Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-28 / 281. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP A KISTARCS AI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG Ahol szűknek bizonyul a templom templomjáró gyülekezet is más számokról „beszél”, A negyven esztendeig tartott vallás- és egyházüldözés nemcsak a városon tarolt a gyakorló keresztények kö­rében:, megtizedelte a , hi­tüket „ vállalók, a gyerme­keiket Isten színe e'!é‘ vi­vők, a házasságot szentségi kötelékkel megerősíteni szándékozók számát még’ e kis falusi településen is. Talán csak az egyházi te­metések gyakorisága nem változott. Ám ez utóbbi — összevetve példáid a ke­resztelések számával — sze­rencsére nem, azt jelzi, hogy Kistarcsón többen halná­nak meg, mint ahányan születnek .évről évre, ha­nem a korosztályok közöt­ti eUírő vallásosságot bizo­nyítja. Még ma is az a gya­korlat ugyanis, . hogy egy idős 'hozzátartozót — főként, mert ő még az életében is hitbuzgalomról tett tanú­Somlai József római ka­tolikus plébános 14 évi rá­koscsabai szolgálat után két esztendeje érkezett meg Kistarcsára. A kapott örök­ségről, az eltelt rövid idő­szak történéseiről, a helyi egyházközséget foglalkoz­tató kérdésekről beszélget­tünk. Hamar kiderül, mi az oka annak, hogy a ke- repestarcsai plébános nem tud „nagy dolgokról” be­számolni: ezen a települé­sen ugyanis a legkemé­nyebb kommunista vailás- üldözéses években is volt gyakorló hitélet, s folyt is­kolai hitoktatás. A tízezernyi kistarcsai többsége római katolikus vallású. Ám ezt az adatot ca’.t a népesség-összeírás jegyzőkönyvei tanúsíthat­ják: a plébánia anyaköny­vei. s egyéb dokumentum­gyűjteményei, sőt még a szemmel felbecsülhető ságot Isten előtt — pap kí­séretében helyezik örök nyugalomra. József atya azonban nem kesereg, amikor e fenti ada­tokat „számosítja”: a té­nyeket el kell fogadnunk — mondja —, csak a mögöttük lévő okokon lehet — ha kell — változtatni. — Évente 80—90 esetben hívnak temetni, s átlagban ugyanennyiszer öntöm a kicsinyek fejére a kereszt­vizet. Házasságot azonban — s talán ez fáj legjobban nekem — csak 18—20 pár köt évente az Ür színe előtt. Sajnos azt tapasztalom, hogy a fiatalokat nem ér­dekli ez a nagyon fontos „intézmény”, S itt nem csak az egyházi esküvők iránti közömbösségre, ér­dektelenségre gondolok, de ugyanilyennek látom a fia­talok viszonyát a polgári ceremóniákhoz is. Sajnos A Református Egyház Zsinata nyilatkozata Elnökségi Tanácsa Isten gondolata: élet és békesség..; '... a halálos békét­lenségek közepette is, és ennek szóval és eleitől történő megváltása hi­tünkből fakadó szünte­len kötelességünk és ki­váltságunk. Ezt tették az első Krisztus-tanít­ványok, keresztyének és vértanúk, az egyház- atyák, a reformátorok, gályarabságot szenvedő hitvalló őseink, az el­múlt jóba- és baloldali diktatúrák alatt szen­vedéssel, fogsággal, mártírhalállal is bizony­ságot tevő' testvéreink. Most. a diktatúráknak a történelem színpadá­ról való távozása, vere­sége és összeomlása után a szabadság mami ha­tatlan lehetőségeivel együtt a lehetséges nyug­talanságok veszedelme is megjelent kiépítendő közös Európa-házunk térségében, s ez szólás­ra készteti egyházunkat, A polgárháborús vesze­delem, tömeghisztéria- keltés, kisebbségeinket faji alapon fölemlítő or­das eszmék jelentkezé­se, az erkölcsileg meg­engedhetetlen gyűlölet­szítás minden formája ellen felemeljük sza­vunkat. Ezt Istentől ka­pott emberi méltósá­gunk és nyugalmunk megőrzésével kívánjuk megtenni az egyedül hi­teles módon. Nem em­legetünk magyar kisebb­ségi hátratételt és prob­lémát ott, ahol nincs, sőt méltányosságot gya­korolnak velük szem­ben, és készen állunk annak említésére, aho! a baj megjelenik. Nem keltjük az antiszemitiz­mus félelmét, a cigány­gyűlölet rettenetét, aho! ez hiányzik, sőt, őszinte megértés, megbecsülés és segítség van a he­lyén, de mindenütt el­ítéljük és küzdünk elle­ne, ahol előtűnik — a leg­utóbbi időkben is. Hir­detjük, hogy a kisebb­ségben. háíratctelben, üldöztetésben levőkre Is­tennek különös gondja van. Ü. nem akarja, hogy egy is elvesszen az övéi közül. Aki őket bántja, az Ö szemefé- nyét bántja. S végül az Ö ítéletében vész cl. Öreá figyclmczzünk és Ö vigyázzon ránk, hogy megőrizzük gondolatát, amely élet és békesség. A Magyarországi Református Egyház Zsinatának Elnökségi Tanácsa .nagyon elharapódzott a vadházasság, a kötelmek, a felelősségvállalás nélküli párkapcsolat, az együttélés. Az igazi örömöt József atyának az iskolai hittanta­nítás jelenti. Büszkén mesé­li, hogy abban az iskolá­ban, ahol ő maga. keresi fel a gyerekeket, a diakoknak több mint egyharmada be­ül az órarendbe iktatott!!) hitoktatásra. A plébános úrnak — hiába, Kistarcsa sem olyan kicsi mar, mint amikor Nagytarcsávál szemben nevét megkapta — négy hitoktatónő segít a gyerekek vallási eligazítá­sában. — Egy fájdalmam azért ezzel kapcsolatban is ma­radt — vall az őt legmé­lyebben gyötrő gondolatok­ról József atya —. Sajnos ez a gyereklétszám messze alatta marad annak, amire a rendszerváltás nyújtotta lehetőségek között számol­tunk, amennyit ma, a sza­bad vallásgyakorlás idejé­ben, úgymond, elvárnának egy ilyen jellegű települé­sen. Kistarcsán a templomjá­rók száma sem enged kö­vetkeztetni a fent említett várva várt lehetőségre. Saj­nos a csaknem nyolcezres katolikus lakosság közül mindössze tízszázaléknyi látogatja istenházát rend­szeresen. (Bár ez a szám nem sok, mégis legalább háromszorosa az országos átlagnak.) Öröm az üröm­ben, hogy a górnék misén 150—180 kisis^Njís, óvodás (merthogy már körükben is fo.yik a rendszeres 'hitok­tatás) ül az első padokban. Sokan, talán kifogást ke­resve, a patinás — bár nem műemlék, — templom szűk méreteit teszik hibássá a csekély látogatottság miatt. Ök, zömében az idősebbek, egy nagyobb templomról álmodnak: ünnepeken — érvelnek — s egyáltalán az egykori faluközpont áthe­lyeződése miatt a templom­tól messzire lakóknak is megoldaná gondjait egy mostaninál jóval nagyobb és Kistarcsa megváltozott szerkezetéhez igazodó új istenháza. Ez a kérdés gyakran sze­repel az egyházi tanács ülésein is. József atya, aki már csak korára hivatkoz­va sem foglal szívesen ál­lást egy évtizedekkel ké­sőbb megvalósuló tervről, annyit azonban megjegyez: attól fél, ha megépülne az új, nagy templom, a régi bizony végleg kiüresedne. A sárga könyv kísért Mindszentyről — tételesen Mindszenty József szüle­tésének 100. évfordulójára emlékezve a napokban je­lentette meg az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola Mészáros István neveléstörténész A hazai történettudomány 1945— 1992 közötti Mindszenty- képe című könyvét. A kis­sé tudományosan hangzó cím nagyon is köznapi tar­talmat takar. A neves szer­ző arról ad átfogó képet, hogy miként „tolmácsolta” a hazai történettudomány i948-tól napjainkig Mir.d- szenty írásait, elhangzott szavait. Mert eredeti mun­kái, itthon évtizedekig nem jelenhettek meg. viszont rendre akadtak marxista tudósok, akik magyaráz­ták, interpretálták azokat, készségesen támaszkodva a politikára. Az talán nem újdonság, hogy a bíboros hercegprí­más szinte a „felszabadu­lás” első percétől vörös posz­tó volt a vörösök szemé­ben. A felfedezés erejével hat viszont, immáron a valós tényekkel összevetve, nagyító alatt szembesülni a hivatalos történettudo­mánnyal, a szocialista isko­la tananyagával, félrema­gyarázásaikkal, rágalmaik­kal, hazugságaikkal. Mészáros István tudósi pontossággal először doku­mentálja, hogy Mindszenty értékelésével kapcsolatban az alaphangot az 1949. ja­nuárjában kiadott sárga könyv ütötte meg, amely előszava szerint „a magyar kormány” véleményét tük­rözte. Ezen — Rákosi Má­tyás hatalma csúcsán — született kiadvány első íz­ben nyilatkoztatta ki, hogy Mindszenty államellenes összeesküvő szervezkedés vezetője, imperialista . ha­talmak kémje és valuta- üzér. Bár a történészek fel­tehetően jól tudták, hogy mindez nem igaz, mégis, ennek alapján alkották meg Mindszenty-képüket. Ké­sőbb ezt színezték, kiegé­szítettén, netán árnyalták, de az. alaphang évtizedekig tartósnak bizonyult. Mindszenty alakja, mun­kássága nemcsak a politi­kát nyugtalanította, hanem foglalkoztatta a marxista történészeket is. Sorra je­lenlek meg a munkák, nép­szerű ismeretterjesztő mű­vek is, amelyek bár na­gyobb korszakokról szóltak, de nem kerülhették meg a személyét, különösképpen nem 1956-os szereplését. Miként Mészáros István kí- jnutatj.a, lényegében a sár­ga könyv megállapításai olvashatók például az 1978- ban kiadott, A magyar né­pi demokrácia története, 1944—1962 című kötetben, az 1985-ben, illetve máso­dik kiadásban 1986-ban megjelent, Magyarország a XX. században című terje­delmes könyvben és a ma is sűrűn használt kézi­könyv, a Magyarország tör­ténetének kronológiája sem tudta függetleníteni magát a múlttól. A legszélesebb olvasóközönség számára készült 1904-ben a Politi­kuspályák című összeállí­tás, amelyben a Mind- szenty-portré ugyancsak te­le van valótlanságokkal, té­vedésekkel, csúsztatások­kal. Némiképp higgadtabb hangvétel, árnyaltabb fo­galmazás, kiegyensúlyozot­tabb elemzés jellemzi a nyolcvanas évek második felében közzétett vallástör­téneti munkákat, megítélé­sével kapcsolatban azon­ban mindegyikben fellelhe­tők a régi koncepció alap­vető vonásai. Mint ismeretes, Mind- szentyt, 1990 januárjában rehabilitálták, vagyis a hi­vatalos állami hatóság ki­nyilvánította: a bíboros hercegprímás a terhére rótt bűncselekményeket nem követte el, eltílése törvény­telen volt. Mint Mészáros István írja, ez a határozat 1992. NOVEMBER 28., SZOMBAT Somlai József plébános Sem pap. sem hívő nem járna többet annak a háza tájára sem. Természetesen ezek a kissé szomorkás gondola­tok nem azt jelentik, hogy a kistarcsai katolikusok nem számolnának a jövő­vel. Erre bizonyíték, hogy — bár kismértékben érin­ti csak őket — aktívan ké­szülnek a keresztény okta­tás visszahonosítására. A faluban mindössze egyetlen két tantermes katolikus ál­talános iskola volt a hábo­rú előtt az egyház birtoká­ban (emellett négy telekkel rendelkezett még a plébá­nia), ám ezt vissza is igé­nyelték a kistarcsaiak. Va­lószínű. hogy az elmúlt évek telepítései miatt egy másik, hasonló méretű épü­lettel kárpótolják majd a helyi egyházat. József atya ebben a kérdésben is biza­kodó: nagyon jó partnerre talált ugyanis a keresztény gondolkodású és életvitelű polgármesterben. Utóbbi hivatala például szinte tel­jes egészében magára vál­lalta a település karitativ ügyeit. A katolikus egyház így nagyobb szerepet vál­lalhatott, s vállal is a ke- repestarcsai kórház betegei­nek lelki gondozásában. S ez nem is olyan kis dolog, ha belegondolunk, hogy mind több hazai településnek még az igehirdető papot is nélkülöznie kell! Kistar- csának és környékének egyelőre nem kell tartania effélétől: ma még plébá­niákat sem kellett össze­vonni e Pest megyei tájon. Mallár Éva véget vetett a magyar tör­ténettudományban a sárga­könyv- időszaknak, az idő­közben bekövetkezett rend­szerváltás nyomán pedig megszűnt a marxista-kom­munista értelmezés kötele­zettsége a történészek szá­mára. Ennek ellenére az azóta megjelent történet- tudományi tanulmányok Mindszenty-említéseiben hajszáleresen tovább él az elmúlt évtizedek sztereotí­piája. : Még ha csak a tudomá­nyos dolgozatokban élne tovább! De megtalálható az új tankönyvekben is. Ér­vényes ez a szomorú meg­állapítás az 1990-ben meg­jelent és tavaly újra ki­adott Magyarország törté­nete a II. világháború után (1945—1975), vagy az idén, februárban forgalomba ke­rült, a középfokú iskolák negyedik osztályai számára íródott törtánelemtanköny- vekre is. Mészáros István szinte sorról sorra elemzi ezeket a munkákat is, s bi­zonyítja megállapításának igazságát. Különösen fel­tűnő Mindszenty 1956. no­vember 3-án este 8 órakor elmondott rádióbeszédé­nek az értelmezése. Hát ennyit — ami a Mindszenty-megítélést il­leti — a rendszerváltozás­ról. Deregán Gábor ...készülj Istened elé... (ÁMOSZ 4,12 B) Ámosz egyszerű pásztor­emberből lett próféta. Iz­zó szenvedéllyel hirdette Isten üzenetét, és harcolt a Szociális _ és vallási hamis­ságok, visszaélések ellen. A rész elején ijesztő karika­túrát rajzol a tartalmatlan, ellaposodott vallásosság­ról, majd felsorolva a csa­pásokat, amelyekkel Isten észhez akarta téríteni a népet, ötször hangzik el a vád: mégsem tértetek visz- sza hozzám! Azután meg­szűnt a szorítás, de a vál­tozás eredménye megint csak visszaélés, harácsolás és tivornya lett. Ez vetett véget a lehetőségek korá­nak, már csak egy lehet hátra: Készülj Istened elé! Te hányszor kaptál fi­noman vagy élesen figyel­meztetést? Hányszor kel­lett volna észrevenned: hamis értékekkel ámítod magad! Szorgalmad az él­hetetlenséged álruhája. Vallásoságoddal érdeme­ket akarsz szerezni. Előtte, szereteted önző haszonélve­zet, becsületességed önelé­gültséged melegágyává lett. Hányszor horkansz föl a csapások miatt: „Ha van Isten, miért engedi ezt?!” és nem veszed észre, hogy mi miért történt! Készülj Istened elé! 1953. október 3-án reggel 8.15-kor megállt egy óra Angliában. Egy indulási a váró vonatba a sűrű köd­ben belerohant egy ex­pressz, majd egy gyorsvo­nat. 110 ember lelte halá­lát azon a reggelen. A pá­lyaudvar megállt órája alatt egy plakáton ez az ige volt olvasható: Készülj Istened elé. Hogyan? Először is mondj le a szégyen takargatásá- ról és lásd be, hogy ki is vagy, hisz nem az egész­ségesnek. van szüksége or­vosra, hanem a betegnek. Azután ismerd meg azt, aki nélkül senki sem me­het Isten elé és fogadd el őt életed urának. Advent előtt élünk. Ö is készül te- eléd. Az eljövendő Jézusban Vele találkozhatsz. Pintér Gyula református lelkész Nagykőrös

Next

/
Oldalképek
Tartalom