Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-08 / 238. szám

6 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTOBER 8., CSÜTÖRTÖK Bíirll József szentendrei tdrhiki A népi motívumtól a modernig Bárt! József festőművész 1932-ben született Soroksá­ron — a magyarországi né­metség egyik központjá­ban. Nemzedéke, a hatva­nas években kibontakozó markáns életművekkel — Kondor Béla, Szalay Fe­renc, Melocco Miklós, Csiky Tibor, Deim Pál, Keserű Ilona, Lakner László, Mol­nár Sándor vagy az építész Makovecz Imre — jelzi, hogy milyen felszabadult, milyen nagyigényű, milyen újrakezdeni akaró ez a ge­neráció. Nem véletlen, hogy ők azok, akik bátran nyúlnak az elődök — akár hazai, akár európai — ha­gyományaihoz, a népművé­szet motívumkincsének fel- használásához. Ma nem tűnik ez különö­sebb vállalkozásnak, a hat­vanas évek elején azonban erőteljesen megváltoztatta a képzőművészeti életet ez a sokszínűség, az identitás keresésének ez az elődöket kereső, megannyi egyéni próbálkozása. Bartl Józsefet is erre késztette emberi és művészi igényessége. Az ország kü­lönböző tájaira szervezett gyűjtőútjai, melyeket a népművészet megismerésé­re és vásárlására fordított, vagy az évekig folytatott kortársi műteremlátogatá- *ok is erre vallanak, ön­maga megméréséhez, saját művészete formálásához Ilyen tájékozódásra volt »szüksége. Nem kötődik főiskolai mesterének, Bernáth Aurél­nak posztnagybányai stílu­sához, sem korábbi taná­rainak, a szentendrei Kán­tor Andornak szerkezetel­vű'bb, vagy Ilosvai Varga Istvánnak elomló líraiságá- hoz. Azazhogy mindegyi­kükhöz egyformán — egy­féle távolságtartással, lírai és szerkesztő, motívumhoz kötődő, ugyanakkor attól elrugaszkodó. Semmit nem kér és hasz­nál fel készein, minden eszközt a maga képére és hasonlatosságára formál. De távolságtartó a népmű­vészet motívumkincsének felhasználásában is. A ía- ragványokról, a bútorfesté­sekről, a babákról, a szak­rális tárgyakról vett motí­vumai: szív, tulipán, ke­reszt, bábujorma — melye­ket először csak színes csendéletelemekként ke­zelt — Szentendrére kerü­lése után váltak festészeté­ben önálló jelentésűvé, többértelművé. Megmaradt ezek népművészeti eredeté­nek jelzéséként a színesség, az érzéki-konkrét szépség, ugyanakkor sterilebbé is váltak ezek a motívumok intellektuális töltésük miatt. A szakírók Bartl József művészete kapcsán konkrét hatásként Korniss Dezsőt, Barcsay Jenőt emlegetik, ugyanakkor felületeinek át- írtsága. kalligrafikus meg- szervezettsége miatt Vajda Lajost is. Mostani gyűjteményes ki­állításán — a korai sorok­sári tájképektől, portréktól kezdve a 80-as évek szabad motívumszervezésű színes képein át jelenlegi ún. fe­hér és fekete képeiig — mindezt személyesen is megtapasztalhatják a láto­gatók. A tárlat október 25- ig tekinthető meg. Kiss Joakim Margit Hány feje van egy sárkánynak? Játék — magasabb szinten „Állj!” — kiált a néző. A színészek elnémulnak, mozdulat­lanná dermednek, a rendező pedig kedvesen a bekia- bálólioz fordult: „Mondd hát, hogyan folytatnád?” Ha­gyományos színházban ez a helyzet elképzelhetetlen, de a gödöllői Kerekasztal Színházi Társulás gyermekelő­adásain rendszeresen előfordul. Az elmúlt hétvégén ren­dezett Pest megyei színját­szó szakmai nap keretében leendő drámapedagógusok és gyerekek lehettek tanúi — utóbbiak tevékeny részt­vevői — a különös játék­nak a dabasi művelődési házban. AHOGY PARANCSOLJA! . A szervezők és előadók nem győzték hangsúlyozni, hogy a drámapedagógiának semmi köze nincs az elő­adás-centrikus színházhoz, valódi célja a cselekedete­ken keresztül történő neve­lés. Ha végül valamiféle produkció is kikerekedik a műhelymunkából, az csu­pán a véletlen műve. Egy jó drámapedagógusnak nem szabad ezzel törődnie, mint ahogy azzal sem, hogyan értékelik a csoportját a színjátszó találkozókon. E szabályok szellemében alakították át közösen újra meg újra az elsőként be­mutatott kis történetet. Az első variáció után — ahol a főszereplőt elcsábít­ja egy focimeccs, megfeled­kezik az iskolai színielő­adásról, amelyben neki is fel kéne lépnie, el is marad miatta — Kaposi László, a rendező kérdéseket tett föl a gyerekeknek: Vannak-e szavaink, kifejezéseink ar­ra, mit tett a főszereplő? Ki a vétkes? Mikor hibá­zott? Hol és hogyan lehet változtatni a történeten ? Megint elindították a jele­netet, s a kicsik kívánsá­gainak megfelelően változ­tattak rajta, egészen addig, míg több nekifutás után si­került rendbe hozni a dol­gokat. Nem volt olyan könnyű, ahogy .az olvasó gondolná! A bemutató következő ré-- szeljen a gyerekek válasz­tottak maguknak egy-egy színészt, nem csoportveze­tőnek, hanem munkatárs­nak ahogy Kaposi László nyomatékosan nevezte. Cso­portokká alakulva lekuco- rodíak a terem valamelyik sarkában, ahol éppen he­lyet találtak, hogy baráti hűségről, hazugságról, cSer- benhagyúsról kerekítsenek egy-egy történetet, őket egyébként nem a gödöllőiek hozták, a dabasi általános iskolából jöttek, tehát nem összeszokott csapatról volt szó! Ennek ellenére kiváló kis jeleneteket rögtönöztek alig fél óra elteltével. HŰSÉG, HAZUGSÁG, „Cigányságom vállalom * A művészet órája Az indiai napkerék arany- »sünben ragyogott a fekete cakón, pirosán villant a kek-zöld színű könyveken. „A cigányok története”, „Ősi cigány mesterségek és foglalkozások”, Cigány­ságom vállalom” — adták tudtul a címek szerzőjük hovatartozását, de sajnos, ahogy végignéztünk az frók Boltjában rendezett író­olvasó találkozó közönsé­gén, szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy Kevesen vannak azok, akik­hez a költő-újságíró Ros­tás-Farkas György valójá­ban szólni akart. Pedig az az alkony: óra múlt pénteken a legtisz­tább művészet ideje volt. Béres Ilona és Bánffy György ihletett versmon­dása valósággal életre kel telték a cigány költő val­lomásait. olyannyira, hogy u könyvesbolt vevői közül egyre többen csatlakoztak a közönséghez. Miről szóltak ezek a mű­vek? Népe múltjáról, ván­dorlásairól, hányatott éle­téről, saját útkereséséről, érzelmeiről, sorsának vál­lalásáról. Az író-olvasó találkozó legszebb pillana­tai közé tartozott, amikor Bánffy Györggyel együtt, szakaszonként felváltva szavalták el Testamentum című versét, Bánffy magya­rul, a költő cigányul (lová- rj nyelven). Az írók Könyvesboltjá­ban sok könyve talált gaz­dára, kérdés, eljut-e azok­hoz a cigányokhoz — pél­dául Örkénybe vagy Csa­bánkéra —, akik számára e kötetvk nemcsak művészi élményt, hanem hovatarto­zásuk, önbecsülésük erő­sítését is jelentenék. Hogy ne csak az ő zakóján ra­gyogjon a napkerék! (pacim er) ÁRULÁS Míg a csoportok készülőd­tek, a rendező elmondta, hogy miért éppen ezt a kér­déskört választották. A 10—12 évesek számára, akik­kel most foglalkoznak, ez az időszak jelenti a banda­alakítás korát, itt húzódik a „mesehatár”, a fiúcsapat­ban merül fel először a hű­ség. hazugság, árulás, ön- feláldozás — mint problé­ma. A drámapedagógia a színjátszást használja a ne­velés eszközéül, a gyerekek — a játékon keresztül — a maguk bőrén tapasztal­ják, mit jelent, ha így, vagy úgy cselekszenek. Távolabb kénytelenek nézni, mint te­szik egy valódi konfliktus- helyzetben. Á dráma célja, hogy a meglévő ismereteket összegezze és magasabb szintre'emelje. A közös játék utájn egy igazi színházi előadásnak lehettünk nézői. A Kerék­asztal Színházi Társulás bemutatta a „Sárkányok ellen (Fehérló fia és tár­sai)”-! — de ezt sem hagyo­mányos keretek között. Ka­posi László beszélt a mese eredetéről, ismert változa­tairól, aztán a felhasznált eszközöket mutatta be: né­hány leplet, a világítást és a hangszereket. A Kerék­asztal tipikus „szegény, színház”, díszletként egv fe­kete drapéria, jelmezként fekete ingek és nadrágok szolgálnak, azonban c tény­nek is megvan a maga pe­dagógiai oka. A rendező furfangos kérdésekkel ve­zette rá a gyerekeket a színház — viinden színház — lényegére, ahol - nem' á- külsőségek számítanak. Ve­gyük például a szörnyekét: „Hogyan lehet eljátszani egy hét-, meg egy tizenkét és egy Huszonegy fejű sár­kányt? Mi a valódi ismérve egy sárkánynak? Miben kü­lönbözik egymástól a há­rom sárkány valójában?" És a gyerekek tudták! Az előadás varázslatos, mi több, mágikus volt. A moz­dulatok és hangok jobban kitöltötték a teret, mint a legötletesebb díszlet, a szí­nészek pedig hol azt hi­hették el, hogy félelmetes sárkányok, hol azt, hogy gyönyörűséges királylányok. A SZÍNHÁZ LÉNYEGE A szakmai nap második fele inkább tanfolyam-elő­készítő megbeszélés volt. A két hét múlva kezdődő színjátszó rendezői tanfo­lyamra főként olyan peda­gógusok jelentkeztek, akiit már most is — egyesek nem kevés sikerrel — vezetnek gyerekcsoportokat, de szak­mai tudásukat szeretnék gyarapítani. A legtöbben KakUcsról, Dabasról és Inúrcsról je­lentkeztek, de Pest megye majd minden térségéből akadt egy-egy jelentkező. Az első tanítási nap október 17-én, 10 órakor kezdődik, amikor a rendezés fogalmá­val és a pszichodrámával ismerkedhetnek meg a részt­vevők. P. E. Galga menti nyelvtan­j folyamok A Galga menti Népfőisko­la német és angol nyelv- tanfolyamokat indít Galga- hévízen. Kezdők és hala­dók jelentkezhetnek, de le­hetőség nyílik a középfokú nyelvvizsgára való felké­szülésre is. A szervezők a jobb eredmény érdekében kis, 1-12 személyes cso­portokat indítanak. A fog­lalkozásokat a délutáni és esti órákban tartják, előze­tes megbeszélés alapján he­ti egy vagy két alkalommal. A tandíj óránként 70 forint lesz. Október 12-ón, hétfőn délután 4-től 7-ig lehet be­iratkozni a tanfolyamokra a Galgalhévízi Általános Iskolában, a jelentkezőknek egy szintfelmérésen is részt kell venniük. A népfőiskola mindenkit szeretettel vár a Galga kör­nyékéről. USA-stJb a Kremlben Az amerikai—magyar Sztálin A HBO, az első reklám- mentes magyar nyelvű te­levíziós mozicsatorna, no­vember 21-én bemutatja előfizetőinek az 1991 és 1992 között saját produk­ciójában készített Sztálin című filmet. A rendező az USA-ban élő cseh Ivart Passer, az operatőr az ugyancsak az Egyesült Ál­lamokban letelepedett Zsigmond Vilmos. A cím­szerepben az Oscar-díjas Robert Duvall látható. Le­nint Maximilian Schell, Zi- novjevet Bálint András alakítja. A filmet Magyarorszá­gon és a Szovjetunióban forgatták. Ez volt az első alkalom, hogy egy ameri­kai játékfilm stábja a Kreml falai között forgat­hatott. Mese helyett ... hát mit mondjak? A macska rúgja meg az ilye.i esti mesét! Mit ke­res ilyenkor a képernyőn ez a Kats nevű rendőr­nyomozó mindent tudó kutyájával, kétes hírű haverjaival a Gyerekek­nek címszóvá műsor idején? Bocsánat a kifakadá- sért, de ezt már nem hagyhatom szó nélkül. Tudniillik, azon kevesek közé tartozom, akik a negyedik iksz felé köze­lítvén is töredelmesen bevallják: szeretik az esti mesét. A jó esti me­sét Aki számára nem mindegy, hogy csemetéi egy hosszú nap után mi­lyen élményekkel hajt­ják álomra fejüket. Egy­szóval: lehorgonyzunk a tévé előtt összes gyerme­kemmel egyetemben, az­tán jön éz a nyomozófiú. Meg a zsiványolc. Meg a pisztolypárbaj, a fölrob- bontolt gépkocsi. És ez a kriminális „mese" ter­mészetesen a legékesebb tolvajnyelvre okítja a legifjabb nemzedéket. Peregnek az események, négyéves kislányom vi­sít: „Apu, mikor lesz már a mese? Én mesét akarok!” Hogyan magyarázzam meg a leányzónak, hogy bizony ez az úgynevezett esti mese helyetti „vala­mi” — s nekem vajmi kevés b leszólásom van a magas műsorpolitikába? Tényleg: vajon milyen elvek alapján, milyen in­díttatásból tűznek műso­rukra „Süsü, a sárkány”, „Hófehérke’’ vagy „Ka- car király” helyett efféle vérfollos történeteket a magas médium bennfen­tesei? Természetesen nem a bűnügyi filmeket kedvelők népes táborát szeretném megfosztani a mindennapi szórakozás­tól. De emlékszem, an­nak idején mennyit ha­dakoztunk az unalmas, se- ->i( mondó, szellemi (és anyagiI igénytelen­séggel készített „vadke­leti” meseműsorok ellen. Nos, annak a világnak Irt.ár vége, és én nem hi­szem, hogy a mai műso­rok összeállítóit valami­féle „elvtársbaráti” bék­lyó rkadályozná a Válo­gatásban. Talán, ha meghallgat­nánk a hozzáértő közön­séget, a kritikussá fel­növő gyermekeket, vagy a gyermeki kritikára is képes felnőtteket, szület­ne néhány tipp, hogy meghittebbé varázsólód- jon a képernyő a maci öblögetése után. No, de. ez már nem a mi posztunk. Vannak er­re szakért.ő(?) munkatár­sak, akiket ezért fizet­nek — miközben mi fi­zetünk . Tóth Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom