Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-11 / 266. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGYARORSZAG A!kotmáfiye!íen6S a nárMériiun is Alkotmányellenes az olyan jogi iránymutatások, körlevelek, útmutatók, ál­lásfoglalások és egyéb in­formális jogértelmezések kiadása, amelyeket minisz­tériumok vagy más köz­ponti szervek a jogalkotási törvény garanciális szabá­lyainak mellőzésével hoz­nak. Ezt mondja ki általá­nos érvénnyel az Alkot­mánybíróság tegnap hozott határozata. Ez egyúttal megállapítja: alkotmányel­lenes, és így semmiféle jogi kötelező erővel nem bír a Művelődési és Közoktatási Minisztérium körlevelének melléklete, amely „A volt egyházi ingatlanok tulajdo­ni helyzetének rendezéséről szóló törvény alapján kö­tendő megállapodások lé­nyeges tartalmi követelmé­nyei” címet viseli. Külügyminiszteri vélemény emlékművekről Idézni harcainkat A Szabadság téri szovjet emlékmű nem általában a „szovjet hősöknek”, hanem a háborúban elpusztult egyszerű embereknek, illet­ve a nácizmus, valamint bizonyos mértékig a sztáli­nizmus áldozatainak, s egy­ben pedig a kötelességüket teljesítő orosz, ukrán és más nemzetiségű hősi ha­lottaknak kíván emléket állítani — a külügyminisz­ternek erről a véleményé­ről Révai Gábor, a Főpol­gármesteri Hivatal sajtófő­nöke tájékoztatta az MTI-t. Hozzátette: Jeszenszky Gé­za külügyminiszter Mar- schall Miklós főpolgármes­ter-helyettesnek arra a le­velére válaszolt, amelyben a városházi vezető minisz­teri állásfoglalást kért a Szabadság téri szövget em­lékmű fennmaradásával kapcsolatosan, különös te­kintettel Pongrátz Ger­gelynek az emlékmű eltá­volítására vonatkozó köve­telésére. Révai Gábor elmondta: a miniszter elvárja, és a megfelelő úton kezdemé­nyezni kívánja, hogy ha­zánk az egykori Szovjet­unió területén önkéntes adományokból, kegyeleti helyeket létesíthessen az elesett magyar katonák emlékére. Válságköltségvetésre van szükség Egy környezetvédelmi és vízgazdálkodási szakértő véleménye A Duna megerőszakolása Normális körülmények között egy folyó síkvidéki szakaszán épült víztározó és a hozzá tartozó kiszol- gálómúvek üzembe helye­zése a müvek elkészülte és üzemszerű próbája után a következő menetrend sze­rint történik: néhány napos hajózási zárlat mellett a főmeder elzárását követően a vizet átterelik a duzzasz­tóműhöz, és a hajózsilipen keresztül újra megindul a hajózás. Ezt követően a rendszer önduzaasztásán kí­vül nincs más vízszintkü­lönbséget okozó behatás (duzzasztás) a mederelzárás végleges kiépítéséig. Csak ezt követően kerülhet sor lassú és folyamatosan el­lenőrzött duzzasztás mellett a vízszint fokozatos növelé­sére a tározótérben, amíg több hónap alatt fokozato­san elérik a megkívánt üzemi vízszintet, és ez alatt az időszak alatt a hajózás a duzzasztó mellett épült zsiliprendszeren bonyoló­dik. Amennyiben a végle­ges hajózási útvonal és az erőmű egy mesterséges ol­dalcsatornában van kiké­pezve, úgy ezt követően ke­rülhet sor a végleges hajó­zási útvonal főműveinek üzembe helyezésére és a hajózóút átadására. Ez lett .volna az eredeti menetrend a Dunakilitinél épült mű esetén is 1989-ben! Ezzel szemben a C va­riáns esetén a következők történtek: szlovák „bará­taink” két hétre jelentettek be hajózási zárlatot, októ­ber 10-től november 2-ig •miközben a szükséges mű­vek készültségi foka, eny­hén szólva, kívánnivalót hagy maga után. A zárlat ötödik napján az újságírók részére népünnepélyt ren­dezve, a hatodik napon, ok­tóber 25-én végrehajtották a főmeder elrekesztését. Ezt bizonyítja az a tény, -hogy a rajkai vízmérce változásai szinkronban kö­vették a pozsonyi vízmér­cét, majd 25-ről 28-ra vir­radóan Rajkánál 1,5 m víz- szintesés következett be a pozsonyi vízszint lassú emelkedése mellett. Majd a 27-i szerény vízszintemel- kedést követően, amely je­lezte azt. hogy kísérletet tettek a duzzasztómű rész­leges üzembe helyezésére. . drasztikus vízszintcsökke- nés következett, amely az eddig észlelt legkisebb víz­szinthez képest (—59 cm) már meghaladta a két m-t (—270 cm). Mindezek és az egyidejű­leg levonuló, egyébként szerény árhullám nagyban megnehezítették a meder­elzárás munkálatainak el­végzését, amihez hozzájá­rult a megfelelő duzzasztó­mű és ideiglenes hajózsilip hiánya is. Így a fentebb vázolt menetrendtől eleve eltérő ütemtervnél is rövi­deb b idő alatt kényszerül­tek üzembe helyezni a tel­jes rendszert, ami a főmű­vek hiányosságai miatt le­hetetlenné vált, és a hajó­zási zárlatot meghosszabbí­tották, egyelőre egy héttel. Azonban a bősi iker hajó­zsilip egyik fele már a pró­baüzem alatt meghibáso­dott, így ennek tervezett átbocsátó képessége egyelő­re felére csökkent. A dunacsúni mederelzá­rás térségében nincs üzem­be helyezhető állapotban sem a hajózsilip, sem a duzzasztómű, így itt a víz­szintszabályozás eleve nem lehetséges, és az eredetileg ígért vízmennyiségnek is csupán alig fele-kétharma­da jut el az országhatárt képező folyam szerény fo­lyócskává zsugorodott med­rébe. Jelenleg kérdéses, hogy a hajózási zárlat mi­kor Ickz feloldható, a biz­tonságos hajózás feltételei a felvízcsatornában tartó­san biztosíthatók lesznek-e, illetve egyáltalán megte- remthetők-e egy esetleges töltésszakadás elvi kizárása mellett, és a feltorlódott hajóforgalom az év végéig levezényelhető-e. Kiss E. Csaba, a Magyarországi Zöld Párt Duna-szakértője (Folytatás az 1. oldalról.) velő áfa- és fogyasztási- adó-terhek növekedése is indokolná. Rótt Nándor (KDNP) hangsúlyozta: frak­ciója nem ért egyet az­zal, hogy az államháztartás növekvő hiányát az áfa­rendszeren keresztül a szé­les tömegekre kívánják há­rítani. Ezért azt javasolják, hogy a létfenntartáshoz szükséges cikkek maradja­nak 0-kulcsosak, a középső kulcs legyen 10 százalék és ezt kövesse a 25 százalékos kulcs. A költségvetési javaslat­ban tervezett foglalkozta­táspolitikai pénzeszközöket a felszólalók többsége elég­telennek tartotta. A környezetvédelem kér­désköréről Pap János (Fi­desz) beszélt, aki lesújtanak nevezte azt a helyzetet, amelyet az 1993. évi költ­ségvetés vetít előre. Miköz­ben számos feladattal bíz­zák meg a minisztériumot, bevételeit nem növelik. Doross Péter belügymi­niszter volt a kormányzati főszereplője az Országgyű­lés délutáni szokásos két­órás interpellációs idősza­kának. A szocialista Keleti György immár harmadik alkalommal fordult a bel­ügyi tárca vezetőjéhez az október 23-i megemlékezé­sek Kossuth téri eseményei kapcsán, minthogy úgy ér­tékelte, felvetéseire koráb­ban nem kapott kielégítő választ. A belügyminiszter — szin­tén megismételve korábban adott, általa megfelelőnek ítélt válaszait — leszögezte: a megemlékezés nem poli­tikai rendezvény volt, ha­nem nemzeti ünnep. Majd elmondta: a szolgálati sza­bályzat lehetőséget ad arra, hogy esetenként a ruhavi­selést a szolgálati vezető szabályozza. A legmagasabb rangú belügyi személy a sajtófőosztály vezetője volt, aki kérte a határőrség pa­rancsnokát, hogy ötven ha­tárőrkatonát bocsásson ren­Mi lesz veled, honvédelem? Az időben elkészült, s a törvényhozóknak már rég tanulmányozásra átadott jö­vő évi költségvetésnek alig­ha lesz olyan vitatott pont­ja, mint a honvédelmi ki­adásokra szánt összeg. Mindazok, akik megtervez­ték, s azok is, akik most már vitatkoznak rajta, el­ismerik, a Magyar Honvéd­ség rosszul, ellátott szerve­zet. az ütőképesség fokozá­sához a tervezettnél sokkal nagyobb többletköltségre lenne szükség. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy a ve­zető kormánypárt néhány képviselője csökkenteni kí­Pest megye minden városára és településére ügyelve Lapátaiakítás az olvasóért Átszervezésre hivatkoz­va tíz újságírót bocsátanak el a Pest Megyei Hírlaptól — tájékoztatta az MTI-t Körmendi Zsuzsa olvasó­szerkesztő, a lap MUOSZ- titkára kedden. Az olvasó­szerkesztő szintén azok kö­zött van, akinek felmonda­nak. A lap vezetősége minden korábbi előrejelzés nélkül a kedd reggeli értekezle­ten jelentette be, hogy el­bocsátják a lap városi szer­kesztőségeinek újságíróit és két belső munkatársat. Körmendi Zsuzsa vélemé­nye szerint azokat az új­ságírókat küldik el, akik nem a „Csurka-párti” irányvonalat követték. Ezt többek között az bizonyít­ja, hogy a MUOSZ-titkár mellett az újságíró-szövet­ség egyik választmányi tag­ja is az elbocsátandók kö­zött van. Körmendi Zsuzsa utalt rá: Vödrös Attila, a Hírlap főszerkesztője — mielőtt a közelmúltban az újság élé­re került —, arról beszélt, hogy húsz munkatársat akar új munkahelyére vin­ni. Ebből úgy látszik, való­ság lesz most, már számos új munkatárs dolgozik a lapnál, akik szinte vala­mennyien az Űj Magyar­országtól — Vödrös régi munkahelyétől — érkeztek. Az elbocsátott újságírók nem nyugodnak bele a dön­tésbe, panasszal a MÜOSZ elnökségéhez fordulnak. ★ Az MTI megkérdezte az üggyel kapcsolatban Vöd­rös Attilát, a Pest Megyei Hírlap főszerkesztőjét is, aki „fájó lépésnek” nevez­te a döntést. Mint elmond­ta: az elbocsátásokra azért kerül sor, mert megszün­tetik a lapban lévő váci, gödöllői, nagykőrösi, mono- ri, stb. oldalakat, így fel­számolják ezeket a szer­kesztőségeket, s az említett városokban csak egy-egy tudósító marad. Vödrös At­tila indokolatlannak tartja, hogy ezeken a helyeken több munkatársat foglal­koztassanak, különösen hogy e településeken már helyi lapok is működnek. A Hírlapban felszabaduló oldalakon új rovatokat in­dítanak. Ez az átszervezés a főszerkesztő szerint job­ban szolgálja az olvasók igényeit, és több százezer forint megtakarítást is je­lent a lap számára. Vödrös Attila nem tud mit kezdeni azzal a váddal, hogy azokat küldik el, akik nem követik a Csurka-vo- naiat, így nem is akar vi­tatkozni ezzel az állítás­sal. Arról pedig, hogy me­lyik kollégája milyen tiszt­séget tölt be a MUOSZ-nál, nincs tudomása. Végül el­mondta: negyedmagával érkezett az Új Magyaror­szágtól, majd még ketten érkeztek az említett napi­laptól. ★ Az MTI tájékoztatásához szeretnénk még hozzátenni: nem egyes városok hír­anyagainak kiszorítását tűztük ki célul. A tudósítók, gkik később saját lakásu­kon dolgoznak, ugyanúgy küldik írásaikat, mint ed­dig is. Am a gazdasági jel­legű írások a gazdasági, míg például a kulturális témájúak a kultúra rova­tunkban jelennek majd meg. Nem megfosztani aka­runk, hanem többet adni. Éppen ezért bővítjük há­rom oldalra a szolgáltató- rovatot, beindítjuk a véle­mény oldalt, amelyen vi­tázhatunk, beindítjuk a ri­portrovatot, s több — re­méljük — kellemes megle­petéssel szolgálunk majd előfizetőinknek, olvasóink­nak. Nem szegényebb, ha­nem informatívabb és ol­vasnivalóban is gazdagabb Pest Megyei Hírlapot sze­retnénk szerkeszteni. vánja a tervezett kiadáso­kat, míg az ellenzék hely­benhagyni szándékozik. — Az ország jelenlegi gazdasági helyzete csak mi­nimális költségvetési eme­lést enged meg a véderők terén — mondja Becker Pál (MDF, Pest megyei kép­viselő), a költségvetési bi­zottság alelnöke —, ezért mi azt fogjuk javasolni, hogy ötmilliárd forinttal csökkentsék a honvédelmi tárca költségvetését. Lelki- ismeretesen tanulmányoz­tuk, hogy mire kívánják el­költeni a többletköltséget, s ebből arra következtet­tünk, hogy nem szabad hoz­zájárulnunk a teljes igé­nyelt összeg megszavazásá­hoz. Nemcsak azért nem szavazzuk meg, mert ennek az ötmilliárd forintnak sok jó helye lenne még az álla­mi költségvetésben, hanem azért se, mert tudomásunk­ra jutott, hogy ebből az ösz- szegből valamivel több mint négymiliiárdot a tár­ca a hivatásos állomány béremelésére kíván fölhasz­nálni. Mivel az állami al­kalmazottak bérét nem tud­juk a kívánt mértékben emelni jövőre, nem szeret­nénk kivételt tenni a hon­védséggel sem. Annus József (MSZP), a Szegeden megjelenő Tisza- táj című folyóirat főszer­kesztője, a honvédelmi bi­zottság tagja, a következő­képpen vélekedik: — Nekem most úgy tű­nik, hogy az ellenzék jóvá­hagyja a Honvédelmi Mi­nisztérium költségvetését. Mi nem kívánunk ebből az összegből lefaragni sem­mit, nem egyezik a vélemé­nyünk a vezető kormány­párttal. Csapatlátogatáso­kon azt tapasztaltuk, hogy az alacsonyabb tiszti rangú- ak, illetve a hivatásos tiszt- helyettesek alulfizetettek. Öle ismerik a honvédség technikai-felszereléseit, óriá­si veszteség lenne, ha víz­ügyi vagy mélyépítő válla­latok három-négyszeres fi­zetésért elcsábíthatnák eze­ket az egyébként elkötele­zett, jó szakembereket. Hogy a koalíció és az ellenzék kö­zötti vitának ez ügyben mi lesz a kimenetele, arról még jósolni sem merek. Hegyes Zoltán delkezésükre. Mindezt a szervezési főigazgató enge­délyezte, az eligazítást a ha­tárőrségi szóvivő tartotta a parancsnok főhadnagy szá­mára, aki pedig kioktatta a résztvevőket, hogyan kell viselkedniük a nemzeti ün­nepen. Erre vonatkozóan bármilyen torz hírek jelen­tek meg, a fiatalemberek megfelelően viselkedtek — szögezte le. A miniszter ezután felidézte az október 23-i történteket minősítő külföldi sajtóvisszhangokat, melyek szerint náci és fa­siszta szimbólumok buk­kantak fel az ünnepségen, sőt, azokat maga Boros* szervezte. A miniszter azt mondta: „ezeket a jó Isten tudja milyen szándékú urak és az őket követő balekok az ország rossz hírét keltve terjesztik az egész világon. Tudom, bizottság szerveződ dik a kivizsgálásra. Ez szol­gálja az ország érdekeit. Az Isten őrizze meg ezt az or­szágot attól, hogy ez a men­talitás egyszer kormányzati erő legyen!’’ Önök szerint most több a bűn? Lapunk tegnapi számá­ból idézek címeket: 1./ Megölte a férjét; 2./ Tol­vajok a parkolóban; 3./ Lelőttek két vadászt Szé­kesfehérvárott; 4./ Sze­relmi bosszúból elégette magát. Egyik cím borzal­masabb, mint a másik, ám — sajnos — nem mi fogalmazzuk, hanem az élet. S mert ezt adja az élet, • hát természetes, hogy a múltkoriban egy esős októberi estén ösz- szeverődött társaság tag­jai szóba hozták: soha nem volt annyi bűntény Magyarországon, mint amennyi a rendszervál­tozást követően lett. Pél­dákat is hoztak, emle­gettek gazdasági bűnté­nyeket meg olyanokat, amelyek elkövetésére a nyomor vitte rá az elkö­vetőket. Más a munka­nélküliséget tartotta a dolgok rákfenéjének, míg megint más amellett kardoskodott, hogy sok bűnözőt már határ­őreinknek kellene kivon niuk a forgalomból. Nem vitattam: nyilván mindegyik okoskodás­ban van igazság, ám az én megjegyzésem igazán meglepte a társaságot. Nevezetesen, hogy pont a rendszerváltozás után lett szabad mindenféle bűncselekményt, például katonák öngyilkosságait, rendőrök hatalmukká! való visszaéléseit, avagy bizonyos gazdasági bű­nöket nyilvánosságra hozni. A diktatúra évei­ben, ha egy rendőr vét­kezett, akkor elsimítot­ták az ügyet — politikai okokból. S tették ezt a hadsereg esetében is, hogy a gazdaságról ne is beszéljünk. Régen Is öl­tek meg férjeket, volt szerelmi bosszú, voltak tolvajok a parkolóban. Vadászbalesetek? No, ott már más volt a hely­zet. De egy biztos. Ezt a bűnözésügyet is sikerült úgy meglovagolni, hogy a bűnök nyilvánosságra hozása véletlenül se azt mutassa: szabadabbak vagyunk. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom