Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-30 / 256. szám
SZÚKEBB HAZANK Országosan — az utóbbi két hónapban átlagosan 30 százalékkal — emelkedtek a hízottsertés-felvásárlási árak. igy az állatok kilójáért már 110—115 forintot is fizetnek a húsipari cégek. Mivel a sertéstartási kedv az utóbbi egy-más- fél évben látványosan visz- szaesett, így érthető az, hogy a felvásárlók mélyebben nyúlnak a zsebükbe. A gond azonban ebből adódóan az, hogy csak a súlyt, és nem pedig a minőséget nézik. így aztán a húsipari termékek jó része belföldi fogyasztók asztalára kerülhet. A heteken át tomboló sertéspestis, amely Békés megyében ütötte fel a fejét, jócskán megtizedelté az állományt. Az exportkötelezettségeket így érthetően nem lehetett az elvárt nagyságrendben teljesíteni. Ráadásul éppen az ellátási gondok megelőzése érdekében, több mint hatezer darab sertés behozatalára kaptak engedélyt az importőrök. Ügy tűnik, eléggé pang a szarvasmarhatartási kedv is, hiszen ezen állatokból is több ezret importálhatunk. Tegnap a Központi Statisztikai Hivatalban sajtó- tájékoztató keretében kaphattak friss adatokat a jelenlevők a szarvasmarha-, a tehén-, sertés-, valamint a kocaállományról. Gazdálkodó szervezeteknél az 1992. szeptember 30-ig beérkezett felmérési adatokat figyelembe véve 970, míg a kistermelőknél 281 ezer darab szarvasmarhát tartottak. A tehenek száma a nagyüzemekben megközelítette a 340, míg a farmergazdaságokban a 140 ezer darabot. A sertések száma az előző évi 7 millió 490 ezer darabról 6 millió 711 ezerre csökkent. Anyakocából a kistermelők gazdaságaiban 256, a közös szektorban pedig 237 ezer darabot nevelnek. Idén ez idáig-három úgynevezett reprezentatív állatszámlálást hajtottak végre a Központi Statisztikai Hivatal jóvoltából. Az összeírások sűrűsége egyúttal azt is jelzi, hogy az állattenyésztésen belül esetenként kritikus helyzetek adódnak, s erről, az állomány alakulásáról, időben kell jelzést adni a gazdálkodóknak, a forgalmazó, valamint húsfeldolgozó cégeknek. Az FM megyei földművelésügyi hivatalától származó értesülések szerint a drága takarmányárak is ALMÁSKERTI CSALÓDÁSOK Papíron más, különben ugyanaz v * rí J 'Ásí bevételtől kell adózni. Az almafagondozók viszont a gazdaságtól kapják meg a 25 százalékot. Növénytermelők ők is, ám a formai különbség az idén nagy csalódást okozott nekik. Munkabérnek tekintik a jövedelmüket, s e szerint is adóznak. Ezen a formai különbségen Izsó Mihály, az FKGP parlamenti képviselője is elcsodálkozik, amikor a véleményéről kérdezem. Szerinte ezek az emberek ugyanolyan kistermelők, mint a kerttulajdonosok. Ezért őket is segíteni kell. Azt tervezi, hogy ennek a véleményének hangot ad a jövőben. Akárcsak annak a törekvésüknek, hogy a kezdő kistermelők, kisgazdák kapjanak egy évre kamatmentes zöldhitelt. Ha kell, még tanyaépítési hiteleket is. Enyhíteni kell az értékesítés gondjain. Garantálni kell a termékek minimális átvételi árát. Olcsóbb gépeket behozni, lehetőleg vám- és áfamentesen. •— Ellene vagyunk a mezőgazdasági termékek, az élelmiszerek általános forgalmi adójának, mert azáltal csak az áruk emelkedik. Ami pedig drága, azt nehéz eladni — mondotta a kisgazda-képviselő. Kérdés persze, hogy a jövőben kinek lesz értékesítési gondja a vámosmikolai almáskertben. Gutmann Vilmos szerint ugyanis, a gazdaság felszámolásával együtt ezt a birtokot is eladják. Ha lehet, egy tagban, nagyüzemi gazdálkodónak. Ha ez nem megy, úgy kisparcellákban. Akkor esetleg a környék lakói, netán a részes művelők is vásárolhatnak termő almafákat. Kovács T. István Tárgyalás előtt Sajátságos környezetvédelem aki egyben környezetvédő és tájrendező szakmérnök. A szakértő is úgy látta, a fák károsodást szenvedtek. A kár értéke megközelítően ötvenezer forint. A metszés elvégzésével a helyi önkormányzat bízott meg egy vállalkozót, bár valószínű, hogy ők sem ilyen minőségű kivitelezésre számítottak. Karall Mátyás úgy döntött, az esetet per útján tisztázza az érintettekkel. Ügyvédje dr. Strasszer Tibor lesz. Nem a kártérítés kifizetésén van a hangsúly, hanem azon, hogy a jövőben csak szakértő kezekkel nyúljanak a fákhoz, hiszen ez a hat hársfa, a Vasút utcában, már nagyon sok mindent átvészelt. Tiszta levegőt, árnyat ad az ott élőknek, amire, a jövőben is szükségük lesz. Lehet, hogy ez eléggé sajátságos módja a környezetvédelemnek. Az is igaz, hogy korábban egy ilyen per elképzelhetetlen lett volna. Nem is csak azért, mert ez nem olyan „nagy” ügy, ami eljuthatna a bíróságig. Hanem, mert ilyen témákkal nemigen foglalkoztak az elmúlt években. S a majd megszülető ítélet talán tanulságul szolgál. A vállalkozónak, aki nem végzett éppen szakavatott munkát, a hivatalnak, és mindenkinek, A fa érték. Védendő, óvandó. S ha meg akarunk felelni a fejlett világ kihívásainak, meg kell szabadulnunk azoktól a beidegződésektől, mely a kontármunkát megtűri. —jisz— egy korábbi megállapodás értelmében elvállalta — igaz, e szerződés még a tanács illetékeseivel köttetett meg — a fák metszését, aminek mindig eleget is tett. E munkálatra egyébként szükség is van az elektromos vezetékek védelmében. Mivel volt már némi gyakorlata e téren, azonnal megállapította, a fákat most nem szakszerűen metszették meg. Igaza alátámasztása érdekében szakértői véleményt kért Halász Gábor okleveles erdőmérnöktől, A Budakörnyéki Bíróságon hamarosan sor kerül egy rendhagyónak is nevezhető tárgyalásra. Az ügy felperese Karall Mátyás solymári lakos, alperese pedig a helyi önkormányzat. A per tárgya hat, fél- száz esztendősnél idősebb hársfa. Az előzmények ez év tavaszáig nyúlnak vissza. Akkor történt, hogy Karall Mátyás munkából hazaérve, levágott gallyakat, lombtöredékeket talált háza előtt. Ezen meglepődött. Nemcsak azért, mert Több vágóhíd lesz Pest megyében Csökkenő állatállomány aktívan közrejátszottak abban, hogy egy év leforgása alatt több közös gazdaság, valamint kistermelő is csökkentette sertés-, illetve szarvasmarha-állományát. Ugyanakkor a gomba módra szaporodó magánvágóhidak nagyobb összegeket kínálnak az átvételre szánt állatokért, s így a farmerek inkább velük kötnek szerződést. megyei főállattenyészfő mondotta a minap, hogy néhány éven belül szinte valamennyi jelentősebb településnek lesz saját vágóhídja, ahol a helybéliek mindig friss húshoz juthatnak. Gy. L. MÉG EGY KIS TÜRELMET! ^ Tisztul a víz, apad a gond ges egészet képezzen. Ugyanez az igényesség tapasztalható belül is, ami egyrészt annak a jele, hogy manapság még egy kis üzemépület küllemében is fellelhető a vállalkozók versenyfutása. (A gyáli beruházás egyben referenciamunka is a kivitelezőnek.) Az állomás napi kapacitása ötezer köbméter víz megtisztítása, ami bőven fedi a község ivóvízszükségletét. Ám — és ezt úgy a polgármester, mint dr. Lugosfalvy Ervin körzeti tisztiorvos hangsúlyozta — az állomás beindítása nem azt jelenti, hogy azonnal megváltozik a víz minősége. Előbb a gerincvezetékek belső faláról kell eltávolítani a vas- és mangánlerakódást. Erre — 110 km hosszú hálózatrendszerről van szó — újabb 10 millió forintot irányzott elő az önkormányzat, s noha a munkát elkezdték, végleges eredmény, kristálytiszta ivóvíz, csak egy év múlva várható. A tájékoztatón az is elhangzott, a lakosság bölcsen teszi, ha a vízmelegítő bojlereket szakemberekkel kitakaríttatja. Ugyanis ezekben van á legtöbb lerakódás. Befejezésül közreadjuk Gyimesi István óhaját: egyelőre ne vigyen hozzá senki „vízmustrát”. Majd egy év múlva. Ha még akkor is esedékes. De addig kéri a lakosság megértését és türelmét. (—matnla—) gom a tisztítóállomás megépítése lesz — fogadkozott Gyimesi István 1990 őszén, alighogy beült a polgár- mesteri székbe. Hamarosan rá kellett döbbenjen, hogy van néhány még ennél is égetőbb probléma, amiért a víztisztítás kérdése csak 1991. októberben került a képviselő-testület elé, igaz, már az első ülésen megszületett a döntés: a megépítésre azonnal pályázatot kell kiírni! Az elmúlt egy év történéseit most hagyjuk ki. Ami tény: leszámítva a pályáztatást, a tervek elkészítését és az engedélyek beszerzésére fordított időt, a víztisztító állomás 157 munkanap alatt készült el, ez év október 27-én került átadásra. Mennyi bosszúságtól kímélhették volna meg a volt községatyák Gyál lakosságát, ha rászánnak még néhány milliót és egy félévet annak idején — ötlik fel bennem a gondolat, miközben hallgatom Gyimesi István megnyitóbeszédét. Mint megtudtuk, a 27 millió forintos beruházás fő- vállalkozója a budaörsi Vízgépszer Kft. volt, de emellett alvállalkozóként a gyáli iparosokat is bevonták. Bár egy településszéli létesítménynél az esztétikai nem játszik szerepet, a tervezők mégis ügyeltek arra, hogy az új épület és a régi komplexum egyséA ’90-es választások után Gyál polgármesterével az elsők között készült interjú, emlékszem, ültünk egymással szemben, előttünk az asztalon két flakon állt, bennük valami sárgás, zavaros iötty, mélyben fekete maszatok úszkáltak. Mint megtudtam, ez a gusztustalan folyadék a gyáli csapókból folyt, ilyen állapotban került az ivóvíz a fogyasztók poharába. Később többször is láthattam hasonló tartalmú üvegeket Gyálon, örökké visszatérő „rekvizitu- mai” voltak az önkormányzati üléseknek. Hol ez hozta, hol az, lecsapták a polgármester elé az asztalra és megkérdezték: maga _ is ezt issza?! A gyáli vízmű 1986-ban épült 300 millió forintos költséggel. Ahhoz képest, hogy városnyi nagyközség, elég sokáig vártak vele az akkori elöljárók. Ez idő tájt már érződött valami a levegőben, nyilván ezért szánták rá magukat a hatalom letéteményeséi néhány látványos beruházásra, köztük a gyáli vízmű megépítésére is. Ám a gyorstalpaló tüsténkedés miatt a víztisztító berendezés már nem fért bele az időbe. Pedig a szakemberek jelzése alapján az illetékesek nagyon jól tudták, hogy a gyáli vízben túlteng a vas és a mangán. — Csak egy kicsit is verjek gyökeret, az első dolkezetektől vállalnak fel az itteniek. Csakhogy az értékesítés is az ő gondjuk. Az így kapott pénz mezőgazdasági termelésből származó jövedelemnek számít, ami után 750 ezer formt kapja meg ősszel, miután a gazdaság értékesítette a termést. — Hasonló munka ez — magyarázza az igazgató —, mint a málnatermelés, amit főleg a környékbeli szövetni még a fametszésén, a termés ritkításán, a kert kaszálásán kívül, amihez ők gépi munkával járulnak hozzá. Ezért a gondozásért a részes művelő az árbevétel 25 százalékát Az Ipoly mellékéről nem tudok elfogultság nélkül írni. Szeretem a kéken csillogó kis folyó vidékét, a Börzsöny lába elé terülő keskeny mezősávot. Ősszel mindig hűséges résztvevője vagyok a vámosmikolai almáskert Szedd magad.’- akciójának is, hiszen ez többszörös haszonnal jár. Kellemes kirándulás keretében olcsón vihetem haza a télire való gyümölcsöt. Kedvemre válogathatok a szép, egészséges, nemes fajták között. Szüret közben jóllakhat a szem is, betelve a végtelen sorokban álló almaerdő, a mindig haragoszöld környezet, a látóhatárt lezáró kék és vöröses színben pompázó hegyek látványával. Meg sem fordult még a fejemben, hogy akár pénzkereséssel is tölthetném itt az időt, mint a fák gondozója. ötvenhektárnyi területen része? művelésben végzik ezt a környék lakói, akik számára ez biztosít valamennyi többletjövedelmet. Ki tudja azonban, hogy nem választanák-e a jövőben ezt főfoglalkozásként? A környéken ugyanis mindig kevés volt a munka. Sokan töltötték egész hetüket a városok munkásszállásain. Mások az autóbuszról Szobon még átszállva Vác és a főváros közöti száz kilométeres napi fordulókat tették meg. Akik ezt a munkahelyek megszűnése után nem tehetik meg, talán több almafát is vállalhatnának gondozásra. Bár ez sem olyan könnyű foglalkozás, mint amilyennek gondolnánk. Gutmann Vilmos, az Alagi Állami Gazdaság kerületi igazgatója magyarázza, mi mindent kell csinúlAz alma egyik végállomása a konzervgyár (Vimola Károly felvétele)
