Pest Megyei Hírlap, 1992. november (36. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

-+I r A labdarúgó NB I 12. fordulójának rangadó­ján a Ferencváros Lip­csei Péter mesterhár­masával, parádés játék­kal, 3-0-ra verte a Va- sas-Smirnoff együttesét. A Vác FC-Samsung is győzni tudott a Békés­csaba ellen, így a szer­dai. Benfica elleni ÜEFA-kupa-visszavágó­ra készülő váciak, két ponttal lemaradva az FTC mögött, a második helyen állnak. (Tudósí­tásunk a 15. oldalon.) XXXVI. ÉVFOLYAM, 258. SZÁM Ara: 13,5« 1992. NOVEMBER 2., HÉTFŐ KÁDÁR BÉLA OROSZORSZÁGBA UTAZOTT Kádár Béla külgazdasági miniszter magyar kormány­zati szakértők és üzletem­berek társaságában vasár­nap, a késő délutáni órák­ban Oroszországba utazott. A miniszter megbeszélést folytat az Orosz Föderáció nemzetközi gazdasági kap­csolatokért felelős állami vezetőivel. Moszkvai tár­gyalásait követően Baskí­riába és a Tatár Köztársa­ságba látogat, ahol a két­oldalú gazdasági együttmű­ködésről és a fejlesztés le­lt tőségeiről tárgyal. A fe­lek várhatóan több megál­lapodást is aláírnak. A küldöttségben helyet kapott néhány jelentős ha­zai vállalat — többek kö­zött a Videoton, az Ikarus, a Mineralimpex, a Közép­európai Befektetési Társaság —, valamint befolyásos szakmai érdekképviseletek, így a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Iposz, a Kézműves Kamara és a Vállalkozók Országos Szövetsége vezetői is. Emléktábla Pap Béla lelkésznek Vácott Példája biztatás az ittmaradottaknah Kálmán Attila államtitkár, cgyházkerülcti főgondnok avatóbeszédét mondja Pap Béla egyike azoknak a mártíroknak, akik nem harsányan áldozták életü­ket hitükért, igazságukért. Az 1907-ben született, és máig tisztázatlan körülmé­nyek között, 1957-ben el­hunyt váci református lel­kipásztor tiszteletére a hét­végén emléktáblákat avat­tak a Duna-parti város Kisvárnak nevezett részé­ben. A Váci Városvédő és Vá­rosszépítő Egyesület kezde­ményezésére a Pap Béláról elnevezett utcába került az első tábla, amelyet az egyesület elnöke, Szalay István avatott fel. Ezt kö­vette az az ünnepi isten- tisztelet, amelyet a refor­mátus templomban tartot- (Folytatás az 5. oldalon.) Kétnapos politikai-tudo­mányos tanácskozás kez­dődik ma Tatabányán, a Batthyány Lajos Alapít­vány szervezésében, amely­nek témája: A kisebbségi önrendelkezés lehetőségei Kelet-Közép-Európában a Carrington-dokumentum alapján. A rendezvény lehetősé­get teremt a különböző ön­rendelkezési tervezetek összehasonlítására és a nemzetközi biztosítékok ki­építési esélyeinek megvi­tatására, hiszen a térség­gel foglalkozó szakembe­rek körében nagymérték­ben elterjedt és elfogadott vélemény, hogy a kisebb­ségek védelmének megfe­lelő nemzetközi garanciát adna az Európai Közös­ség Jugoszlávia-konieren- ciájának hágai fordulóján kidolgozott dokumentum, az úgynevezett Carrington- tervr megvalósulása. A vajdasági magyarok kidolgozták önkormány­zati elképzeléseiket a do­kumentummal összhang­ban, de tanulságos és ösz- szehasoniításra érdemes ta­nulmányok és elképzelések születtek a kisebbségi autonómia témájában Ausztriában, Magyarorszá­gán, Romániában, Ukraj­nában és Szlovákiában is. A rendezvény nemzetkö­zi elismertségét jelzi, hogy a térség jeles kisebbségi politikusai mellett, jelen lesznek az ENSZ és az Európa Tanács tisztségvi­selői és szakemberei. RAGADOZÓK Titokzatos szekták, szélsőséges szervezetek bukkannak fel, s láncolnak magukhoz tétova fia­talokat. Családokat gyengítenek, bomlasztanak e szellemi ragadozók. Tönkreteszik a szülők, a gyer­mekek, s testvérek közötti természetes szövetséget, kikényszerítve azt a mesterséges újat, amelynek legfőbb értelme a vezérek iránti feltétlen hűség és odaadás. Megjelenésük és tevékenységük csupán kísérő- jelensége a magyar társadalmat fenyegető hatal­mas vállalkozásnak. E vállalkozás ki nem mondott célja az, hogy a tudatilag és érzelmileg már-már magára találó magyarságot elidegenítse népi és nemzeti hagyományaiban gyökerező■ értékrendjé­től, megfossza nemzeti öntudatától. Célja, hogy mi­nél többeket kiszakítson abból a társadalomépítő hagyományokat szem előtt tartó szellemi közösség­ből, amely nélkül nemzetként való fennmaradá­sunk elképzelhetetlen. Fő törekvése a nemzettu­datot fenntartó vagy építő gondolatok elfojtása, háttérbe szorítása. Módszere a kíméletlen csúsz­tatás. A magyart magyarkodónak, a patriótát na­cionalistának, a nemzetit fasisztának, netán szél­sőségesnek bélyegzi, s felmagasztalja mindazokat, akik e csúsztatásokban élen járnak. E vállalkozás résztvevőit kell néznünk a televízióban, hallgatnunk a rádióban, olvasnunk a lapok többségében. Tőlük értesülünk arról, hogy a magyar címer ősi alkotó­elemét, az úgynevezett Árpád-sávokat a fasiszta szimbólumok között kell számon tartanunk (csupán izértt mert a.háború vége felé megszállott szélsősé­gesek karszalagjain is feltünedezett). Innen már csak egyetlen lépés annak kimondása, hogy aki ma­gyar, az fasiszta, és aki nem ért egyet maradék­talanul az önmagát liberálisnak és demokratának mondó ellenzékkel, az szélsőséges. Tudjuk, hogy az a maroknyi szélsőbalos és szélsőjobbos, akiktől tartanunk kell, rendőri eszközökkel kordában tartható. A nemzettudat ellen szövetkezők is tisz­tában vannak ezzel, és rettegésük valódi kiváltó oka nem is ez, hanem a saját kultúráját és hagyo­mányait ápoló többség. Az említettek úgy érzik, akkor vannak biztonságban, ha népet, nemzetet, kereszténységet ócsárolnak. El akarják hitetni, hogy a nemzettudat csakis a nemzetek szembenállásá­hoz vezethet. A barátság, az együttműködés meg­annyi történelmi példájáról hallgatnak. Vajon miért? A válasz egyszerű. Pénzben és hatalomban mérhető érdekük fűződik hozzá. Egy öntudatos, biz­tos erkölcsi alapokon állá társadalom nem alkal­mas közeg azoknak, akik a zavarosban akarnak halászni. A kisstílű szekták és csoportok a családdal szemben teszik meg azt, amit a nagy ragadozók a nemzettel szemben. Élnek a nagyszerű alkalom­mal és lehetőséggel. Bánó Attila FÓRUM PILISVÖRÖSVÁRON Ellenség-e Csurka István? Ellenség-e Csurka Ist­ván? Igen! — hangzott az egyöntetű válasz. Nem mindegy azonban, hogy ki­nek. Ellensége azoknak, akik elutasítják az egész­séges magyarságtudat fej­lesztését, s gátolják Ma­gyarország talpra állítását. Pénteken este a pilisvö- rösvári művelődési ház zsúfolásig megtelt nagyter­mében tartották azt a fó­rumot, amelynek három témája közül a fenti kérdés volt az egyik. A másik ket­tő: „Volt-e rendszerváltás Magyarországon” és a „Médiumok helyzete”. Az esten Szauter Rudolf kép­viselő vendégeként megje­lent Győri Béla, a Vasár­napi Újság volt főszerkesz­tője; Pálfy G. István, A hét volt főszerkesztője és Zacsek Gyula országgyűlé­si képviselő. Zacsek Gyula beszédé­ben kifejtette: ’90-ben tör­tént rendszerváltás, miután 1989-ben az előző kormány önpuccs jellegű hatalom­átmentési kísérlete megbu­kott. De azzal, hogy az el­múlt két évben mi történt az országban, a lakosság azóta sincs tisztában. A rádió, a televízió és a sajtó nagy része hamis informá­ciókkal szolgál. Tehet a kormány bármilyen elő­nyös, jó szándékú lépést, ha erről senki nem értesül. Helyette viszont folyamato­san ellátják az embereket mesterségesen előállított botrányokkal. Ilyen az is, amelyet Göncz Árpád 23-i kifütyüléséből kovácsoltak. Igaz, néha láthatunk olyan bejátszásokat a tévében amikor az angol vagy fran­cia képviselők meg is ha- jigálják egymást. Ám nem ezt a viselkedést kell elta­nulnunk tőlük! Nem azért választottunk képviselőket, hogy az Országgyűlésből cirkusz legyen! Sokszor hallom mostaná­ban — mondotta Pálfi G. István —, h gy a rádiónál és a televíziónál ismét pártállami hangulat ural­kodik. Bár igaz lenne! Saj­nos azonban még akkor sem volt e két intézménv- ben olyan diktatúra, mint amilyen az elmúlt két hó­napban tapasztalható. Azokban az időkben a bel­politika terén nem történt, nem történhetett váratlan (Folytatás a 4. oldalon.’ Illyés Gyulára emlékeztek Ozorán délutánján a nevezetes fa­luba, a Dunántúl Mező­földnek, Sármelléknek ne­vezett tájára. A falu kö­zepén két dombról néz egymásra a római kato­likus templom és a XV. század elején Zsigmond király hadvezére, Ozorai Pipo építette jókora vár. A templom ajtaja tárult ki az érkező nép előtt, a fő- (Folytatás a 6. oldalon.) Illyés Gyula kilencven­éves lenne. Ez alkalomból emlékezett, ünnepelt Ozo- ra népe, Ozoráé, amelyhez a költőt annyi rokoni szál kötötte, ahol annyira szí­vesen tartózkodott, amely­nek nevét oly sokszor írta le műveiben, s ahol utol­jára 1981-ben, halála előtt két esztendővel járt. Borongás időben érkez­tünk október 30-a kora Nemzetközi tanácskozás Tatabányán KISEBBSÉGI ÖNRENDELKEZÉS A tanácskozás fővédnö­ke Herczog Géza akadé­mikus, az Alkotmánybíró­ság helyettes elnöke. P. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom