Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-28 / 281. szám
sp» KULI KULTÚRA . URA KA '«fjH?'í>.-VVv • -• ,•,*!* 1992. NOVEMBER S3., SZOMBAT UTAZÄS, 1989. triptichon, vászon, olaj, 150X150 cm Léváról Szentendrére Az igazi művészet kitör a régiből... A művész munkája előtt Hajdú László festőművész 1938-ban született Léván, a Felvidéken. Tízéves Volt, amikor családjukat a szlovákok áttelepítették Magyarországra — 1989-től (néhány évvel a budapesti Képzőművészeti Főiskola elevégzése után) Szentendrén él és alkot, önálló kiállításai 1975-től követhetők nyomon. Azok közé az „építkező” és öntörvényűk bűvkörében munkálkodó festők közé tartozik, akik eléggé nagy időközönként lépnek a nyilvánosság elé. Három évvel ezelőtt a fővárosi Doroty- tya utcai kiállítóteremben láthattuk a festményeit — legutóbb a szentendrei Art- Éria Galéria nyitotta meg termeit előtte (hatodik egyéni tárlata ez!). — Igazi ..kárpát-medencei családból” származom — jegyezte' meg Hajdú László, amidőn hetekkel ezelőtt műhelyében, művésztelepi otthonában felkerestük —, anyám Horvátországban született német szülőktől, apám pedig Erdélyben, Brassóban .. Hogy a sors Szentendrére hozott, az valószínűleg a véletlen műve, de mint jelzésértékű mozzanatot, nem szabad mellőzni. Igen: jel és jelzés. Elné- zém a festőállványok (!) mellett és mögött várakozó munkáit: mintha a szivárvány íve tört volna apró darabkákra, úgy csapódnak a pontszerű jelek a térbe, négyzetbe vagy háromszögbe... És becsapódnak jobbról is, balról is, hogy egy- egy — már jelzésértékű — idom, pontosabban: mértani test, térrész fogalmazódjon meg szemünk előtt. A két irányból befutó vonalak metszőpontja — mint a homokóra garatja — homokszemcsékké; időzuha- tággá minősíti a színes ecsetnyomokat. A másak képen eltolódik a két egymásba néző ék — mintha az idő is megállna, vagy legalábbis késlekedne. (Hogy történelmünk során volt ilyen helyzet, azt említeni Is fölösleges.) Egy harmadikon valami kimozdul ebből a színes „havazásból”— talán egy torony vagy a keresztfa megmaradt ága. — Ügy érzem — fordulok a művészhez —, valahogy így szoktak metszetet, il’etve metszetelemzést készíteni a hullócsillag nyomában húzódó fényjelből, az üstökös fénycsóvájából. — Találónak és ■ igén megtisztelőnek érzem ezt a megjegyzést. Én ugyanis már pályám kezdete óta arra törekszem, és talán ezért tűnik annyira „lassítottnak” az én ívelésem, az én pályám. mert egy olyan vitális területet akarok, létrehozni «íunkáimmal, ameJókai Anna kitüntetése A Magyar Köztársaság elnöke — a miniszterelnök javaslatára — irodalmi munkássága elismeréseként Jólcai Anna József Attila-dijas írónak, a Magyar írószövetség volt elnökének a Magyar. Köztársasági Érdemrend közép- keresztje kitüntetést adományozta. Az átadáson —■ a Parlament Nándorfehérvár termében — jelen volt Tornai József, a Magyar írószövetség új elnöke, valamint Fekete György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára is. Kierkegaard Budapesten Sörén Kierkegaard dán filozófus, író november 30- tól december 5-ig Budapest vendége lesz — persze csak szellemiségében. A 42 éves korában. 1.37 évvel ezelőtt elhunyt sokarcú dán bölcselő bemutatása a célja ugyanis a Budapesti Kamaraszínház rendezésében november 30-án kezdődő „Kierkegaard Budapesten” _ című kulturális hétnek — jelentette be a teátrum igazgatósága. Magyarországi városok A Magyarországi városok a századfordulón című kötet a történelmi Magyaro~szág 68 városát mutatja be. Lapjain az ország egymástól gyökeresen eltérő jellegű városainak változatos képe, mindennapi élete elevenedik meg. Szalmafonó művész Lacházán Országcímer búzakoszorúban lönben belemennek a molyok meg az egerek. — Azt hogyan találja ki, miket készítsen? — Ügy spekulálok rajta, vagy meglátok valahol valamit. Lógós lámpát oél- dául a máriabésnyői templomban láttam. Mondták,: hogy olyat biztosan nem tudnék csinálni. Másnap megcsináltam. De , én általában másként dolgozom, mint mások, például én nem használok spárgát, nálam minden össze van fonva. — Átadja-e a tudását másoknak is? es Esőben ázik a kiskunlac- házai utca, áznak a háztetők, a kiskertek, melyekben néhol még november végén is olyan frissen virítanak a rózsák, mintha nyarat írnánk. — Levegyem a csizmám? — kérdem, hogy a sárős utcáról betérek az egyik kicsi házba. A ház asszonya, Horák Mihály né, Éva néni tiltakozik. — Él még, aki takarít — mondja. Azért kerestem fel, mert láttam már a helyi művelődési házban, csodálatos tárgyakat készít szalmából. — Hogyan kezdődött? Mikor tanulta a szalmafo- nást? — Lánykoromban szedtük a gabonát a kaszások után. Ha esett az eső, mi marokszedők bebújtunk a keresztek alá a csomólyukba. Hogy ne unatkozzunk, sodortunk kis csigákat szalmából. Divatba jött, hogy ajándékot kell adni az uraságnak. Egy öreg nénit megkértünk, csináljon nekünk koszorút, azt adhassuk oda. Azt mondta, megfonja azzal a feltétellel, hogy adogatom neki a kalászokat. Vittük be aztán az urasághoz a szalagos búzakoszorút nótaszóval. Mi lányok kaptunk tőle 10-10 málnacukrot — nagy volt ez akkor —, a férfiak meg egy-egy pohár bort. Kz olyan 1923-30-ban volt, de később is folytatódott. Hamarosan már én fontam a koszorút... A házban egy kis hűvös folyosón vannak a mostani munkái. Koszorúk középé- Ilorák Mihályné szalmából font tárgyai között. „Sok külföldi vett már olyan magyar ben koronás magyar címe- címert, amit én készítettem” Rozsszalmából dolgozom .. hoz ... Meg (kellett keresnem azt a pontot, amikor a festészet már eléggé lecsupaszított, de még nem üres. így magyarázom képeimen az egymásba néző éleket — az ellentétek szembesítését, amivel tulajdonképpen az egyensúly lehetőségét keresem. Így magyarázhatom azt a teret képeimen, amely egyidejűleg dinamikus és statikus is; összeszűkülő és kitáguló, mozgó és álló. Elnézem újra a homokóraszerű képet. Mintha az idő egyensúlyozna az aláhulló — és színben játszó — homokszemcsékben. Bágyoni Szabó István gobelines időszakod, amikor feleséged (aki a Barcsay- képek szövési jogát körülbelül ebben az időszakban kapta meg) részére gobe- lintarveket is készítettél. — Volt. De voltam én kolorista is a kezdetekkor, majd absztrakt-eszpresszio- nista is. Általában azonban kevésbé tárgyhoz kötöttek voltak a munkáim. A nyolcvanas évek váltóján aztán úgy éreztem: vissza kell térnem egy pontosabb szerkesztési módozathoz. Ekkor támadt föl bennem az az igény, hogy minél messzebb kerüljek a manipulálható anyagtól. Így jutottam el az anyagrészecs- kékhez meg a tér variálásá■— Így van — veszi vissza Hajdú László a szót —, látszatra a hajdani nagybányai iskolára épülő festői elképzelés, amely az egyféleképpen értelmezett rendre és . színhatásra alapozott, mára már eltűnt. Én inkább azt mondanám: felszívódott, és ez természetes. Az igazi művészet véleményem szerint nem hagyja magát beskatulyázni; kitör a régiből ... Hajthat egyetlen tőből is akár a fa, de eredetinek és utánozhatatlannak keli lennie. Egyben igaznak, romolhatatlannak. És hogy a szóképnél maradjunk: aki megmássza gyümölcséért ezt a fát, annak a számára ez a gyümölcs akár fanyar is lehet — de rothadó semmiképpen! — Ügy tudom, volt egy lyet nem lehet manipulálni — sem belemagyarázni, sem kiforgatni. Nos, itt lép közbe az előbbi megjegyzésed: igenis a mozgó anyagot követem, ezért akár kozmikus elemeknek is nevezhetjük azokat a színjeleket, amelyek mintegy becsapódnak a geometrikus térbe ... Beszélgetésünk során szót ejtek a klasszikus szentendrei piktoráról, s természetesen az attól elrugaszkodó, a szín- és képvilágot másként megelevenítő modern törekvésekről is — a Bar- csay-, Deim-vonulat utáni Pentaton csoport tagjainak alkotásairól. Megjegyzem, hogy manapság már szinte beszélni sem lehet „iskoláról” a festők városában, Szentendrén. rek, aztán virágtartók, kis csillárok vagy lógós lámpák — mint nevezi a meny- nyezettől függő, csigákkal díszített lámpabürákat. A csiga esőcsiga, így hívják, nem is tudja, hogy miért. — Rozsszalmából dolgozom — magyarázza —, mert az acélosabb, fehérebb, mint a búzaszalma. Ha mégis barnul, fehérítem hidro- peroxiddal. Mennyit jártam utána, míg megtudtam, mivel lehet fehéríteni. A búzának a kalászát használom. Amit nyáron összegyűjtők, elteszek magamnak, lenaftalizom, mert kügozik. Szeretném, ha lennének, akik jól megtanulják a szalmafonást, mert én mar hetvennyolc éves vagyok, kéne az utód. Az idén nyáron nem mehettem a lac'oá- zai napközistáborba tanítani, mint két évben már voltam, mert el volt rehülvz a nagy aszályban a szalma, nem felelt meg a fonáshoz.-—Hol mutatta már be a tárgyait? — Tavaly nyáron volt az első országos kalászfonó-ki- állítás Törők szén tmiklóson. Ott mutatkoztam be, külön- díjat kaptam. Az Ország- házban van már két címerem, mert mikor a törökszentmiklósi polgármestert meghívták oda, vitt ajándékba. Van munkám a Mezőgazdasági Múzeumban, az Ikarus Művelődési Házban. Sokan eljönnek ide is, vesznek tőlem valamit. Sok külföldi vett már olyan magyar címert, amit én készítettem. Legközelebb egy hódmezővásárhelyi klubban fogok bemutatkozni, majd küldik róla a papírt. Akkor reklámszatyorba pakolok két-három darabot, és megyek. Nádudvari Anna — Az unokáim eljönnek, és itt fonnak mellettem. Most tanul nálam egy olyan lány, aki virágüzletben dől-
