Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-11 / 266. szám
Nehéz bejutni Melocco Miklós zsámbéki házába. Se csengő, se kopogtató. Megkerüljük a zöld keretes ablakokkal szaggatott, fehér falú épületet, néhány üvegtáblán kopogtatunk. — Nézd meg ezt az oroszlánt — mutat Mátyás Irén, a művelődési ház vezetője a falból kibukkanó sörényes fejre —, ezt a balesete után készítette (néhány éve), amikor sorra érkeztek a be- teglátOigatók, aggódva érte, meggyógyul-e valaha, erre kiállt ide az utcára és megfaragta ezt a fejet! Végre nyílik a kapu, s borostyánfüggönyön át belépünk a kertbe, ahol any- nyi szobor készült már, most azonban hiányoznak a kövek, állványok és szerszámok. — Tele vagyok munkaígéretekkel — válaszol ki nem mondott kérdésemre —, ezeket makett szinten készítem el. Miskolcra, Tisza- újvárosba kértek egy Szé- chenyi-szobrot, Fehérváron pedig folytatom a Mátyásemlékművet, a hét szabad művészettel. Fahéjízű teát kortyolgatva mesél fél Európát megjáró gyermekkori emlékeiről, melyek későbbi világlátását, esztétikai vonzalmát meghatározták: — A Melocco olasz név, szüleim félig magyarok. Apám „másik fele” olasz, anyám német. Olaszországban ismerkedtek meg, ahol apám az MTI tudósítójaként dolgozott. Rómában születtem, ott éldegéltünk egv darabig. ’39-ben Bécsbe költöztünk, majd, amikor súlyosbodott a helyzet, Magyarországra jöttünk, mert itt még béke volt! Innen már nem mentünk tovább. Apám a koncepciós perek áldozata lett. 1951-ben kivégezték ... Harmadszorra, 1955-ben FAHÉJAS TEA MELOCCO MIKLÓSSAL Leírhatatlanul szép... vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, akkor nemiképp enyhült a politikai nyomás, például működött már a Petőfi-kör, de „mássága” rögzült, szakmai tudását nem támogatta meg haj bókolással. Nem csatlakozott egyetlen „izmushoz”, egyetlen csoporthoz sem. — Az avantgarde hívei fogalmi úton értékelik magukat, senkivel nem toleránsak, aki nem olyan, mint ők. A szemükben az ember vagy újító, vagy senki. Szé pen dolgozni bűn. André Breton, a szürrealisták vezére, aki egyébként remek szónok volt, kiközösítette Salvador Dalit. Az örök útkeresőkkel ellentétben Melocco Miklós szakmai fejlődésében nem mutatkoznak nagyobb törésvonalak. — Amikor végeztem, elő szőr meg akartam felelni a szakmai követelményeknek, örültem, hogy nincs bajom a hasonlósággal, modell után élethűen tudok mintázni. Később már a saját érzéseimet, és gondolataimat akartam kifejezni. Nagyon nagy mesterségbeli tudás és tehetség kell ahhoz, hogy valóban az jelenjen meg az anyagban, amit a szobrász akár. Nehéz, kőben jajgatni. Kevesen ismerik Marschalkó Jánosnak, a vi lágosi fegyverletételre készített hősi emlékművét ő csinálta a Lánchíd oroszlánjait is! —, amelyen a kor divatja szerint egy oroszlán hever a gyűrött, megalázott zászlón. De nézze meg azt az oroszlánt! Puha bőrét, ahogy felgyűrődik a mancsa nyomásától. A szemét. Leírhatatlanul szép zokogás látszik az arcán, könnyek és torzítás nélkül ! Ma más kell. Minden divat, tehát nincs fogódzó, az egyetlen biztos pont, ha az ember megkeresi saját útját, s azt a kritikák kereszttüzében is vállalja. Meloccónak alig van olyan szobra, amelyik ne kavart volna vihart, pedig figurális, közérthető. Irtózik a közhelyektől, kigúnyolja a paneleket, nem hajlandó elfogadott sémákban gondolkodni. A mohácsi emlékparkba tervezett díszkútja „túl drámaira” sikerült, a barokkos Ady-oltár „túl nagy helyet foglal”. Amikor a Földművest rendelték meg tőle, egyetlen figurát vártak, kapával, kaszával, ehelyett hullámzó búzatáblát mintázott, labajló, négyméteres emberekkel. — Már az sincs a régi helyén — legyint és felhörpinti az utolsó korty teát. Szedelőzködik, még el akar ültetni egy vadgesztenyefát a háza elé. Az utcára. Bár csak tizennégy éve él — ingajáratban — Zsámbékon, otthonává vált a falu, felelősséget érez érte. Ezért is vetette bele magát olyan nagy vehemenciával a zsámbéki romtemplom körül kialakult vitába, melynek hamarosan, egy esti tévéműsor jóvoltából az olvasók is tanúi lehetnek. (pachner) Képeinken: A művész pécsi Ady-szob- rával. Földműves. 1979. Didactica Magna A napokban jelent meg Comenius Ámos János Didactica Magna című munkája a Seneca Kiadó gondozásában. A négyezer példányban kiadott könyv — a XVII. századi cseh pedagógus fő műve — a nevelés egész rendszerével. elsősorban az oktatással foglalkozik. Comenius munkássága során Szintézisbe foglalta a reneszánsz kor pedagógiai örökségét; a szakma őt tekinti az első tudományos pedagógiai rendszer kidolgozójának. A cseh pedagógus egyébként Sárospatakon kezdett hozzá az iskolarendszert érintő elképzeléseinek megvalósításához. A könyv Comenius Ámos János születésének négyszázadik évfordulója alkalmából jelent meg. Turulé brázdás az évezred elejéről (Bánó Attila rajza) IGAZGATÓT VÁLASZT A BUDAÖRSI ÖNKORMÁNYZAT Rátermettség, vagy hatalomátmentés? November 13-án új igazgatót választ a Budaörsi Önkormányzat a Jókai Mór Művelődési Központ nyugdíjba vonuló vezetőjének, Kosa Pálnak a helyére. Mint az országban sok helyütt, itt is fontos poszt betöltéséről, a helyi kulturális életet és tájékoztatást meghatározó vezető személyéről döntenek. Hiszen a művelődési központ igazgatója egyben gazdasági felügyeletet gyakorol a könyvtár, kábeltelevízió, múzeum és közösségi ház felett is.. Az ő aláírása szükséges költségeik kifizetéséhez. S noha ezeknek az intézményeknek tartalmi működésébe nincs beleszólási joga, a gazdasági felügyelet mégis lehetőséget teremthet tevékenységük befolyásolására. A három pályázó közül a művelődési bizottság Csathó Istvánt jelölte az igazgatóságra, aki korábban Budaörs polgármestere volt. majd az őt ért támadások miatt lemondott. A bizottság döntésének helyességét és törvényességét Kosa Pál megkérdőjelezi. Dr. Kcszy- Harmath Péter közgazdász és számítógépprogram-készítő, a művelődési bizottság elnöke ugyanakkor alkalmasnak tartja a volt polgármestert a művelődési ház vezetői posztjára. Ezért mindkét fél véleményéről tájékozódtunk. Kosa Pál elmondta, hogy 1950. óta több vidéki és fővárosi művelődési ház igazgatója, illetve igazgatóhelyettese volt. Mint vezető soha nem engedett abból, hogy a házakat a kulturális értékek és a helybéliek szolgálatába állítsa. — Mi a kifogása a művelődési bizottság döntése ellen? — kérdeztem. — Csathó István- ellen magánemberként semmi kifogásom nincs. De furcsának tartom, hogy pályázatát az utolsó pillanatban, sőt véleményem szerint a pályázati idő lejárta' után adta be, úgy érzem, az önkormányzat befolyásolására. Csathó István ko. rabban nagy hatalmú személyiség volt Budaörsön, később, mint választott polgármester a feladatra alkalmatlannak bizonyult. Pályázata nem felel meg a kiírási követelményeknek, hiszen nincs szakirányú végzettsége. S miután nem is dolgozott népművelőként, nem tudja, mennyi szív, kitartás, szervezési és diplomáciai képesség kell egv művelődési ház élettel való megtöltéséhez úgy, hogy közben a kulturális értékek se szenvedjenek csorbát. S miután a művelődési bizottságban sincs népművelő, de még közművelődésben dolgozó sem, ők sem ismerhetik a feladat valódi követelményeit. Csathó Istvánnal szemben a másik két pályázó hosszú vezetői, illetve vezetőhelyettesi gyakorlattal rendelkezik, s egyikük régen elvégezte, másikuk most végzi a.népművelő szakot. Keszy-Harmath Péter, a művelődési bizottság vezetője kérdésemre elmondja, hogy Kosa Pál maga kérte nyugdíjazását. Ennek alapján a képviselő-testület 1992. április 24-én határozatot hozott, mely kérését elfogadta, és kiírta a pályázatot. A pályázatok megismerése és megvitatása, valamint a jelentkezők meghallgatása: után Csathó Istvánt .tartotta bizottságuk a legmegfelelőbbnek az igazgatói poszt betöltésére. Ezen a nyíit ülésen Kosa Pál nem vett részt. Csathó István, az ELTE földrajz—földtan—-történelem szakán szerzett diplomát. Az ELTE-n és a Köz- gazdaságtudömányí Egyetemen doktori tanulmányokat végzett. 1976-ban filozófiából is diplomázott. Több mint 30 éve akadémiai. egyetemi, OMFB-, MTESZ-, ÉTÉ stb. szakbizottságokban környezetvédelmi. településfejlesztési, közgazdasági munkákkal foglalkozott. Számtalan hazai és külföldi ismeretterjesztő előadás, publikáció fűződik nevéhez. Kultúrtörténeti munkássága is ismert. Volt általános iskolai és középiskolai tanár, sajtó-propaganda osztály- vezető, pénzügyminisztériumi gazdasági főmunkatárs. Tíz éve budaörsi lakos. Harcos kiállásának köszönheti a település, hogy patinás jellegét nem rontotta tovább a tervbe vett 100-as út átalakítása és szélesítése, valamint oda nem illő lakótelep felépítése. — Csathó Istvánnak, Budaörs volt polgármesterének kinevezésével nem hatalomátmentés töriénik-e? Hiszen szakirányú végzettsége híján pályázata nem felel meg a Művelődési Közlöny 15. számában előírt követelményeknek. — Bizottságunk úgy foglalt állást, hogy bár Csathó István nem az ELTE nép. művelés szakát végezte,' de mivel elvégezte ugyanennek az egyetemnek több sza.kát, ezenkívül a népműveléssel ,szoros-kapcsolatban volt hosszú éveken ■ keresztül, és egyben gazdasági szakember is (amire manapság igen nagy szükség van), ezért többet vár- hátunk a művelődési ház igazgatási tevékenysége során Csathó Istvántól, mirit a másik két pályázótól. Bizottságunk hatalomátmen- téssel nem foglalkozik. De tudja, hogy Csathő István mint oolgármester is sokat tett településünk közművelődéséért. Polgármesterségéről saját maga mondott le. Csathó István jelölése csupán a bizottságunk javaslata. A döntést a 19 tagú testület fogja majd kimondani. (Veszelszky) PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. NOVEMBER 11., SZERDA Őszi pincézés Őszi pincézés címmel cseh—szlovák—magyar irodalmi és képzőművészéti estet tartanak csütörtökön a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság budapesti kulturális és tájékoztató központjában. A program a tokaji Ma- koldi család képzőművészeti bemutatójával kezdődik, majd komoly és kevésbé komoly gondolatok hangzanak el a borról. A nemes nedű praktikus filozófiájáról Mészöly Miklós, Szappanos Balázs, Jaros- lav Pulik és Jozef Me- licher írásai vallanak. Az est fénypontja az Őszi pincézés legjobb bora kitüntető cím odaítélése lesz.
