Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-20 / 248. szám

Mag-tankönyv középiskolásoknak — Vannak, akik csont­váz-könyvnek nevezik, de inkább a „Mag-tankönyv” a helyes kifejezés a Nem­zeti Tankönyvkiadó által tankönyvnek elfogadott és megjelentetett IV. osztá­lyos középiskolai történe­lemkönyvre. Ezekkel a sza­vakkal mutatta be csütör­töki sajtótájékoztatóján Abrahám István, a Nem­zeti Tankönyvkiadó igaz­gatója Rubovszky Péter Történelem IV. (Vázlatok a XX. század történetéről) című 70 oldalas füzetét. Amint azt az MTI mun­katársának kérdésére vá­laszolva a szerző elmond­ta: a vázlatkönyv összeál­lítására mindössze egy hó­nap állt rendelkezésére. A tankönyvkiadó igazgatója azt hangsúlyozta, hogy e nehéz korszakban egy csep­pet sem könnyű tantárgy esetében arra törekedtek, hogy „szűkszavú” vázlatot adjanak a tanárok és a diákok kezébe, amelyre a tananyag felépíthető. Az igazgató elismerte: „ezzel megnehezítik a történelem- tanárok helyzetét”, ám azt ígérte, hogy a következő A Sorbonn professzora Grammatológia A Magyar Tudományos Akadémia, a magyarországi Francia Intézet és a Ma­gyar Irodalmi Műhely cí­mű irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat meghívá­sára, október 25-ig Buda­pesten tartózkodik és több nyilvános előadást, vala­mint zártkörű szemináriu­mot tart Jacques Derrida, francia filozófus. Jacques Derrida a Sor­bonne, a párizsi École Nor­male Supérieure, majd a párizsi École des Hautes en Sciences Sociales (Társada­lomtudományi Főiskola) tanszékvezető tanára, szá­mos európai és tengerentú­li egyetem díszdoktora. A Francia Intézetben október 20-án este 7 órakor tart Költői est Gittái István költői estjé­re kerül sor ma este 7 óra­kor a Rátkay-klubban. A Nagyváradon élő alkotó a Kelet—Nyugat című iro­dalmi, politikai és közmű­velődési hetilapnak a fő­szerkesztője. előadást, amelyet az érdek­lődők szinkrontolmácsolás­ban hallgathatnak meg, ok­tóber 22-én délután 4 órá­tól pedig, magyarul meg­jelent kötetét, a Gramma­tológia című könyvet dedi­kálja Budapesten az írók Boltjában. tanévije elkészül egy enci­klopédia jellegű kötet, va­lamint kiadnak egy furrás- közlő könyvet is. Ugyancsak témája volt a sajtótájékoztatónak a Ma­gyar Lajos Alapítvány ál­tal kiadott kétkötetes 1914 —1945 Történelem IV., va­lamint 1944—1990 Törté­nelem IV. című kiadvány értékelése, amelynek köz­zétételét a tankönyvkiadó annak baloldali hangvéte­le miatt nem vállalta. Mik­lósi László, a Magyar La­jos Alapítvány titkára, a sajtótájékoztatón kifejtet­te: még nem dőlt el, hogy a minisztérium engedélye­zi-e a könyv tankönyvvé nyilvánítását. A sajtótá­jékoztatón részt vevő új­ságíróknak arra a kérdé­sére, hogy Rubovszky Pé­ter rendkívül „szófufcar” tankönyve milyen lektori véleményeket kapott, Ab­rahám István igazgató úgy válaszolt: ezt a könyvet a Nemzeti Tankönyvkiadó azáltal jellemzi, hogy szem­ben a Magyar Lajos Ala­pítvány könyvével, Ru­bovszky Péter vázlatköny­vét kiadták és tankönyvvé nyilvánították. Triznya Mátyás kiállítása Rómában Gyűjteményes kiállítás nyílt a Római Magyar Aka­démián Triznya Mátyás festőművész akvarelljeiből. A kiállítást Szörényi László nagykövet nyitotta meg a művész barátai, tisztelői és nagy számú érdeklődő előtt. Az 1991-ben elhunyt Triznya Mátyás 1949-től élt és dolgozott Rómában. Ott­honát az olaszországi ma­gyar emigráció fontos szel­lemi központjának tartot­ták. Sajátos hangulatú, aho­gyan Szörényi nagykövet megnyitó méltatásában fo­galmazott, „magyar szem­mel készült” római tájké­peivel a zebegényi Szőnyi- festőiskola egyik kiváló kö­vetőjeként tartják őt szá­mon. Életében több olasz kép­zőművészeti díjat kapott. Műveiből rendeztek már kiállítást Rómában, Párizs­ban, Bernben. Heidelberg- ben, Brüsszelben és nem sokkal halála előtt Zebe- gényben. A tervek szerint a mostani római gyűjtemé­nyes kiállítás elkerül Buda­pestre is. Boldog születésnapot! Tízéves a Pán tlika Vasárnap délután nagy mulatság volt Pilisszán­tón : együtt ünnepelték az évről évre hagyományosan megrendezett öregek nap­ját a Pántlika néptánc­együttes 10. évfordulójá­val. Az alig kétezer lelket számláló, szlovák nemzeti­ségű kis falu nem a leg­gazdagabbak közé tartozik, nincs művelődési háza, nincs tornaterme, vannak viszont lelkes, dalolni, tán­colni szerető, hagyomá­nyaikat gondosan ápoló polgárai. Alig találunk olyan szántóit, aki a köz­ség három nagy, népi kul­túrával foglalkozó csoport­ja közül valamelyiknek ne volna tagja. A Pávakör el­sősorban népdalokat ad elő, a Studienka (forrás) és a Pántlika énekel is, táncol is. Az általános iskolában, a születésnapi ünnepségen mindnyájan ott voltak, hogy együtt köszöntsék a legifjabb Pántlikát, és ve­zetőjüket, Siposné Kolro- czó Irén tanárnőt. Szőnyi István polgár- mester fogadta az iskola kapujában a vendégekc-t, fellépőket, idős é-s fiatal ünnepeiteket. Odabent már nem volt szükség útmuta­tásra, jóformán lépni sem lehetett, mintha az egész falu az iskola aulájában gyűlt volna össze. Az idő­seket egy-egy szál szegfű­vel és élelmiszercsomaggal köszöntötték. Az apró „színpadnak” ha­gyott helyen felváltva lép­tek fel a csoportok. Olyan szépen, olyan átéléssel tán­coltak és énekeltek, hogy a legrátartibb színház is megirigyelhette volna. A pántlikás lányok fehér és kékfestő ruhákban, köté­nyekben, fehér vállken- dőkkel léptek fel, a hajuk­ba kék, fehér és piros sza­lagokat kötötték, a fiúk kalapot viseltek. A Stu­dienka ruhái díszesebbek, főkötőikre, mellényeikre aranyszínű rátétet varr­tak, vagy ezüstszállal hí­mezték ki. A Pávakör ere­deti szántói népviseletének egyes darabjait még nagy­anyáik, dédanyáik hordták. Mintha újak lennének a százéves, élénk színű, tar­ka, virágdíszes szoknyák! A polgármester együtt köszöntötte a falu idős la­kóit, és a Pántlika együt­tes fiataljait. Mint min­dig, most is megragadott az a kedves, közvetlen stí­lus, mely — az általam is­mert falvak közül — csak Szántóra jellemző. Szinte az egész község tegeződik, keresztnevükön szólítják egymást, és ettől a szép szokástól a polgármester sem tér el! Elmondta, hogyan ala­kult a Pántlika 1982-ben, hogy idén már 70 tagjuk van. akik három korcso­portban táncolnak, s hogy nemrégiben létrehoztak egy néprajzi alkotómű­helyt, melynek keretében az eddig még fel nem tárt hagyományokat is össze­gyűjtik. „Lehet, hogy be­kopog majd hozzátok egy- egy gyerek, azzal, hogy ré­gi tánclépéseket mutassa­tok nekik. Arra kérlek benneteket, hogy fogadjá­tok őket szeretettel, és se­gítsetek nekik.” — kérte a ráncos arcú, de csillogó te­kintetű, fejkendős asszo­nyokat és kalapos férfia­kat Szőnyi István. A születésnapi mulatsá­got szüreti felvonulás, majd egy szűk körű „rá­adás” bál követte, ahol a Pántlika tagjai, csak úgy, a maguk kedvére eljártak még egy vidám, botos tán­cot, újabb csokor virággal köszöntötték vezetőjüket, majd felvágták az emeletes tortát! (pachner) Caritas-koncert a mise után Hangversenyek rendezé­sére kiválóan alkalmas a váci ferences templom, amit előszeretettel használ­nak ki kórusok, orgonis­ták egyaránt. Számos hanglemezfelvétel is ké­szült e falak között. Va­sárnap az esti szentmise után. a váci Szent Anna ca- ritascsoport rendezésében kezdődött műsor, amelynek bevételét jótékony célra fordítják. A Bednarik Anasztázia orgonaművész, Baksai László orvos, orgonamű­vész, valamint a Karolina Katolikus Általános Iskola gyermekkórusa közremű­ködésével meghirdetett hangversenynek sikeré volt, ami a jelenlévők szá­mán kívül bizonyára a gyűjtés eredményén is meglátszik. Műsoron egy­házi művek, késő középko­ri gregorián dallamok vol­tak, valamint a történeti ének Szent László király­ról szerepelt. A Szent Anna caritas- csoport, amelynek jelenleg 40 tagja , van, püspöki tá­mogatással a piarista rend­Hazatért a Golgota Egy amerikai úr tulajdo­nába 1988-ban került Mun­kácsy Mihály híres trilógiá­jának egyik darabja — az 5X7 méteres Golgota. Ezt a képet 1844-ben festette a művész. 1888-ban egy phi­ladelphiai üzletember, John Wanamaker vásárolta meg. 175 ezer dollárért. A kép, mely párja a debreceni Dé­ri Múzeumban őrzött „Ecce IIomo”-nak — most Ma­gyarországra került tartós leletként. A Szépművészeti Múzeumban folyó restaurá­lása után a Nemzeti Mú­zeumban kerül bemutatás­ra, majd a Déri Múzeum Munkácsy-térmének állan­dó kiállítását gazdagítja a nagyméretű, számúnkra fel­becsülhetetlen értékű fest­mény. Szentkirályi Miklós a Szépművészeti Múzeum restaurátorművésze és munkatársai jelenleg a fel­táró tisztításokat végzik a képen. ház védnöksége alatt jött létre — tuátuK meg Sirno- nyi Alfrédnétől, a csoport elnökétől. Május 21-i szü­letésnapjuk óta már szá­mos kezdeményezésük volt, amelyek között most elő­ször kerül sor jótékony cé­lú hangversenyre. Termé­szetesen csak a hangver­seny az, ami újdonság, hisz egész tevékenységüket a jótékonyság hatja át. Tagjaik feladatai közé tartozik felkutatni mind­azokat, akik szociális, anyagi helyzetük miatt se­gítségre szorulnak. De nemcsak az egyházközség tagjaira terjed ki figyel­mük. A Jugoszláviából me­nekültek számára ruha­gyűjtést szerveztek, amit egy bciyi fuvaros saját költségén szállított a déli határ közelében lévő me­nekülttáborokba. A gyűjté­si laz akkora volt, hogy a szállítmány célba juttatása után is gyűltek-gyültek megállíthatatlanul az ado­mányok. Ezek már a vá­rosban maradnak, az itt élő szegények kaphatják meg a Caritason keresztül. — ügy tudjuk, a szegé­nyeket támogatják a hang­versenyen összegyűlt pénz­ből. Mit jelent önök sze­rint ma ez a fogalom, és milyen egyéb módját talál­ták még a gyűjtésnek? — kérdeztük a segítőcsoport elnökétől. . — Szegények helyett szo­ciálisan rászorultakat kel­lene mondani, ez pontosab­ban kifejezi a támogatot- taink körét — válaszolta Simonyi Alfrédné. — A gyűjtésnek jelentős szerepe van munkánkban, amit számos formában megpró­báltunk már. — Mondana egy példát? — Talán a bélyeggyűjtést említeném. Borítékokról áztatjuk le, majd. szortíro­zás után csomagoljuk és eladjuk. Karácsonyra vá­sárt szeretnénk rendezni a Reménység Egyesület szék­hazában, ahol saját készí­tésű ajándéktárgyakat kí­nálunk majd. Szeretnénk fölkérni a helyi kisiparo­sokat is a csatlakozásra. A világméretű segélyak­ciók után a vácihoz ha­sonlókra is szükség van, bizonyította be vasárnap a Duna-parti város közönsé­ge, . amely örömmel megy el hasonló színvonalas elő­adásokra, amíg csak lesz­nek művészek, akik azono­sulni tudnak a szervezők céljaival. PEST MEGYEI HÍRLAP 1992. OKTOBER 20., KEDD Dudás Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom