Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-10 / 265. szám

BETHLEN GÁBOR-DÍJAS NÉPRAJZKUTATÓ

Dalok az útipoggyászban

A sors fintora: leélni egy hosszú életet, többnyire szabadban, úton, aztán idős fejjel beszorulni egy tenyérnyi lakásba, s már csak az ablakból figyelni a szemközti fákat, melyek úgy tengődnek a szürke panelházak között, mint szegény rokon a kegyelemkenyéren.

Lükő Gábor valóban

hagy utat járt be. Tren- csénből indult, Gyulán

diákoskodott, Pesten lett egyetemista, s csak épp az nem lett belőle, aminek készült: magyar—német

szakos tanár.

— A kötelező szemináriumok helyett Kodály

népzenei előadásait hallgattam, majd amikor kezembe került Bartók 1913- ban megjelent monográfiája a Fekete-Körös mentén élő románok ősi dalairól, végleg eljegyeztem magarrt a néprajzkutatással, sőt úgy döntöttem, magam is zenegyűjtéssel kezdem, az akkor még kevésbé ismert csángók között. Professzorom, Karácsonyi Sándor nemcsak bátorított, hanem ajánlólevéllel is ellátott, harmadévesként már Bukarestben iratkoztam be az egyetemre.

— Én voltam Magyarországon az első, aki néprajzból doktorált. Az 1936-ban megjelent Moldvai csángók című tanulmány volt a disszertációm tárgya. Utána Karácsonyi Sándor levitt Debrecenbe, az egyetemen tanítottam 1950-ig. Akkor lett Ortíitay Gyulából nagy ember, s lévén, hogy fiatalkorunkban volt egy áffé- irunk, félretett, száműzött a gyulai múzeumba.

Gyulán gyerekeskedett joggal hitte, hogy haza-_ megy. Ám a város elöljáró nem fogadták be, s 1957- ben koholt vádak alapján előbb meghurcolták, majd elűzték Bajára.

— Alighogy megmelegedtem, továbbpasszoltak. A kiskunfélegyházi múzeumot bízták rám, hogy tegyem rendbe. Az Á-tól kezdtem, s 1970 lett amíg a Z-ig elértem. De közben népművészeti kutatásokat is folytattam. A Kiskunságban eltöltött évek eredménye az 1983-ban megjelent

r • •

Összegyűjtött

hagyaték

Az életmű

A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum megkezdte a nemrégiben elhunyt id. Szabó István szobrászművész hagyatékának feldolgozását, az életműhöz kapcsolódó dokumentumok összegyűjtését, rendszerezését. A valaha Benczúrfalván alkotó Kos- suth-díjas érdemes művész munkái számos múzeumban, galériában, külföldi és hazai közintézményben láthatók, felkutatásuk komoly feladat, A művész fába faragott sorozatai, mint A magyar bányászat 200 éve című vagy a palóc népviseleteket megörökítő, továbbá a borászati sorozat vagy a népi vallásosságot feldolgozó művei nemcsak művészeti alkotásként értékesek, hanem hitelességük folytán ma már dokumen- tumértékűek. A művész családja a múzeum rendelkezésére bocsátja a birtokában levő teljes iratanyagot és levelezést.

Meghurcoltak, majd elűztek ..;

A Kiskunság képfaragó és képmetsző művészete című monográfiái munkám.

A 83 éves Lükő Gábornak a már említett két könyvén kívül A magyar lélek formái című műve 1942-ben került ki a nyomdából, de gyakorlatilag 41 évig hallgatásra volt ítélve, egy fiá- talkori afférért, Ortutay Gyula jóvoltából.

— Ez még mind semmi — mondja az idős tudós. — Nem fogja elhinni, de ez a kis garzonlakás az első saját otthonom. Azelőtt vagy szolgálati lakásban, vagy albérletben éltem. Ezt is úgy kaptam, most egy éve, hogy Andrásfalvy Bertalan szólt az érdekemben, s

az önkormányzat megsajnált. Persze nem ingyen élek itt, havi 3 ezer forintot fizetek megváltás címén.

Lükő Gábor kapott még valamit a napokban. Fáradhatatlan néprajzkutató munkásságát Bethlen Gá- bor-díjjal jutalmazta a Bethlen Gábor-alapítvány kux'atóriuma.

— Professzor úr, megtudhatnám, mire költi majd a pénzt? — kérdeztem az idős férfitól.

— Megvan annak a helye. Most készült el ismét egy tanulmányom, kell a pénz a nyomdaköltségre.

(— matula —)

A kor tanús az időkapszulában

Tátléptek az évek

Az 1964-ben megrendezett New York-i világkiállításon egy sor, a korra jellemző tárgyat helyeztek el egy időkapszulában, melyet a kollekció összeállítói az ötezer év múlva élő utódoknak szántak annak bemutatására: milyen szinten állt a tudomány és technika a hatvanas évek közepén. melyek voltak a kor legjellemzőbb tárgyai. Ha most visszapillantunk az 1964-ben elhelyezett tárgyakra (a képen), láthatjuk, nem ötézer, hanem huszonnyolc év is elegendő ahhoz, hogy rácsodálkozzunk a tudomány hihetetlenül gyors fejlődésére. A jó tenyérnyi nagyságú számítógépes me- móri .egység ma egy kö- römnyi méretű chippel helyettesíthető volna. A Beatles-dalt tartalmazó vi- nillemez gyártása a legtöbb fejlett országban már meg is szűnt; ma egy 12 cm átmérőjű, tökéletes hangzású CD kerülhetne a helyére. A kép jobb oldalán látható bikiniből legalább háromnégy mai fürdőruha kitelne. Az 50 000 oldalnyi szöveget tároló mikrofilmkupac információtartalma a legközönségesebb személyi számítógép memóriájában elférne. Az elektromos fogkefe sem futott be túl nagy karriert, mint ahogy a kissé ódivatú külsejű Polaroid fényképezőgép sem szorítot. ta ki a piacról a hagyományos fényképezőgépet. Ma feltehetően videokamerát tennének a helyébe. A listán szerepel még a nyugtató. az antibiotikum, a fogamzásgátló tabletta, az akkor újdonságnak számító sótalanított tengervíz, a műanyag szívbillentyű, a feltölthető elemű zseblámpa, a kontaktlencse, a sugárral kezelt vetőmag, egy űrhajó hővédő pajzsának darabkája, és egy kődarabka, amely — talán — a Holdról repült a Földre. Vajon miket gondolna* majd ezek alapján rólunk és korunkról az 5000 év múlva élő utódaink?

Történelmi emlékidléső

A marseílle-L merénylet

A Horthy-korszak utolsó kormányának, a rövid életű, ám annál zaklatottabb sorsú Lakatos-kormány tábornok külügyminiszterének, Hennyey Gusztávnak Magyarországon mindeddig nem publikált emlékiratából közlünk ismét részletet. A könyv az Európa Kiadó Extra Hungáriám sorozatában jelent meg.

MARSEILLE-BEN 1934. október 9-én horvát merénylők meggyilkolták Sándor jugoszláv királyt. Én még ugyanaznap késő délután a francia követségtől értesültem a jugoszláv király megdöbbentő haláláról. Arra az estére a francia követhez voltam vacsorára hivatalos, amit azonban a gyászos eset miatt lemondtak.

Ez a „marseille-i Incidens” sok bonyodalmat és gondot okozott Magyarországnak, mert á kisantant, elsősorban Benes mozgósítani .akarta ellenünk a világot; azt a légből kapott állítást, terjesztette ugyanis, hogy a gyilkosságot Magyarország felbüjtására követték el. Benes ösztönzésére a kisantant államai azzal vádoltak bennünket, hogy mi szerveztük meg, vagy legalábbis tudatosan elősegítettük a marseille-i merényletet. Utaltak azokra a jugoszláv politikai menekültekre, akik a jugoszláv határ közelében, magyar felségterületen, Jankapusztán voltak elszállásolva; állítólag ott készítették elő és szervezték meg a merényletet.

KAPÓRA’ JÖTT ez a

marseille-i merényiét a kis- antantnak, hogy mennyire, azt a következők is bizonyítják": 1933-bán vagy 1934 elején — vagjús jóval a marseille-i merénylet előtt — magához kéretett a jugoszláv vezérkari főnök, és a következő meglepő ajánlatot tette: a Dráva mentén húzódó jugoszláv—magyar határon egyetlen éjszakára hunyjuk be a szemünket, s ne vegyünk tudomást a magyar területen levő Jankapuszta ellen indítandó jugoszláv akcióról. Ök ugyanis valamennyi jugoszláv politikai menekültet, akiknek Magyarország ott szállást adott, kiemelnék és magukkal vinnék a határon túlra. Ha mi beleegyeznénk ebbe, az igen kedvező hatással lenne a jugoszláv—magyar kapcsolatokra és a két ország viszonyára.

Ez a furcsa, ám az akkori belgrádi mesterkedésekre nagyon is jellemző javaslat teljesen meglepetésszerűen ért. Azt feleltem, hogy egy politikailag eny- nyire súlyos és kényes kérdést továbbítanom kell kor mányomnak. Budapest természetesen elutasította a javaslatot.

A magam részéről persze azt tartottam ..volna helyesnek, hogy a magyar kormány törekedjék a jan- kapusztai tábor fokozatos íöloszlatására.

AZ ALÁBBIAKAT javasoltam Kánya Kálmán ak- kori^magyar külügyminiszternek, amikor 1933 közepén végleg távoztam Belg- rádból, és hazatértem Budapestre. Az a körülmény, hogy jugoszláv politikai menekültek tartózkodnak Magyarországon, mondottam, nagy veszélyt tartogat számunkra, valamiképpen meg kell tehát oldanunk ezt a gyúlékony kérdést. A mintegy kétszáz menekült zömmel kisember volt; leginkább horvá- tok, akik a szerb elnyomás elleni tiltakozásul kisebb akciókat hajtottak végre: letépték a jugoszláv lobogót, szidalmaztak a királyt stb. Lehetetlenség lett volna valamennyiüket kiutasítani az országból. A politikai problémát a főkolomposok okozták, ezek harminc-harmincötén lehettek. Legalább ezeket a vezető emberekét, akik valóban komoly politikai bűn- cselekményeket követtek el Jugoszláviában, kellett mihamarabb eltávolítani Magyarországról. Javaslatom az volt, hogy a bécsi és lausanne-i horvát emigráns vezetőkkel létesítendő megállapodás alapján havonta két-három horvátot menekítsünk Svájcba, s e célra lássuk el őket magyar útlevéllel. Útlevél nélkül ugyanis sem Ausztrián nem utazhattak volna át, sem Svájcba nem utazhattak volna be. Lausanne-ban azután jelentkezzenek a Hotel de l’Europe-ban Kva- ternik tábornok fiánál, adják le neki az útleveleket, amelyeket ő majd rendre Visszajuttat hozzánk.

EZ AZ ELJÄRÄS akadálytalanul folyt 1933 őszétől 1934 októberéig. Ekkor a következő történt: a horvát csoport utolsó két tagja 1934. októberében megérkezve Lausanne-ba, elment az említett szállodába, de Kvaternik éppen nem volt ott. S ekkor követték el a horvátok azt a hibát, amely később oly súlyos politikai bonyodalmakat okozott Magyarországnak. A kapott utasítások ellenére a két horvát leadta útlevelét a szállodában, ahol természetesen regisztrálták őket. Kvater- nik, értesülvén a két horvát eljárásáról, nagyon elkeseredett, de nem tehetett már semmit; átadta nekik, az addigi gyakorlat szerint, a hamis névre kiállított új útleveleket.

Ezután követték el a második súlyos hibát. A horvát emigráció úgy szervezte meg a király elleni merényletet, hogy erre a célra felbérelt, és cseh útlevéllel látott el egy Velicsko Georgijev Kerin nevű (Peter Kelemen fedőnevű) macedón pmhprt aki mellé segítőtársul a frissen Svájcba érkezett két horvátot szemelték ki, jóllehet Svájcban is, Franciaországban is és más államokban is éltek még horvát emigránsok, akiknek a csoportjaiból választhatok volna segítőtársakat. Sándor királyt Marseille-ben meggyilkolták, s a merénylet áldozatául esett az őt kísérő francia külügyminiszter, Barthou is.

A NYOMBAN megindított helyszíni vizsgálat során a két horvát is rendőrkézre került. Az eljárás igen egyszerű volt: a két horvátot gyanúsítottként azonnal letartóztatták, és tisztázták az útleveleik dolgát, a határátlépés körülményeit, valamint azt is, hogy mi történt a szállodában a hamis útlevelekkel. Mivel az eredeti útleveleket magyar hatóság állította ki, Magyarországra vetődött a bűnrészesság gyanújának árnyéka. így történt, hogy a Népszövetségben panaszt nyújtottak be Magyarország ellen.

A marseille-i incidens genfi tárgyalása nagyon világosan megmutatja, hogy milyen súlyos helyzetben volt Magyarország a Duna-me- dencében. Hadd utaljak arra is, hogy bizonyos híresztelések szerint a kisantant vezetői, kiváltképpen Benes, komolyan fontolóra vették a magyarországi katonai beavatkozás lehetőségét is. Franciaország, de legfőképpen Mussolini,

szembeszállt ezekkel az elképzelésekkel.

EKKOR vitték a Magyarország ellőni panaszt a genfi Népszövetség elé. Még jól emlékszem, hogy amikor a két fél között már a végsőkig éleződtek az .ellentétek, Genfben háborús hírek kaptak lábra, mire Mussolini tudatta a magyar küldöttséggel, hogy bármi történjék is, számíthatnak a támogatására. A marseille-i incidens jó ideig foglalkoztatta a genfi Nép- szövetséget. Magyarorszái vádlott lett. A helyzet súlyosra fordult. A kisantant államok külügyminiszterei, Benes, Titulescu és Jeftic Genfben heves támadást intéztek Magyarország ellen, s most már nemcsak a jugoszláv király meggyilkolásával hozakodtak elő, hanem kitértek a legkülönfélébb sérelmeikre is, amelyeknek semmi közük sem volt a marseille-i merénylethez.

(Folytatjuk)

MEG EGYSZER A KWAIRÓL

Két héttel ezelőtt írtunk e hasábokon egy új gyógyhatású készítményről, az érrendszeri betegségek megelőzésében jó eredménnyel használható Kwairól.

Azóta felhívták a figyelmünket, hegy — sze- dési hiba folytán — írásunkba hiba csúszott. A szer nem fokhagymaszármazék. hanem magas koncentrációjú eredeti kínai fokhagymapor felhasználásával készül, melynek hatóanyaga az aliin. Továbbá a szert memóriazavar ellen nem ajánlják a forgalmazók.