Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP «V - 7%c - .,fí ■' » LEVELÜNK JÖTT 1992. NOVEMBER 19., CSÜTÖRTÖK 13 Aggályok Ceglédről T. Főszerkesztő Űr! Elhűlve vettem észre, hogy a Pest Megyei Hírlap nov. 16. számában nincs Ceglédi Hírlap melléklet. Az elmúlt időszakban a melléklet íele különböző ér­dektelen hirdetésekkel volt tele, de legalább némi in­formációt adott a ceglé­dieknek Ceglédről. Kérem szíves válaszát, hogy a melléklet kimaradá­sa csak egynapos, vagy végleges, mert ebben az esetben az előfizetést azon­nal felmondjuk. Csanád László Cegléd ★ Lapunk szerkezete tartó­san megváltozott. Cegléd­ről a korábbiakhoz képest nem csupán némi, hanem éppen ellenkezőleg, bősége­sebb információkkal szeret­nénk szolgálni. Az előfize­tésére vonatkozó döntés természetesen az ön szíve joga. (A szerk.) Tisztelt Szerkesztőség! Áttanulmányozva a Pest Megyei Hírlap november 16-án megjelent — új szer­kesztési elvek szerint ké­szült — számát, bizakodá­somat szeretném kifejezni, hogy a jövőben a Pest Me­gyei Hírlap valóban a me­gye napilapja lesz, mely nem tartalmaz preferált városi oldalakat, hanem a megye összes településének híreit tárja az olvasó elé. Mellékelten megküldöm településünk címerének Önök által kért fekete-fe­hér változatát, egyben tá­jékoztatom önöket, hogy a jövőben megküldöm a Pí- liscsabai Polgár című köz­ségi havilap aktuális szá­mait. Üdvözlettel: Kasza Péter Piliscsaba Nagyközség polgármestere Új tornacsarnok Kocséron „ ■ , • rr '! ! Díszére válik a falunak a szép, modern épület Régi vágyuk teljesül a előkészületeket, gyümölcs- kocséri lakosoknak azzal, szedéssel gyűjtötték a pénzt hogy elkészült a nagyon az új létesítményre. Ám ez szép, modern tornacsarnok, nem lett volna elég, és a A 2250 lakosú település döntő fordulatot az jelen- már 1977-ben megtette az tette, amikor 1990-ben álla­mi céltámogatást kapott a település, majd az önkor­mányzat magára vállalta az építkezés lebonyolítását. Ilyen előzményeit után került sor arra, hogy ok­tóber 24-én az önállóvá alakulásának 115. évfor­dulóját is ünnepő Kocsé­ron felavatták az új torna­termet. Az ünnepségen ott volt Gallov Rezső állam­titkár, az Országos Testne­velési és Sporthivatal el­nöke. aki arról beszélt, hogy az erős, edzett ifjúság neveléséért anyagi áldoza­tokat is kell hozni. Barabás Ferenc polgármester adta át Csukás István iskola- igazgatónak az épület kul­csát, majd Hajdú Jenő apátplébános megáldotta az új létesítményt. Negyvenen kaptak em­léklapot és könyvjutalmat azok, akik legtöbbet tettek a nemes cél megvalósítá­sáért. Az avatóünnepségen óvodások és, általános isko­lások szerepeltek tornagya­korlatokkal, akik közül ki­tűnt a 6 éves Varga Judit­ka. Barátságos labdarúgó- és kézilabda-mérkőzéseit is voltak, amelyeket a nézők ugyancsak megtapsoltak. Nyolc órán keresztül sport­tal és játékkal ünnepelt az egész falu. Nem kevesebb, mint 38 millió forintba került az új tornacsarnok, melyben egyebek között kosárlabda­eredmény- és időjelző szerkezet is helyet kapott. A játéktér 33-szor 19 mé­teres, s így több labdajá­ték versenyszerűen is űz­hető itt. A nézők a bejárati előtérnél, valamint a galé­riáról nézhetik az esemé­nyeket. Felnőttek és gyerekek számára nagy öröm ez az építészetileg is szép, új tor­nacsarnok. Sulyok Zoltán Nagykőrös Mentősbemutató Domonyban Mentősbemutatóval egy­bekötött, egészségvédelmi nap volt november 7-én a domonyi általános iskolá­ban. A program megszer­vezésének költségeire Hegyvári Lászlóné, a diák­önkormányzat vezetője egy pályázatot nyújtott be a Pest Megyei Vöröske­reszt vezetőségéhez. Majd felkeresték az aszódi men­tőállomás dolgozóit, akik önként és nagyon szívesen vállalták ezt a feladatot. A program délelőtt 9 órakor kezdődött, amelyen Korsós Attila főápoló. Du­nai Csaba mentőápoló, Fi- czek Alajos mentőápoló, Kristófik Ferenc mentő- ápoló, Nemez Attila men­tőápoló és Bartók András gépkocsivezető vettek részt. Elsőként Kovács Péter igazgató köszöntötte a mentősöket, gyerekeket, szülőket és a pedagóguso­kat. Korsós Attila főápoló köszöntő szavai után, Du­nai Csaba mentőápoló, rö­vid ismertetőt tartott a mentés történetéről. Ebből a gyerekek megtudhatták, hogy az őskorban még az ösztönösség és a misztikum dominált. Az emberek va­rázslatokban hittek. Az el­sősegélynyújtás gyökerei a máltai lovagrendig nyúlnak, amely még ma is működik. A lakosság meg­segítésére először Svájc­ban alakult még 1864-ben a Vöröskereszt. Ekkor ugyanis nagyon sok emberi áldozatot követeltek a kü­lönböző járványok. Az első Magyar önkéntes Mentős- egyesület 1887-ben alakult meg, amely akkor 3 db mentőkocsival, 3 pár lóval és egy omnibusszal rendel­kezett. A második világhá­ború után alakult ki az Or­szágos Mentőszolgálat. A légi betegszállítás 1957-től 2 géppel jött létre, majd 1980-tól helikopterek is részt vesznek a mentésben. Gödöllőn 1923-tól, Aszódon Odahaza a kocsikban szembe ültetik a népet, kedves barátkozásra. Amerikai kocsikban éppen úgy ülnek a népek, háttal egymásnak, mint a templomban, ahol a lelki kalauz képes egy órán keresztül csendben tartani akár háromszáz asszonyt is. Míg azonban az. óhazai ko­csikban a belül való népek kedvesen barátkoznak, az­alatt a lépcsőkön utazó népek bizony, kemény időben harcokat vívnak a belül valókkal. Mintha régi bástyák­nak a gyilokjárdája volt az a járda. Boldog napsütésben azonban az a lépcső olyan szép, mint a galambdúc jár­dája a székelykapun, ahol örökösen galambok barátkoz­nak, vagy civódnak a napsütésben, vagy pedig tollász­kodnak az ő tarka köntöseikben. Amikor a tizenkét székely a faórát ellopta a peron­ról, és a versenyfutás a szuronyos, román csendőrökkel megkezdődött, én még nem mertem felugrani a lépcsők­re. öreg magyar kalauzok tanítását tartottam szem előtt: — A lépcsőkre nagyon tessék vigyázni, mert az a leg­veszedelmesebb. A lépcső a rohanó vonaton olyan, mint a trojkán és a szibériai szánkán a kiegyenesített kasza, amit a muszkák a járműre szerelnek. Ha a jármű far- kascsordával találkozik, ezek a kaszák vágják a véres rendet a farkasok között. Ha igaz. . . Mindig a legesleg­utolsó kocsit tessék megvárni, annak is a hátsó lépcsőjét. Aki ott elvágódik, az nem kerülhet a kerekek közé. Leg­feljebb meg kell várni a következő vonatot...!! Amíg a legutolsó karvas elém került, mindent láttam a drámai játékból. Mind a tizenkét székely felcipelte a megfelelő órarészt valamelyik lépcsőre. Áldott, erdélyi magyar kezek nyúltak ki értük, hogy frakkjukat, illető­leg a nadrágjaikat elérjék, és az órarészt beljebb cipelni segítsenek. Közben a román csendőrök éktelenül ordí­toztak. Az egyik csendőr túlságosan buzgó volt, és a szökevény székely felé döfött. De csak a viaszkos szek­rényt találta. A viaszálarc nagy darabokban hullott le a gyorsuló vonat mellé, melynek magyar mozdonyveze­tője megértette a helyzetet. Hiába intették le a vonatot, az öreg masiniszta „fütyölt reá”! Sógorom, a vasútállomási 2. számú kolozsvári posta- hivatal ellenőre s egy Müller Antal nevű régi hívem Ko­lozsvárról, addig szaladtak a gyorsuló vonat mellett, ameddig csak szusszal bírták. Szüntelenül a százados fenyegetését ismételgették: — Dobasd le a vonatról az órát, Kálmán, mert Bánffy- hunyadon úgyis letakarítja a csendőrség az egész társa­ságot órástól. A telefon hamarabb odaér! De akkor már magam is fogtam a karvasat, és elme­REGÉNY NÉMETH KÁLMÁN A tűzmadár A bukovinai székelyek regénye A. fűltem galambocskáimnak féktelen rémületében. A hosszú szerelvénynek középső részén voltak összegyűl­ve. Az órarészek a padokon hánykódtak szerteszéjjel. Mindenki a zokogó ezermestert akarta vigasztalni, aki sehogyse bírt a bánatával. Szomorúsága, mint a ragadós nátha, rászállott a többiekre is. A prímhegedűt a pitver- gésben éppen Jósika Paula vitte, gróf Bethlen György­nek, az Erdélyt Magyar Párt elnökének a felesége, min­den jó és igaz ügynek fáradhatatlan angyalkája. Ebben a lelki zivatarban azt tanácsolta valaki: — Imádkozzuk el a Mindenszentek litániáját... Imád- kozzuk el a fájdalmas rózsafüzért! Ebben a pillanatban összetérdelt kincses Kolozsvár­nak, Marosvásárhelynek, Csíknak, Brassónak kedves né­pe. Kétszáz év óta másodszor imádkoztak együtt a töb­bivel az én galambocskáim. Az imádság a szerencsétlen sorsra jutott óra jobb szerencséjéért ment az Istenhez. A vasúti szakaszok zúgtak az ilyen rimánkodó monda­toktól : — Minden gonosztól... Minden bűntől... A Te hara­godtól. Haragodtól, gyűlölségtől és minden gonosz aka­rattól ... Ment meg, Uram, minket! — Hogy minket szent szolgálatodban megtarts és meg­erősíts ... Hogy az egész kereszténységet békességben és egyezségben megtartsad... Kérünk, Téged, hallgass meg minket! Végül a Csíksomlyói segítő Máriához is elfolyamod­tunk. Azt az imát mondtuk el, amit Jenő pápa 1444-ben búcsúval látott el azok számára, akik a ferenceseket a Hunyadi Jánostól alapított és megkezdett csíksomlyói templom befejezésében segítik. Ezzel az imával ajkukon vívták ki a csíki székelyek a Hargita alján, az úgyneve­zett Nagyerdőn az ő híres győzelmüket 1567 pünkösdjén. Ezt az imádságot is elmondtuk, keserves zokogások kö­zött: — Csíksomlyói segítő Mária!... Alázattal kérünk té­ged, add nekünk őseink buzgóságát s szent hitünkhöz 1967-től működik mentő- állomás. Ezután egy videofilmét vetítettek, amelyhez Kor­sós Attila adott magyará­zatot. A filmen bemutató­sérültek szerepeltek, akiket a mentősök szakszerű ellá- tásban részesítettek. Sok­fajta sérülés ellátását lát­hattuk, pl. nyílt lábszár­törés, koponyasérülés, me­dence- és combtörés, vér­zéscsillapítás, eszméletlen beteg ellátása, valamint kocsiba és kocsi alá szorult személyek kimentése. A film után az iskola előtt láthattunk egy igen­csak valódinak tűnő bal­esetet, egy személygépkocsi kerékpárost ütött el, aki a kocsi alá került. A balese­tet a gyerekek jelentették telefonon az aszódi mentő­állomásra, ahonnan termé­szetesen szirénázva megér­kezett a helyszínre a men­tőautó. A gyerekek életben és közvetlen közelről lát­hatták. hogyan kell a sérül­tet szakszerűen kiemelni a kocsi alól. valamint a fej­sérülést és nyílt lábszár­törés ellátását. Ezután a gyerekek meg­tekinthették a mentő bel­sejét és korszerű felszere­lését. Ezt követően az aulában a gyerekek közre­működésével, műsebekkel illusztrált sérüléseket lát­tak el. Németh Sándor VII. oszt. tanuló karján pl. üvegszilánkok okozta seb volt. Láthattuk a seb ellá­tását és a kar rögzítését. Mikus Barnabás VI. oszt. tanulónak követ dobtak a homlokába. A seb környé­kének fertőtlenítése mel­lett, láthattuk az úgyneve­zett sapkakötés alkalmazá­sát. Szlovák Zoltán VII. ősz. tanuló kerékpárral esett el, és felkarja eltö­rött. Itt alkalmazták azt a faita kötést, amikor elő­ször a derékon tekerjük körbe, majd a kart a mell­kason rögzítjük. Mivel az áramütés utáni újraélesztést élő emberen bemutatni nem lehet, az ambubabán végezték el azt. A bemutató ezzel vé­get ért. A gyerekek ezután totó- szelvényeket töltöttek ki, amelynek kérdéseit a men­tősök állították össze, ame­lyek nem is voltak köny- nyűek. Ennek ellenére teli- találatos szelvények is akadtak. A maximális pontszámot elért csapato­kat természetesen megju­talmazták. Ezt követően Kovács Pé­ter igazgató megköszönte a mentősök munkáját, színvonalas bemutatóju­kat, majd egy rövid foga­dásra invitálta őket a ta­náriba. Ügy érzem, hogy a gye­rekeknek nagyon sok vi­zuális élményben volt ré­szük, nagyon sok hasznos dolgot tanúltak. S ha any- nyit sikerült elérni ezzel a bemutatóval, hogy ezek a gyerekek nem fognak el­szaladni, ha balesetet lát­nak, hanem megpróbálnak segíteni, vagy segítséget hívni, akkor már nagyon is megérte, nem volt hiába­való ! Én ugyan ápolónő va- gvok, mégis sok élménnyel és hasznos tapasztalattal lettem gazdagabb. Ezúton is szeretnék kö­szönetét mondani annak a 6 mentősnek, akik a sza­badnapjukat feláldozva eljöttek erre a bemutatóra. Reméljük, hogy hamaro­san újra találkozni fognak a gyerekekkel, hisz vállal­ták, hogy támogatni fogiák az iskolában alakuló vörös­keresztes csoportot. Köszö­net illeti még Kovács Pé­ter igazgatót és Páncél Ti­bor karbantartót, akik a rendezvény technikai ré­szét biztositották. Valamint a pedagógusokat. akik majdnem teljes létszámmal részt vettek a bemutatón, és segítettek a lebonyolí­tásban. Kívánok a domonvi is­kolás gyerekeknek és a mentős kollégáknak továb­bi sikeres együttműködést. Tomis Paine Domony való szilárd ragaszkodást. Adj erőt a test, világ és ördög ellen, s ékesíts fel minket a jónak állhatatos gyakorlá­sában. Szenteld meg családi életünket, ifjúságunkat vond teljesen Magadhoz, és minden tévelygőt vezess az Isten világosságára. Ámen. Még zúgott a kedves imádság, amikor az összes tu­ristavonatokat Budapestre indító társaságnak, az ún. Hálókocsi Társaságnak, a „Wagon Lit”-nek az igazgatója megrántotta a ruhámat, és kihívott a folyosóra. Bemu­tatkozott és mondta: — Tudok mindent, és láttam mindent... Azonkívül informálva vagyok mindenről. Főképpen segíteni szeret­nék önökön. — Nem értem ... — Két taxatőr felszállott a vonatra még Kolozsváron. Az volt az elgondolás, hogy, mint a többi kongresszusi vonatnál, már Bánffyhunyadon megkezdjék a vámolást, hogy Biharkeresztesnél, a határnál már semmi dolguk ne legyen. Mennyi pénzt tudnának főtisztelendőséglek felajánlani? Igen jó fiúk! Beszélni lehet velük, azt hi­szem ... — De hát a kolozsvári vám- és a csendőrség mindent tud. — Ezért lesz egy kicsit súlyosabb az összeg, mert már azok mindent tudnak. Azoknak is osztozkodni kell ... Remélem, tetszik érteni, miről van szó? Romániában vagyunk ... — Uram, most arról van szó, hogy egy testvért vagy egy apát, vagy csak egy önöknek sokat jelentő faragott fadarabot meg lehet pénzen váltani. Hát mi az a pénz?... Én persze, nem erőltettem a dolgot. Csak ha az önöknek megéri... Akkor szívesen szólok egy pár szót nekik ... Megtehetem? Megmondom őszintén, undor fogott el a hirtelen. So­ha olyan gyalázatos helyzetben el nem képzeltem ma­gam, hogy én ilyen vesztegető eszközhöz folyamodjam. Meg is kockáztattam egy-két ellenvetést, mielőtt meg­kérdeztem volna, hogy mekkora összegről volna szó? A Wagon Lit embere itt közbevágott: — Kedves Páter, én Amerikában ettem meg kenverem legjavát, a legízesebbik részét. Van ott egy szólásmon­dás és egy rövidítés. A szólásmondás úgy szól. hogy: „Take it easy”. A rövidítés pedig? Ez a rövidítés min­den második szava az amerikainak. Így írja: O. K. — S igy ejtik: O-ké! O-kél (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom