Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-19 / 273. szám

Sophia Loren Beszéljenek az érvek Kristóf irányítson, ne beszéljen ENSI-nagykövet Szerdán Genfben hivata­losan az ENSZ Menekült- ügyi Főbiztosságának rend­kívüli nagykövetévé ne­vezték ki az 58 éves Sophia Lorent, a neves olasz filmcsillagot. A súlyos rákbeteg Audrey Hepburn amerikai színésznő helyét veszi át a Menekültügyi Főbiztosságon. Sophia Loren már no­vember 21-én útnak indul első feladata ellátására Af­rika szarvára, hogy .fel­hívja a nemzetközi közvé­lemény figyelmét a Szomá­liái menekültek nyomorú­ságára. ® Borisz Jelcin szerdán Dél-Koreába érkezett, ahol főként a bajokkal küszkö­dő orosz gazdaság talpra- állításához, szeretné meg­nyerni a dél-koreai üzleti körök támogatását. Jelcin nagyszámú kíséretéhez számos üzletember is csat­lakozott. A Buna az együttműködés folyója Cáfolják a cáfolatot A dunai együttműködés­sel kapcsolatos vitákat tár­gyalásokkal rendezni lehet, meg kell hallgatni egymás érveit — szögezte le Buda­pestre indulása előtt az MTI-nek adott nyilatkoza­tában Edit Stojic, a „Duna az együttműködés folyója” nevű belgrádi tudományos fórum igazgatója, aki ki­élezett helyzetben tárgyal magyar szakemberekkel a dunai együttműködés lehe­tőségeiről. vei, a Közgazdaság-tudo­mányi Intézet igazgatójával folytat megbeszéléseket, s ellátogat a Világgazdasági Kutatóintézetbe is. A dunai együttműködést is befolyá­soló délszláv háborúról szólva elmondta, hogy a tragikus helyzet részben éppen az együttműködés alacsony szintje miatt ala­kult ki, azért, mert az itt élő népek 40 év alatt nem voltak képesek megtanulni, miként lehet a konfliktu­sokat áthidalni. Az amerikai flotta is ellenőrzi a szerbiai embargót Edit Stojic azonban han­goztatta, hogy az együtt­működésnek jelenleg is vannak lehetőségei, s rá­mutatott, hogy az általa négy éve létrehozott tudo­mányos fórum átvészelte a legsúlyosabb időszakokat is, s nemrég tartották meg a negyedik éves értekezle­tet, amelyen a Duna menti országok kutatói, szakem­berei vettek részt. A belg­rádi intézmény igazgatója Budapesten Gazdag Ferenc professzorral, Koltai Jenő­A NATO döntése alapján amerikai hadihajók is részt vesznek majd a Szerbia el­leni embargó ellenőrzésé­ben — idézett egy washing­toni kormányférfit szerdán a The New York Times. Jelenleg az amerikai hadi­flotta három egysége tar­tózkodik az Adrián, de odavezényelhetik a Földkö­zi-tengerről a Kennedy re­pülőgép-anyahajó vezette hajórajt is. A lap szerint egyébként a dunai szállítási tilalom ellenőrzésében Bulgáriának és Romániának jut kulcs­szerep. Bolgár illetékes kö­zölte, hogy készek a kont­rollra, de nem tudják, ho­gyan fogják azt kivitelezni, míg a román sajtóattasé azt ígérte, hogy minden át­haladó hajó rakományát át fogják vizsgálni. A wa­shingtoni magyar nagykö­vetség szóvivője elmondot­ta, hogy a magyar vámha­tóságok már eddig is ellen­őrizték a Jugoszláviába tartó hajókat, Stanislav Kristóf, a bősi erőmű hajókamrájának for­galomirányítója visszauta­sította Julius Binder keddi nyilatkozatát, és megerősí­tette, hogy Binder állításai nem felelnek meg a való­ságnak. Binder azt nyilatkozta korábban, hogy a hajókam­rában két magyar hajó há­rom órán keresztül manő­verezett, és nem tudja, szándékosan-e vagy akarat­lanul. de tönkretettek két iparitévé-kamerát. Kedden a hajóforgalom irányítója ezt cáfolta: nem magyar hajók voltak, hanem egy bolgár, de az sem tett kárt a kamerákban. Binder azonnal reagált, és a forga­lomirányító nyilatkozatát „a valóság elferdítésének” nevezte, és azt állította, hogy nem is a Stanislav Kristóf által irányított mű­szak volt szolgálatban, amikor az esemény történt. A szerdai Pravda Binder állításaival egy helyen közli Stanislav Kristóf ked­den délután megismételt cáfolatát. A forgalomirá­nyító kijelentette: igen is, az ő irányítása alatt szol­gáló műszakban történt a vitás eset, amelyről a for­galmi naplóban bejegyzés is készült. A kamerák nem mentek tönkre, csak az egyik tartókarja görbült el, de ezt sem két magyar, hanem egy bolgár hajó okozta, amelyik Binder ál­lításával ellentétben nem három órán keresztül, csu­pán csak 35 percig tartóz­kodott a hajókamrában. Stanislav Kristóf a Prav­dában azt is elmondta: kedden vitába keveredett Binderrel, aki a szemére vetette, hogy sajtónyilatko­zatot adott, pedig nem ez, hanem a forgalom irányítá­sa a feladata. A magyarországi refor­mátus egyház közelmúlt­ban tartott zsinata nagy jelentőségű nyilatkozatot fogadott el . A Mtagzati élet védelmében cím­mel. Ennek lényege: „az élet Isten ajándéka, amely a fogamzással kezdő­dik valamint „...a magzat potenciálisan önálló személyiség, a fogamzás pillanatában kapott szelle­mi, lelki és genetikai adott­ságokkal ...” A nyilatkozat hangsú­lyozza, hogy az anya és az apa felelősek a születendő életért az Isten előtt. A művi abortusz bűn Isten teremtési rendje és paran­csolata ellen, leszámítva bizonyos határeseteket. A református egyház egyete­mes bűnbánatra hívja a nemzetet a bűnbocsánat és a megújulás reményében. Mi motiválta a reformátu­sok legfőbb törvényhozó testületének e mostanra halaszthatatlanná vált, a parlamenti döntést megelő­ző állásfoglalást? Elsőren­den az, hogy a kálvinista egyház az élet pártján van, és nem a halálén, mivel Ura és Megváltója, Jézus Krisztus is életpárti Isten, aki halálos mélységekbe szállt alá, hogy az ember élhessen. Életét adta, isten­ségét áldozta fel az emberi életért, saját vérével vál­totta meg a bűnös em­bert, hogy az a kegyelem­ben elnyerhesse a teljes életet. Másrészt a környező né­pek szaporodnak, míg a magyarság öregszik és fogy. A mintegy három évtizede legalizált és államilag támo­gatott művi abortusz szin­te fél magyarországnyi éle­tet gyilkolt meg az anya­méhben a kommunista ideológia tudatos etikátlan- ságával, a magyar társada­lom erkölcsi alapsejtjeit rombolva szét. A tízparan­csolat „Ne ölj!” parancsa ellenében azt sugallva: ölj! Borzalmas bűn volt ez. Nem tudni, hogy hány ma­gyar tehetség és értékes élet pusztult el úgy', hogy a legcsekélyebb lehetőséget sem kapta meg az életre. Nem kérdezték meg őket, döntöttek felettük, ha más nem, akkor az állam által feljogosított és „feloldozott’-' anya, aki talán már soha nem vált édesanyává. A római császárok gla­diátorcirkuszokban lefelé irányított ujját itt a „nagy- korúsított” anyai döntés jelentette, az életet kioltó kardot pedig az orvosi szi­ke. Csakhogy a művi abor­tusz halálra ítélt kicsiny ál­dozatai soha nem kapták meg a küzdés lehetőségét, a védekezés jogát. Halk si­kolyukat elnyelte a sivár kórházi műtők patyolatfe­hér, zárt világa. Tompa Mihály, a refor­mátus papköltő talán ne­künk üzen a gólyával: „Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk, / Mint oldott kéve, széthull nemze­tünk ...” Az Ószövetség népénél a magzati élet kioltása eseté­ben az „életet az életért” elvét (Mozi 9,6) alkal­mazták, vagyis az ember­ölés bűntettéért járó halál- büntetés vonatkozott erre az esetre is. Ez azt jelenti, hogy a magzatot a fogam­zás pillanatától teljes jogú embernek ismerték el, Is­ten teremtményének. Vi­szont e szigorú megkötés alól voltak kivételek, hisz éppen az élet védelme volt e törvények sajátja. Az Újszövetségben, a jé- zusi értékrendiben pedig még hatványozottabbá vált: az élet több mint a törvény. Ezért gyógyított és munkál­kodott mintegy jelképesen Jézus szombatnapon. Nem az emberek vannak a szom­batért, hanem a szombat az emberekért — mondta. Ez az ó- és újszövetségi „elv” tágabb értelemben azt is jelentette, hogy a ter­hesség megszakítása meg­engedhető volt, ha azt az élet védelme indokolta. Ha például a terhesség miatt az anya élete veszélybe ke­rült, vagy ha nemi erőszak útján jött létre a terhesség. Ilyen és hasonló határese­tekben volt csak megen­gedhető a művi terhesség- megszakítás. A magzati élet erőszakos, illetve mesterséges kioltása helyett a zsidóság évezre­des bölcsességgel tanulta el, s gyakorolta a családi és MAGYARORSZAG házassági életre való ne­velést, a természetes csa­ládtervezést. Számunkra is sokkal inkább ez a jövő út­ja. Tanulni sohasem késő és sohasem szégyen. Bű­neinket megvallani, re­ménységben és bűnbocsá­natban megújulni pedig még inkább nem ... Míg tart a nekünk adott kegyel­mi idő... A kommunista és liberá­lis rabulisztika gazdasági okokra való hivatkozással indokolja az abortusz létjo­gát, s az anya jogának sok­szor álságos hangoztatásá­val semmibe veszi a szü­lető élet, a gyermek jogát. Éppen ezért a biblikus lá­tásmód szerint ez nem gaz­dasági, hanem erkölcsi kér­dés, melynek lényege a szív belső megújulása, s a bűnbánat az anyaméh mé­lyén elkövetett tömeggyil­kosságért. Sokszor hivat­koznak ma a szociális hely­zetre, a lakásviszonyokra, a fiatalok életkörülményeire. A sok részigazság mellett azonban elsikkad a lényeg: ha így folytatjuk, akkor 30-40 év múlva lesz-e egy­általán Magyarország, vagy pedig helyünket elfoglalják más, környező népek. Mi magunk építjük így fel „nemzeti létünk nagy teme­tőjét”, amely mellett eltör­pül Mohács és Trianon, a két világháború minden pusztítása. A korlátolt és egoista életszemléletet vált­sa fel tehát a keresztyén lá­tásmód és a nemzetért ér­zett közös felelősség érzése. Legyen újra szent hivatás az anyaság, hisz „az anya­méh gyümölcse jutalom”. Álljon helyre a családi élet szentsége, s akkor helyre­áll a bolsevizmus éveiben megsérült etikai értékrend: a szülők és az idősek tiszte­lete, a gyermek és az ifjú megbecsülése, a közrend védelme, a közjó szolgálata. S kevesebb lesz a széthullt család, a tiszavirág-életű házasság, a tékozlás útjaira lépő ifjú élet, az egyéni és közösségi tragédia, s a nem­zeti széthúzás. Bizony, csak így mehe­tünk tovább a népek or­szágúján. Csak így marad­hatunk meg magyarként a történelem porondján ... Pápai Szabó György Albán-magyar megállapodás ÚJABB ÉT-FORDULÓ Eltérő nézetek az adómentességről A múlt heti találkozónál rosszabb hangulatú, kevés­bé oldott megbeszélésként értékelte Horn Gábor, az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának soros- elnöke a tegna­pi szakszervezetek—kor­mány tárgyalásokat. A so­ros elnök elmondta: amíg a múlt héten elsősorban arról tanácskoztak, miben egyezhetnének meg, most inkább az eltérő álláspon­tok rögzítése kapott na­gyobb hangsúlyt. Igen messze van a két fél nézete a költségvetési intézmények működési fel­tételeitől. A kormányzat továbbra sem lát lehetősé­get a dologi kiadások nulla növelésénél többre, a bér­emelésnél is a szakszerve­zeteknek elfogadhatatlan mértékekről volt szó. Az áfánál ugyan új elemként jelent meg a lakásépítés nulla kulcsa, ugyanakkor a többi alapvető cikknél a kormányzat nem tartotta lehetségesnek az áfa-men­tességet, bár a korábbinál jelentősebb kompenzáció: jelölt meg. A személyi jö­vedelemadó adómentes sáv-határának emelésénél jóval elzárkózóbb magatar­tást tapasztaltak a szak- szervezetek, mint múlt hé­ten. Néhány ponton közeled­tek a nézetek. Megegyezés lehetséges a nyugdíjkorha­tárt, a nyugdíjemelést, a családi pótlékot, a foglal­koztatáspolitikát illetően. A kettős adóztatás elke­rülését szolgáló magyar— albán megállapodás szüle­tett Kupa Mihály pénzügy- miniszter tiranai látogatása alkalmával A magyar pénz­ügyminiszter Genc Rulli albán gazdasági és pénz­ügyminiszter meghívására járt az elmúlt napokban Albániában. Kupa Mihály tárgyaláso­kat folytatott a mezőgaz­dasági. a külkereskedelmi és a külügyi tárca vezetői­vel is, valamint találko­zott az albán jegybank el­nökségének tagjaival. A megbeszélések fő témája a kétoldalú gazdasági kapcso­latok jelenlegi helyzete és továbbfejlesztésük lehető­ségei volt. Kupa Mihályt fogadta Sáli Berisha, az Albán Köz­társaság elnöke és Alexan­der Meksi miniszterelnök. Tőkés László püspök a XI. kerület díszpolgára lett. Az erről szóló oklevelet a XI. ke­rületi önkormányzat képviselő-testületének szerdai ünnepi ülésén Bánhegyi Emil pol­gármester adta át. Köszöntő szavaiban a polgármester kiemelte: a testület — még 1991 januárjában — azért határozott a püspök díszpolgárrá választásáról, mivel úgy vélte, hogy Tőkés László egyetemes emberi jogokért küzdő életútja példamutató mások szá­mára is. Hasonlóképpen példaértékű az a tevékenysége, amellyel a meghurcoltatáso­kat is vállalva küzdött az erdélyi magyarság megnyomorítása ellen. Tőkés László püs­pök inegületődöttségének hangot adva elmondta: önhibáján kívül álló okok hátráltat­ták abban, hogy ennyi ideig húzódott e számára megtisztelő oklevél átvét"le. Ez a nap külön öröm számára, mert ezután már nem kell attól tartania, hegy hazátlan lesz, hi­szen a XI. kerületnek bármikor polgára lehet. A nagy tisztességet megköszönve a püs­pök kifejezte azt a reményét is, hogy a kerület a jövőben egységesen munkálkodhat az olyan nagy feladatokon, mint például a világkiállítás (Vimola Károly felvétele) „Az élet él, s élni akar...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom