Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-04 / 260. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KILENCÉVESEK DICSÉRETE Á tánc öröméért Korai, novemberi sötétség borul a szentendrei megyei könyvtár helyiségeire, csak a színházteremből szűrődik ki némi fény. Lassan benépesül a színpad, melegítőbe, tornanadrágba öltözött fiúk, harangos szoknyába bújt lányok próbálgatják a lépéseket, pörgéseket, ugrásokat. A koreográfus, Széphalmi Zoltán irányításával most a „nagyok” próbálnak. Kalotaszegi legénye,ssel indítanak bemelegítésképpen, majd egy somogyi ka- násztánc következik. Zoltán az előtáncos, az ő lépéseit figyelik. Ha az ember kicsit összehunyorítja a szemét, annyit lót csak, hogy hullámzik a színpad. A nézőtéren ülőket is átjárja a zene, önkéntelenül mozdul ritmusra a lábuk! © Még soha nem érzett késztetést, hogy beálljon közéjük? — kérdem a mellettem ülő Göllner Judittól, a szentendrei népitáncegyüttes művészeti titkárától, de ő nevetve int nemet. Pedig lett volna rá elég alkalma, kilenc éve dolgozik az együttessel; már születésekor is ott bábáskodott! © Maradtak-e a régiek közül? Kikből áll most az együttes? — Vannak itt alapító tagok. de újak is jöttek, most olyan harminc-harmincöt tagot tartunk nyilván. Megalakulásunktól egészen idén májusig egy kiváló koreográfus, Mosóczi István vezette az együttest, de az utóbbi időben annyi megbízást kapott, hogy amikor talált maga helyett egy megfelelő utódot, búcsút mondott nekünk. Pedig szereltük volna vele együtt megünnepelni a jövőre esedékes tizedik évfordulónkat. Az utód. Széphalmi Zoltán másfél évig dolgozott mellette asszisztensként. Kicsit féltem attól, hogy fiatal (23 éves) s nem tud majd úrrá lenni a csapaton, de tévedtem. Felkészült, következetes, tudja, mit akar. a többiek elfogadják. O Anyagilag hogy boldogulnak? Miből tudnak ruhái, cipőt venni? — Régen „ megye, és a tahitótfalui Kék Duna Tsz támogatott, aztán Szentendre „örökölt’’ minket. A képviselők úgy vannak vele, hogy természetesen szükség van ránk, de nem tudnak olyan mértékben segíteni, hogy ne legyenek anyagi gondjaink. Pályázunk, ahol csak lehet., már álmomból felriadva! is- pályázati szövegeket mondok! Keménykedve.a sok helyi butik támogatásában, létesítettünk egy alapítványt, csakhogy senki nem jelentkezett a megkeresésünkre. Valamennyi összeget azért sikerült összegyűjtenünk, de a tagoknak is segíteniük kell: Könyvaukció a Műgyűjtők Galériájában Rubens asszonya A Központi Antikvárium ezentúl a Műgyűjtőik Galériájában rendezi aukcióit. A november 5-i árverést követően minden hónap első csütörtökjén a Kossuth Lajos utcai aukciós ház ad otthont a könyvlicitekn ”k. A mostani budapesti árverésen több mint száz munkát: szépirodalmi műveket, helytörténeti kiadványokat, szakirodalmi munkákat, sportkönyveket, versesköteteket, plakátokat értékesítenék. A könyvritkaságok között szerepel — többek között — Gellért Oszkár Rubens asszonya, Üj himnuszok a szerelemhez című első, a Nyugat kiadásában 1912-ben napvilágot látott munkája. Kalapács alá kerül Herczeg Ferenc regénye, a Magdaléna két élete gróf Batthyány Gyula rajzaival. A kötet a szerző 80. születésnapjára jelent meg, 1943-ban. Az ezer számozott példányból a 41. sorszámú találhat új gazdára az árverésen. A legalacsonyabb kikiáltási áron — 20 FI — A hadbavonultakról való gondoskodás, a Magyar Királyi Honvédelmi Minisztérium 1943. évi kiadványa, míg a legmagasabb — 3000 forintos — alapáron Fényes Elek „Magyarország geográfiai szótára, melyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik” című, 1851-ben megjelent négykötetes műve kerül kalapács alá. évi ezer forinttal támogatják az alapítványt. Pedig maguk veszik a harisnyák nagy részét, maguk mossák ruháikat, saját pénzükön talpaltatják a cipőket, csizmákat. © A próbák idejét hogy tudják egyeztetni? Ügy értesültem, a megyei könyvtár még mindig nem egyezett meg az önkormányzattal, és továbbra is rövidített nyitva tartással működik. — Nagyon segítőkész a könyvtár igazgatója, fel sem merült, hogy nem jöhetünk próbálni, amikor zárva tartanak, pedig sokba kerül nekik a világítás és a fűtés egy ekkora színházteremben. Sajnos a Duna-parti Művelődési Házban — ahová tartozunk — nincsen próbára alkalmas helyiség. Porzik a színpad a kipirult táncosok lépéseitől, ahogy nézem őket, elgondolkodom, hogy is van ez. A népi tánc „kulturált szórakozás”, ahogy az egyik táncos meghatározta. „Az élet része”, enyhítette aztán a hivatalos fogalmazást. „Nem, tudnék meglenni nélküle”, mondták mások. A próbákhoz, fellépésekhez igazítják családi életüket, szabadidejüket, az építkezéseket, kerti munkákat. A fellépés előtti próbákról már el sem maradhatnak ínem is beszélve a fellépésekről), az már kötelesség, hiszen a többiekkel szúrnak ki, ha cserben hagyják őket. Ök szórakoznak, de ha sikeresen szerepelnek, a városnak is jó hírét keltik. A fellépésekért a legritkább esetben kérnek pénzt; idén csak a Lupa-szigeti sörfesztiválon fordult elő. A tánc öröméért, a társaságért, az erkölcsi sikerért, netán a szereplésért vállalják ezt az igazán nem kis munkát? A heti kétszer háromórás próbát, az utazásokat? Igen, a társaságért, a tánc öröméért, a sikerért! — mondják. Idén tizenöt-húsz fellépésük volt, jártak Németországban, Franciaországban, részt vettek az ar- pajoni Zöld Bab Fesztiválon, múlt héten a Budai Vigadó színpadán táncoltak, két napra rá a pócsmegyeri művelődési házban szereztek felejthetetlen élményt néhány idős embernek. Boldogok, ha táncolhatnak. A decemberi — hagyományos év végi — fellépésre új műsorral lepik meg Szentendrét. Előtte azonban még megünneplik születésnapjukat: november 12-én lesznek kilencévesek! (pachner) KÖNYVBEMUTATÓ A KÖNYVESHÁZBAN „Az emlékek esője mossa szíveinket5’ De jó a Könyvesházba bemenni! Hát még könyv- bemutatóra! Azt este tartják, sötét már az utca, onnét, a kirakat mögül meg hívogat a fény, sok ember van bent, alig tudunk átvergődni közöttük a zsúfolt könyvespolcok közé állított székekig. Középen ül a szerző, akinek majd a' könyvéről szó esik. Szorong. Mindig szorong, akárhányadik kötete jelenjék is meg, de az elsőnél különösen. Fekete Györgynek az első könyve látott most napvilágot. De gyakorlott előadó, hozzászokhatott a szerepléshez, számtalan kiállítást nyitott meg, tévéműsorokat vezetett. Az utóbbi években a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára. Most megjelent kötetének címe: Székfoglaló. A Kráter Műhely Egyesület adta ki. Szerkesztői: Dvorszky Hedvig és Turesány Péter. Az esten először övék volt a szó, ők mutatták be a kötetet, amely válogatás a szerző évtizedek alatt készült különböző műfajú írásaiból, versekből, cikkekből, kiállításmegnyitó beszédekből, sőt vele készült interjúkat is tartalmaz. Közelmúltunkat bemutató könyv, határozták meg röviden. Meg arról szól, tették hozzá, ki az az ember, aki ma a kultúra any- nyi területén küzd. Dvorszky Hedvig közvetlen munkatársa Fekete Györgynek. Jó vele dolgozni, mondta. Varázslatos képessége, hogy kihozza munkatársaiból legjobb tudásukat. Megtanulhatják tőle azt, amit ő tud, a belsőépítészetet, a kiállítások rendezését ... Turesány Péter a verseiből idézett Fekete Györgynek. Először a Mozaikkockák című ciklusból. „Két életet élni: egyiket égetni, hogy mindig meleg legyen ...” — hangzott él. Majd a szerzőt kérték szóra, pontosabban arra : vidám történettel oldja fel az ünnepélyes hangulatot. — Vidám történetet nem tudok mondani, mert az életem kevéssé vidám — kezdte Fekete György. Érintette élete állomásait, melyekről a könyvben sorra olvashatunk. Megállapította : soha nem: voltam a politikai közélet peremén, hanem mindig a törMég október 21-én sugározta a televízió Baló György Krétakör című sorozatának legújabb karikáját. A szakértők két csoportja vitatkozott az igazságtétel kérdéseiről, majd a vita után megszólalhattak a bal(ó)ul összeválogatott civilek is. Hogy mennyire bal(ó), sőt szélső bal(ó) szemléletű volt ez a társaság; mi sem bizonyítja jobban, mint egyikük meghatóan ártatlan kérdése: „Vajon elítélték-e a Un'- cselőket is?” A kérdésre Baló természetesen nem reagált. Feleslegesnek tartotta elmondani, hogy lincselés csak egy- kettő ha volt, a Kádár- féle humanisták viszont százával akasztották — megtorlásul — a munBalói krétakör kás- és parasztfiatalokat. Ekkora tudatlanság vagy bal(ó)ság, azt hinné az ember, csak a nem szakemberek között képzelhető el. De téved. Az igazságtételt ellenzők között volt egy civil teológus (szakképzett). aki határozottan kijelentette: a Bibliában sehol sincs szó arról, hogy a bűnbocsánat előtt bűnbánat is szükségeltetik. Nos, a híres szürkeállomány megint túlságosan szürkének bizonyult, mert Lukács apostol ezt írja evangéliuma 17. részének 3—4. versében: „... Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg, és ha megtér, bocsáss meg néki. Es ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer■ te hozzád tér, mondván: Megbántam, megbocsáss néki.” Ezeknek a politikai műsoroknak a félrevezetés, az elhallgatás, az elkenés helyett fel kellene mutatniuk mindazt a negatívumot, amit a szocialista rendszer produkált. Hiszen, ha elfedik őket, sőt lassan jobbnak mutatják be, mint a demokráciát, akkor miért volt szükség rendszerváltoztatásra? A műsor végén egy~ meghívott néző kijelentette: Tíz éve kellett volna ilyen bátornak lenni, mint most. Baló e mondat megismétlésével fejezte be a Krétakörét. Pedig ő csak tudhatná, hogy tíz évvel ezelőtt miért nem lehetett ilyen kérdéseket föltenni a képernyő előtt vagy másutt, hiszen ő akkor is ott volt, ahol kérdezni lehetett, de még öt éve sem mert részt venni az újságírók Nyilvánosság Klubjának megalakításában. A terrornak ugyanis éppen az a feladata, hogy megfélemlítsen, és ne engedje föltenni az igazi kérdéseket. Török Bálint ■ ■ Fekete Oyörg\ SZÉKFOGLALÓ ténések közepében. S mégiscsak vidáman fejezte be: borzasztóan jól érzem magam, egészséges vagyok, bánthatatlan, sérthetetlen, minden lepereg rólam, olyan vagyok, mint a biliárdgolyó, amit étolajjal leöntöttek. Ezután a közönség kérdezett, s a kérdések természetesen leginkább a politikushoz szóltak. Fekete György derűlátóan nyilatkozott : úgy érzem, egyetlen környező országban sincs kormánypártnak és ellenzéknek egymáshoz olyan közelálló kultúrpoli- tiKaja, mint nálunk — moncua. V isszaemiekézett 1úö9. március la. ünnepeié, mikor „az e Uenzen meg együtt volt ’, mikor Bánjfy György beszeue köztien, annak mondataival váltakozva az o versét szavalták. A könyvében is olvasható a vers, ezen az estén pedig Turesány Péter adta elő: „Az emlékek esője mossa sziveinket!” ... Nádudvari Illyés Gyula-kiállítás A költő felel „Költő, felelj!” címmel kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban Illyés Gyula születésének 90. évfordulója alkalmából. Az ünnepélyes megnyitóra a születésnap, november 2-a estéjén került sor. Budai Ilona népdalokat énekelt, Sinkovits Imre néhány Illy és-ver set mondott el. Kovács István költő arról beszélt, hogyan hatott Ily- lyés Gyula a fiatal költőnemzedékre. Az eszméket úgy sugallta nekünk, hogy elhittük, akár mi is kigondolhattuk volna azokat, ha még egy pillanatig vár — mondta. Illyés Gyula életútja a bölcsőtől a koporsóig a magyar történelem csaknem egész XX. százada — fejezte be kiállításmegnyitóját. A termekben a fotók, dokumentumok segítségével követhetjük ezt az élet- utat, megismerkedhetünk a költő nagyszüleivel, szüleivel, családjával, barátaival. Láthatunk személyes használati tárgyai közül néhányat. A kiállítás három helyszíne tett rám különösen nagy hatást. A kör alakú, hófehér terem, amelyben az Illyés Gyula panteonja felírás fogadott, körben fotókkal azokról a pályatársakról, akiket -a költő versben szólított meg, középen pedig régi típusú Remington írógépével. E terem mögötti helyiség falát színházi plakátok díszítették, Illyés Gyula színművei előadásának plakátjai, közöttük televízió-képernyőn, portréfiimben megjelent a költő élőn, közvetlenül beszélve. Egy félhomályos átjáróban, az Egy mondat a zsarnokságról című verset mondta a falba rejtett mikrofonból, befejezte, s újra és újra elölről kezdte. Ugyanitt egy polcon bele is lapozhattunk e versbe, kézírásával, javításaival olvashattuk. N. A.
