Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22 / 250. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTOBER 22., CSÜTÖRTÖK Ma már senkire sem haragszom Emlékezés egy régi őszre A forradalom napjai Gyomron Jn optimista vagyok..." Hallgatnám még szép beszédű öregeink történeteit, de már nem ülnek ott a családi ünnepek tehér asztalánál. Isonzó. Doberdó és a muszka front emlékeivel az örök béke mezőire költöztek, de az ő emlékeik még bekerülhettek az irodalomba. Apáinknak a második világégésben átélt szenvedéseit mostanáig csak a száj- hagyomány őrizhette, de ők még elolthatták a lélek szomját, kibeszélhették magukból, ami velük történt. Arról az őszről', melyben a katonák sapkáin a szabadság eszméjét hirdető Kossuth-címer fénylett fel a kései ragyogásban, sokat és nagyokat hallgattak az emberek. Volt, aki októberi eseményeknek mondta, ha ebbe a témába akadt a beszéd fonala, más, ahogy tanították a történelem- órán, úgy, ellenforradalomnak. A két világégést megélt öregek mondták a legtermészetesebben : forradalom. NEM VOLT TÉMA A Vácott élő Garami Lajossal is csak mostanában kezdünk ezekről az időkről elmélkedni. Leginkább olyankor, ha vonatkerekek csattognak alattunk, s ő a Történelmi Igazságtétel Bizottság katonai tagozatának megbeszéléseire utazik. Nem volt téma az az ősz mi közöttünk soha, pedig vagy három évtizede kö- szöngetünk egymásnak a lakótelep utcáin. Dolgoztunk együtt a Dunai Cement és Mészműveknél, ahol ő szállítási ügyintéző volt. Útba igazított a váci gépipari technikumban, amikor kevéske nyugdíját portási fizetésből kellett pótolnia. Pedig voltak, akik célozgattak rá. — Tudod ki ö? — Mindszenty bíborost szabadította ki 1956-ban. — Ahány legenda, annyiféle a változata, mondja erre most, amikor nagy rábeszélés után fogad, s beszél a témáról, Ó, aki akkor a rétsági Harckocsi Kiképző Ezrednek ezredes parancsnoka volt. Aki talán legendát szőhetne maga köré, de még most is inkább katonás fegyelemmel ragaszkodik a szigorú tényékhez. EMLÉKEIN TŰNŐDVE Október 23-án Rútságon még csak a rádió ellentmondásos híreiből sejtettek valamit. Harmincadika volt a fordulat napja, amikor megérkezett a Honvédelmi Minisztériumban történt változásokról szóló tájékoztató és az utasítás: Katonai Forradalmi Tanácsot kell alakítani. Azt már az értekezleten jelentette a csapatügyeletes tiszt, hogy a felsőpetényi tanácselnök fegyvereket kér, mert az Almássy-kas- télyban fogva tartott Mindszenty Józsefet senki sem őrzi. Az ÁVH-sok elmenekültek. Noha az elnök tévedett, mert azok civilbe öltözve ott rejtőztek, s ijedtükben egy írást adtak a főpap kezébe. Az pedig így szólt: „Eminenciás Uram! Megalakítottuk a forradalmi katonai tanácsunkat. Első döntésünk az, hogy Ön szabad.” A polcokon sorakozó könyvek alatt széles nagy asztal áll. Fölötte emlékein tűnődik a nyugalmazott vezérőrnagy. — Fegyvert olyannak nem adtam, akinek az nem való — mondja. Az Országos Egyházügyi Hivataltól különben is megérkezett az utasítás: vigyem be a bíborost Rútságra, aztán majd érte jönnek. Ű meg először a holmijaihoz ragaszkodott, nem jött, csak miután bőröndöket küldtem. Rútságon nagy tömeg fogadta, bement a plébániára is, majd Pálinkás Antal őrnagy, törzsparancsnok irodájában várakozott. Tőlem aggódva kérdezte: Mi lesz, hová kerül? Fel a várba? Esztergomba? Arról az utasításról, hogy Pestre kell szállítani, már odafent értesültem, s ezalatt Rútságon összeállt a három tankból, két személygépkocsiból álló oszlop, amely Pálinkás őrnagy kíséretével indult el. Én nem voltam ott. A történet további részét már sokan és sokszor megírták. Rútságon közben az ÁVH-sok biztonságáról is gondoskodtak, s hogy ne legyenek nagyon szem előtt, a fogdában szállásolták el őket, de tiszti kosztot kaptak. Mégis, a bírósági tárgyaláson keményen Garamiék ellen vallottak, más tanúkkal együtt. Szóval sem említették, hogy ők engedték szabadon Mindszenty Józsefet. TÍZBŐL NÉGY Garami Lajos és Pálinkás Antal ellen a Népköz- társaság megdöntésében való tevékeny részvétel volt a vád. Az őrnagyot kivégezték. A parancsnokra tíz évet szabtak ki, de a felesége kegyelmi kérvénye segített abban, hogy négy év után, 1961-ben szabaduljon. Külön regény a mellőzés, a megbántások sora, míg végül otthonra és lakásra talált Tudjuk, hogy senki sem születik hősnek. A helyzet, a történelem tesz azzá embereket. Becsületük attól függ, hogy viselkednek annak sodrásában. — A katona mindig parancsot teljesít. Ha az nincs, vagy nem egyértelmű, tegye, ami a legtisztességesebb. Ez Garami Lajos vezérőrnagy törvénj^e, aminek kimondása után még azt teszi hozzá csendesen: — Én már senkire sem haragszom. Kovács T. István Mit mond 1936-ról a kutató? Szabadságharc volt Dr. Böőr László, a Pest Megyei Levéltár nagykőrösi osztályának igazgatója, immáron évek óta kutatja Pest megye 1956-os történéseit, s a napokban lapunk más oldalain is megjelent rövidebb tanulmánya e korszakról. — A Nógrád Megyei Levéltár igazgatója, Á. Varga László 1989—90 fordulóján javasolta, hogy az 1956-os forradalom vidéki eseményeiről a közvélekedésbe juttatott egyoldalú, hamis képet komoly tudományos feltáró munkával, a magunk eszközeivel próbáljuk megváltoztatni. A kutatás megindult, most már az egész országban folyik, egységes szempontok alapján. — Vannak-e már értékelhető megállapítások? — A levéltári kutatómunka jellegéből adódóan az eltelt három év rövid időnek számít. Bár rengeteg dokumentumot áttanulmányoztam, szó sincs arról, hogy az összéset láttam volna. Közbevetőleg megjegyzem, az irattárak és a fennmaradt dokumentumok hiányosak. Feltételezem, hogy ezek a hiányzó adatok valahol léteznek, valamely irattárban vagy raktárban. Konkrét adatok mutatják, hogy a nemzeti bizottságok iratait összegyűjtötték — még 1957 tavaszán. Pest megyében csak egy város — Szentendre — idevonatkozó iratai vannak meg hiánytalanul. Ezeket azért kellett összegyűjteni, esetleg megsemmisíteni, mert belőlük egyértelműen kiderül, hogy a nemzeti bizottságok, a forradalom helyi, vezető szervei feladatuknak a közrend, a közbiztonság fenntartását, a közellátás megszervezését tekintették. Szó sem volt kivégzendő kommunisták listáinak összeállításáról, szó sem volt tőkés restaurációról, a Horthy-világ visszaállításáról — ahogy azt az elmúlt évtizedekben hangoztatták. A tények egyértelműen cáfolják a valamikori vádakat. Így azt, hogy a Nemzetőrség üldözte a kommunistákat. Ez így nem igaz. Azt a feladatot kapták, biztosítsák a közrendet, szedjék össze, gyűjtsék egybe a fegyvereket. Több településen azonban éppen a kommunisták jutottak fegyverekhez, jobban, mondva, nekik is volt, tehát a nemzetőrök tőlük is begyűjtötték — mint mindenki mástól. A letartóztatásoknak Is más funkciójuk volt. A nagykőrösiek által igencsak nem kedvelt Bálint párttitkárt Cegléden tartóztatták le. Átszóltak Nagykőrösre e tényről. Az itteniek visszatáviratoztak — s ez a távirat megvan! —, jó helyen van ott, most nem lenne szerencsés, ha visszahoznák. Tudni kell, ezt megelőzően halálos lövés dördült a nagykőrösi pártház előtt, s a körösiek emiatt is kerestették Bálintot. Sulykolták azt is, hogy a nemzeti bizottságokba csendőrök, jegyzők, földbirtokosok kerültek. Az akták alapján ez sem igaz. Kellett közigazgatáshoz értő ember, a hivatalban levőkben nem bíztak — egy járási vb-elnököt kollégái bizalmi szavazáson majdnem százszázalékosan utasítottak el alkalmatlanság miatt, s nem. azért,, mert kommunista volt. Így tehát szóltak a régi rendszer megbecsült tisztviselőjének, akiből a későbbi per folyamán főjegyző lett, de ugyanígy karpaszományos őrmesterből alezredest is gyártottak... Az sem igaz, hogy a tulajdonviszonyokat meg kíNéhai id. Pál Mihály szobrászművész tudná csak elmesélni történeti hűséggel, hogy hogyan készült az az orosz katonát ábrázoló szobor, amelyet — úgymond — megrendelésre faragott a 40-es évek közepén, nem sokkal a II. világháború befejezése után. Az embermagasságúnál is nagyobb kőszobor egy orosz katonát ábrázolt, dob- táras géppisztollyal a kezében. Szerencsére a „megrendelők” csak a monumentalitással törődtek, azzal már nem, hogy a katona egyik lába taposóállásba került, mert a művész igy akarta szimbolizálni az elnyomást, ök azt gondolták, hogy lépked a géppisztolyos.., Ezt az orosz katonát döntötték le a helyéről 1956 októberében. Havasi Tibor, az akkori Gxjömrői Nemzeti Bizottság titkára ma így emlékezik vissza a történtekre; — Valóban szálka volt az emberek szemében a községi parkban felállított orosz katona. Jellemző, hogy még az akkori országgyűlési képviselő szájából is többször elhangzott a kijelentés: — Még mindig áll ez a szobor ... ? © Sok-sok történet kering a szobordöntésröl. Valójában hogy történt? — Én úgy gondolom, 36 év távlatából is reálisan kell beszélni erről. Az egy szervezett, elhatárolt akció volt. Néhány fiatal úgy határozott, hogy ledöntik a szobrot. Kötelet dobtak a tetejére, aztán lerángatták. Került egy traktor is, amely meg sem állt vele a strandig. Ott aztán belegurították a mély vízbe. Előtte persze a résztvevők elénekelték a Himnuszt. Ennyi volt és nem több! 9 A forradalom cs szabadságharc ezek szerint „vér nélküli” volt Gyomron ? — Igen, s ez óriási eredménynek számított. Hamar „felállt” a nemzeti bizottság, amelynek elnökévé Horváth Lászlót, a helyi labdarúgócsapat kiváló középcsatárát választották, én leltem a titkára, a pénzügyek intézője. A pedagógusok az elsők között csatlakoztak hozzánk. Időközben a nemzetőrséget is megszervezték, amelynek vánták Változtatni. Valóban felmerült a földvisz- szaadás kérdése, a tsz-ek megszüntetése, feloszlatása, de tény, hogy a legtöbb nemzeti bizottság úgy foglalt állást, hogy majd a központi intézkedés birtokában erre visszatérnek. A vidék nem volt passzív — de egyszerűen kevesebb ideje volt. Pest megyében a forradalom napja október-26. A nemzeti bizottságok ezt követő megválasztása a legtöbb helyen a körülményekhez képest igen demokratikus módon történt, az sem igaz tehát, hogy csupa garázda emelte volna magát tisztségbe. Végezetül az események jellegéről. Az eddigi kutatásokból az derül ki, hogy Pest megyében elsősorban a szabadságharc jelleg az uralkodó, felkelés a megszálló orosz csapatok ellen, azok távozásáért. Ehhez egyetlen körülmény: a megelőző évben vonult ki Ausztriából a szovjet hadsereg, az emberek joggal várhatták ennek folytatását, majd az . oroszok kivonulása után Magyarország demokratikus berendezkedésű, de saját maga akarta úton való fejlődését. Tervezünk kiadványokat is, reméljük, mihamarabb megjelennek ezek — mondta dr. Böőr László levéltár-igazgató. B. O. vezetője id. Bagóczky Sándor lett. Óriási pánik telepedett Gyömrőre is. Az emberek — félve az inflációtól — elkezdtek vásárolni hatalmas tételeket az- üzletekben. A postán 6-8 millió forint gyűlt össze, amit a monori bank már nem fogadott. Ezért — a biztonság miatt — elkezdtük osztogatni ezt a pénzt fizetéselőlegként a bejáróknak. Ezekről pontos nyilvántartást vezettünk. 9 A rendőrséggel együttműködtek? — Jó volt az összhang közöttünk. Egy nemzetőr, egy rendőr járta az utcákat éjjel-nappal. 6 Érkeztek-e fegyverek Gyömröre azokban a napokban? — Tömeges fegyverszállítás nem volt, de tény, hogy kaptunk egy láda — még bezsírozott — új géppisztolyt lőszerekkel együtt. Ezt lezárva tartottuk a községházán, de nem kellett. használni. © A vértelen, csendes forradalmi napok után nyilván jött az elszámoltatás. — Horváth Lászlót internálták, de később — közgazda lévén, jó szakember — a Lampartnál gazdasági igazgatói beosztásba került. Szemők Andrást, Ballon Károlyt és engem vádoltak később — 1957 áprilisában — a szobordöntés megszervezésével, azaz államrend elleni izgatással. Több hétig a monori rendőrség „vendégszeretetét” élveztem, majd a Markó utcába vittek, onnan pedig a Kozma utcai gyűjtőfogházba. © A bíróságon milyen ítélet született? — Hat hónapot sóztak rám, de mivel a fogvatar- tási időt is beszámították, viszonylag hamar szabadultam. © Ám a joghátrány bizonyára tovább tartott. — Tíz évig — 1967-ig — nem kaptam erkölcsi bizonyítványt. Ez a megbélyegzés rosszabb volt a bent töltött hat hónapnál. Csak segédmunkásként tudtam elhelyezkedni, pedig műszaki tervező volt a szakmám. Az egyetemet sem folytathattam, mert onnan is kizártak. © Hogy látja Havasi Tibor a mai Gyömrőt? — Tíz-tizenöt évvel ezelőtt szent elhatározásom volt, hogy Budaörsre költözünk családommal. Nem láttam ugyanis semmi jelét annak, hogy itt valami történni fog. Oiyan, ami előbbre vitte volna a községet a fejlődésben. Ami viszont az első szabad választás — 1990 — óta történik, az több, mint amit reméltem. Üj utak, járdák épültek a községben, a gázt is vezetik az utcában. Van reményünk a telefonhiány megszűnésére, no és a strand felújítása is megkezdődött. Ügy gondolom, bármennyire fanyalognak egyesek, hogy jó kezekben van településünk sorsa. A helyi önkormányzat — élén a polgármester úrral — igenis sokat tett és tesz Gyömrő felvirágoztatásáért. Véleményem szerint röpke két év alatt olyan fejlesztések történtek, amelyekre a korábbi rendszerben alighanem még évtizedeket kellett volna várnunk. © Ezek szerint optimista a jövőt illetően? — Mindenképpen. Bizakodással tekintek a jövőbe, mert azt gondolom, hogy a megkezdett nagyberuházások Gyömrőt alkalmassá teszik arra, hogy ismét „felkapják”. Gondolok itt arra, hogy a strand ismét régi fényében csilloghat majd néhány éven belül. S akkor ismét tömegestül jönnek majd ide az emberek külhonból (az Expo idején főleg) és a fővárosból is. Ma már egyáltalán nem kívánkozom el innen. Sőt, lányaim, vejeim és unokáim — akik egyébként a fővárosban laknak — szintén itt érzik legjobban magukat. Nincs olyan hétvége, hogy ne jönnének. Hát még, ha majd a strandra fürödni is lemehetnek . .. G. J.
