Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-26 / 279. szám
Bizottságokban a költségvetésről Sújtsa magasabb áfa a növényvédő szereket! A fővárosi Rákospalotai Leánynevelő Intézetbe csak fcgy központi vezérlésű zsilipkapun át lehet bejutni. Az intézményt amúgy is körben magas falak határolják, s valamennyi ablakon jács van. Ám ezzel a felsorolással véget is ér ;\z intézet „börtönjellemzőinek” leírása: belül már minden olyan, mint bármelyik más állami nevelőintézetben. A lányok tanulnak, dolgoznak, szabadon mozognak, sőt a százéves épület- együttes ékességének tekinthető kis kápolnát is látogathatják. Egyszóval ez amolyan „átmeneti” létesítmény, olyan, ahová nevelésre utalja a bíróság azokat a lányokat (hasonlóképpen a fiúkat a megyében található Aszódra), akik fiatal koruk ellenére törvénybe ütköző cselekedetet hajtottak végre. Mégis mi a különbség a börtönök s a javító-nevelő intézetek között, arról a rákospalotai igazgatóval, Ferenczi Györggyel beszélgetünk. A gyógypedagógus igazgatót szakmájában is úgy ismerik, mint aki kitartó élharcosa a. javító-nevelő intézeti életformának, s leegyszerűsítve, csak rosszat tud mondani a börtönök világáról. Legalábbis ami a fiatalkorúakat illeti. Merthogy Ferenczi úr szerint utóbbiban minden olyat megtanul a 18 év alatti megbotlott gyermek, amit meg eddig nem tudott... Az alapvető különbség, hogy például Rákospalotán vagy Aszódon nevelésre utalt gyermekek vannak. Ez a fogalom pedig azt jelzi, hogy az itt lévő fiatalok még nem eredendően bűnözők, rajtuk egy példamutató életformával, egy tartós, folyamatos, rendszeres szokásokat felvonultató neveléssel még javítani lehet. A rákospalotai és az aszódi fiatalok többsége ugyanis amolyan belesodródó bűnelkövető: körükben ritka a kirívó vétek, s általában a szegénysors, az elhanyagoltság, sőt olykor a véletlenszerűség volt a megbot- lás előidézője. Ezért is kell nekik más, a megváltozást elősegítő közeget, lehetőséget biztosítani. A börtön stigmatizál — szögezi le szakkifejezéssel élve az alapvető igazságot Ferenczi úr. Szavai mintegy a fenti gondolatok ösz- szofoglalóját is adják: a büntetés-végrehajtási intézetekben az elítéltek egymástól is sok rosszat tanulMAGYAR SZEMLE Új folyóirat Ismét megjelent a Magyar Szemle. A több évtizeden ót szünetelő új folyóirat első számát kedden mutatták be az újságíróknak. A Magyar Szemle — Szekfű Gyula egykori lapja — olyan szellemi fórum volt, ahol megjelenhetett az értelmiségiek teljes skálája. A „feltámasztott” folyóiratnak is ez a célja — tájékoztatta a sajtó képviselőit Kodolányi Gyula címzetes államtitkár, a Magyar Szemle főszerkesztője. Elmondta: az esszéket közlő folyóirat teret kíván adni azoknak a szerzőknek, gondolatoknak, amelyek az elmúlt évtizedekben nem kaphattak publicitást, A szerkesztők szándéka szerint a belpolitikai csatározások nem jelennek meg a Magyar Szemle hasábjain. A lap első számát 6300 példányban adják ki, a szerkesztőség . elégedett lenne, ha később havi ötezer példány kerülne a standokra. A folyóirat helyiségeit a Hírlapkiadó Vállalat biztosította, működését a Batthyány-alapít- vány és a Magyarországért Alapítvány támogatja. A Magyar Szemle szerkesztőbizottságának tagjai: Borbándi Gyula, Cseh- Szombathy László, Kind- ler József, Szabados György, Szöcs Géza és Varga Csa(Folytat&s az I. oldalról.) alapítványból kapott, illetve kap rendszeres ösztöndíjat 1000 olyan szakmunkástanuló, akik szerény jövedelmű családban élnek. Diósgyőrött és Ózd térségében — ahol az üzemek a dolgozók tömeges elbocsátására kényszerültek — ugyancsak egy-egy alapítnak, s a benti tétlenségre kárhoztatva gondolkodás, s értelmes dolgok helyett automatikusan úgy viselkednek, mint akik be vannak zárva, akiket őriznek. Ez az alapvető különbség a javító-nevelő intézetek és a börtönök között — magyarázza az igazgató. Utóbbi már csak életformájával, tanulási lehetőségeivel is kedvezőbb forma a megbotlott fiatalok számára, mint egy zárt, rácsos, szigorúan őrzött intézmény. Legvinthetnenk akár az igazgató szavain: belső ügy — mondhatnánk, arra gondolva, hogy ezek a fiatalok — jöjjenek akár a börtönökből vagy a javító-nevelő intézetekből — úgyis egy életre szóló bélyeggel a hátukon hagyják el azokat. Hogy még sincs teljesen így, s hogy ne is legyen ekképpen, ezért küzd a rákospalotai gyógypedagógus igazgató. A nevelőintézet — ellentétben a börtönnel — segítő kapocs a fiatal számára — érvel Ferenczi úr. S míg a büntetés-végrehajtási intézmény önmagában nem visszatartó, nem riasztó erő, a nevelésre utalt gyermeknek megannyi Az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága nem támogatja a műtrágyák, növényvédő szerek kedvezményes 6 százalékos általános forgalmi adóját. A bizottság a 25 százalékos áfa-kulcsra szavazott, mivel a képviselők szerint ez hozzájárulhat e termékek visszaszorításához, a természetes anyagok felhasználásának ösztönzéséhez. Az önkormányzati bizottság nem fogadta el az Érdekegyeztető Tanácsban az önkormányzatok általános tartalékának 2,5 milliárdos csökkentéséről született javaslatot. A testület egyharmada értett egyet azzal a szabaddemokrata javaslattal, hogy a települési önkormányzatoknál a személyi jövedelemadóból ne csak 30, hanem 40 százalék maradjon. A külügyi bizottság támogatta Csapó dy Miklós (MDF) indítványát, amely- lyel a televízió jövő érd költségvetéséből 900 millió forintot átcsoportosítanának a Külügyminisztérium számára. A büdzsétervezeteit a török vízumdíjakból befolyó összeg bizonytalansága miatt keletkező lyukat tömnék be ezzel. Fodor András Attila (MDF) ték valamelyest a foglalkoztatási feszültségeket. A magyar szakemberek keresik a jó megoldásokat, s ezért hívták meg a tanácskozásra az osztrák munkaügyi minisztérium képviselőit s. Az osztrák szakemberek a náluk bevezetett „Munkahelyalapítványt” az aktív munkaerőpiac sikeres esztesítmeny. A házon belüli segítés, az iskoláztatás, a szakképesítés megszerzése vagy a 18 év feletti utógondozás csupán néhány adalék a nevelőintézet „pozitív” szerepének bizonyításához. Az igazi változást majd az jelenti, ha ezeket az alapigazságokat a társadalom is felismeri, s végre tud különbséget tenni a tudatos bűnöző és az önhibáján' kívül állami gondozásba került s ott „elhajlott” fiatal között. A szemléletváltozást természetesen — nálunk fejlettebb országokból származó példa alapján — konkrét állami kezdeményezéssel is elő lehetne segíteni. Például ahogyan Nyugat-Európa számos régiójában tapasztalhatták a szakemberek: a kormányok adókedvezményt adnak azoknak a munkaadóknak, akik ilyen nehéz sorsú, bajba jutott felnőtté érett fiatalt felkarolnak s foglalkoztatnak. Ez ugyan csak egy megoldás a sok közül, ám önmagában is vitathatatlan, hogy hathatós segítséget jelentene az akaratlanul kapott bélyeg lemosásához, s a „nevelésre utalás” állapotának mielőbbi elfelejtéséhez. — mállűr — „szelídített” változata szerint a pénzt a központi költségvetésből kapná meg a tárca. Ez a konstrukció kihagyja az osztozkodásból a televíziót. A két változat közül végül is a T. Háznak kell választania. A költségvetési bizottság jóváhagyta azt az elképzelést, hogy a költségvetés a privatizációs bevételekből fordítson további 20 milliárd forintot adósságának törlesztésére. Csurka István, az MDF alelnöke tegnap nyilatkozatot juttatott el a Magyar Távirati Irodához: „Elszomorodva tapasztalom, hogy sok magyar zsidó honfitársunk megbántva érzi magát ebben a tanulmányom és annak durván célzatos átmagyarázásában keltett zűrzavarban. Ezért szükségesnek tartom, sőt elkerülhetetlennek, leszögezni az alábbiakat: Rákosit és társait. Kun Bélát és társait, Aczél Györgyöt és társait nemcsak a magyarság, hanem a zsidóság árulóinak is tartom, mint ahogy a magyar zsidóság is annak tartja őket, mert kommunistává válásukkal, gyilkosságaikkal, nemzetrontásuk- kal egyben zsidó hitüket, zsidó azonosságukat is megtagadták és elárulták, és amikor az egyetemes magyar érdekek ellen, vétettek, akkor az ebben foglalt magyar zsidó érdekekkel is ugyanezt tették. Éppen úgy, ahogy nem tekinthetem őket és követőiket igaz magyarnak, teljesen természetesnek tartom, hogy a magyar zsidók sem azonosítják velük magukat. Ezért tehát azoknak a honfitársaimnak, akik megbántva érzik magukat e miatt az összemoshalóság miatt, most is azt mondom: nem, soha sem volt és sohasem lesz szándékomban faji, születési alapon megítélni embertársaimat, hanem mindig a vállalás, a teljesítmény és a tett alapján. Küzdelmemet a folyamatos kommunista nemzetrontás, az egyetemes magyar érdekek elárulása ellen nem hagyhatom abba, mert ez még sajnos most is itt rombol köreinkben, de a küzdelem hatékonysága érdekében is szükséges a tisztánlátás, az egyértelműség, mert a megosztottság azoknak kedvez, akik ellen küzdők. Nem látok egységes, „nemzetközi zsidó összeesküvést”, de igenis tapasztalom egy kommunista visz- szarendezésre irányuló ösz- szeesküvés jeleit, csakhogy ebben az összeesküvésben éppen úgy vannak identitás nélküli zsidók, mint anyagias tirpákok, gyilkos balkáni fegyveresek, s Izrael államban éppen úgy vannak demokratikus törekvések, amelyeket szövetségesemnek érzek — erről írtam is az ottan! választások kapcsán —, mint fajvédő, agresszív törekvések. Mindezt teszem pedig azért, mert én Monóri-er- dőn, azon az emlékezetes A mezőgazdasági bizottság mezőgazdasági Hitelgarancia Alap létrehozását javasolja részben a privatizációból származó jövedelmekből. A gabonaipar privatizációjának koncepciójáról elhangzott: a jövő év elején kezdődne meg a kisebb egységek privatizációja, míg a közepes és nagyobb malmokat csak a jövő év második felében adnák magánkézbe. közös ellenzéki rendezvényen, amellyel valami elkezdődött hazánkban, a sze-, retet sorsfordító hatalmáról is értekeztem; ezt ma is tartom. Ebbe pedig nem fér bele, hogy tisztességes emberek kirekesztve érezzék magukat néhány szó miatt.. Önök szerint Iliescu csúsztat? Iliescu román elnök ugyanúgy szemére veti a magyar miniszterelnöknek, mint a honi ellenzék, hogy kijelentette: tizenötmillió magyar sorsáért érzi magát felelősnek. A román elnök persze kifelejtette, hogy Antalt József e kinyilatkoztatását úgy mondta, hogy „LÉLEKBEN”. És ez kötelező egy miniszterelnök részéről ugyanúgy, mint mindnyájunk részére kötelesség — és nem csak lélekben — gondoskodni azokról, akik elesettek. Ha az illető nem magyar, akkor is, de ha magyar, akkor pláne! A román cinók meglepő fordulatot használt: mit szólnának a franciák, ha Kohl kancellár egyszer csak kijelentené: százmillió nemet sorsáért érzi magát felelősnek. Gondolom, Kohl számára ez olyany- nyira természetes, hogy mondania sem kell, hisz Itt, e térségben is csak azért kell hangsúlyozni, mert negyven évig szocializmus volt. Ott demokrácia, miért is elképzelni sem tudták, mi az a szisztematizálási terv. Nem hiszem, hogy volt franciaországi nemet település, amelyet párizsi kormánykörök lebontásra ítéltek rolna, s nem hiszem, hogy volt arrafelé olyan, hogy egy világszerte híres német írót csupán németségéért majdnem megvakítattak francia támadói. Érthető hát, hogy Antall és Kohl ez eset ben nem cserélhető fel, és az ily módon előrángatott iiiesciii hason!":' sántít és félrevezet. No de minden bizonnyal •; félrevezetés volt a kijelentés célja. (Vödrös) üyíit levél Göncz Árpád úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének Elnök Űr! Engedje meg, hogy emlékeztessük, amikor ön 1992. július 1-jén elutasította a miniszterelnök Hankiss Elemérnek, a Televízió elnökének felmentésére beterjesztett javaslatát, döntését indokolva — többek közt — az alábbiakat mondta: „Az államfő feladata, hogy őrizze az államszervezet demokratikus működését, amiben .,. a szabadságjogok csorbítatlanságáig, a nemzeti rádió és televízió pártatlanságának védelméig életünk teljessége bennfoglaltatik.” Elutasító döntésének jogi indoklásában kifejtette, hogy meggyőződése szerint Hankiss Elemér felmentése révén olyan személy kerülne a Televízió élére, akinek vezetése alatt a Televízió nem lenne képes biztosítani a társadalomban meglevő vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű kifejezésre juttatását, hogy fennáll annak a lehetősége, miszerint ,,. ..Nahlik Gábor nem képes ellenállni a közmédia területén jelenleg tapasztalható különböző irányú külső és belső befolyásoknak ...” és ez veszélyezteti a közmédium szabadságát, az információk szabad áramlását. (Rendkívül sajnálatos, hogy ezt a meggyőződését az Alkotmánybíróság idevonatkozó döntésében is megfogalmazott alkotmányos kötelezettsége ellenére sem támasztotta alá tényeket felsoroló érvekkel.) Elnök Úr! ön joggal állapította meg, hogy amennyiben a sajtószabadság és a véleménynyilvánítás jogának teljeskörű érvényesülése nem biztosított, ha a csorbítatlan szabadságjogok a televízióban nem érvényesülnek, az az intézmény működésképtelenségéhez vezet, amennyiben ezáltal képtelenné válik alapfeladatainak ellátására. Az elmúlt hetekben olyan konkrét tényekkel kellett szembesülnünk — önnek is, Elnök Űr! —, amelyek azt bizonyítják, hogy éppen Hankiss Elemér az a személy, aki nem képes biztosítani a közmédiumban a sajtószabadság érvényesülését, az információk szabad áramlását, a pártatlanságot és a társadalomban meglevő vélemények teljeskörű és kiegyensúlyozott arányú, valósághű kifejezésre juttatását. A „Hét” és a „Panoráma” című műsorok és a műsorok főszerkesztői ellen foganatosított intézkedései, a külpolitikai főszerkesztőség szétverésére irányuló szándéka, a diktatórikus cenzúra leplezetlen bevezetése, a munkatársak egy részének fenyegetése, más részük érdemtelen favorizálása — részletes felsorolás nélkül is — bizonyítják, Hankiss nem képes ellenállni bizonyos — nagyon is egyoldalról tapasztalható — külső és belső befolyásoknak. A „Panoráma” szétverését célzó, a Chru- dinák Alajost menesztő — szakmai érvekkel alátámasztani meg sem kísérelt — döntések, a főszerkesztői poszt betöltésére szervezett pályázati komédia, különös tekintettel a „bírálóbizottság” összetételére, nem hagynak kétséget az elnök szándékait és módszereit illetően. Elnök Űr! Képtelenség, hogy ön ne lássa, érzékelje: amitől féltette a Televíziót más irányítás alatt, éppen Hankiss tevékenysége során következett be. A Magyar Televízióban nem érvényesül a sajtószabadság! A KÖZAKARAT EGYESÜLET ELNÖKSÉGE vány segítségével mérsékel- közének tartják.-„túlélési” lehetőséget kínál az említett másikfajta léScdródtok a bűn felé Nevelésre utalva ba. Ösztönzik a szakemberképzést CSURKA ISTVÁN NYILATKOZATA Egyetlen kérdésről néhány szó
