Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-09 / 264. szám

Hulló falevél... Napok óta mást sem hal­lok, olvasok saj túszer te, mint a Parlament előtti ominózus néhány perc tör­ténetét, a legkülönbözőbb hangnemekben megénekel­ve, dramatizálva. Láttam az eseményt a televízióból, ezért elmondom, mit lát­tam én, aki a tv előtt ülve állampolgár, nagy tömegbe „verődve” csőcselék va­gyok. Tömeg (csőcselék) varta október 23-án este a Kos- •uth téren a Magyar Köz­társaság elnökét, mondja <1 gondolatait nagy nem­zeti ünnepünkön. Amikor megjelent a Parlament lépcsőjén, a tömeg örömé­ben fütyülni kezdett. Aki jár különböző koncertekre, ifjúsági „megmozdulásokra, az tudhatja; évek óta a fütty a tetszésnyilvánítás legbiztosabb jele. Aki nem hiszi, kérdezze meg Nagy Ferót vagy Hobót, de bár­melyik sómén (showman) igazolhatja állításomat. Ilyenkor azt kell tenni, el­kezdeni a műsort, a tömeg (csőcselék) hangja magától Is alábbhagy, ugyanis az erősítők hangja erősebb ... Nekem úgy tűnt, Árpi bá­csi megfeledkezett erről, vagy nem okosították fel kellőképpen, mert csak állt... csak állt a mikrofon előtt, mintha elfelejtette volna, miért jött ki a ka­pun. (Az örökzöld Kozma­sanzon sorai jutottak az eszembe: „...egy percig állt, sebzetten, bénán, nem szólt egy szót sem, csak elment né­mán ...”) Magam is tanú­síthatom, nem arról volt szó, hogy csak nézni fogjuk Árpi bácsit... Ami ezután történt, akár természetesnek is mondha­tó (természetesen csak de­mokráciákban), a tömeg (csőcselék) „pfujolni” kez­dett, mondhatni felháboro­dott. Idejött azért, hogy néhány magvas gondolattal okosabban térjen meg ott­honába, ezzel szemben csak pár percig nézhette köz­társaságunk elnökét. A szemfüles tv-kamera ez alatt a néhány perc alatt nagy biztonsággal megta­lált egy fickót, aki a haj­dani német katonai egyen­ruhára emlékeztető szere­lésben idétlenkedett. Arra már nem emlékszem, lát­tam-e kopasz fejű embert, mai nevén „bőrfejűt” (ezek szerint van „hajfejű” em­ber is, bár felénk bizonyos esetekben ékezetet tesznek az o betűre). Másnap már az egész kormány felelős volt az eseményért, ezt zengte a megjelenő sajtótermékek 99 százaléka, azaz a független sajtó. Igazuk van! Valóban elmarasztalható a kormány — főleg a belügyminiszter —, mert ilyenkor az (volt) a szokás, a környező épüle­tek tetejére géppuskásokat vezényeltek, és ha most is így történt volna, és a „pfujolok” kaptak volna egy sorozatot a nyakukba, biztosan halálos csend, lett volna a téren ... ! Minden rosszban van va­lami jó is, tartja a népi bölcselet. A káröröm érzete nélkül most megtudhatom, a sok „honatya, honanya, honpártvezér, hun vezér, hun nem vót főszerkesztő etb.” közül ki az igazi de­mokrata, és ki az, aki visz- szasírja a diktatúrát! Mint még emlékezhetünk, a dik­tatúrákban az állam(párt)- fők istenítve voltak. Ilyen inzultus pl. nem érte sem Sztálint, sem Brezsnyevet, de Rákosit vagy Kádárt sem, ezzel szemben a tör­ténelem során már több amerikai elnököt kifütyül­tek — volt. akit többször is —, egy német kancellárt 4áptojással dobált meg a tömeg (csőcselék). Szóval aki most szót emel, tiltako­zik va^y hoböróg az inzul­tus miatt (mint tudjuk, Göncz Árpád nem sértő­dött meg!), abban biztosan ott szunnyad a vágy a haj­dani diktatúra utáni Aki demokrata, az tudomásul veszi, az államfő is ember, és nem több, és ha nem úgy funkcionál, ahogyan a tömeg (csőcselék) elvárja, még az is előfordulhat, hogy kifütyülik! (A tömeg [csőcselék) „nagy mennyiségben” már népnek nevezendő, és ha ez a nép azonos nyelvet be­szél, akkor nemzet a neve! Jó lenne ezt újra megta­nulni.) Az esemény után már több mint két héttel va­gyunk, amikor ezt a kis böffenetet papírra vetem. Ma már azt hallom, a ha­tárőrök is bőrfej űek (már megint kopaszra nyírják a sorkatonákat?!), kiderült, hogy az alaki kiképzést ki­egészítették államfő-kifü- tyülési gyakorlattal is, és a Kossuth téren korábban csak a Czinegének kijáró „hip-hip-hurrá” felkiáltást felváltotta a „pfuj”. Tartok tőle, ha ez így megy to­vább, néhány nap múlva már arról olvashatunk, hogy a bőrhajú határőrök zsebében ott lapultak a stukkerek, csak most még vaktöltény volt a tárakban, azért nem lőttek az állam­főre ... Kiegészíthető a történet még lefűrészelt csövű va­dászpuskákkal is, elvégre van fűrész és van vadász­puska is, annak ellenére, hogy néhány személytől megvonták. Szóval lehet ezt még dramatizálni, de gondolnak-e a „dramatur­gok” arra, hová vezet ez a hisztéria? Jó lenne, ha el­gondolkodnának — éppen az ünnep kapcsán —, miért történtek meg azok az ese­mények ... miért volt a forradalom. Aki esetleg nem emlékszik, vagy még nem élt akkor, azok ked­véért elmondom; az elnyo­mó bolsevik rendszert dön­tötte meg néhány napra a MAGYAR NÉP. Ne akar­ják most más tálalásban visszacsempészni nekünk a hajdan lekozmált eledelt! A szagát már messziről érezzük . . . Kubatov János Budapest Magyarok Brazíliában Immár tíz éve annak, hogy Brazíliában jár­tunk ... Ottlétünkkor száz­ezer magyart emlegettek a kintiek, de Göncz Árpád tollíorgató kísérői már 50 ezer alatt tudják a kinti magyarok számát. Természetesen nem kiha­lásról van szó, csak az et­nikum elveszéséről, amit két rokoni példán át ta­pasztaltam: említettek 1919—21-ben vándoroltak ki, és halálukig anyanyelv- védő, klubokban szervezke­dő, műkedvelő színész ma­gyarok voltak. Fiuk, sógorom, kinn szü­letett, menyük csecsemő­korban került ki, mindket­ten magyar anyanyelvűek, de magyarul nem írtak, ír­nak. A két lányuk egy szót se tud magyarul, férjük olasz, illetve német, a gye­rekeik, a dédunokák már hírét se hallják hazánknak. Eltűnnek a hatalmas, min­den nációt elnyelő brazil katlanban ... Keresztkománk, a Veres­egyházon jól ismert Kajda- csy Bállá Gábor földbirto­kos-malmos, akit a rend­szer űzött el 1950-ben, oszt­rák lányt vett el. kereszt­gyerekeink egy szót se tud­nak magyarul és ők is, utó­daik is brazilok. A szálak már náluk, apjuk halálával, aki esténként fülhallgató­val a fülén, magyar nótaszó mellett szenderült álom­ba ... elszakadtak. A mag> arsag felszívódá­sára van más adalékom is: Sao Paulo „Rózsadombján”, a Lapa-negyedben két egy­házi jelíegű látogatásunk volt. kilátogattunk a Bene- dek-rendi Santo Amerigo: magyarul Szent Imre kollé­giumba, ahol 1979-ben Őszentsége megszállt — kedvünkért felnyitották megtekintésre a lakrészét — es itt látták vendégül el­nökünket. Ezt a 12 osztá­lyos, igen előkelő (és mé­regdrága) iskolát tizenkét bencés, főként magyar, pap működteti. Brazília legelő­kelőbb gyerekei, köztük szép szambán magyarok, tanulnak itt — de magyar nyelvű tanítás nincs és csak a hét végi cserkészeten hangzik magyar szó. Egy vasarnap délután néhai sógorommal, aki pres­biter volt, isten iszteletre látogattunk az ugyaneb­ben a negy edben lévő ma­gyar református templom­ba, mi, a családból öten és még nyolc idősebb magyar asszony ... A magyar isten- tisztelet után Apostol Já­nos, az ősszel elhunyt idős tiszteletes meghívott egy elmaradhatatlan cafezinhó- ra (kis kávé) és közben el­mondta: a délelőtti isten- tisztelet népes: ekkor jön­nek a fiatalok is. De ezt az istentiszteletet nekik portu­gálul kell tartani, mert csak gyengén, alig tudnak ma­gyarul — vagy egyáltalán nem, de egyelőre még ide járnak . .. Mint írtam: nem bioló­giailag fogyunk: etniku­munkban. És csendben kér­dem: ez vajon csak a távo­li, 10 ezer kilométernél messzebb lévő brazíliai magyarok létkérdése? Szomorú zárószó a költőé: ....... pusztulunk, veszünk, Mi nt oldott kéve, széthull nemzetünk.” Fazekas Mátyás Veresegyház Egy régi vendég A békési Püski Sándor első alkalommal 1970. októ­ber 10-én járt Vácott, ami­kor meghívtam a Veres Pé- ter-emlékestre. De megér­kezett Németh László, Dar­vas József, Czine Mihály is. Németh László — ritka ki­vétel — beszédet mondott. De a „nagyok” kiadó­ja jogán Püski Sándor is szót kért. Beszélt a Magyar Élet Kiadó és Veres Péter kapcsolatáról. Az emléke­zést rögzítő könyvbe a kö­vetkezőket írta: „Nagyon örülök a váratlan ajándék­nak, hogy hosszú szünet után éppen a Veres Péter- emlékesten szólalhattam meg nyilvánosan.” Csak néhány hónapja szabadult a közismert Zsigmond— Püski per ítéletének a le­töltése után. A könyvtári beszélgetés módot adott akkor megkér­deznem, mik a további ter­vei. Elmondta, néhány nap múlva indul az USA-ba, konzuli útlevéllel. A kor­mányzatnak a szándékát teljesítve, saját erőből nyit New Yorkban egy könyves­házat, ahol ellátja hazai könyvekkel az ott élő ma­gyarokat. Kiutazásakor csak a felesége, Sinka Istvánné, lgnácz Rózsa, lányom és én kísértük ki a Ferihegyi re­pülőtérre. Nem nagyon csalogat, ták haza! Az 1943- as balutonszárszói konfe­rencia 40. évfordulójára, 1983-ban jött haza. Vajúdó politikai alkudozások után, az utolsó pillanatban jelen­tették be megtartását hiva­talosan. Pozsgay Imre mint az HNF országos fő­titkára beszédében csak két esetben, érintőlegesen szólt a konferencia jelentőségé­ről. Még ebben az eszten­dőben, hosszas javítgatás után a Kossuth Kiadó meg­jelenteti ez eredeti Püski- kiadvány bővített változa­tával a Szárszó című köny­vet. Ezt a kiadó Vácott mu­tatja be, Fitos Vilmossal, kiállítással egybekötve. Püski Sándor utána is rendszeres váci vendég. Valahányszor Magyaror­szágra érkezik, módot ta­lálok arra, hogy eljöjjön a városba. Hazalátogatásait sokszor korlátozzák. (Du- ray: Kutyaszorító.) Jobb hely nem lévén, a volt SDG-s kertes házamban találkoznak. Nemcsak Püs­ki Sándor, de Gombos Gyu­la, Dorbándi Gyula is ven­dégem. Oldottabb szellemi légkörben a bölcsészettudo­mányi egyetemen lehetőség mutatkozik a két világhá­ború közötti progresszív magyar - tyvkiadás tanul­mányozására. Lányom a Magyar Élet Kiadó feldol­gozására vállalkozik, ebből diplomázik, majd felkérésre a kiadó történetét részle­tesebben is feldolgozva, doktorál. Az október 14-i, a váci nyugdíjas pedagógusok klubja meghívásának kö­rülményeit, a Püski-köny- vesház bemutatását részle­tesen a vésztői Sinka-ün- nepségen határoztuk meg. A klub termét nagyszámú Elkezdődött a címkera­gasztás, a demagóg szalá­mitaktikázás? Újra meg­szólalnak azok, akik a „hordót a szónoknak” he­lyett „hordót a zsidónak” véltek hallani vájt füleik­kel? A mucsaizás, a po- pulistázás, antiszemitázás után mi következik még? Szinte megejtően pontos volt lelki előrejelzésünk: az átkos Antall-diktatúra október 23-án. a Kossuth téren nem engedte szóhoz jutni Göncz Árpád köztár­sasági elnök urat, aki „volt” pártja, s a Gallup Intézet szerint az ország legnépszerűbb embere, szinte mindenki szereti. S ez a „szinte” itt választó­víz, mert úgy látszik, hogy van egy törpe minoritás, amelyik mégsem egészen és nem egészen felhőtle­nül. A miniszterelnök az eset­tel kapcsolatban mindent elmondott, ami elmondha­tó volt. Hogy mindez mél­tatlan volt az ünnep szel­leméhez, hogy a Göncz Árpádot elnémítok hibáz­tak, hisz egy ünnep nem lehet a politikai különbö­zőségek véleménynyilvání­tásának a helye. Ám ez nekik nem elég. Itt az új lehetőség a kedé­lyek szítására, a kormány megbuktatására, az erős­nek vélt belügyminiszter lemondalására, politikai babérok begyűjtésére a kö­zelgő választások előtt. Tudjuk: akartak ők már belügyminisztert leváltani korábban is. Horváth Ba­lázs ellen előbb a gyenge­ség volt a vád, majd ké­sőbb éppen az ellenkezője: a laxisblokád Idején a tö­megbe akart lövetni. De akkor is, kinél volt a fegy­ver? Ügy hiszik, most is náluk van, legalábbis a de­magógia pusztító erejében, médiahatalmuk tudatában. Akik most törvénysértést lihegnek, vizsgálatot köve­telnek, miért nem tiltakoz­tak Horváth Balázs, And­rás} alvy Bertalan, Jeszensz­ky Géza és mások szemé­lyiségi jogainak lábbal tip- rásakor? Miért nem rohan­tak Antall miniszterelnök védelmére, amikor —hogy szavajárásukkal éljek — „felelőtlen, szélsőséges ele­mek” kifütyülték és Gátol­ták a szólásban az olimoi- konok fogadásánál a Buda­pest Sportcsarnokban? hallgató töltötte meg. A je­lenlevők megvásárolhattál* Szabó Dezső Az egész látó­határ, Németh László Ki­sebbségben, Sinka István A fekete bojtár vallomásai, Duray Miklós Kutyaszorító, Csoóri Sándor Nappali hold, Csurka István Magyar önépítés, Für Lajos Mennyi a sok sírkereszt, Borbándi Gyula A magyar népi moz­galom című munkáját. Az ismétlődő hozzászólásokba egy szépséghiba is becsú­szott: egy idősebb tanár nem népi irodalomról be­szélt, hanem „népies”-ről. Az agilis és elkötelezett könyvkiadó, Püski Sándor 80. életévén is túl van. Mégis telve ambícióval bírja az országos meghívá­sok megerőltető útjait. Ezt a vácit is. Üj könyvüzlete a budaoesti Margit körút 26. szám alatt Püski-köny- vesház címen működik. Ez is csak egy „ládikó”, ahogy azt mondta volt Németh László a régi, Szerb utcai könyvesboltjára. Könyvki­adói exegézise változatlan: olyan műveknek a megje­lentése, amelyek vagy el­lenséges körülmények miatt, vagy célzatos elhallgatás miatt nem kerülhettek az olvasók kezébe. Pető vári Gyula Vác Miért csak most támadt fel bennük az emberség és önérzet, s nem ott és ak­kor a kárörvendő (példa a „legnépszerűbb lap” augusz­tus 12-i száma többek kö­zött) tudomásulvétel és hallgatólagos vagy nyílt szí­ni egyetértés helyett? Tud­niuk kellene: aki szelet Vet, az vihart arat. Igen, tényleg sajnálniva- ló volt a köztársasági el­nök. Hisz nem a „nácik” nem hallgatták meg, ha­nem a sajátjai, az 5ti-osok. Ok tudják, hogy miért. Szívük joga. S amit más­kor jogosnak tartottak, most miért tartják egy­szerre jogtalannak? Most azok követelnek vizsgála­tot, akik ellene vannak a vizsgálatnak, az átvilágí­tásnak a sokkal nagyobb bűnök vonatkozásában ... Akik ellene vannak a tör­ténelmi igazságtételnek. (Lásd Dörnbach Alajosékat Először is tisztáznom kell: semmi sincs ingyen. Hogy valaki megfizeti az órát mindennek, abban biztos vagyok. Csupán az nem bi­zonyos, hogy az fizet-e, aki kapott valamit... Félre a talányos beszéd­del, nézzünk a tények köze­pébe! Először tisztázni kell a fogalmat, mi az a RÉSZ. Természetesen betűszó! Hogy miképp lehet ebből a Bimbó utcában vagy a Tö­rökvész lejtőn villát építe­ni, az majd kitúdódik. A RÉSZ ugyanis nem más, mint egy — évtizedek óta — országot pusztító nemzetkö­zi gyakorlatnak a rövidíté­se : Rendkívül Előnytelen Szerződés. Tetszik már érteni? Ha tehát mi el akarunk adni valamit, és a csekély érdek­lődés miatt azt mondjuk „otthon”, hogy csak 10 schillingért megy el darab­ja (ámde 60-ért sikerült üz­letet kötnünk), akkor dara­bonként 50 schilling a mi zsebünkbe megy. És kép­zeljük el, mekkora ez a összeg, ha tízezer darabot, vagy tízezres tételt vásárol­nak tőlünk a nyugati part­nerek! A RÉSZ másik ré­sze: amikor mi veszünk, de be tudiuk bizonyítani „ott­hon”, hogy „most azért vet­tünk a világpiaci ár felett, a mosonmagyaróvári vitá­ban a tv-képernyőn!) Most törvényért kiálta­nak, holott éppen ők vitték utcára az indulatokat az al­kotmány és az alkotmány- bírósági döntések semmi- bevételével. Csak egyvalaki állhat a törvényen felül? Bizony, ha nem érvénye­sül a jog és az igazság, akkor indulatok indukálód­nak, s az emberek utcára mennek, tgy szokott ez lenni. A rossz példa saj­nos mindig a legragadó- sabb... Az elnök, aki nagyon jó lappal indult, valahol el­rontott valamit. Szinte végzetesen és tragikusan. Nem tudott felülemelkedni a politikán, nem tudta függetleníteni magát párt­ja súgóitól. Politikamentes tisztségében Önmagától be­vallottan politizált, így hát vállalnia kellett a politiku­si sorsot, a politikus né­melykori keserves megta­pasztalását. Mégis a jövőt kell néz­ni. Legyen ez az intermez­zo az önvizsgálat, a szel­lemi függetlenedés per­ce. Talán mégsem rom­lott el végleg minden, hisz az elnök nem valamelyik dél-amerikai országban el­nök, hanem Magyarorszá­gon. Itt pedig nem prezi- denciális, hanem parla­mentáris rendszer van. Nem esett ki a hatalomból, hisz valóságosan nem is volt neki. S talán még megvan a tekintélye is, még ha intő jelként az ki­csit csorbát is szenvedett. De talán mégsem jóváte­hetetlenül . . . Ám az sem­miképpen nem vezet jóra, ha Magyar Bálint (SZDSZ) nem válogatva a szavak­ban, tulajdonképpen iefa- sisztázza a most nem hall-, gató hallgatóságot, vagyis, az 56-osokat, meggyanúsít­ja a hatái'őröket. Horn Gyula pártelnök (MSZP) pedig „koncepciós pert” ké­szít elő a kormány ellen. Csak nincs benne rutinja? Horn úr, mindenesetre az igazi bűnösök nem a Kos­suth téren keresendők ... Legalábbis nem most... Göncz Árpádnak pedig ott kellett volna lenni este az Operában. Mert a köz- társasági elnök nemcsak a napi politika fölött áll, ha­nem a sértődöttség felett is... mert hamarosan árrobbanás lesz, és akkor még maga­sabbra mennek az árak, mint most! Azaz: a követ­kező hónapok áraihoz ké­pest alacsony árfekvéssel vásároltunk! Ezt azonban az eladók is tudják, ezért zárolják a raktáraikban az árut.” Ugyanez a téma bank­szerződésekben is megcsen­dül, mert a RÉSZ parafrázi­sai minden „területre” transzponálhatóak. Ha a bank olcsóbb kamattal ad kölcsönt Nyugatra, vagy magasabb kamatra szerző­dik hitel esetén a lehetsé­gesnél, akkor a RESZ-ből valami kis reszlit kap az üz­letkötő. Mondjuk százalé­kot. Általában ez nem több 3-5%-nál, de a Rendkívül Előnytelen Szerződés alá­írása előtt — esetleg lehet 40-60 arányú is — az osz­tozkodás a partnerrel. A tízmilliós telekre épült hetvenmilliós villa, alatta feszített víztükörrel, két­szintű, liftes garázzsal, alul a Mercedes és fölül a To­yota (mert az a könnyebb), vajon hány RESZ-részlet- ből tevődik össze? Sejtem, hogy nem kellett hozzá any- nyi jó üzlet, mint ahány carrarai márványtáblából áll a fürdőszobák burkolata. Nádor István Újra elkezdődött Pápai Szabó György Budapest Reszii a RESZ-ből?

Next

/
Oldalképek
Tartalom