Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-23 / 276. szám
1993. NOVEMBER 23., HÉTFŐ Huszonöt éve Vácott Iskola a kórház mellett Negyedszázaddal ezelőtt nyitotta meg kapuit a Váci Egészségügyi Szakközép- iskola, ekkor lépték át küszöbét első diákjai, a „gézások", ahogy a Géza király téri alma materről elnevezték őket a városban. Tegnap közülük többen találkozhattak egymással, beszélgettek életről, családjukról, felidézték régi emlékeiket, köztük azokat a diákcsínyeket is, melyek az évforduló ünnepére kiadott Jubileumi Újságban is olvashatók. Az ősi váci vár maradványain 1967-ben felépült iskola szellemiségét alapvetően az első igazgató, Ágh Bíró Béla személyisége, pedagógiai felfogása határozta meg. Nagy gondot fordított a történelmi hagyományok ápolására és a szakmai képzésre, az általános műveltség megszerzésére. A nővérek, asszisztensek és mentősök képzésével foglalkozó intézmény eleinte az egész megyéből vonzotta diákjait. A Cegléden felépült szakiskola megnyitása óta főként Vác vonzás- körzetéből jelentkeznek a hallgatók erre a szép és humánus, de fáradságos hivatásra. Az intézmény oktatási feltételei az idén is tovább javultak. A tanév kezdetekor számítógépes oktatótermet rendezhettek be 16 korszerű géppel. Egy osztályban a heti két óra helyett négyre emelték az idegen nyelvi oktatás idejét, ezzel megalapozva a középfokú nyelvvizsga lehetőségét. A német mellett bevezették az angol nyelv oktatását is. Az iskola számára 1986- ban új épületet adtak át a városi kórház mellett, hogy közelebb legyen a gyakorlati oktatás helyszíne. Szombat délután itt rendezték meg a jubileumi ünnepséget. A Váci Zeneművészeti Szakközépiskola hallgatói fanfárok hangjával jelezték az esemény kezdetét. Ezután Hóringerné Kozák Eszter igazgató köszöntötte a régi és mai diákokat, a meghívott vendégeket majd Bodnár Ferenc, Fehér Jánosné, Ladányi Károly, Bánhidi László és Madulák István tanárok mondták el visszaemlékezéseiket. A váci önkormányzat képviseletében Moys Csaba alpolgármester köszöntötte az ünneplőket. A színes, zenés, vidám diákműsor után megszólalt a zene, kezdődött a tánc, a régi szokás szerint. K. T. I. KEPTELEN TÖRTÉNET A per még folytatódik Még nem zárult le a pá- tyi önkormányzat és az Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet pere. Közel egy esztendeje került bíróság elé az ügy. A vita tárgya egy ABC- áruház. A történet részleteit Kuthy Ákos polgármester vázolta fel. Pár éve a tanács az AFÉSZ-szel közösen építette meg az áruházát. Azután az akkori vezetés eladta az épület alól a földet a szövetkezetnek úgy hétszázezer forint körüli összegért. Az ön- kormányzat természetesen megtámadta ezt — az egyébként formai és egyéb jogi szempontok szerint szabályos — szerződést, aminek egy másik tétele is elfogadhatatlannak bizonyult. Eszerint ugyanis, a tanács átadja az épület tulajdonjogát, jövő januártól, egyezer forintért. — Nem olvasta senki félre az összeg nagyságát, mindösz- szesen ezer forintot kértek érte. — Ehhez hasonló történésekről akkoriban, a rendszerváltozás idején, elég gyakran hallhatott, olvashatott mindenki. Nem egyedüli eset a pá- tyi. így látja a polgármester is. A bírósághoz azért fordultak, hogy érvényt szerezzenek az igazságnak. Mert az az áruház a település közösségének vagyona, ingatlana. Amit ilyen képtelenül alacsony összegért nem ruházhatnak át. Persze, lehetne azon gondolkodni, hogyan születhettek meg ilyen szerződések, hol volt e döntésíiél az igazságérzet, a vezető felelőssége abban, hogyan gazdálkodik a község vagyonával, és így tovább — bár a megoldáshoz ez nem visz közelebb. Az önkormányzat szeretne megegyezni a szövetkezettel. Megállapodtak, hogy jelenleg a működési költségeket fele-fele arányban viselik. Közben felértékelhető az épület — a földdel együtt. Megoldás lehet, ha az önkormányzat megveszi a szövetkezettől az áruház másik részét és fordítva. Vagy — mivel a községben több, közös üzletük működik — a vita elrendezhető az ingatlanok átadásával De hát, ez majd eldől a per folyamán. Mindkét fél arra törekszik, korrekt módon tisztázzák az ügyet. Megvásárolják a céget Cegléden !/ Átalakult az Aranygallér Immár egy esztendeje, hogy Cegléden — Dél-Pest megyében az elsők között — az Aranygallér Sütőipari Rt. túljutott az átalakuláson. A tapasztalatokról Kovács Károly vezérigazgatóval beszélgettünk. nos ismeretében már megtehettünk volna néhány dolgot — a hosszú távú elképzeléseink elindítása. — Érdemes volt végigkínlódni ezt a változást? — Az átalakulás valóban megtörtént. Voltaképpen ma már a privatizáción is túl kellene lenni. Sajnos, ennek a gyorsasága elmaradt attól, amit eredetileg elgondoltunk. — Miért? — Az Állami Vagyonügynökség, amely átmenetileg kezeli a vagyonúnkat, megkérdezésünk nélkül, akaratunk ellenére felhasznált bennünket a kísérletéhez, egy privatizációs technika kidolgozásához. — Ez afféle minta, követendő példa lett volna? — Igen. Abból indultak ki, hogy sok gazdaságtalanul működő — padlón vagy padló alatt levő — vállalati részvénytársaság van. Négy-öt céget egy-egy csoportba össze kellene gyűjteni, odaadni egy szakéi tő vagyonkezeld társaságnak, amely elvégezne egyfajta feljavítást. és négy év múlva már köny- nyebben lehet értékesíteni az egészet. Végül is ez a koncepció nem valósult meg. Mi nem kívántunk négy esztendeig vagyonkezelőnél lenni. Nekünk megvan a privatizációra a tervünk — sajnos, még nem ott tart, ahol mi szeretnénk —, napjainkban is azon fáradozunk, hogy ezt nyélbe üssük. — Igen ám, csakhogy az elmaradt kísérlet miatt önök lépéshátrányba kerültek. — Ez kétségtelenül igaz. Minden bizonytalanság jelentős hatással van a gazdálkodásra. Körülbelül egy évet csúszik — a tulaj doJÜTÖTT SEGELYRE IS Péceli mozaik — Fel lehet-e pörgetni az eseményeket? — A jelek szerint az Állami Vagyonügynökség is partner lesz abban, hogy felgyorsuljanak az események. December 19-én rendkívüli közgyűlést tartunk. Amennyiben az ÁVÜ többségi tulajdonosként igennel szavaz, akkor az értékesítés tényére is pontot óhajt tenni. Valószínű, hogy csupán technikai, formai és bizonyos alku kérdések maiadnak még hátra. — A munkatársak érzékelik-e már, hogy ők résztulajdonosok; oldódott-e bizonytalanságuk? — Kezdetben sokan megkérdezték — munkatársak és kívülállók is —: mi változott, csak a cégtábla? Azért az elmúlt hónapok — a kísérlettel kapcsolatos várakozás idején — nem teltek el hiába. Az arculatunkat formáló reklámtevékenységgel igyekeztünk például megismertetni a nevünket a fogyasztóinkkal, partnereinkkel. Ezzel egyidejűleg a környezetünknek bizonyítottuk — a termékeinkkel —, hogy létezünk, működünk. Ugyanakkor üzletágakat alakítottunk ki, amelyek önálló nyereség- érdekeltséggel bírnak. Ez a korszerű szervezés egyik megszokott eleme. A fogyasztás visszaesése és egy kicsit a konkurencia miatt némiképp lazábban, nem túlfeszített tempóban tudjuk megoldani a mindennapi teendőket. Bevezettük, hogy a munkatársak — beleértve a vezetőket is — a kereskedelmi partnernek eladott termékek árbevétele alapján kapják a fizetésüket. A szállítóknál is az számít, hogy mekkora mennyiséget vittek ki a kereskedelmi egységekbe. ' Ngm érdekünk, hogy „rak■ .tarra termeljünk”. Apró szemű, sűrű esőben járjuk a péceli utcákat, az ilyen időre mondják: még a kutyát sem zavarja ki az ember. De hol áll ez attól a felhőszakadástól, ami a nyáron zúdult a községre’ A nyomait még ma is látni, szerencsére már nem sokáig. Az építők teljes erőbedobással végzik a dolgukat, minden feltétel adctt, hogy december közepéig valamennyi helyreállítási munkával elkészüljenek. Utolsó beszélgetésünk alkalmával Teleki Gyula polgármester jelezte, pótsegélyeket vár a kormánytól. Azóta megkapták, a BM és PM 20 milliót utalt ki a katasztrófa sújtotta községnek. Túl ezen, a Pest megyei önkormányzat is adott ötmillió forint gyorssegélyt. A terepjárás során a Maglód: útra is elmegyünk, melynek a Kun és Búzavirág utcai szakasza sínylette meg leginkább a környező dombokról lezúduló ártengert. Az akkori sekély, gondozatlan vizesárkok helyett most merőben más látvány fogadja az embert. Dübörgő erőgépek ássák a földet, s a frissen kiöntött tizenkét gyaloghíd alá burkolt áteresztők is kerülnek. A Kolozsvári úti és Köz- lársaság téri két közúti híd rendbehozatala már költségesebb mulatság. — Ezek is beleférnek az idei költségvetésbe, vagy átcsúsznak ’93-ra? — Beleférnek — nyugtat meg a polgármester kis szomorúsággal. — Csakhogy ára van. Nem tudtuk beindítani a Ráday-gimnázi- um tornatermének építését, az erre szánt pénzzel kellett megpótoljuk a hidak helyreállítási költségét. Viszont jövőre feltétlen sor kerül a tornateremre, minden évben nem zúdul özönvíz Pécelre. A természet szeszélye ellenére Pécelen jelentős fejlesztéseket hajtottak végre ebben az évben, igaz, többsége nem látványos, de annál hasznosabb. Az ivóvíz- hálózat bővítésére 20 milliót költöttek, s felépült egy új víztorony az Apácadombon. Tizennyolc utcába jutott el, nyolc kilométer hosszúságban a csatornahálózat, és 25 ezer négyzet- méteren került útburkolat az utcákra, s mindez 48 millió forintjába került az önkormányzatnak. A nyári eset megtanította a péceli községatyákat, hogy ne bízzanak a Lélek-patakban, ezért a csapadékvíz elvezetésére külön árkokat ásattak, melyek falait kővel burkolják, öreg adósság, a vízügyi szakemberek réges-rég jelezték, hogy szükség van erre Pécelen. Az elodázott fejlesztés rrcst 15 milliót vont el a költségvetésből. Nem csoda hát. hogy a középületek felújítására csupán 11 millió maradt, abból viszont megfiatalodott az orvosi rendelő és a Szemere Pál Általános Iskola külseje. Azt már nem Teleki Gyula, hanem egv idős, kisnyugdíjas néni mondta a polgármesteri hivatal ügyfélszolgálati várójában: — Tudja, leikecském, amikor az árvíz okozta károkat láttam a nyáron, magamban azt mondtam, no te szegény, az idén aligha kapsz pluszsegélyt. Tévedtem, Négyszer is kaptam ez évben. És ezúton is hálásan köszönöm az önkormányzatnak. (—matula—) — Van-e emiatt berzenkedés? — Nincs. Mert ezt az egészet egy béremeléssel kapcsoltuk össze. Inkább az a gond, némelyik vezetőnél is, hgy igazából még nem érzékelik ennek a lényegét. Éspedig, hogy a vezető is az árbevétel szerint kapja a bérét; az üzem, az üzletág által produkált eredményből részesedhet. — A minőségi kritériumoknak miként kívánnak megfelelni? — Nem kifejezetten a termék minőségéről, hanem a szervezeten belüli tevékenység nívójáról van szó. Ügy kapcsolódjanak egymáshoz — minden fázisban — a munkafolyamatok, hogy a végén a termék kifogástalan legyen. Ez világszerte elfogadott. Mi is elkezdjük a megvalósítását. Két évbe telik, mire lesznek látható jelei. Hosszú távon enélkül nem lehet létezni. Természetesen ez komoly terhet ró mindenkire a mindennapi munka mellett. — Ez előkészület arra, hogy kijuthassanak a külhoni piacra? — Elsősorban nem a külhoni piacra való kijutás motiválja ezt, hanem a vevőink igényeinek minél tökéletesebb kielégítése. Egyébként Nyugaton például a lisztet szállító partner is hasonló rendszerben tevékenykedik. Tehát garantálja a minőséget. Idehaza az utóbbi változó. A péknek nincs ideje felkészülni különböző szakmai fogások alkalmazására, hogy a gépsor végén mindig ugyanolyan színvonalú termék jöjjön le. Hogy aztán végül is kijuthatunk-e áruinkkal Nyugatra, az más kérdés. — Arak...?! Gondot okoznak a cégnek és vásárlóknak is. Miként lehet egyensúlyozni a képzeletbeli kötélen? — Március elsejétől emeltük az árakat. Májusban több mint húsz százalékkal drágább lett a liszt. Mi nem hárítottuk ezt át a fogyasztókra. Aztán augusztusban újabb drágulás jött. Ezt már követnünk kellett, mert különben előbb-utóbb csődbe jutunk. A saját sírunkat nem áshatjuk meg Még akkor sem, ha egy-egy áremeléskor kellemetlenül érezzük magunkat. Jómagam nem egyszer látom a boltban, hogy kispénzű emberek kettőbe vágatják a kilós kenyeret. Fájdalmas látvány. De a cég nem hallgathat az érzelmeire, ha talpon kíván maradni. — Mif hoz az esztendő vége? — Végig éberen figyeltük a piac változásait, a gazdasági hatásokat. Megtettük a szükséges intézkedéseket. A termelésünk tíz százalékkal szerényebb lesz, ám növekvő árbevétellel zárjuk az évet. Közel leszünk a célkitűzésünkhöz. A privatizáció megvalósításában komoly lépési szeretnénk tenni. A munkatársak nem mondtak le arról, hogy megvásárolják a céget, amelynek eddig mintegy huszonöt százaléka az övék. Mindenképpen többségi tulajdont akarunk elérni. Ez az év hátralevő részének feladata. F. F. NÉPFŐISKOLA BUDAKESZIN Segítség az átképzésben A budai hegyek oldalában épült község kultúrhá- zában még a tavaszon nyitotta meg kapuit a népfőiskola. Akkor — május ötödikén — Für Lajos miniszter, az MDF ügyvezető elnöke üdvözölte a hallgatókat, majd beszédét követően Nemeskürty István professzor tartotta meg az első előadást. Több mint öt hónap telt el azóta. A szárnybontás tapasztalatairól kérdeztük Pék Lajost, az Erkel Ferenc Művelődési Központ igazgatóját, az iskola házigazdáját. — Közismert emberek nyitották meg a népfőiskolát. Mi volt a folytatás? — Igazán nem szeretnék senkit megsérteni, hogy kihagyjam a nevét a felsorolásból. Ezért inkább összegzésképpen mondom: olyan oktatói gárda segítette munkánkat, tartott előadást hétfőnként a házban, amelyet az ország bármely főiskolája megirigyelhetne. Elvileg délután öttől nyolcig tartott a napi tanfolyam, de megesett, hogy a nagy érdeklődés miatt este tízkor zártuk be a kaput. Filozófia, valláselmélet, irodalom, jog, kül- és belpolitika, gazdasági ismeretek — fölsorolni is sok a témaköröket. Fölmérvén a hallgatók létszámát, nyugodtan mondhatom: igény van erre az oktatási formára. Abban, hogy ezt a közel fél esztendőt ilyen eredménynyel zárhattuk, oroszlán- részt vállaltak a budapesti Székely Kör tagjai szervezőmunkái ukkal. — A tapasztalatok birtokában hogyan tervezik a folytatást? — A népfőiskola elnöke, Macskássy Izolda grafikus- művész jelentős pénzösszeget ajánlott fel intézményünk számára. Ez a lehetőség szélesíti korábbi elképzeléseinket. November 30-tól indul ugyanis számítógépes tanfolyamunk. A hallgatók 60, 80 órás tanulás után oklevelet, 150 óra „fejtágító” esetén bizonyítványt kapnak. Erre jelenleg a Nagysándor József Gimnázium gépparkja áll rendelkezésünkre. A Macskássy művésznő által felajánlott pénzből viszont művelődési központunk lehetőséget kap arra, hogy felszereljen egy saját, számítógépes bázist, mellyel bővíthetjük az oktatást. Ezáltal az elméleti munka mellett több gyakorlati ismeretet adhatunk át a jelentkezőknek. Példának okáért: lehetőségünk nyílik a világnyelvek oktatására. Reményeink szerint sok munkanélküli ü! majd a komputerek mellé, hogy a technikai tudás birtokában — számítógép-kezelőként új pályát választhasson.