Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-25 / 278. szám

14

PEST MEGYEI HÍRLAP

Bernecebaráii megmenteite az iskoláját

Hegy és határ közé szorulva

Csak merni kell belevágni

Vámosmikolán már mindenképpen meg kellett áll- nom kinyújtóztatni tagjaimat. Nem mentem még sokat, Budapesttől alig 70-80 kilométert, de lassan már két órája. Ennél azért még egy Trabant is többre képes. Igen. ha nem a Vác felé vivő zsúfolt úton vezeti gazdája, s utána nem ■ a szeszélyes szobin. A szeszélyes szó nem*lúlzás: van ahol nyílegyenes, Nagymaroson hirtelen ide-oda terelik, Zebegényben pedig egysávossá szűkül, mintha építenék. Pedig dehogy.

Szobtól változik a helyzet : a fotgálom rendkívül gyérré válik, a fiatart' jelző Ipoly folyócska néhol alig néhány méterre húzódik az úttól. Errefelé,a fenségesen szép : táj készteti lassú haladásra az utast. Vámosmikola után, Perő- csénytől az út hirtelen emelkedik, majd süllyed, s teszi ezt számtalanszor, akárcsak a hullámvasút. De már nem sokáig. Innen ugyanis csak néhány kilométerre van úti célom. Pest megye legészakibb települése: Bernecebaráii.

— A polgármestert keresi? — néz rám a kihalt községházán végül mégiscsak meglelt egyetlen teremtmény. — Ö csak szerdánként van . bent egész nap, ilyenkor az iskolában tanít.

Kertész Lászlót, a polgármestert valóban az iskolában találom. Készségesen ül le beszélgetni. Egy kis helytörténettel kezdjük. Bernecét és Barátit a húszas évek második felében egyesítették. Baráti a régebbi településresz, ezt már az Árpád-korban Is lakták. Ahogy a nevéből kiderül. valószínűleg szerzetesek telepedtek meg a község területén. A trianoni tragédia kétszeresen sújtotta a falut, magyarázza a polgármester. Beszorultak a határ és a Börzsöny hegység közé. Azelőtt elég volt kerékpárra ülni. s már ott is volt a polgár a néhány kilométerre levő kisvárosban, Ipolyságon. Itt volt gimnázium. polgári iskola, a néhány tíz kilométerrel arrébb fekvő Léván pedig tanítóképző. S ami a legfontosabb: Ipolyságnak volt vasútja is. Drégelypalánkon keresztül bárhova könnyen el lehetett jutni. Mára már a síneket is felszedték. Bár tárgyainak arról, hogy újból megépítenék, reménykedik a polgármester. De ha lesz is belőle valami,, amíg elkészül, addig még sok kilométert kell buszoz- niuk a bernecebarátiaknak Balassagyarmatra, vagy Vácra, amikor el akarnak intézni valamit.

Bernecebaráti lakóinak száma a II. világháború után rohamosan fogyott, 2200-ról 1037-re csökkent,

meséli tovább a polgármester a falu történetét. Mint ahogy számos más kistelepülésről. úgy innen is elköltöztek a fiatalok. Ma már az ittenieknek több mint kétharmada nyugdíjas.

— Szerencsére megállt a fogyás — bizakodik a polgármester. — Kedvezményesen biztosítottunk a fiataloknak házhelyet. Néha ilyen egyszerűen is meg lehet oldani az áthidalha- , tatlannak tűnő problémát. *

A községet 1972-ben csatolták Kemencéhez, a szomszéd településhez.

— Az nagyobb falu? — tudakolom a döntés okát.

— Nem nagyobb. De ne is keressen észérvet arra, hogy miért éppen így történt, s miért nem tordítva. Ésszerű magyarázat ugyanis az efféle döntésekre akkoriban nem létezett. így csak találgathattuk, hogy miért éppen mi lettünk az elsorvasztásra ítélt település. Az mondjuk,, igaz. hogy. . Ke: mence valamikor Hont vármegye székhelye volt, s an- . nak idején ott lakott a környék körjegyzője is. Mindez azonban a szocialista évtizedek alattvaj- mi .kcyos.et számított, , A mágyai'ázát talán az . lehet,. hogy a kemenceieknek "jobbak voltak a kapcsolataik — fölfelé. Azóta persze már ismét szétvált a két település. Az önállóságunk visszaszerzése után én lettem Bernecebaráti elöljárója.

— Utána pedig polgár- mestere. Valamelyik párt színeiben indult?

— Nem, dehogy. Szerencsére nálunk nincs párt. Az csak megosztaná a falut. A terület képviselője az MDF-es Bogárdi Zoltán.

— S miért éppen az MDF-es Bogárdi Zoltánt választották meg országgyűlési képviselőnek?

— Talán azért, mert ő volt a legrámenősebb.

Egyébként nem ,.tűnt el” a választások után, mint ahogy az régebben szokás volt. Segít, ahol tud. Most éppen a telefontársaság létrehozásán dolgozunk. Telefon nélkül ugyanis nem

jön az ipar, s munkahely nélkül nehéz niegtartani az embereket.

— S mennyi pénzük van a település fejlesztésére?

— A pénz mindig kevés. Személyi jövedelemadó nálunk alig van, viszont némi pénz a helyi adóból is befolyik.

— A helyi adó kivetésének, gondolom, nem örültek a bernacebarátiak.

— Az adónak senki sem örül, de kellő magyarázattal megértették, hogy sokkal nagyobb eséllyel pályázunk támogatásért, ha elmondhatjuk: ami a mi lehetőségeinkből tellett, azt megtettük. így aztán számtalan pályázatot adtunk be, s igen sokat el is fbgad- rak: az iskolára kétszer, ezenkívül sportra, az egészségügyre és más fejlesztésekre is kaptunk pénzt a minisztériumból. Nálunk például természetes, hogy ki tudjuk fizetni a tizenharmadik havi fizetést is.

Váratlan hírt jelentettek be a Bernecebaráti Általános Iskola 1981-es tanévnyitóján: az intézményt összevonják a kemence) iskolával. Ennek első lépése a közös igazgatás — természetesen Kemencén. Később a felső tagozatot akarták a két-három kilométerre lévő szomszéd községbe telepíteni, majd az alsót is. Hat évig közös igazgatónője volt az iskolának, de a diákok ingázására már nem került sor. A terv, a berne- cebaráti pedagógusok ellenállásán bicsaklott meg,

de nem erőltette a kemencéi igazgatónő sem.

— Talán azért tiltakoztak ilyen keményen a kollégák — emlékezik az iskola mostani igazgatója. Hídvégi Sándor, akivel ugyancsak a szűk irodában beszélgetek —, mert többen érkeztek közülük azokban az években. S persze azért is, mert tudták: az iskola elsorvasztása együtt jár a falu elhalásával. A tanulólétszám csökkent is, száztízről mintegy nyolcvanra. A születések számát figyelve azonban tudhatjuk, hogy a fogyás megáll. Sőt, ha minden igaz, emelkedni is fog a létszám — magyarázza.

— S amikor kikerülnek az iskolából, milyen szakmát tanulnak?

— Balassagyarmatra mennek az egészségügyi szakiskolába. vagy gimnáziumba, illetve Vácra, valamelyik középiskolába, esetleg gyárba, szakmai gyakorlatra. Igaz. oda egyre kevesebben, mert az üzemek már nemigen foglalkoznak az utánpótlás neveléssel. Mostanában inkább kisiparos mellett tanulják ki a szakmát a fiataljaink.

— Az egyházzal milyen a kapcsolata az iskolának?

— 19fi4-től dolgozom itt, s azóta biztos, hogy mindig az órarendbe iktatva tanulták a gyermekek a hittant. Nem mindegyikük, de legalább háromnegyed részük.

★

A bernecebarátiak vallásosságáról magam is hamarosan meggyőződhettem, Máté Ferencnél. Az idős parasztember — akihez a

Szűkebb hazánk kincse

A Pest Megyei Hírlap és a Családi Ház című folyóirat közös rovata

Az egykori Huszár-kastély Bernecebaráti dísze. A XVIII. században a Huszár család volt itt a földesúr, kastélya még ma is áll, a legutóbbi időkig általános iskola működött benne. Az egyemeletes barokk épület pontos építési idejét nem ismerjük, de 1782—84 előtt már állnia kellett, mert az ekkor készült I. katonai felvételen már jelzik.

A kastély a természetbe ágyazott szép fekvésének —

bekötőút végén dombhoz támaszkodik — és jó tömeghatásának köszönhetően. szerény külső kiképzése ellenére is, megkapó látványt nyújt. A magas cserépfedésű, a komlokzatán lekontyolt, nyeregtetős épület, a déli oldalán a bejáratot is magába rejtő árkádos tornáccal, vidéki barokk építészetünk meghitt hangulatának egyik legkedvesebb példája. Kevés szóval sokat mondani; kevés eszközzel megfelelő hatást elérni; ez a józanság a vidéki magyar barokk énítészet jellemzője, és tegyük hozzá; a mindenkori jó építészetnek is ez a feltétele.

(HarUi Péter felvétele)

A kastély belseje a külsőnek megfelelően mértéktartó, boltozott, belső terekkel és XVIII. századi fa ajtókeretekkel, rajtuk egyszerű, körülfutó, klasszicizáló díszítéssel. A kastélyt valaha park vette körül, amelynek maradványai az épület előtt még felfedezhetők. Védettségi besorolása szerint műemlék jellegű épület. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy ez a besorolás nem jelent egyben okvetlenül minősítést is. Néha csak az épület megfelelő hasznosításának hiánya kényszeríti a műemléki hatóságot á fent jelzett kategória akaimazásá- ra.

Pa mer Nóra

Budaiék állattartásból akarnak megélni

polgármester tanácsára nyitottam be — egy vastag füzetet tesz elém.

— A nemeshegyi Mária- jelenést írtam meg benne — néz rám jelentőségteljesen. — Még a két háború között történt.

Éppen csak belelapozok, gondoltam, amikör kézbe vessem, de aztán csaknem végigolvasom az egészet. Nemcsak az idős ember hitét, hanem erkölcsi rendjét, a paraszti életforma szemléletes leírását. is felfedezem benne, valamint régi fényképeket a mezei munkáról, a leventeoktatásról, a háború előtti településről.

— Nagybirtok errefelé nemigen volt — magyarázza Máté Ferenc, amikor életéről kérdezem —, mi is csak tíz holdon gazdálkodtunk.

— Gondolom, az új országhatár tovább csonkította az amúgy sem nagy földeket.

— A két háború között még nem, csak a II. világháború után, amikor megszűnt a kettős birtokosság. Addig a zöld igazolvánnyal bárki átmehetett, a pirossal a terményt is áthozhattuk. Akkor ’48-ban jöttem haza az orosz fogságból, egy ideig még a földből éltünk, meg fuvaroztam, aztán elmentem az iparba. Vácra, majd Budapestre jártam építkezésekre.

— Mennyit utazott naponta?

— Nem naponta ingáztam, hanem hetente. Akkoriban még nem volt szabadnap a hétvégén, így szombat délután 4 óra előtt sosem voltam itthon, és legkésőbb vasárnap éjfélkor indulnom kellett visz- sza.

— Nem sokat pihent..,

— De pihentem, csak nem itthon, hanem ott, ahová eljártam dolgozni. Itthon ugyanis — kora tavasztól késő őszig — szinte állandóan kinn voltam a rokonság földjén. Abból a 600-650 forintból, már akkor sem lehetett ittegélni, amit a munkáért -kaptam, Meg kellett fognunk a •munka végét, nem : úgy, mint annak a sok munkanélkülinek manapság.

— Ahogy tájékozódtam, itt helyben csak á földek tudnának munkát adni, nincs, ipar ...

— Az a kérdés, hogy szeret-e valaki dolgozni. Mi is 2000 négyzetméter málnát és 5C0 négyzetméternyi ri- bizlií munkálunk meg. S mennyi gond van vele: kapálni kell, ekézni, metszeni, vesszőt égetni, kötni, hegyelni, szedni. A környék híres a bogyós gyümölcsről. Sajnos, úgy vesszük észre, hogy az utóbi időben egyre jobban elfertőződött a talaj, törik a málna élő vesszeje is. Hiába, kivették az erőt a földből.

— Da, gondolom, ennek már vége, hiszen az új szövetkezetben már a maguk urai lesznek ...

— Ki tudja, hogy mi lesz... — néz rám az idős

parasztember. — Az eddigi termelőszövetkezet felbomlik, a legjobb földek a vezetőség tagjaié lesznek, a gépparkkal együtt. Ha sok olyan ember volna, mint Budai János ... Talán ő az egyetlen a faluban, aki ismét tart állatot. Pedig mennyi volt egykor: sertés, kecske, juh, ló, liba. Ma már csak a legtöbben baromfit tartanak. Jöjjön, kóstolja meg a libát, amit a hét végén vágtunk... — hív az asztalhoz.

Jól benne járunk a dél-; titánban. amikor szede- lődzködöm. Még néhány szót váltok a kapuban Máté Ferenccel, amikor a felesége utolér a kapuban.

— De mi semmi rosszat nem mondtunk a. tsz vezetőiről — néz rám. A szemében aggodalom.

★

Budai Jánost csak szürkület körül találom otthon.

— Az érdekli, hogy miért tartok állatokat? — fogad.

— Nagyon egyszerű.. Van egy 16 éves fiam, bútor- asztalosnak tanul Balassagyarmaton. Reménye sincs arra, hogy el tud majd helyezkedni, amikor végez. Ézért elhatároztam, hogy - addigra felfejlesztem az állományt, Abból meg fog élni.

— S mit szól mindehhez a fia? Nem mindegyik gyerek szereti az istállószagot...

— Ezt csak azért kérdezi, mert nem ismeri Balázst — olvasható le Budai János arcáról az apai büszkeség.

— A hatórás busszal indul, de elölte még segít nekem a tehenek körül.

— S lesz pénze a gépekre, a szaporulat nevelésére?

— Nézze, a takarmány egy részét lekaszáltuk az útpadkáról, a többit pedig: megvettem. Apám után a téesztői visszamérottünk 8 és fél hektárt. Hetvenezer forintért... Írja mpg, hogy ezt méltánytalannak jártjuk — néz rám. — Olyan, mintha meg kellene venni. Már beszereztem a lucernamagot, amivel -bevetem. Takarmányom lesz, gépeket pedig szerzek ócskavasáron.

— Lehet olyanokkal földet művelni?

— Kitanultam a javításukat, egy buszvezetőn nem foghat ki a traktor vagy a fejőgép.

Amíg beszélgetünk, megérkezik a fia is az iskolából, a barátjával. Indulok, nem akarom feltartani Budaié- kat a munkában. Az állat nem'várhat az etetéssel.

— Nézze, mi vagyunk az elsők a faluban, akik ismét tartunk teheneket. El fogjuk látni Bernecebarátit tejjel, tejtermékkel. Olcsóbban fogjuk adni, mint a boltban, s többet kapunk érte. mintha a tejiparba szállítanánk. Ebből ne lehetne megélni? Csak merni kell belekezdeni — nyújtja a kezét búcsúzóul Budai János.

Hanti Péter