Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24 / 251. szám

ANTALL JÓZSEF ÜNNEPI BESZÉDE A magyarság a vérét áldozta (Folytatás az 1. oldalról.) rikai lobogó, vagy a há­romszínű francia trikolór . emelkedik a magasba. Nem gondolja senki, hogy ez va­lami rossz. Nekünk sem lehet rossz... Mi olyan magyar patriotizmusnak vagyunk a képviselői, akik Európát akarnak, nyugal­mat, békét, biztonságot és előrehaladást.. Antall József ezután sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a köztársasá­gi elnököt a Kossuth téri tömeg nem engedte szóhoz jutni, majd egyebek között e szavakkal folytatta a be­szédét : — Ha arra gondolunk, hogy több tankra volt szükség ahhoz, hogy ezt a szerencsétlen országot el­tapossák, mint egykor. ImEékliiiiiepség a Corvin koméi a-mikor a német elit alaku­latok Párizst elfoglalták. Ha ez nem háború, akkor mi a háború?... Egy világrendszer ösz- szeomlása közepette törté­nik Magyarországon az átalakulás. Ne csodálkoz­zunk, hogy egy recsegő-ro- pogó világban súlyos kö­rülmények nehezednek reánk. Ilyen körülmények között még több nehézség is hozzájárul ahhoz, hogy akár drámai órái is-legye­nek ennek az országnak. Ne feledjük azt, hogy amit 1956-ban eltapostak, azt kivívtuk békés eszközökkel. Nem kockáztathatjuk, nem történhet meg még egyszer az, mint ami Mohács ide­jén, vagy akár Mohács után, hogy nem tudunk él­ni megfelelő időszakokban a történelem adta lehetősé­gekkel ... Szinte minden órát azzal töltünk, hogy a Duna vé­delméről gondoskodjunk, határozott és kemény tár­gyalásokkal híva fel a vi­lág figyelmét, és most, ami­kor a nemzetnek egységre van szüksége, amikor me­rénylet készül a Duna ál­tal képzett határunkon, amikor az elterelésre ké­szülődnek, akkor nem le­het, hogy mi egymás kö­zött ne a lényeget lás­suk ... Nem hagyhatjuk, hogy most, amikor az értelem­nek kell diadalmaskodni, rossz érzelmek hatása alá kerüljön az ország ... (b) Az elnök elvonult Csalóka hír Az ’56-os forradalom és szabadságharc fővárosi megemlékezéssorozatának egyik központi helyszíne a legendás hírű Corvin köz volt. Az ’56-os Magyarok Világszövetsége által ren­dezett emlékünnepségen a mozi előtt felállított szín­padon Pongrátz Gergely méltatta a 36 évvel ezelőtti eseményeket. A Himnuszt követően Sinkovits Imre színművész azt a két verset szavalta el, amelyet 36 év­vel korábban az akkor ott jelenlévők is hallhattak. Petőfi Sándor Föltámadott a tenger és Nemzeti dal cí­mű verseivel, a színművész — mint mondotta — az itt küzdők előtt kívánt tiszte­legni. Király B. Izabella MDF­es országgyűlési képviselő a történelmi felelősségről szólt. Összefogást sürge­tett, illetőleg azt, hogy Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere távolítás­sá el a Szabadság térről a szovjet emlékművet. „A magyar nép azt még csak megtűri, hogy marad egyetlen szovjet emlékmű, de semmiképpen nem ért egyet azzal, hogy ez az or­szágzászló helyét foglalja el” — mondotta. Az emlék­műnek, más helyet kellene találni, erre alkalmas le­hetne például a Városháza ud vara. Boross Péter belügymi­niszter együttérzéssel szólt a Corvin közben harcoló, a szabadságért életüket áldo­zó fiatalokról-. — Ezek a 16—25 éves ifjak megmu­tatták, hogy a magyar sza­badságvágy esélytelen kö­rülmények között is neki­megy a hatalomnak. Az it­teni 12 nap alatt a harco­sok történelmet írtak, be­bizonyították a világnak, hogy a hatalom ebben a ré­gióban sem örök, eleve el­rendelt. Ezután a 12 nap után kezdett bomladozni az ötödik hadoszlop, illetőleg indult meg Nyugaton a kommunista pártok gyen­gülése — mondotta a mi­niszter. Megemlékezés 301-es parcellában Azoknak, akik itt nyug­szanak, nem adatott meg az a kegyelem, hogy hősi ha­lottként emlékezzünk rá­juk. Szenvedésük nagyobb és embertelenebb volt azo- kénál, akik a harcmezőn buktak el. Akkor végezték ki őket titokban, amikor azt hittük, elérkezett a konszo­lidáció, viszonylag jobban, szabadabban élhetünk — mondta beszédében András- falvy Bertalan közoktatási miniszter a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellá­jában rendezett koszorúzási ünnepségen péntek délelőtt. Kijelentette: akik visszasír­ják a Kádár-korszak privi­légiumait, azok visszakí­vánják a sötét börtönök pri­békjeit. A kultuszminiszter hang­súlyozta, hogy a forradal­márok szenvedése az esz­mékért nem volt hiábava­ló; szabadságunkat nekik köszönhetjük. Vannak, akik ezeket az eszméket — haza és szabadság — elavultnak tartják, csak egyéni korlát­lan szabadságukról hajlan­dók szólni,— vélte András- falvy Bertalan. Hozzátette: ezekért az eszmékért sokan meghaltak, s amikor az or­szág a túlélésért küzd, erre is gondolnunk kell. — Akik itt nyugszanak, nagy álmokat álmodnak. Becsüljük .meg, amit tőlük nyertünk, és emlékezzünk rájuk tisztelettel — zárta beszédét a miniszter. Az. ünnepi beszéd után Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József minisz­terelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke ko­szorút helyezett el az '56-os forradalom szabadsághar­cos áldozatainak és vérta­núinak emlékműve előtt, valamint Nagy Imre szim­bolikus síremléke elölt. Budapesti és vidékről ér­kezett polgárok tízezrei vo­nultak tegnap a Corvin közi és a Bem téri ünnep­ségek után a Parlament elé, a Kossuth térre. A tömeg piros-fehér-zöld zászlók alatt ünnepelt mindaddig, míg a műsorközlő nem je­lentette be a köztársasági elnököt. Ám Göncz Árpád megjelenése a parlamenti lépcsőkön a tömegben el­lenérzést váltott ki: fütty­koncertbe, fú.iolásba kezd­tek. s a nagy hangzavarban is jól érthetően . éltették Antall József miniszterel­nököt és a kormányt. A köztársasági elnök — mint A televízióban is több alka­lommal jól látható volt — óráknak tűnő másodperce­kig zavartan állt az ün­nepség centrumában, majd érezve a helyzet megfor- díthatatlanságát, elvonult. A Magyar Távirati Iroda tegnap este kiadott jelenté­se szennt a Kossuth téren a botrányos jelenetet „el­Nem engedték tegnap szóhoz jutni — egyes közvélemcny-kutatók szerint — Magyarország legnépszerűbb politiku­sát a Kossuth téren. Sőt, a lemondását követel­ték. Mit tehetnek ez eset­ben a közvélemény éber őrei, a médiamanipulá­torok? Elhallgassák az eseményt? Ez nem jó, mert nyilván sokan lát­ták a helyszíni közvetí­tést. S különben is, ho­gyan idézzenek hosszan egy el nem hangzott be­szédből? Maradt tehát a jelen­lévők pocskondiázása. leskinheadezésc. S ez­által a történtek baga- tellizálása. Talán a leg­népszerűbb politikus népszerűségi indexét is meg kellene emelni né­hány ponttal... Így legalább mindenki lát­hatja, hogy az ország mily’ nagyon clször- nyedt a barbár, balkáni tett láttán. Jó volna azonban, ha a közvélemény éber őreinek — mielőtt a köztársasági elnök számára a mindenki ál­tal szeretett, jóságos nagypapa imázsát meg kívánják őrizni — leg­alább egy pillanatra eszükbe villanna: a tör­vényt, az alkotmányt még az ország első em­bere sem hághatja át büntetlenül. Sőt! sősorban skinhead-kinézetű fiatalok” rendezték. Az in­cidens után az ünnepi mű­sor tovább folytatódott, Szörényi Éva a pillanat megrendítő hatása alatt fe­lejthetetlen előadásban mondta el Márai Sándor Mennyből az angyal című versét, amelyet a közönség frenetikus tapssal hálált meg. Kötelességünknek érez­zük, hogy olvasóink tájé­koztatása érdekében meg­jegyezzük, a Magyar Táv­irati Iroda jelentése csak akkor felel meg a valóság­nak, ha például e sorok írója tudomásul veszi: mindazok a diplomás, sőt többdiplomás hölgyek és urak, akiknek a társaságá­ban volt a Kossuth téri ün­nepségen — s akik jól hall­hatóan fejezték ki nemtet­szésüket a köztársasági el­nökkel szemben —, iskolai végzettségük ellenére skin- headeknek minősíthetők. Bí­zunk benne, hogy a tudósí­tást megfogalmazó felelős­sége teljes tudatában ne­vezett bőrfejűnek több tíz­ezer magyart, akik már több alkalommal kifejezés­re juttatták: a köztársasági elnök nemegyszer pártpoli­tikai megfontolásból al­kotmányt sértő módon cse­lekedett. Az MTI tudósító­ját figyelmeztetni szeret­nénk: a „legnagyobb skin­head”, Lezsák Sándor, La­kiteleken ez év nyarán a kormányfő és több jeles közéleti személyiség köré­ben tízezres tömeg előtt je­lentette ki: olyan államfője van Magyarországnak, aki nem tartja tiszteletben az alkotmányos rendet. A Parlamenttől a tömeg egy része a Magyar Tele­vízió épülete elé vonult, ahol — mint az MTI be­számol róla — erős rendőri készültség védte az épüle­tet. A tömeg, mely a tudó­sító szerint néhány száz fő­re volt tehető, rövidesen szétoszlott. Este az Állami Opera­házban fél nyolckor kezdő­dött a díszünnepség. A díszpáholyban foglalt he­lyet Antall József minisz­terelnök, és Szabad György, az Országgyűlés elnöke. Göncz Árpád az ünnepség kezdetekor nem volt látha­tó a páholyban, s mint a köztársasági elnök szóvivő­je megerősítette: „az ál­lamfő nem vesz részt az operaházi megemlékezé­sen.” Az ünnepség a Himnusz- szál kezdődött, majd Antall József mondott megemlé­kező beszédet. SZÓVIVŐI NYILATKOZAT Az infláció ellen A szerdai kormányülésen — mint Juhász Judit szó­vivő elmondta — Kupa Mi­hály pénzügyminiszter tá­jékoztatta a minisztereket az árak idei alakulásáról és az infláció mérsékléséről a következő esztendőben. A szóvivő ezzel kapcsola­tosan hangsúlyozta: a kor­mány legfontosabb céljá­nak továbbra is az infláció mérsékléséj tartja, és reá­lis esély van arra, hogy a fogyasztói árszint emelke­dése — ami 1991-ben 35 százalékra rúgott — idén ne haladja meg a 22-23 százalékot. A gazdasági ka­binet szerint jövőre arra kell törekedni, hogy a ter­melői árak növekedése a 10 százalékot, a fogyasztói áriaké pedig a 16 százalé­kot ne haladja meg. Az ál­lamháztartás kiadásai 1993- ban 16 százalékkal nőnek, ez kisebb az ideinél. A kormány úgy döntött, hogy — bár jogilag meg­alapozottnak tartja a dön­tést — megvárja az Alkot­mánybíróság állásfoglalá­sát a vagyonnyilatkozatról. A vagyonnyilatkozatok kérdőíveinek kézbesítését addig felfüggesztik. Elfogadta a miniszterek tanácsa az Állami Vagyon­kezelő Részvénytársaság alapító okiratát is. Rendkívüli ülésnapok a Parlamentben Törvényjavaslat az elévülésről Minden eddiginél feszí­tettebb munkarend vár az elkövetkezendő hetekben a parlamentre. A tárgya­lásra váró gazdasági jelle­gű törvényjavaslatok töm­kelegé megköveteli, hogy rendkívüli ülésnapokat ik­tassanak be és a késő esti órákba nyúló munkanapo­kat tartsanak a törvényho­zók. Szabad György házelnök csütörtöki tájékoztatóján elmondta, hogy hétfőn a ház napirend előtt dönt számr ; képviselői önálló indítvány napirendre tű­zéséről és sürgős tárgya­lásáról. Ezek sorába tarto­zik Zétényi Zsolt, Zimányi Tibor, Balás István és to­vábbi 101 képviselő önálló törvényjavaslata, egyes büntetőeljárási szabályok kiegészítéséről, illetve or­szággyűlési határozatter­vezete a büntethetőség el­évülésének értelmezéséről. A képviselők törvényja­vaslata a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény, Nyilatkozat A Magyar Demokrata Fó­rum ügyvezető elnöksége megütközve értesült Horn Gyulának, az MSZP elnö­kének szlovákiai tárgyalá­sain tett nyilatkozatáról. Az ott elhangzottakkal kapcsolatban szükségesnek (art,ja kijelenteni a követ­kezőket: Horn Gyula nyilatkozatai az elmúlt 40 esztendő gya­korlatát idézik, amikor a csehszlovák és a magyar kommunista vezetők a szo­cialista internacionalizmus szellemében megállapítot­ták, hogy kisebbségeik jól érzik magukat. Az MSZP elnöke figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy 1989* novemberét követően Szlovákiában is létrejöttek a magyarság politikai párt­jai, parlamenti képviseletre tettek szert, és a magyar­ság legitim politikai kép­viselői. Az MDF ügyvezető el­nökségének álláspontja sze­rint nem szolgálhatja a ki­sebbségek helyzetének tar­tós, legitim rendezését sem­miféle olyan egyezség, amely azok feje fölött, megkérdezésük nélkül tör­ténik ... Mérvadó, felelős poli­tikus számára nem lehet a határon túli magyarság taktikai tényező — fejező­dik be a nyilatkozat. illetve a perújítás! eljárás egyes szabályait egészíti ki. A tervezet kimondja, hogy elévülés címén a nyo­mozást — beleértve a per­újítási indítványt — elutasí­tani nem lehet. A tör­vényjavaslat a kihirdetés napján lépne hatályba, és rendelkezéseit az 1995. vé­géig megindított büntető ügyekben alkalmaznál!. Önök szerint provokálná? Hosszú mondatot idé­zek a Magyar Hírlap október 22-i számából: „Az októberi forradal­mat túlélők elmélked­hetnek a múlton, föl­idézhetik a régi időket, mint agg primadonnák fi színészotthonban, az­zal a biztos tudattal, hogy a színpadra őket már soha nem hívja senki.” Nos, az októberi forradalmat túlélők kö­zül ismerek egyet-ket­tőt. Nem az a csoda, hogy a forradalmat túl­élték, hiszen akkor fegy­verük volt. Nagyobb csoda, hogy a kommu­nisták meg reform- kommunisták Kádár­vezényelte megtorlását is túlélték, hogy a pu- fajkások nem vezették őket akasztófa alá, hogy aztán egy éjszakán suttyomban, arccal a föld felé fordítva elka­parják. Kérem, ha egy ilyen helyzeteket túlélt „agg primadonna”, mondjuk, púderesdobo­za helyett egy másik fémtárgyat, teszem azt, kézigránátot hajítana — hisz agg, hát szeni­lis — a Magyar Hírlap szerkesztőségébe, akkor Önök szerint iderohan­na Tom Lantos, hogy aztán az „agg prima­donna” esetét ismertes­se az amerikai képvise­lőházzal, az egyébként az „agg primadonnákkal” szimpatizáló, szabadság - és szabadságharcos-sze­rető amerikai néppel? A Magyar Hírlapban megjelent cikk alapján — amely, véleményem szerint — útszéli han­gon megfogalmazott provokáció, képtelen va­gyok hinni: van értelme a párbeszédnek. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom