Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-07 / 237. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB HAZANK Nyitott Égbolt Tökölön f ' !4 ' ' r, ./ - :í| ■ r V;:.,. - - V,.-- . ' .» ■* * MPgfi A 25 állam állal aláírt Nyitott Égbolt-szerződés végrehajtása keretében Magyarországon hajtják végre a szintetikus nyílású radarok kalibrálási eljárásának kidolgozásához szükséges eljárásokat. Az aláíró államok delegációi a tököli reptéren ismerkedtek a műveletben részt vevő kanadai, dán és FAK-beli felderítő repülőkkel. Felvételünkön helyére vontatják a kanadai gépet A TÚRÁI „FAJI CYŰLOUT"-PŐl Jóakarattal, szeretettel Pár nap alatt Ismertté lett községünk neve az egész országban, ha térkép szerint ném is tudják, hol van Túra. Már szégyellt nemcsak magyar, de cigány is azt, ami miatt a lakosságnak nincsen oka szégyenkezni. A rádió, a tv, az újságírók azonban, még a parlament is úgy emleget bennünket, mintha falunkban egekig csapna a fajgyűlölet, a cigányellenesség. Kilenc éve vagyok Túra katolikus papja. Ez idő alatt semmi jelentősebb ellenségeskedést nem tapasztaltam a magyar és a cigány lakosság között. Együtt járnak a falu magyar gyermekei a cigány- gyerekekkel, együtt játszanak, az iskolában egymás mellett ülnek, barátkoznak, cigányfiú ministrán- sunk is volt, s bízunk abban, hogy lesznek újabbak. Újságírók, riporterek keresik, kutatják a faluban a cigánygyűlöletet, utcán megállítva boldog-boldogtalant, de csak véletlenül sikerül olyan hangot elcsípniük, amely akkor sem a faji gyűlöletnek, csupán esetleges személyi sérelemnek a kifejezője lehet. Milyenek a mi cigányaink? Sok most már a munkanélküli köztük, de meg kell nézni a házaikat, és láthatjuk, hogy van szorgalmas, dolgos ember is közöttük szép számmal. A vasárnapi szentmiséken általában 1500—1800 ember vesz részt, köztük van cigány is, első áldozásra készülő gyerekekkel. Kilenc év alatt 90 felnőtt cigányt készítettem elő gyónásra, áldozásra, ipar- krxlva szívükbe oltani Isten szeretetét. Volt olyan tanfolyamra járó csoport, akiktől féltettek, de nem tudták, hogy még este fél tízkor is a vallásról kérdeztek, pedig hajnali négykor munkába indultak! 190 cigánygyereket kereszteltem ez idő alatt, közülük régebben egy sem járt hittanra, ma az elsőmásodik osztályban 23 a cigány hittanosok száma. Tudom én, hogy messze vannak (vagyunk mi is!) attól, hogy Istent teljes szívvel, minden erővel szeressék, és a felebaráti szeretetben is vannak hiányosságok (mint minden őszinte hívőnél is), de ha nem is 100-szoros, de a 30— 60-szoros termés is kedves lesz az Aratás Uránál. és néha a 2 fillér is többet ér az Úristen szemében mások millióinál. Nem tisztem az igazságszolgáltatás. Úgy gondolom, nemcsak Isten 7. parancsa (Ne. lopj!), de Isten 5. parancsa (Ne ölj!) még nagyobb sérelmet szenvedett. Nem mentegetem a lopást, de ha pár kiló körtéért vagy annak megfelelő kárért embereket irtanának, Magyarország lakossága alighanem egy kisebb városban elférne. Érthető egy összetartó nép felháborodása, mélységes fájdalma és gyásza, az is, hogy utcára vonultak, hogy első megdöbbenésükben kitört belőlük a bosz- szú kiáltása. Igaz, külső segítséggel, de minden nagyobb atrocitás nélkül elteltek a máshol háborúnak kürtőit napjaink. Nagyon szomorú, fájdalmas dolog, ami történt, tragédia, de mindkét nép együtt érez a gyászban a gyászolókkal. És bízik abban, hogy ezután is egymást tiszteletben tartva, nem ellenségként nézünk egymásra, hanem mint eddig, úgy mint Jézus tanítványaihoz illik: jóakarattal. szeretettel. A fenti írás megjelent az Új Magyarország október 5-i számában.) Lukács András plébános, Túra TrombitáváI a világ körül A hartyáni Louis Armstrong A bágyadt fényben akácok sorjáznak, sárguló leveleik olyanok, mint egy-egy kösöntyű. A kis ékszerek nesztelenül peregnek, s beborítják a rossz földút poros kátyúit. Az út a Buckán visz keresztül, mely egykor tengerfenék volt. Most rit- kás erdő borítja, többnyire akácfa, nyár és jegenye. Tölgy, bükk kevés van, azokat ültették, meg az itt-ott zöldellő borókafenyőt is. Csodálatosan szép ez a tenyérnyi erdő a puszta tenyerén. Szép tavasszal, mikor az akác nászruhát ölt magára, ősszel a rőt színű kimonójában, vagy télen hófehér bundában. Laciból lett Larry Larry esküszik rá, hogy télen a legszebb, erről a szépségről álmodozott négy évtizedig a Buckától távol. Ha a Caracasi Magyar Házban olyan film volt műsoron. melynek cselekménye télen játszódott, a hó látványáért ötször is beült a vetítőterembe. A Larry művésznév, a Laci angol változata. Így hirdették Fényes-Dausch Lászlót a transzparensek Hamburgtól Los Angelesig, Caracastól a Bahama-szi- getekig. Larry trombitás, ő volt a magyar Louis Armstrong. Üjhartyánban született, de mint az artista szülőik gyerekeinek többsége, ő is a cirkuszkocsikban nőtt fel, nyáron, vakációkban pedig a Bucka fái közt csatangolt. Tizennyolc évesen már jó nevű zenész, az akkori pesti éjszakák kedvelt alakja. Fellép a Vigadóban, a rádióban, s esténként a híres Csöpi tánczenekarban virtuózkodik — nem csekély gázsiért. Aztán egy nap 1945 tavaszán fogja a trombitáját, felül egy nyugatra tartó teherkocsira, s nekivág a romba dőlt Európának. Először Münchenben áll meg, az USA Army klubjaiban Oldódó gondok Biztos munkát ajánlanak Az emberek nagy többsége csak arról beszél, hogy melyik településen hány ipari vagy mezőgazdasági egységét számoltak fel, és ennek következtében hányán maradtak munka nélkül. Arról azonban, hogy akár állami, akár magán- támogatással hány munkahelyet teremtettek, nem nagyon hallani. Pedig minden önkormányzatnak ez az egyik legfontosabb törekvése, és nem is marad eredménytelen. Erdőkertesen például végtelenül „szelídek” a munkanélküliségről szóló adatok. Van ugyan olyan család, amely rákényszerül a segély igénybevételére, de jócskán akadnak, akiknek nagyon rövid időn belül ismét állást tudnak ajánlani. Természetesen erre a településre is begyűrűzött a magántőke, és a régebben állami felügyelet alatt működő vállalatok átalakultak, különböző kft.-kként vagy betéti társaságokként élrtek tovább. A valamikori Ganz-telep helyén ma az Aluplast elnevezésű kft. működik. A telephelyet magánvállalkozó bérelte ki, és előreláthatóan mintegy 80 családnak nyújt majd biztos megélhetést. A település határában húzódik meg az egykori Alagi Tsz épületspra. Ügyes és előrelátó emberek itt hozták létre a Rózsahelyi Kft.-t, amely gyógynövények válogatásával és csomagolásával foglalkozik. Itt nemcsak szezonális, hanem állandó munkát is tudnak nyújtani a rászorulóknak. Az ugyan nem újdonság, hogy a vállalkozó kedvű emberek ilyen területekre szakosodtak, de érdekes módon a település polgármesteri hivatalában egy- re-másra jelentkeznek olyan budapestiek, akik asszonyoknak ajánlanak otthon végezhető munkát, így került sor arra a látogatásra és tárgyalásra, amelynek eredményeként a község egyik épületében egy több embert foglalkoztató varroda működik majd. Ezt az ajánlatot tárt karokkal fogadták az ön- kormányzatnál, mert nők részére elég kevés a munkalehetőség. A férfi munkaerőt a nyáron főként a közhasznú munkák elvégzésében vették igénybe: sikeresen befejezték az utak, parkok, épületek és erdők tisztítását és felújítását, s rájuk a tél folyamán is számítanak. — P» — trombitál. Következik Párizs, mire ideér, a Champs- Élysées a régi fényárban úszik, a Quartier Latin közönsége hamar megszereti a fiatal trombitást. Mégis továbbáll, végigkóborolja a Skandináv-félszigetet, majd — mikor végleg elfogy a lába alól a kontinens — áthajóztk Amerikába. — Amerika? Furcsa világ. Kivált az első időikben. Azelőtt bárhová mentem, egyetlen meghallgatásra felvettek. New Yorkban — bár megelőzött a hírem — nem tudtam zenészként elhelyezkedni. Mert nem voltam tagja a zenészek szindikátusának, s mint idegen állampolgár, nem is lehettem. Kényszerűségből hangszerelést vállaltam, aztán mikor összejött ötven dollárom, kimentem a pályaudvarra s azt mondtam a pénztárnál: kérek egy jegyet 30 dollárért. Teljesen mindegy, hogy hová szól. A pénztáros megbámult, majd adott egy bilé- tát Pittsburghig. Itt. ebben az Ohio-parti városban mosolygott rám a szerencse először Amerikában, pedig a megérkezésem egy morbid sztorival kezdődött. Angolul keveset tudtam, nem csoda, ha a Furnish Home és a Funeral Home közti árnyalatnyi különbséget nem éreztem meg. A* előbbi olcsó garniszállót jelent, az utóbbi temetkezési vállalatot. Megérkezem Pittsburghba, s besétálok az első olyan ajtón, mely fölé az van kiírva: Funeral Home. Jön egy tag gyászos' pofával, zsakettben, kérdem tőle, van-e kiadó szobájuk. Elhűlve néz rám, aztán kapcsol, kivált miután afelől faggatom, egész vagy fél panzió jár a szobához. Szobát tehát nem kaptam, de adott egy címet. Egy jó nevű magyar lokálét. Itt aztán felvettek. Közel egy évig dolgoztam Pittsburgh- ben. Addigra összegyűjtöttem némi pénzt, vettem egy ócska Cadillecet, s átfurikáztam vele Latin-Amerikába. Hosszabb-rövidebb kitérőkkel hat hónap alatt értem el Caracas»Luxushajón — milliomosokkal Larry hosszú évekig élt Venezuelában, azaz Caracas volt az a biztos pont, ahová egy-egy turné után megtért. Bejárta Dél-Amerikáit, együtt lépett fel Louis Armstronggal és Ella Fitzgeralddal, ez idő tájt már ő is szólózeniészként, önálló műsorral. Pályája csúcsán elszerződött a világ legdrágább luxushajójára, amely a Bahamákon, unatkozó milliomosakkal járta a Karib-tenger türkizkék vizeit. Mesés pénzeket keresett. Aztán eljött az idő, amikor megérezte, hogy a dzsesszt és a klaszikus tánczenét egy olyan új irányzat váltja fel, amely- lyel ő nem képes lépést tartani. Még megír két filmzenét, aztán a színpadöt, hangversenydobogót felcseréli a katedrával, az angliai Sheffield! Zene- konzervatóriumban hang- szerelést és trombitatechnikát tanít négy egész éven át. Fényes-Dausch László negyven esztendeig járta a világot, 1985-ben települt vissza Magyarországra, pontosabban ide-oda ingázott a müncheni és a pesti lakás közt. — Egészen addig, míg meg nem vettem a tanyát itt a Buckán. Akkor, a rendszerváltás küszöbén végleg hazajöttem, hogy valóra váltsam az életem álmát. A megvalósult álom Az álom azóta megvalósult, az átépített tanya elkészült. Kívülről olyan, mint minden tanya Magyarországon, belül viszont az amerikai telepesek boronaházainak enteriőrje: puritán egyszerűség, rusztikus formák, a szobákba a nap minden szakaszában ömlik a kinti fény. Az egyiket — a legnagyobbat — Larry kinevezte zeneszobának. A megtért világcsa- vargó, a hartyáni Louis Armstrong itt zenél a maga kedvtelésére, hetente kétszer pedig itt tanítja, oktatja az ő ösztönzésére megalakult Die Schwables Jungs zenekar fiataljait. — Egyiknek-másiknak ismertem a nagyapját, együtt gyerek eskedtünÍv a Buckában. Nekem több szerencsém volt, időben elmentem, nem kellett osztoznom velük a kitelepítésekben vagy a malenkij robotban. Larry, Fényes-Dausch László időben elment, és időben hazajött, hogy a dzsesszt népi zenére váltva, részt vállaljon a magyarországi svábok kultúrájának ápolásában. Matula Gy. Oszkár