Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-30 / 256. szám
A fokozható kazudozás Igazság: a bűnelkövető volt az első ideológus. Jó előre mindig felállít valamiféle ideológiát annak érdekében, hogy bűnös cselekedete — legelőször is önmaga előtt — igazolást nyerjen. Tehát nem utólag keresi meg cselekedete okát, hanem jó előre, felmentendő önmagát a következmények alól, tulajdonképpen megfordítja az ok-ökozati összefüggéseket. Ezen cselekedete a leglényegesebb, ezért született. A következő lépésben ezt a taktikát mással is elfogadtatni igyekszik: először finoman, úgy, mint önmagával tette, s ha ez nem jár sikerrel, akkor egyre gorombábban jár el, mint ahogy ezt esze ágában se volt önmagával szemben megtenni. Ezen nemes műveletek közben persze egyre több gonoszságot is kénytelen elkövetni, amelyeket ugyancsak magyarázni kell; így aztán érthető, hogy a bűnelkövetők a legváltozatosabb eszme- rendszereket hozzák létre, kényszeredetten eszkalálva a kezdeti bűnöket. .Megemlítjük: ezeknek az úgynevezett gondolat.hal- mazoknalc semmi közük sincsen a valóságosan emberre jellemző, hatalmas erőfeszítéseket felmutató gondolatcsúcsokhoz, amelyeket általában nem égy gyanúsan nagyképű cél vezérel, hanem a fenséges út szépnek is mondható kényszere. Már Arisztotelész is mondott valami hasonlót: cél nincs, csak az út van. Persze ezt az utat a kicsiny köznapi célok teszik ki, teszik elviselhetővé, teszik úttá. És most gondoljunk a to- talitáriánus rendszerekre, mindenekelőtt a bolseviz- musra. Tulajdonképpen a szabad vérsenyes kapitalizmus reformálása, . majd megdöntése volt a cél, és mint minden dolognak, ennek is volt — lett — reakciója: a jobboldali radikalizmus, amit később olasz fasizmusnak vágy német nácizmusnak nevezhetünk. Sokszor rámutattunk már arra is, hogy minden reakció tulajdonképpen a lereagált valaminek a negatív lenyomata, tehát magán viseli annak arculatát. Ezért hordta olyan büszkén a radikális uítrajobb a radikális ultrabal karakteres ábrázatát. Könnyen megérthetjük, hogy mindegyik a másikban utálta önmagát. A másik utálata tulajdonképpen a legmélyebbre ültetett lelkiismeret-furdalás. Furcsa bűnbánat. Az idegen: nép! — mondja Haraszti. Ezért aztán az emberiség megjavításáért vívott küzdelemben követik el a legborzalmasabb emberiség- ellenes bűntetteket. így eszkalálja az elkövetett bűnt az ellenfél „lelkiismerete”, aki ezáltal maga? sabbrendűnek hazudott bűntetteket követ el, hogy aztán lovaigasan lelkiismereti válságba sodorja ellenfele ösztönmélyeit és tudatmagasleseit. Ezen folyamatoknak a nemi vágyak kielégüléséhez hasonlítható beteljesülése: az önfeledt és mámorító hazudozás. A fasisztának avagy kommunistának ismert bűn- és hazugságeszkaláto- rok teljesen egymásba simulnak természetük karakterét illetően: nem az utat teszik széppé sohasem, hanem a célt hazudják szépnek, hogy az úton minden elképzelhető szemétsé- get elkövethessenek. Így érthető most már, hogy az egyéni szabadságot tagadó kommunisták, miután a társadalomról vallott idétlenségeik bebizonyosodtak, most az egyén szabadságát hirdetik meg totálisnak, nehogy a társadalom antikommunista szervezettsége útjukat állja. Totális társadalommániából a totális egyénig ívelő tildözéssy mariája nem más, mint a legpofát- lanabb önös érdekek tehetségtelen célban tartása! Ehhez ugyanis nem tehetség kell, hanem a kétségtelen alsóbbrendűségi űzött- ség. Így érthető az is, hogy a kommunista célból lett liberális cél is aczélból van kovácsolva, tehát a nép lelkének befolyásolásáról továbbra sem, és semmi pénzért nem mondanak le. És miközben szinte minden hadállást hétről hétre elfoglalnak a médiáknál, ehhez a minősíthetetlen pofazacskós célhoz még hoz- záhazudják a teljes genezisüket is, hogy kitalálhassák, világgá hazudhassak: a kormány tör a teljes hatalomra! Miközben a saját rádióját és tévéjét se tudja birtokolni. Olyan ez, mint amikor a letartóztatottat verték a kihallgatásokon, és amikor az áldozat fájdalmában ordítozott, akkor ráordítottak: — Te szemét, hát bántottak itt téged valaha is? Majd akkor ordíts, ha bántunk! — és ütötték tovább. A megkínzott reménykedett: ha nem ordít, akkor talán abbahagyják a verést. Nem tudom, abbahagyták-e valaha is. Nálam nem hagyták abba, csak amikor elfáradtak. Meglátjuk, ki fárad el előbb. Balaskó Jenő Sikeres exportcélpályázat Minden pályázó, aki megfelelt a kiírásnak, exportlehetőséget kap az őszi búzaexport céltermel- tetésére kiírt pályázat keretében — erről határozott az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság. Ennek azért van jelentősége, mivel a céltermeltetésre kiírt 250 ezer hektár őszi búza területénél mintegy kétszer nagyobb területre pályáztak a termeltetők. Huszonnyolc pályázó nyújtott be kérelmet 585 ezer hektárra, ebből a pályázati kiírásnak 24 pályázó felelt meg. E terület nagysága 485 ezer hektárt képvisel. Az energiáról Munkacsoport létrehozását határozták el tegnap a Közép-európai Kezdeményezés, a korábbi Hexagonale országait képviselő szakemberek azon a tanácskozáson, amelyen az energia ésszerű felhasználása volt a téma. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban tartott, az Állami Energetikai és Ener- giabiztonság-teehnikai Felügyelet,- valamint az olasz Energetikai Környezetvédelmi és Technológiafejlesztési Ügynökség által szervezett fórum részvevői az energiával való takarékoskodás, illetve a felhasználás csökkentésének lehetőségéről, és környezetvédelmi kérdésekről tárgyaltak. 99 BsmrrsAGi Még lehet médiatörvény Három törvényjavaslatot is általános vitára alkalmasnak ítélt tegnapi ülésén az Országgyűlés szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottsága. A képviselők délelőtt a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítását, valamint az idei pótköltségvetésről szóló törvényjavaslatot vitatták meg. Ezt követően került napirendre a Társadalombiztosítási Alap jövő évi költségvetésével, illetve a 92. évi X. törvény módosításával foglalkozó törvényjavaslat. Ez utóbbi módosítására egyébként azért van szükség, mert csak így kaphatja meg az egészségügyi ágazat a dolgozók béremelésére még áprilisban megszavazott 2,2 milliárd forintot. A költségvetési intézmények dolgozóinak béremelésére elkülönített keretből ugyanis elvileg nem részesülhetnének az egészségügyi intézmények dolgozói, hiszen őket a társadalombiztosítás finanszírozza. Ez a probléma ugyan az összegek átcsoportosításával egyszerűen megoldható, a népjóléti ágazat dolgozói mégis július óta hiába várják a béremelést. A szociális bizottság tagjai egyetértettek a módosítás szükségességével, és a mielőbbi béremelés érdekében általános vitára bocsátották a javaslatot. Az alkotmányügyi bizottság első napirendi pontként megszavazta a szociális bizottságnak azt a pontosító javaslatát, amelyik a társadalombiztosítás önkormányzati képviselőjének megválasztására az 1993. március 18-a és április 2-a közötti időszakot írja elő. Az alkotmányügyi bizottság támogatta az ügyrendi bizottság házszabályt módosító indítványait, amelyek a költségvetésről szóló törvényjavaslat megalkotásának eljárási szabályait rendezik, és formanyomtatványt mellékelnek a költségvetési javaslatok benyújtásához. A bizottság folytatta a távközlésről szóló törvényjavaslatokhoz benyújtott módosító indítványok tárgyalását. Folytatta a több hete félbeszakadt úitát a médiatörvény-tervezethez benyújtott módosító javaslatokról a kulturális bizottság. A testület Kulin Ferenc (MDF) bizottsági elnök javaslatára a törvénytervezet 6. fejezetéhez benyújtott indítványokat tekintette át, amelyek a rádió- és a tévé-műsorszolgáltatás engedélyezésére vonatkoznak. Sajtónyilatkozat SZABÓ JÁNOS A TORGYÁN-OLÁH TALÁLKOZÓRÓL Szabó János, á 36 tagú parlamenti képviselőcsoport vezetője, nyilatkozata szerint nem tudott arról, hogy a frakciójához tartozó Oláh Sándor szerdán egy óbudai vendéglőben tárgyalásokat folytatott az FKGP elnökével, Tárgyán Józseffel, Valamint Boross Imrével, a Nemzeti Kisgazda- és Polgári Párt főtitkárával. A frakcióvezető ezért nem kommentálta a találkozót, s elzárkózott attól, hogy elemezze a megbeszélés lehetséges, a 36 tagú csoportot érintő politikai következményeit. Mint mondta: csak a jövő héten kíván tájékoztatást adni a fejleményekről. A magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján rendezett nemzeti ünneplés záróakkordját képező beszéd elmondásától Göncz Árpád államfő (visz- szariadt) visszalépett. A kérdés megítélését illetően a vélemények megoszlottak (megosztották) és az érintettek feje fölött, méltatlan vita bontakozott ki, melyben 56 szerepe is lejáratódik. Az 56-os FNSZ, mint a politikai elítéltek, meghurcoltak és szabadság- harcos szervezeteket koordináló egyesülés, egyben a forradalom hiteles koronatanúit tömörítő szövetség az alábbiakra hívja fel az egész ország figyelmét. 1. Köztudott, hogy szervezetünk, mint emlékbizottság rendezte meg tavaly a 35. évforduló ünnepségsorozatát. Munkája során rengeteg nehézséggel — politikai érzékenység, szervezési és technikai feladatok, anyagi problémák stb. —■ kellett megküzdenie. 2. Ebben az esztendőben javaslattal fordultunk a kormányzathoz, hogy forradalmi ünnepünket a nemzeti egység jegyében — pártpolitikát mellőzve — méltóságteljesen és kegyelettel ünnepelje az ország. 3. Az utolsó lépések során egy túldramatizált epizód Göncz Árpádot megrendítette, és forradalmár volta ellenére, nem vállalkozott — a múltja erejében bízva — a jelennel való szembesülésre. 4. A történtek értékelése folyamán — eléggé el nem ítélhető módon — elszabadultak az indulatok és a hatalmi pártharcok: Mindenki mondta az esedékes kortesbeszédét a parlamentben is, hiszen cél a társadalom manipulálása a majdani választásokhoz. 5. Az a sajnálatos tény, hogy lefasisztázott fiatalok „nem eléggé politikusán és etikusan” mondták ki sok veteránunkkal egyetértésben a véleményüket, mindennapos dolog a demokráciákban. Ezt a sértődött liberálisainknak kellene tudniuk a legjobban. Mondanak szélsőséges ifjúsági csoportjaink ennél különbeket is. 6. Végezetül hadd emlékeztessük a sértődött rab- társunkat, hogy őt gyenge paktumelnöknek szánták. Gondoljon csak nagy politikusok, mint De Gaulle, Reagan, Kohl és Havel elnök sorsára, mit kellett nekik elviselniük Mit jelentett a kiáltás: Mondjon Az ülés elején Kulin Ferenc előrebocsátotta: nem kíván vitát nyitni arról, hogy miért nem volt megállapodás a két hétig tartó média ad hoc bizottsági tárgyalássorozaton. Mint fogalmazott: a végleges megállapodás a jelentős politikai súlyú kérdésekben elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy ezután egy csomagban fogadják el a törvény módosító indítványaival, a személyi kérdésekkel és a további menetrenddel összefüggő javaslatokat. A sikertelenség ellenére a bizottság elnöke nem látja reménytelennek, hogy a törvényjavaslat november 30-áig szavazható állapotba kerüljön, és közben esetleg lehetségesnek tartotta, hogy néhány fontos kérdésben politikai megállapodás jön létre. Hozzáfűzte: ez azonban nem lehet a kulturális bizottság hatáskörébe tartozó egyezkedés, hanem csak politikai pártok, frakciók, illetve Göncz Árpád köz- társasági elnök és Antall József miniszterelnök megbeszéléseinek eredménye. le! Ezen el lehet, és el is kell gondolkodni, de hiba meghátrálni, és ezzel is fokozni a nevével szándékosan összekötött belpolitikai válságot. Az azonban már bűnnek számít minden meghurcolt előtt, hogy átfestett pártfarizeusok nemzetmentő szerepben tetszelegnek, ’56 szellemét elorozzák, és a forradalom igazi halottainak sírját (Kerepesi temető, 21-es parcella) meggyalázzák, mindez a nemzet sorsára végzetes lehet. Legyen végre nemzeti egység, mert időnk kevés, tennivalónk pedig rengeteg. 56-OS FORRADALMI NEMZETI SZÖVETSÉG KOLLÉGIUMA MÁRTON ANDRÁS elnök Nyílt levél Hankiss Elemérhez Tisztelt Elnök Ür! Mellékelve megküldöm az MTV-nek a Nagy Imre-per videokazettájának egy másolatát azzal a kéréssel, hogy azt november 4-én az 1. csatornán leközölni szíveskedjék. Kérem, hogy ne részleteket, hanem a teljes anyagot közvetítsék. Szeretném megemlíteni, hogy Nagy Imre és a 301-es parcellában eltemetett bajtársaim személyiségi jogaira hivatkozva kérem ezt a történelmi dokumentumot a nyilvánosság elé tárni. Ezt a nyílt levelet több újságnak is elküldöm, hogy felhívjam a közönség figyelmét a közvetítésre. Kérem, hogy az időpontot a TV-ben többször közöljék. Budapest, 1992. október 29. Köszönettel: Pongrátz Gergely 1956-os Magyarok Világszövetsége elnöke Önök szennl ápoljanak? A kezdetekben — meséltem ismerősömnek — volt, hogy a Keresztény- demokrata Néppárt sztrájkot szervezett, méghozzá egyházi nagybirtokon. A közlésemet követő csöndből, amely csak másodpercnyi lehetett, kivehető volt, számára ez az információ teljesen új. Szegény fiatalember nyilván, mint száraz szivacs a vizet, magába itta mindazt, amit sajnos túl sokáig hangoztattak iskolai tananyag gyanánt is, hogy a klerikális reakció, hogy a klerikális métely, meg, hogy a keresztény demokrácia konzervativizmusa stb., stb.... Mert ezt jól bebiflázta, azonnal ki is vágta a választ: „A mai keresztény demokrácia szellemisége már mesz- sze van attól.” Az attól- ról — megesliiiszöni rá! — dunszíja sincs, de mondja. Mondja, mert tudja: a kormánykoalícióban lévő keresztény- demokratáknak valóban nem érdekük, hogy ma úgy teremtsenek káoszt, mint tették a fent említett példában, amikor is sztrájkot szerveztek. Érdekük viszont, hogy igenis kapják vissza a lehetőségek szerint az egyházak ingatlanaikat, mert az egybeesik sokunk érdekével, azaz kórházaikkal, nevelőintézeteikkel, iskoláikkal, szeretetotthonaikkal, áruházaikkal vegyék le a terhet az állam válláról, amennyire azt megtehetik. És megtehetik, hiszen az imént említett tevékenységekhez kiválóan értenek, évszázados tapasztalataik vannak, s ez tulajdonképpen tőkét jelent. Azaz viszolyogni attól, hogy közéletünkben szabad utat kap iának az egyházi törekvések, végül is pénzkidobást jelent. Pontosabban: azt is! (Vödrös)
