Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-03 / 234. szám
MOaORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 234. SZÁM 1992. OKTOBER 3., SZOMBAT SZÜRETI FEL VONULÁS MONOR ON Hagyományébresztő Lovak patkóinak csattogásától. kcrékráfok zörgésétől lesz hangos Monor főtere és tág^bb központja éppen egy hét múlva, jövő szombaton. De könnyen meglehet, hogy ez lesz majd az ébresztőzenc is azok számára, akik nem elég korán pattannak ki az ágyból a dolgos őszi reggelen... Valószínűleg még a doni. kozákok újonnan felbukkant, seftelő utódai és a más nemzetiségű „portyá- zók” is nagyot néznének, ha a piac környékén hirtelen felbukkanna néhány vágtázó magyar csikóslegény, vagy egy ördöngös négyes fogat. Hogy így töríénik-e, az még nem dőlt el biztosan, de az már igen, hogy soksok év után ismét lesz szüreti felvonulás és bál Mo- noron, ahol pedig — mint 1920-ban készült képeink bizonyítják — valaha nagy hagyománya volt az effajta mulatságnak. Az emlékeket, az eszközöket és a vállalkozó kedvű fiatalokat', felhőiteket a Monori Gazdakör, a Manor-lle- oyessy Lions Club és a művelődési központ gyűjtötte össze. Ök közösen a szervezői, támogatói a hagyományébresztő rendezvénynek ... Az ilyesmit ugyan nem illik és szükségtelen is „megideologizálni”, ám mégis motoszkál az emberben egy gondolat: vajha az efféle múltidézés — ami apáinknak egyszerre jelentette a jól végzett munka örömét, a jövőbeli életben maradás zálogát, és az oly ritkán adódó szórakoztató, pihentető kikapcsolódást — természetesen jelenvaló lenne napjainkban is! Lehet, sokan még a jövő szombaton is a szőlőben, az aranyló, mézízű fürtök között kezdik a n pót, de délután két órától már láthatják a színpompásnak ígérkező felvonulást. A menet résztvevői a piactéri parkolóban gyülekeznek majd. Onnan indul a 10-11 csikós, az ugyanannyi csőszpár, a csaknem harminctagú tá'nccsoport, valamint az őket kísérő két négyes fogat: három kettes fogat — amelyek a szüreti munkák egykori és mai eszközeit szállítják —, és három egylovas vagy pó- nis fogat. Valahol ezeken húzza majd a búfelejtőt egy cigány- és égy hagyományos lakodalmas zenekar. A bírót, bírónőt és a jegyzőt szállító fiáker a MONOR! HÍRLAP Manor, Kossuth u. 71. • A sierkesxtöség vcietöje: Veresiki János. • Munkatársak: Gér Jóisef és Köblén« Zsuisa. • Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdétésfelvétel: héttotói ' péntekig 1-tól ll-lg. ■ wSk : ? Szüreti menet 1920-ban, Monor akkori főutcáján. A csinos csőszpárok ma már — ha köztünk vannak — nagyszülők, dédsziüők A felvonuláson természetesen a helyi előkelőség is képviseltette magát, s kegyes derűvel szemlélte az eseményeket városi bírásán előtt várakozik. Ott lesz a felvonulás első állomása, ahonnan a menet az Ady Endre úton halad tovább, bekanyarodik a Móricz Zsigmond utcára, a Kis-tói úton fordul vissza, és a Kossuth Lajos utcán jut el ismét, a művelődési központhoz. Természetesen több helyen is megállnak majd régi szokás szerint 15-20 percre, hogy akit illet, elmondhassa mondandóját, a táncosok kedvet teremtsenek az esti bálozáshoz. Borivóknak való hír: az egyik kettes fogaton egy aranyló nedűvel színültig telt hordó is billeg majd a „köznép” kínálására ... Este két helyszínen folytatódik a mulatság: a művelődési házban és a He- gyessy-fogadóban is lesz szüreti bál, aminek bevételét jótékonysági célokra fordítják. Értesüléseink szerint — a nagy érdeklődés és helyszűke miatt — belépők már korlátozott számban kaphatók. Ismét újjáéled tehát egy régi hagyomány Monoron, s ennek csak örülni lehet. Egy város, egy közösség, amelyik elfelejti a múltját, elődei örökségét, az saját magát, mai jelenét is feledésre ítéli. Pedig az embernek az a természete,: hogy jelei hagyjon. Néhány csúnyaságot már belekarcoltunk, épp ideje, hogy egykét szép képet is fölfessünk az idő falára! V. J. Miliő — műbalhé? Reménykedők A műkő az a kő, amil mesterségesen készítenek. Nem márvány, nem kvarc, nem jáspis. Műkő. A műprobléma meg az a probléma, amit ugyancsak mesterségesen állítanak elő. Először azt hittem, hogy a műkő okán előállt probléma raűprobléma, de aztán kiderült, hogy valóságos. Olyannyira az, hogy immáron rendőrségi ügyként is strartol. Sőt — érzésein szerint — dicső polgári peres jövő előtt is áll. Pedig hát, édes Istenem, milyen egyszerűen elintézhető lenne ... Azért is tűnt műproblémának. Mert hát mit kellene tenni tulajdonképpen? Megegyezni. R. úr, a műköves újra felállítaná a síremléket, amit egyszer már felállított, de aztán szétszedett. Megbeszélné M. nénivel, hogy a kerítésből még mi hiányzik, pótolná — aztán M. néni kifizetné a végszámlát. És kész. De ami bonyolítható, azt miért ne bonyolítanánk? M. néni sírt. — Megegyeztünk a műkövessel. hogy megcsinálja a kerítésemet és az uram síremlékét. Itt a papír, ezen minden rajta van. Júniusban kész kellett volna lennie a kerítésnek is, a sírkőnek is. de hetekig jártam a nyakára, hogy ha már hozzáfogott, csinálja. Itt voltam szétszedett kerítéssel, mint egy cigánytanyán, pedig harmincnégyezer forintot előre kifizettem. A síremlék aztán elkészült, de a kerítés még nem volt befejezve, amikor jött a fiatalember, hogy rendezzük a számlát, adjam oda a még fennmaradt húszezer forintot. Nem adtam, mivel a kerítés ott állt félbehagyva. Erre kiment, a temetőbe. és szétszedte az uram síremlékét. Elvitte a táblát, a vázákat, a csokrot meg, amit' előző nap vittem ki, széttapöstai a. sír tetején. Ezt nem hagyhatom annyiban! Ezt már én sem — mivel hogy M. néni nyilvánosságot kért — tehát meg kel- | lett ismernem R. úr véleményét is a történtekről, aki viszont nyomban más megvilágításba helyezte a dolgokat. — A kerítés lett kész először, ki is lett fizetve, számla van róla. A régi kerítést is én bontottam el, de M. néninek még olyan kívánságai is voltak, amiket csak egy lakatos tudna elvégezni, én pedig nenv lakatos vagyok, hanem műköves, ezt meg is mondtam neki. Ezzel a kerítés ügye számomra lezáródott. Viszont elkészítettem a síremléket, s miután a helyére állítottam, természetesen mentein a húszezer forintért, amivel M. néni még- tartozott. -Szóba - se állt velem, hátraszaladt a kiskonyhába. Utánaszóltam; ha nem fizet, lebontom a síremléket. Erre visszaszólt, hogy ha le merem bontoni, addig élek. — Két hétig vártam, hátha jobb belátásra tér, aztán valóban lebontottam, csak a keretet hagytam ott. Bőven van megrendelésem, a darabokat másra is fel tudom használni. Mindenesetre megőriztem mindent. Ha esetleg meggondolja magát, újra fel tudom állítani. De hát nem is tárgyal velem. Pedig olyan jó kapcsolatban voltunk, idejárt hozzánk, már szinte családtag volt, csak jött, kopogott... Mégis ide jutottunk. Ha nincs pénze, .mondaná meg!, Váá'ok én szívesen, amíg összeszedi, hiszen jönnek ide kisöregek: fiam, 'részletre kellene. Az- ember megérti, hiszen a nyugdíjból nem könnyű összespórolni egy sírkő árát. De hát M. néni azt hajtogatta: nem fizet. így hát újra M. nénivel kell beszélnem — mintegy közvetítőként. Hátha... De nem. — Látja a kerítést? Aljzatbeton elkészítésével volt megbeszélve, ő meg csak téglákat rakott alá, ki, s bejártak a kutyák. Két oszlop itt a kapunál fel sincs állítva,, a többi oszlopot is arrébb kellett volna rakni, ahogy én kértem, ne legyenek itt ezek a nagy hézagok. Nem igaz, hogy a kerítést fizettem ki! Előlegnek kérte a harminc- négyezret, annak is kapta. Bedobott egy számlát, ami viszont, egyik, rokona nevére és annak bélyegzőjére van kiállítva. Azzal az emberrel én sose egyezkedtem. nincs hozzá közöm. Most viszont se síremlék, se rendes kerítés. Mire fizetnék ?! Ez tehát- itt egy valódi probléma.: Kemény. Mint a kő. K. Zs. Az új piactéren Vásár Vecsésen Nem túlságosan régiek a vásártartás hagyományai Vecsésen, pedig a település helyzete, adottságai kiválóan alkalmasak arra, hogy a főváros szomszédságában találkozzanak vevők és eladók. Mostantól kezdve élnek is a lehetőséggel a helybeliek, pontosabban egy vecsési vállalkozó, aki az önkormányzattól bérelt területen alakította ki a település új piacterét. Legközelebb október 4-én, vasárnap rendeznek ott országos állat- és kirakodóvásárt. Amire a szokásos feltételekkel várják az érdeklődőket. Rendőrségi krónika Autócsempészek Önkéntes tűzhalál, autócsempészet, súlyos testi sértés, s még sorolhatnánk tovább a rendőrségi ügyeket, amelyekkel az elmúlt héten foglalkoztak. Szeptember 25-én a délelőtti órákban L. Istvánná 52 éves maglódi asszony a temető melletti földúton feltehetőleg benzinnel leöntötte. majd meggyújtotta magát. Hamar rátaláltak, de a kórházba szállítás után 10 órával égési sérüléseibe belehalt. A rendőrség megállapította, hogy önkéntes tűzhalálról volt szó, bűncselekmény gyanúja nem merült fel. Ugyanezen a napon Monori-erdőn a 8 Jött egy levél, amelyben „peres fél” aláírással a válóperes tárgyalásra invitált egy hölgy. Későn jött, nem tudtam volna elmenni. Meg nem is akartam. Megtörtént már velem egyszer: olyan mélyen érintett az emberi érzelmek válságából előállt elképesztő helyzet, hogy az egyik érintett fél kérésére beleártottam magam az ügybe. S bár az írásban ki-ki viegszólalhatott, kaptam olyan sajtópert a nyakamba, hogy csak úgy zúgott, legvégül a Legfelsőbb Bíróságon oktattak ki: a sajtó ne szeresse a magánügyeket, különösen, ha köztiszteletben álló hivatás művelőinek magánügyeiről van szó. Pedig akkor is csak azt akartam mondani a ^vja (jánüaueh két településen is dagadozó, levelekkel, telefonokkal és röpiratokkal tűzdelt botrány okán, hogy: emberek, valahogy uralkodjunk már magunkon, hagyjuk ' az eszünket működni az indulataink helyett, ' ha mégoly viharos érzelmi válságban vagyunk is. És akkor most itt ez a levél, megint csak köz- tiszteletben álló hivatások művelőivel kapcsolatosan. Kiabál belőle a kétségbeesés, sorakoznak benne a vádak, amelyeket a rperes fél” úgymond, bizonyítani tud. Előzményként volta.v némi botrányok is, amelyeken el-elcsám- csogott a kisváros jól értesült közönsége. Nem baj. Végül is mindany- nyian emberek vagyunk, mi is akármikor szolgáltathatunk csám- csognivalót, hibázunk, botlunk, körbe-körbe, karikába. Most kéne abbahagyni. Most kéne, hogy valaki megfogja „peres fél” kezét, és azt mondja neki: méltósággal fejezze be a dolgot, nem kell ehhez már a nyilvánosság. Fáj, hogyne fájna. De az ilyesmi gyógyul. És könnyebben gyógyul, ha nem kell már előre bekalkulálni a szégyenérzet sebeit is. Úgyhogy én legfőképpen ezért nem mentem el a válóperes tárgyalásra, amelyre „peres fél” hívott. Meg azúrt is, mert a múltkoriban, hogy egy válóperes bírónővel volt magánbeszélgetésem, mélyen megmaradt bennem egy mondata. Azt mondta, annyi a peres ügy, hogy nem mert betegállományba menni, pedig oka lett volna rá, s hogy „ez a tömérdek ügy már nem embernek való”. Pedig az ügyeket emberek csinálják. Mi. De hol van bennünk olyankor az Ember, aki a másikat is Emberként próbálja tudomásul venni? —ez— lakása udvarán ismeretlen kemény tárggyal fejbeütötték P. Imre 55 éves helyi lakost, akit a rohammentők súlyos' fejsérüléssel a MÁV-kórházba szállítottak. Két órával az eset után a rendőrség őrizetbe vette F. Katalint, aki a sértett élettársa volt és alaposan gyanúsítható a bűncselekmény elkövetésével'. Múlt szombatra virradóra — ki tudja már hányadszor — ismét betörtek Vecsésen a F<j utcai nonstop üzletbe, ahonnan 100 ezer forint értékű árut zsákmányolták az egyelőre ismeretlen tettesek. A hét szenzációja az a „nagy fogás”, amelynek egyelőre két gyanúsítottja van. A hosszú, kitartó nyomozás eredményeként a Monori Rendörkapitány- ság őrizetbe vette A. Attila 23 éves és F. András 19 éves román állampolgárokat, akik Vasadon, illetve Érden ideiglenesen tartózkodtak. A két delikvens több vasadi tanyabetörést beismert, továbbá egy érdi fényképészüzletben és az ottani katolikus templomba is ők jártak. Am — ez még semmi. Autócsempészettel is foglalkoztak, a „begyűjtött” nyugati márkacsodák ott parkolnak a kapitányság Udvarán, amely úgy fest, mint egy előkelő autósz.alon. A kiterjedt bűnügyben tovább folyik a vizsgálat, többek között pilisi és csévlmraszii illetőségű orgazdákat is lefülelték. Várhatóan újabb bűnügyek is felszínre kerülnek. amelyek a két román állampolgár „számláját” fogják gyarapítani. U. J.