendég vagyok, szoktam nekik rendelést adni, nemegyszer viszek a szomszédoknak is. Felfigyelek egy testes, idősödő úrra, aki kizárólag száraztésztát árul, de még jól felszerelt boltban sem láttam ilyen választékot. S ami még ezen túl is meg­lep — minden csomag tész­ta egyaránt 30 forintba ke­rül. — Mit tetszik hozzá szól­ni, hogy megszüntetik a piacot? — Nézze, uram, én ebből élek. ha innen elűznek, ne­kem akkor is tésztát kell árulni. Ha egynéhány km- rel többet kell autóznom, hogy kipakolhassak, ezt az árat nem tudom tartani. A másik, ami miatt nem sze­retnék innen elmenni, hogy itt munkámnak nemcsak kereskedelmi oldalát lá­tom, hanem az emberit is. Részlet latsek Gyula nyílt leveléből „A piac indulásakor ön még nem volt polgár- mester, sőt még önkormányzat sem volt. A XIX. kerületi tanács akkori apparátusában úgy t.'f.iik, több közösségi érzés volt, ami alapján belátták, hogy erre a piacra szüksége van a lakosságnak. Nem emlékszem arra, hogy ön az önkormányzati választásokon pártjával, az SZDSZ-szel együtt úgy indult volna, hogy zászlajára tűzték ígéretként, hogy ezen ciklus alatt, ha éhen halnak is a vá­lasztópolgárai, bezárják az MDF-piacot. Ezt elhallgatta! Becsapta a választóit! Sőt olyan módon intézi az egész eljárást, hogy Fodor András Attila országgyűlési képviselőjük még 1992. november 24-én sem tudott a polgármes­teri szándékról. Szeretném jelezni, hogy levele egy dolog miatt okozott nekem meglepetést. Az MDF-piaccal kap­csolatos korábbi tárgyalásaink során — igaz, nem önnel, hanem helyetteseivel — tárgyaltunk, nem merült fel a piac bezárásának kérdése „nviltan”. Ezt ilyen nyíltan és ügyetlenül érvelve még nem tette meg senki. Azt a cinizmust, amit levele árasat választóival szemben, ne nekem címezze, sőt ne is írja rá fel­adónak a nevemet. Levele közérthető módon így szól: „Tisztelt választóim! Karácsonyi ünnepekre tekintettel én az SZDSZ liberális polgármestere, hogy lássátok szociális ér­zékenységemet, bezáratom a három éve közmeg­elégedésetekre működő MDF-piacot. Döntésem végleges! A végrehajtásért felelős Zacsek Gyula MDF-es országgyűlési képviselő, majd őt szid­játok ezért! Kellemes karácsonyt kíván szeretett polgár­mesteretek Lévay Levente” Hát erről van most szó! Elégedetlenséget szítani az amúgy is nehéz helyzetben lévő rászorulók kö­zött. Ha már nem lehet SZDSZ-piac neve a piac­nak, akkor ne legyen inkább MDF-piac sem. Ez a politika nem konstruktív, hanem gyalázatos! Pol­gármester úr! Ehhez én nem leszek sem társ, sem játékszer. Ezt a problémáját nem velem kell megbeszélnie, hanem a kerület lakóival. És nyíltan, szembenéz­ve velük! Ezért most felkérem, hogy november 28-án reg­gel 6 órától 13 óráig folyamatosan legyen jelen az MDF-piacon, és személyesen nézzen szembe azok­kal, akik „kedvére” kíván dönteni, ön a hatáság! ★ Szerkesztőségünk értesülése szerint Lévav Le­vente polgármester a kért időpontban az MDF- piacon nem jelent meg. VECSÉSRŐL Hátizsákkal tőlem még árut nem vitt senki, két- iiárom csomagot visznek, biztos, nem telik többre nekik. Ha engem elzavar­nak, ennyiért hol veszik meg? SZÁRAZTÉSZTA Ruzsbaczky János vecsé- si árus véleményét már is­merem. Megyei; tovább, s az egyik asztalon olyan há­zi sonkát látok, amelybőV az eladó szeleteket vágott le. — Így is megéri? — kér­dezem. — Természetesen, uram, csak így éri meg, így min­dent biztonságosan eladok. Ezt a sonkát, ha valaki egy kilót visz belőle, 420 forin­tért adom, de ha megáll előttem egy olyan ember, aki csak 30 dekát kér, any- nyit is adok, de neki már 100 forintért. Ezt csak így lehet csinálni, ezt a piacot ezért találták ki. A dabasi Lantos István ezek szerint nemcsak elő­állítja az otthon hizlalt sertésből a finomságokat, eladás közben az embersé­get is „beépíti” az árba. Séta közben ismét csak a kakaót, margarint áruló fiatalember asztala előtt ta­lálom magam. — Uram, én a kakaót 24, a margarint 22 forinttal adom olcsóbban, mint a lő­rinci szupermarket. Nem kizárt, hogv ezért akarnak minket elüldözni, mert konkurencia vagyunk. Le­het, hogy ón megbukok, és családostól kakaót iszom életem végéig, hogy ne menjen kárba. Az a nagy baj, hogy itt a nagypapák, nagymamák örömét lopja el az önkormányzat. Meg­veszik nálam a kakaót ol­csón, viszi a kisunokájá- nak, kap két puszit. Kinek fáj ez? Az újpesti Németh Zol­tán tehát rájött valamire, azonkívül, hogy feltehetően jó kereskedő. Nevezetesen arra, hogy az egvre nehe­zebben élő nagymamái;, nagypapák manapság már nem biciklit, fényképezőgé­pet ajándékoznak az uno­káknak, hanem kakaót. És levonta a következtetést. Zacsek Gyula szót ért mindenkivel (Vimola Károly felvételei) — Minden szombaton három órakor kelek, a ko­csi már be van pakolva, hatkor itt vagyunk, áru­lunk, és már három éve mindig sikeresen. Ha be­zárják a piacot, engem megfojtottak, én Budapes­tén nem tudok másik he­lyet keríteni magamnak — mondja Szulcsán Vendel ti- szaalpári lakos, aki szintén száraztésztát, tojást, szalá­mit, házi kolbászt, füstölt disznósajtot árul. KETTŐS HATALOM ? — Bandi bácsi! Hova szalad? Itt van 200 forint! — mondja egy nagydarab, pirospozsgás férfi, s a füstölt hússal megrakott pultja előtt sorakozók feje fölött átnyúlja a pénzt egy válltáskás, idős úrnak. A pénzt számla ellenében átvevő Rónaszéki Endre így fakad ki: — Hát ebben az országban kettős hata­lom van? Mi nem szedünk helypénzt, de takaríttat- nunk kell, el kell hordat- nunk a szemetet, ki kellett bérelnünk egv konténer- VVC-t. fizetnünk kell az itt szolgálatot teljesítő rend­őröket. Ezért hát hozzájá­rulást kérünk az eladóktól, a Piácfejlesztési Alapít­vány javára. Nem értem! Az MDF megszervezte ezt a piacot. SZDSZ-es pol­gármester meg betiltja. Ezért mondom, hogy kettős hatalom van! Nem tudom, mi lesz, de ebből akár tün­tetés is lehet. Azok az ez­rek, akik szombatonként ide kijönnek, nem nyugosz- nak bele ebbe a disznó- ságba1 — Tényleg, mi lesz? — Ezt már Zacsek Gyula ország- gyűlési képviselőtől, az MDF-piacok atyjától kér­dezem, aki reggel hat órá­tól sétálgat itt, beszélget vevőkkel, eladókkal. — Magam sem tudom, hogy mi lesz. Arról érte­sültem, hogy ez a polgár- mester személyes döntése, a testület nem tudott róla. Nyílt levélben szólítottam fel, hogy ma reggel jöjjön ide, másfél órája itt va­gyok, még nem láttam. Kedden délután állítólag közmeghallgatást akar tar­tani a Hunyadi moziban, oda elmegyünk. Vevők, el­adók, én is. Ott nyilván­valóvá lesz mindenki szá­mára, hogy ki dolgozik a köz javára. Hegyes Zoltán Újabb kárpótlási fórum Dunabogdányban Szócsata a falugyűlésen Dunabogdánynak az el­múlt évekhez képest az idén jobb a gazdálkodási pozíciója. Ezt állapította meg a péntek esti falugyű­lésen dr. Alvincz József, a helyi önkormányzat pénz­ügyi ellenőrző bizottságá­nak elnöke. Ezzel mintegy alátámasztotta az elsőként tájékoztatást adó Schuster Józsefnek, a gazdálkodási bizottság elnökének mon­dandóját, melyet aztán a szociális és az építési bi­zottság beszámolói követ­tek. Céljuk az önkormány­zat működésének bemuta­tása volt. Szilárd alapon A négyezernél valamivel több lélekszámú község költségvetésének összege ta­valy 61, az idén 74 millió forint volt. Szinte száz szá­zalékig biztosra tervezhe­tők az intézmények műkö­dési költségei. A fejlesztés­re eddig 10-15 millió fo­rintot fordíthattak. Biztos alapokon álló, ki­egyensúlyozottan működő önkormányzat képe tárult a választók elé, akiket a gyűlésen megjelent Dragon Pál (FKGP) országgyűlési képviselő is köszöntötte. Karakas Károly, a helyi kisgazdák képviseletében szállt vitába Alvincz Jó­zsefnek azzal a megállapí­tásával. ami szerint: az érdekegyeztető fórum tel­jesítette feladatát, és a ter­melőszövetkezettel egyetér­tésben kijelölték a kárpót­lást szolgáló földalapot. Kárpótlási vita Karakas úr a falufórum előtt azt olvasta a képvi­selők fejére, hogy a hat­van családot érintő kárpót­lás ügyében nem álltak a hivatásuk magaslatán. Az érdekegyeztető fórumban csak kijelölték, s nem vá­lasztották a tagokat, de közülük kifelejtették az ér­dekelteket. Indulatos szóváltások közben, ki-ki a maga érveit sorolta ezután. A különö­sen éles ! bírálatot kapott Alvincz József cáfolta, mi­szerint a kisgazdákkal nem akartak együttműködni. Ám Karakas Károly ennek el­lenére állította, hogy a'leg­rosszabb földeket jelölték ki az érdekeltek nélkül. Választott földrendező bi­zottságot tart szükségesnek, s kárpótlással csak az fog­lalkozzék, aki kárpótlásra jogosult — hangoztatta. Újabb lehetőség A vitához hozzászóló Dra­gon Pál azt említette meg, hogy a bogdányi kisgaz­dák előkészítő munkájáról már korábban is követendő példaként beszélt más he­lyeken. — Szívesen részt vennék egy kompromisszumterem­tő vitában — aiánlotta. Ez­után Horváth Imre jelen­tette be a gyors helyszíni döntést. Hamarosan ön­álló kárpótlási fórumot rendeznek a községben. Tóth Zoltán a polgár- mester jogállása körüli vi­tát elevenítette fel. Erről azt kell tudnunk, hogy a képviselők szeretnék. ha mellékállásban töltenék be ezt a tisztet., s a nváron már hoztak is ilyen dön­tést. Áth Horváth Imre megfellebbezte, s bíróságon szerzett igazat magának. Az esténként igen csen­desnek látszó Dunabog- dányban sokféle indulat feszül. Számos ellentét vár sürgős rendezésre K. T. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom