Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

KÖZAKARATTAL A HAZÜDQZÁS ELLEN (3. oldal) ADV. INTI KÉSZÜLŐDÉS (4. oldal) ELLENTMONDÓ LEVELEK (7. oldal) TISZTA FORRÁS A TÁPIG MENTÉN (8. oldal) A VÁC AZ ŐSZ BAJNOKA (14. oldal) XXXVI. ÉVFOLYAM, 382. SZÁM 1992. NOVEMBER 3«., HÉTFŐ jogakcdémio alakul Deák Ferenc Továbbkép­ző Jogakadémiát hoz létre a Legfelsőbb Bíróság és a Deák Ferenc Jogtudományi Ismeretterjesztő Egyesület. A jogakadémta holnap tart­ja alakuló ülését. Az új oktatási intézmény célja, hogy fejlessze a ma* gyár jogászi kultúrát, s en­nek keretében továbbké­pezze a magyar jogászokat, elsajátíttassa velük a jogál­lamiság követelményeinek megfelelő jogtudományi né­zeteket. A jogakadémiá nem álla­mi költségvetési szerv, á működéséhez szükséges pénzügyi, technikai feltéte­leket a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Kft. biztosítja a szakirányú képzések bévétéleiből és tá­mogatásokból. Bicikli helyett kakaó Felszámolják az első MDF-piacot? Ahol Pest megyeiek is árusítanának — Itt van? Végre eljött? Mutassátok meg, mert még sose láttam! Ha a szemem elé kerül, rányomok a ké­pére egy tálca friss tojást! A hölgy, akinek a szájá­ból a fentiek elhangzottak, külleméből ítélve — diszk­rét smink, frissen fodrá­szolt haj, kifogástalan öltö­zék —, akár véletlenül ide­tévedt orvosnő is lehetne. De itt és most — MDF-piac a főváros XIX. kerületé­KÉT VÁLASZTÁS BUDÁK ALAS ION? Továbbra sincs polgármester Minden bizonnyal a va­sárnapi polgármester-vá­lasztás volt Budakalász legfontosabb hétvégi ese­ménye. A remények azon­ban ezúttal nem teljesül­tek ... Lapzártakor érdeklőd­tünk Vitális András jegy­zőtől a választás eredmé­nyéről, aki a kővetkezőkét mondta: — Sajnos — bár vég­eredménnyel még nem szol­gálhatunk — a részadatok alapján szinte bizonyos, hogy a szavazásra jogo­sultak száma nem érte el a negyven százalékot, így a mai szavazás érvénytelen. Folytatása következik a jö­vő év elején, a megismételt első fordulóban, melyen természetesen a mostani öt jelölt indulhat —. remél­jük, hogy nagyobb ered­ménnyel. Felvételünk a déli órák­ban készült az 1. számú választókörzet szavazóhe­lyiségében. Akkor még úgy látszott, eredményes lesz a szavazás, hiszen félidőig a választók 20-25 százaléka már leadta szavazatát. tó-dor (Vimola Károly felvétele) Nemzetközi szövetség alakult Alb Szövetség a Közép-kelet­en ropni Zöld Falusi Ven­dégfogadás Kiépítésére — ezzel a szép, hosszú névvel alakult me» szombaton az a nemzetközi szervezet, amelynek alakuló ülésére az AlberUrsai Állami Zene­iskola patinás épülete adott otthont. Dr. Csáki Csaba c. egye­temi docenst, az előkészítő bizottság elnökét kérdez­tük: mit rejt a hangzatos név, mik a megalakulás előzményei? — Tud! kell, hogy a fa­lusi turizmus egyre nép­szerűbb a világon. Nyugat- Európában több évtizedes hagyománya van. Mára a közép-kelet-európai orszá­gok többsége is felismerte ennek fontosságát, lehető­ségeit.-— Az előzményekhez tar­tozik, hogy tíz európai or­szág és Kanada képviselői május 12—14. között Ma­gyarországon, Mezőtúron gyűltek össze. Határozatot hoztak a falusi turizmus (Folytatás az 5. oldalon.) A LEENDŐ GAZDÁK JÓZANOK Ugyancsak figyelemreméltó, amit a Tüntetés helyett párbeszéd című tudósításunkban olvashat­nak. A cikk az agráregyetemek és főiskolák hall­gatóinak gödöllői tanácskozásán készült, ahol, mint az írásból kiderül, a diákok egy része, neve­zetesen a leendő gazdák, mintegy elzárkóztak az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szervezet december elejére tervezett demonstrációjától az­zal, hogy az megalapozatlan és elhamarkodott. Mint hajdani kolléga — lévén kertész üzem­mérnök — üdvözlöm kollégáim döntését. Üdvöz­löm azért, mert a mi pályánk, amelyről magam előbb az agrár■ újságírásra, majd a szerkesztésre tértem át, nem olyan, amelybe holmi politikai in­dulatok belekeverhetök. Nem, hiszen tudjuk: hiá­ba próbálkozott meg a Rákosi-diktatúra a gyapot­termesztés magyarországi elterjesztésével, nem si­került. Hiába próbálkozott a Kádár-diktatúra a kolhozrcndszer ránk erőltetésével, nem sikerült. S az, aki hivatását, a földművelést komolyan vet­te, nem is hihetett azoknak a „tanítóknak”, akik szívesen szónokoltak a természet legyőzhetőségé- röl. Velük szemben inkább azokat a tanítókat kell figyelnünk, akik akkor, amikor 1945 tavaszán még fejük fölött repkedtek a sztalinorgonák, már szán­tották a darabka földet. A demokratikus, szabad választások után is kiderült, a hivatástudat le­győzheti a propagandát. Az Antall-kabinet színre lépését követően mást se hallottunk, olvastunk, mint hogy nem vet a paraszt, mert bizonytalan­ságban él. Nem volt igaz. Igenis vetett, amit jól példázott, hogy annyi búzánk termett abban az évben, mint amennyi szinte soha. Akik termőföld- közeiben élnek, azok — mint ez most is bebizo­nyosodott Gödöllőn — valahogy másképpen lát­ják a dolgokat. Igaz, ahogy visszaemlékszem, a kertészhallgatók között nem hemzsegtek a káder­gyerekek. Vödrös Attila Az erszényben is marad ben, a Határ úti metróállo­más közelében, szombaton hajnalban — házi tehéntú­rót árul. Kilónként 160 fo­rintért. Az úr, aki iránt érdeklődött, s akit 6 forin­tos friss tojással kíván megtisztelni, nem más, mint Lévay Levente, a ke­rület polgármestere, aki mindössze 10 nappal ezelőtt közölte ország-világgal, hogy egy közeli, egyébként jelentéktelen utca forgalmi rendjének megváltozása miatt a piacot december 1-jétől bezáratja. Mitől népszerű ez a piac? Mi vonz ide szombatonként 30-40 ezer embert? Mit le­het itt egyáltalán kapni? Egy kiló paradicsomot 80 forintért, banánt és naran­csot egyaránt 58 forintért. Idared almát — 4 db belőle 110 dkg — 40 forintért, faj­taminősítők által ellenőr­zött házibort, literjét 40 fo­rintért, házipálinkát 250- (Folytatás a 6. oldalon.) Ünnepség xászlássenteiéssei Hetvenéves a Váci Reménység Egyesület Közismert és köztiszteletben álló polgára volt évtizede­kig Várnak Vanyek Béla kanonok, az alsóvárosi római katolikus lelkészség plébánosa, akit már életében legen­dák öveztek. Rá és az általa alapított Váci Reménység Egyesület elmúlt hét évtizedére emlékeztek szombaton, az alapítás 70. évfordulóján, az egyesület hányatott sor­sú székházában. A Himnusz után Pálos Frigyes prépost, hatvani belvárosi plébános — ő so­káig volt Vanyek kanonok káplánja — állt a színpad A magyar népdal ünnepe Gödöllőn Győztek Bugyi gyermekdalosai Szombaton tartották a Pest megyei Erkel Ferenc népdaléneklési verseny döntőjét Gödöllőn a műve­lődési központban. A zsűri elnöke Alföldi Boruss Ist­ván, a Magyar Rádió mun­katársa, tagjai Budai Ilona és Maczkó Mária népdal­énekesek, Győré Zoltán ze­neszerző és Jancsovics An­tal Liszt-díjas karnagy, a versenyt szervező gödöllői Erkel Ferenc Általános Is­kola tanára voltak. Ezek a száraz tények. Mi sem könnyebb, mint ezeket felsorolni. A nap esemé­nyeit, látni-, hallanivalóit, élményeit érzékeltetni an­nál nehezebb. Gyerekek szerepeltek, egyedül vagy csoportosan, bokorugró szoknyásán, fekete nadrá- gosan, fehér ingesen, ing- vállasán, pruszlikosan, mel- lényesen, szalagosán, pár- tásan, kalaposán vagy csak úgy „civilben”, lám- palázasan vagy könnyedén, halálmegvető bátorságot mutatva vagy valóságos színészi játékot bemutatva. Mint Gémesi György, Gödöllő polgármestere megnyitóbeszédében emlí­tette is: éit a ház. És: ezért kell a művelődési házakat működtetni. És megemlékezett a gye­rekeket felkészítő pedagó­gusok munkájáról. Az nem is lehetett, nem is volt csak olyan „a fizetésemért el­végzem” munka. Ahogy áll­tak a színpad mellett vagy ültek az első sorban, fut­kostak a nézőtéren, a szín­padon, súgtak, mutatták a teendőt, a megilletődött, előadandójába végképpen belegabalyodott kisgyereket kézen fogták, elvezették, későbbi szereplési lehetősé­get kérlek neki, ahogy tar­tották a tanítványaikban a lelket, ha azok már nagyon is elfáradtak, türelmetlen­kedtek, felpezsdítő elfog­laltságot kerestek, találtak számukra, ahogy maguk is kimerültek a verseny vé­gére, nos, az tiszteletre méltó, ha ugyan nem cso­dálatra méltó volt. (Folytatás a S. oldalon.) mikrofonja mögé a Re­ménység szakosztályainak és cserkészcsapata képvi­selőinek karéjában, hogy felidézze az alakulás körül­ményeit, s a legendás sportkanonok alakját. Ö volt az, aki a 20-as évek elején focicsapatot szervezett az Alsóváros sze­rény sorsú srácainak. Tá­mogatóra talált Hanauer püspökben, aki telket ado­mányozott a sportpályának, amelyen ma — a Kosdi úton — a Reménység re­ményt keltő, sportsikerekkel kecsegtető atlétái, labdarú­gói és íjászai edzenek. Épí­tett internátust a tanoncok- nak és segédeknek. Nyüzs­gő élet volt. a legényegylet­ben, melynek báljaira ma is szívesen emlékeznek, akik részesei lehetlek e kö­zösségnek. A jó sorsra érdemes ügyet felkarolta a kor kul­tuszminisztere, Vass József is. Az ő távozása után meg­csappant a miniszteriális adakozó kedv, s már-már úgy tűnt, a nagy terv torzó marad. Ekkor talált támo­gatókra a váci iparosokban, akik nekiveselkedtek és be­fejezték a munkát, az ala­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom