Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

6 PEST MEGYEI HÍRLAP Technikatörténeti ritkaság Üjabb jelentős ipartörténeti gyűjteménnyel gazdagodott a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. Néhány napja látogatható a tímárműhely, amely építészetileg és teclinikatörténetileg is egyedülálló Közép-Európában. Horváth, az egykori cserző­varga 1856-ban Baján épített műhelyét tíz éve bontották le, s hosszas kutató- és rcstau- rálómunka után került a skanzen látogatói elé (Ilancsovszki János felvétele) Pannonhalmi Zsuzsa domborművel avatták A zene fényei Pécelen Tizenhat éve Yehudi Me­nuhin javaslatára október elején világszerte megün­nepeljük a zene világnap­ját. Bensőséges és örömte­li ünnepségre került sor ennek a napnak az estéjén a péceli zeneiskolában. Már ahogy az ember a sö­tét utcán a — nem túlzás — fényárban úszó épület felé közeledett, elfogta va­lami várakozás. Annak az érzése, hogy odabent vala­mi rendkívüli dologgal fog találkozni. 'A pince is terem A kivilágított előcsarno­kot, a nyitott ajtajú ter­meket vidám, izgatott, ün­nepélyes emberek népesí­tették be. Lementem az alagsorba megnézni a Fá­bián László építési vállal­kozó munkájaként újon­nan elkészült próbater­meket. Mintha egy külö­nös film jeleneteibe sétál­tam volna bele: az épü­letben összegyűlt vendé­gektől mit sem zavartatva, az egyik teremben hege­dült, a másikban fúvós hangszereit próbálgatta cgy-egy gyerekcsapah Az iskola- tanárának hitt, de a szülői munkaközösség tag­jának bizonyult hölgy ér-' etek iődésemre elmondta, hogy a pince mélyítésével a nyár folyamán alakítot­ták ki ezeket a’termeket. De kezdődött is fent a hosszúkás hangversenyte­remben az ünnepség. A .széksorok már régen meg­leltek, akiknek nem jutott hely, a terem végében áll­tok. Koncz Gábor — mint mondták, az iskola legfia­talabb tanára — trombita- szólóia figyelmeztetett a kezdésre. És már előrefi­gyeltünk, ahol a fal égész hosszában fehér lepel bo­rította a most felavatásra kerülő domborművet. Márkus János a 1 pole ár- mester, a 1 íarmónia- Péeel Alapítvány elnöke lépaü-a mikrofonhoz. Megemléke­zett a zeneiskola két év­vel ezelőtti születését',ől, és örömének adott kifejezést, amiért az iskola mpst újabb termekkel és égy művészi alkotással, is gya-. ranodott. Pannonhalmi Zsuzsát, a Pécelen élő keramiku’smű.- vészt , az iskola alapítása­kor kérték fel egy olyan alkotás r készítésére, arnely- lyel ékesíthetnék a zene VASDIPLOMAS ZENESZERZŐ A törvénytelen tanítvány Aligha van, aki e kis hazánkban ne ismerné Farkas Fe­renc Kossuth-díjas zeneszerző nevét, ha másért nem, a Csínom Palkó című, csodálatosan szép daljátékáért mindenkeppen. A kuruc kor e romantikus hőseit meg­örökítő, népzenei ihletésű inű a magyar zene kincses­tárának egyik gyöngyszeme. Farkas Ferenc művészeti összekötő kapocs abban a láncolatban, amit a Bartók és Kodály alkotásaival fémjelzett világhírű magyar zene alkot. Az a közel kilencven esztendő, amit Farkas Fe­renc életútja és életműve átível, eleven történelem. A minap vette át a vasdiplomát, mert éppen 65 évvel ez­előtt végzett a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, később csaknem három évtizeden át — nyug­állományba vonulásáig — itt volt tanszékvezető egye­temi tanár. Budán, a Pasarét egy csendes-árnyas utcájában él, és mindmáig alkot a nagy művész. Immár egye­dül van, mert ez év feb­ruárjában fájdalmas csa­pás érte, elhunyt felesége, aki hat évtizeden út állt mellette jóban és rosszban. Egyetlen fiuk Farkas And­rás, ö is a zenét választót- . ta élethivatásul. Svájcban dolgozik, ott alapított csalá­dot. és ott élnek a szeretett unokák. A határok már nem zárják el egymástól őket, a Mester, hamarosan útra kel hozzájuk. Szép, hangulatos ottho­nában ott van a néhai hit­ves otthonteremtő asszon,yi tehetségének nyoma. Be­szélgetünk a zenéről és múltról — máról — jövőről. Es közben rájövök: szelle­mi frissességének, alkotó­erejének mi a titka. Az, hogy azon kevesek közé tartozik, akik hajlott koruk ellenére is együtt látják a múltat, jelent és a jövőt. Ezért komponál ma is: kantátát ír Vergilius szö­vegere, most fejezte be a Requiemet, amit felesége emlékére szerzett. 6 Megkérem matassa be életútjának jellegzetes ál­lomásait. — Nagykanizsán szület­tem 1905-hen, szülőváro­som az első világháború . előtti időszakban ígéretes fejlődésnek indult. - Apám katonatiszt volt, engem vi­szont, a zene érdekelt. Az érettségi után a Zeneaka­démián folytattam, a tanul­mányaimat. majd Rómába kaptam kétéves .ösztöndí­jat. Respighi mesteriskolá­jában tanultam. Haza jövetei era után -elég nehéz idők jártak, néni. kaptam állást, és.ekkor. „fe­dezett fel” a filmzene szá­mára Fejős Pál, a neves amer ikon fi! reproducer. Ve­le és még sok neves alko­tóval' dolgoztam, mintegy nyolcvan film zenéjét sze­reztem. Közben Somogy megyében népzenei gyűjtő- útón .jártam, majd kül­földi utak következtek. El­új otthonát. Nem gondol­ták, hogy majd. reményei­ket messze túlhaladva, ilyen méretű — tizenkét négyzetméteres —, ilyen ér­tékű domborművet aján­dékoz a községnek. A pé~ celiek a domborművűn rá­ismerhetnek templomukra, a környező dombokra. Akik nem idevalósiak, az alkotást szemlélve, szere­tetreméltónak találhatják Pécelt. Mivel a hangversenyte­rem egyben házasságkötő terem is, a műalkotás a zene harmóniáján kívül arról is beszél, hogy az összhang a házasságban ugyancsak elengedhetetlen. Márkus János köszöne­tét mondott a keretet ké­szítő Mundrutz István asz­talosmesternek is, majd' leleplezte a műalkotást. A közönség vastapsban tört ki. Formál a környezet A dombormű valóban csodálatosan szép. A kék és a barna finom -árnya­latai színezik. A - virágos réten három lányalak mu­zsikál hegedűn, fuvolán. A magasban, a templomto­rony és a házak fölött két jjyermek fújja hangszerét. Ahogy néztem,- nekem egyre Arany János Tenge­rihántásának befejező sora járt az eszemben: „Furu­lyáinak, eltűnőben”. A háttérben a dombok, az előtérben a határozott raj- zú falevelek: szép. Bálint József, a zeneis­kola igazgatója, a százhet­venöt növendék képvisele­tében is köszönetét mon­dott. Nem mindegy, mi­lyen a zeneoktatás, a mu­zsikálás tárgyi környeze­te, amely — akár a dalla­mok világa — hat ránk. formál minket — tette hozzá. Teleki Gyula pol­gármester a nagyközség nevében fejezte ki háláját Pannonhalmi Zsuzsa mun­kájáért. Az elsők lehettünk, akik e gyönyörű látvánnyal a szemünk előtt hallgathat­tunk itt műsort. Király Csaba, az iskola volt ta­nára Liszt Mefisztó-kerin- gőjét játszotta zongorán, maid a nem szűnő taps hatására ráadásként imp­rovizációt a Felszállóit a páva dallamára. Havas Ju­dit előadóművész Király László, , Kányádi Sándor. Illyés Gyula, Nagy László Az álmok koreográfiája Az eltáncolt Ludas Matyi verseiből mondott összeál­lítást. Végül a zeneiskola hat tanára Haydn Szere­nádjának részletét játszot­ta. Zsong az iskola Néhány mondatot még váltottam az elfoglalt és boldog Bálint Józseffel. — Különleges az a sze­retet, amellyel itt, Pécelen körülveszik ezt a zeneis­kolát — mondta. — Ren­geteg az apró. öröm, amiért élvezet itt dolgozni. Pél­dául bejött valaki, és meg­állapítva, hogy nem jók, nem szépek az ajtókon a zárak, kicserélte őket újak­ra. Vagy egy közeli virág­bolt tulajdonosa, meghall-, va, hogy . lesz ez az ünnep­ség,. virágokat hozott. Csu­pa áldás., volt a munkán­kon az elmúlt két év alatt. És micsoda boldogság, amikor hétköznap egyszer­re szól minden teremből a zene... . Kimenőben még a dom- borműhöz lépek elbúcsúz­ni. Gyerekek állnak előtte, nézik, ismerkednek. Egy anyuka szólítja meg a je­len lévő Koncz Gábort (az iskola legfiatalabb taná­rát) : — Mi vagyunk a kislány szülei. Hogy tanúi ez a gyerek? Az ünnep után a hétköz­napok ... Nádudvari Anna Atestermunkák Iárlűta Újjávarázsolt műkincsek A magyar közgyűjtemé­nyekben őrzött műkincsek (fém, kerámia, övég, fa, textil) felújítására, konzer­válására vállalkozó tárgy- restaurátorok egyetemi szintű képzése 1974-.bén kezdődött mag a főiskola és a Múzeumi Restaurator és Módszertani Központ együttműködésében. A n egyéves le velezők épzés a’apján 1991-ig 1(>4 reslau- rát.orművész szerzett dip­lomát. Az elmúlt évtől a képzési idő öt évre növe­kedett, • és immáron a Ma­gyar Nemzeti Múzeum szakemberei is részt vesz­nek az oktatásban. XVIII. századi festett menyasszonyi láda, három pannóniai üveg, Zsolnay dísztál, római kori üveg­palack, anatóliai kelim- szőnyeg, és egy balkáni pisztoly látható többek kö­zött azon a ma megnyíló kiállításon, amelyen a' Ma­gyar Képzőművészeti Főis­kola múzeumi és közgyűj­teményi tárgyrestaurátor tanszak hallgatóinak diplo­ma- és vizsgamunkáit ál­lítják ki. A Nemzeti- Mú­zeum Könyves Kálmán körúti információs részle­gében két napig látható tárlaton 13 diplomamunkát i mutatnak be. gyón eredményesnek bizo­nyult: hírességek jöttek a városba és eleven, pezsgő kulturális élet bontakozott ki. Ám ez nem sokáig tar­tott. Nem tudom, mi okból — elmozdították. Az utód­jának semmi fogékonysá­ga nem volt ahhoz, amiért a korábbi városatya oly so­kat dolgozott. Minden szét­esett, személyeskedések, kicsinyes intrikák tették elviselhetetlenné a körül­ményeket és lehetetlenné a munkát, ezért, eljöttem. © Milyen volt a lcapcso- lata Kodály Zoltánnal? — Nem voltam Kodály- tanítvány, Weiner Leó és Siklós Albert osztályába jártam, mégis — ahogy mondani szoktam — Ko­dály „törvénytelen” tanít­ványának tartom magam. Nemcsak azért, mert az ő nyomdokain haladtam, ha­nem mert eljött a bemu­tatóimra, észrevételeket tett. bírált és ami szárnya­kat adott, sokszor szólt el­ismerően műveimről. Talán jellemzésül: amikor 1962- ben Kodály 20 éves volt, a születésnapjára a külföldön élő tanítványai az Első vo­nósnégyesének variációit készítették el. Ezen fölbuz- dulva az idehaza élő tanít­ványok — húszán — szin­tén csatlakoztak e variá­ciósorozathoz. Végül is ezt meg kellett szerkeszteni. Tanakodás: ki végezze el? Rám esett a választás, csakhogy én nem voltam Kodály-tanítvány. A dilem­mát maga Kodály döntötte el, mondván: „Legyen csak Farkas, mert ő pártatlan”. így szerkesztettem meg a sorozatot, amelyhez én ír­tam a záró variációt is. Átnyújtottuk neki. A rá­dióban Lehel György vezé­nyelte az ünnepi kompozí­ciót. A mester alkotókedve ma is töretlen. Legutóbb a budapesti egyházzenei fesztiválon a városmajori templomban megtartott- hangversenyen aratott nagy sikert „Misék változó, ré­széhez” című, a trieszti ze­nei fesztiválon korábban már első díjasnak ítélt mű­ve. A budapesti Állami Operaházban pedig a kö­zelmúltban mutatták be a Márai Sándor szövegére írt „Egy úr Velencében” című operáját Vámos László rendezésében. Takács Ilona nyertem a Ferenc József- díjat, ami kétévi megél­hetést biztosított. Végül a Fővárosi. Felső Zeneiskolá­ba kerültem óraadó tanár­nak. Közben írtam filmze­nét és a Nemzeti Színház­nál kísérőzenét a színda­rabokhoz. © Ügy tudom, ön Ko­lozsváron és Székesfehér­váron nagy szerepet vállalt a zenei oktatás megszerve­zésében és irányításában. — Életem legszebb ideje volt, amikor a Kolozsvári Állami Konzervatórium vezetésével megbíztak, és rám bízták a Kolozsvári Nemzeti Színház karigaz­gatói feladatát is. Nagy­szerű munka volt, a város­ban intenzív szellemi, mű­vészeti élet bontakozott ki. Ott volt Tamási Áron és Nyíró József, olyan neves művészek jöttek Kolozsvár­ra, mint Failoni és Feren- esik János. Olyan volt a re­pertoárja, mint a budapesti Operának. Irt fejeztem be A bűvös szekrény című operámat. Ezt 1934-ben mutatták be. Nádasdy Kál­mán rendezte, a díszlete­ket Oláh Gusztáv tervez­te. A bemutató előbb a fő­városban, majd Kolozsvá­ron volt. Jellemzésül a- saj­tóvisszhangra, harminc lap írt róla kritikát. Székesfehérvár már a há­ború utánra esik. Akkor szándékoztak itt létesíteni zenekonzervalóriumot. Ak­kor- a kultuszminisztérium­ban dolgozott Pút zay Pál, a kiváló szobrászművész, akivel együtt voltunk Ró­mában ösztöndíjasok. Ö ösztönzött arra, hogy vál­laljam el a Székesfehérvári Állami Zcnekonzervató-, rium vezetését. A város polgármestere kitűnő . em­ber volt, aki mindent el­követett. azér.t.. hogy szelle­mi, művészi központot ala-- kítson ki. Műpártolása na­nen Az álom mögött cí­mű művének bemutatója­vai vendégszerepel. Ugyancsak a Nemzeti Színházban tartják decem­ber 8-án és 9-én — a Hon­véd Táncszínház és a veszprémi Petőfi Színház- együttműködéseként létre­jött — a Ludas Matyi című táncszínházi előadás, be­mutatóját. A darab rende­zője és koreográfusa Ko­vák Ferenc, A Táncfórum október 5.-én, a Budai Vigadóban, Kiss Anna—Rossa László A Holdnak háza van című egyfelvonásos mesejátéká­val kezdte az új évadot, amelyet a Bihari Kulturá­lis Egyesület' adott elő. A Nemzeti Színházban októ­ber 18-án a Szegedi Balett Imre Zoltán: Álom Kafká­ról című kétrészes koreog­ráfiájának ősbemutatójá­val, valamint Jorma Uoti­Tájhangok kálómmal tekinthetik meg az érdeklődők az óbudai Kiseell-i Múzeumban. A kedden megnyílt tárlat de­cember 6-áíg tart nyitva. Körösényi Tamás^.szob­rászművész Tájhangok cí­mű sorozatának 1991-ben készült darabjait első al-

Next

/
Oldalképek
Tartalom