Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

yárosi megemlékezés A forradalom ünnepén Október 23-án Cegléden az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepség 9.30- kor a református öregteme­tőben koszorúzással kezdő­dik. Majd 10 órakor a Kos­suth Művelődési Központ színháztermében először a Himnusz hangzik el. Illyés Gyula Egy mondat a zsar­nokságról című versét Mácz Ákos mondja el. Ez­után Fésűs Ferenc alpol­gármester ünnepi beszédét, valamint Petrényi Ferenc nyugalmazott tanár vissza­emlékezését hallhatják az egybegyűltek. Az esemény a Szózattal fejeződik be. Ezt követően a reformá­tus nagytemplom kertiében a Szabadság-szobornál el­helyezik a megemlékezés koszorúit. Ma délután Előadás a városi könyvtárban Október 19-én, hétfőn 17 órakor a városi könyvtár­ban A hetvenes és nyolcva­nas évek irodalma I. cím­mel (a népi-nemzeti gondo­lat továbbvivői) Vasy Géza irodalomtörténész, kritikus tart előadást. Ősz a parkban CEG1ÉDI 2®«« (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Tisztelt Szerkesztőség! Köszönet a gyógyítóknak Szeptember 9-én este fél 10-kor Pilis határában autóbalesetet szenvedtem fiammal és három pici uno­kámmá^ egy hirtelen elénk kanyarodó, kivilágítatlan kerékpáros férfi miatt, aki a baleset helyszínéről se­gítségnyújtás nélkül eltűnt. Az odaérkező mentők az egész családot — szerencsé­re — a ceglédi kórház bal­eseti sebészetére szállítot­ták. Itt Hidegkúti főorvos úr rendkívüli gyorsasággal és szakértelemmel azonnal ellátta az összes sérültet. Az az emberi hang, az a figyelem, amivel körülvet­tek bennünket, megnyugtat­tak. a három kisfiút csoko­ládéval kínálták, abban a kiszolgáltatc't, félelemmel teli helyzetben mélyen meg­ható gesztus volt. A főor­vos ú- még másnap is ér­deklődött az unokáim egészségi állapota után. Ilyet eddig még egyetlen kórházban sem tapasztal­tam. Az én sérüléseim olya­nok voltak, hogy az osztá­lyon kellett maradnom. Az itt töltött 3 hét alatt a leg­kisebb panaszomat sem hagyták figyelmen kívül. igazi egy­Azonnal a fájdalom okát keresték és nem szerű fájdalomcsillapítással intézték el panaszomat. Nemcsak a betegséget gyó­gyították, mint máshol a magyar egészségügyben, ha­nem magát a beteget! ' ajnos minden orvos és nővér nevére nem emlék­szem, de Fenyves Tamás főorvos úr, Érdödi osztály- vezető főorvos úr és Hideg­kúti főorvos úr nevét soha nem fogom elfelejteni, hi­szen általuk zülettem újjá. A nővérek, a beteghordóit, a műtősök hivatásuk ma­gaslatán hozzájárultak ah­hoz, hogy 3 hét után ismét itthon lehetek. Ezúton is szeretném há­lámat és köszönetemet ki­fejezni mindenkinek, akivel a kórházban töltött idő alatt kapcsolatba kerültem. Kérem, ha van rá mód, kö­zöljék levelemet, hiszen csak így tudom megköszön­ni mindenkinek az irá­nyomban tanúsított ember­ségét. Majtényi Györgyné nyugdíjas gyógyszerész Törökszentmiklós A könyvtárban is megnézhetik Városi tévéműsor Október 21-én, szerdán este 6 órakor közvetíti kö­vetkező adását a Cegléd Városi Televízió. A műsor: — Cegléden járt a NATO Európai Szövetséges Erői­nek főparancsnoka — Ünnep az időseknek — Hol vannak a kato­nák ... ? — Egyévesék múltak a négyes ikrek — Űjra Pódium-portré — Határainkon túlról ér­kezett — Beszökött az ősz... — Exkluzív interjú nem­zeti ünnepünk előtt — Kulturális ajánlat — Sport Szerdai adásunkat a vá­rosi könyvtárban minden érdeklődő megnézheti. A műsort másnap, csütör­tökön este 10 órakor, a Tv- Tévé összeállítása után megismétlik. Képviselői fogadóórák Október 19-én, hétfőn délután 4-től 6 óráig a vá­rosháza aulájának az 1-es szobájában az 1-es válasz­tókörzetnek Fésűs Ferenc képviselő tart fogadóórát. Október 20-án, kedden délután 4-től 6 óráig a vá­rosháza aulájának az 1-es szobájában a 4-es választó- körzetnek Farkas Albert, a 11-es választókörzetben élők részére Gór Mátyás képviselő tart fogadóórát. Mozi Cegléd városi filmszínház délután 6 órakor: Omega zsaru (amerikai sci-fi). Este 8 órakor Bugsy (amerikai film). XXXVI. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM 1992. OKTOBER 19., HÉTFŐ A pedagógus-énekkar születésnapján Ez nemcsak egy kellemes.; társas összejövetel A ceglédi Kardos Pál pedagógus-énekkart 1972-bcn a zeneiskola igazgatója, Béres Károly hozta létre. Jómaga volt nyolc éven át az együttes megszállott karnagya is. Aztán 1980-ban átadta a karmesteri pálcát kollégájának, Holló Gyulának. Ő azóta is a dirigens. Abból az alka­lomból beszélgettünk, hogy a kórus most ünnepli — a jubileumhoz méltó hangversennyel — huszadik születés­napját. — Mit érdemes megörö­kíteni az elmúlt két évti­zedről a krónikásnak? — Az első néhány évről nincsenek személyes be­nyomásaim, élményeim. Ezért igazából nem is lehe­tek hiteles. Ami biztos, hogy Béres Károly igazgató urat — és néhány lelkes pe­dagógust — a kórusmuzsi­ka iránti vonzalma inspi­rálta az énekkar alapításá­ra. S az akkori odaadó és szorgalmas munka megala­pozta azt, hogy a későb­biekben — amikor én lettem a karnagy — ígéretes lehes­sen a folytatás. Voltakép­pen és inkább az utóbbi ti­zenkét évről tudok beszél­ni. Nagyon keményen dol­goztunk. A kívülálló úgy gondolja, ez micsoda ked­ves elfoglaltság, könnyed szórakozás. Csak kiállnak énekelni. Meghajolnak. S örülnek a közönség tapsá­nak. Ide-oda utaznak — né­hány éve már külföldre is. De jó nekik. Azt kevesen veszik észre, hogy ez nem­csak egy kellemes, társas összejövetel. Itt el kell vi­selni egymást, s az őszinte, nemegyszer szigorú kriti­kát. És ezek az emberek lelkesedésből, hobbiból éne­kelnek. Kitartóan járnak a próbákra, esténként, miu­tán az iskolában, óvodában tanítottak, foglalkoztak a gyerekekkel — hiszen leg­többjük pedagógus. — Végül is elég sok min­dent felmutathatunk — or­szágos fesztiválok, rádiófel­vételek, hazai és külföldi sikeres koncertek —, amit elértünk a két évtized alatt. S ez óhatatlanul kötelez bennünket. — Pár évvel ezelőtt ma­gasabb mércét állítottak fel, hogy bármilyen pódiu­mon felléphessenek. Ezért néhány an kimaradtak, le­morzsolódtak. — Bármilyen fájdalmas és nehéz is volt, de anno el­jutottunk oda, hogy egy szigorúbb kritériumnak kel­lett mindenkinek megfelel­ni. Azért senkitől sem bú­csúztunk el, mert nem tet­szett a fizimiskája. Azóta is szívesen látjuk a próbákon, énekelhet velünk. Csak ép­penséggel a koncerten nem szerepel az egykori kórista. Ugyanakkor ezt a lemor­zsolódást az is motiválta, hogy egy-egy fesztiválon — elsősorban külföldön — meghatározzák, hogy hány tagú lehet az énekkar. Az­tán olyan is van, aki azért maradt el, mert anyagilag nem győzi a külhoni uta­zást. Némiképp formálód­tunk. Jöttek a fiatalok. Kö­zülük nem egy a tanítvá­Vízilabda Nem kell szégyenkeznünk a vereség miatt A vízilabda OB I negye­dik fordulójában Budapes­ten az FTC-Törely ellen játszottak a ceglédiek. Az összeállítás érdekessége, hogy nem játszott a játé­kosedző, Hasznos István. — Miért? — kérdeztem tőle. — Szerencsére vagyunk elegen. Úgy érzem, hogy a medence mellől nagyobb hasznára tudok lenni a csa­patnak. így jobban „látom'’ a pályát, s gyorsabban fel tudom hívni a figyelmet a hibákra. Amikor pedig ját­szottam is? Nagyon nehéz volt a saját szereplésemre is figyelni. Mondok egy példát: amikor a Szo’nok ellen kihagytam egy 4 mé­terest, majd a saját ka­punk felé fordultam, a vendégjűtékosok már „meg­úszták”, s könnyedén hely­zetbe kerültek. Nem úgy. mint most a Fradi ellen, ahol késedelem nélkül tud­tam szólni, hogy ki hová és kire vigyázzon. — Csupán egy góllal ma­radtak alul. Nem bosszan­tó ez? — Hogyne lenne az! Ál­líthatom, hogy a helyzetek — és a játék alapján is ne­künk kellett volna nyerni. Most is csak rutintalansá­gunknak tudom be azt, hogy elmaradt a pontszer­zésünk. — Az eddigi összecsa­pásokon azt tapasztaltam, hagy míg az ellenfél az emberelőnyös helyzeteinek többségéből gólt szerez, ad­dig a ceglédiek csak elvét­ve találnak ilyen lehetősé­geknél a kapuba. Ez gya­korlás kérdése? — Az is, de szerintem nem ez a döntő. A mieink az OB I/B-ben ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy kényelmesen körbeadogat- nak, s ilyen akciókra szá­míthattak a védekezéskor is. Ez itt pedig már kevés. Ellenfeleink villámgyorsan megpróbálnak gólhelyzetbe kerülni, s ez általában si­kerül is nekik, akkor, ami­kor mi még nem számí­tunk igazán rá. Fel kell vennünk nekünk is ezt a ritmust. — összességében elége­dett voltam a fiúk teljesít­ményével. Egészen jó já­ték volt, s nem kell szé­gyenkeznünk az egy gól os vereség miatt. Biztos va­gyok abban, amennyiben sikerül megkapaszkodnunk a legjobbak között — s miért ne sikerülne — az ilyen mérkőzéseken jövőre már nem maradunk pont nélkül. FTC-Törley—Ceglédi VSE 12-11 (5-2, 1-4, 4-3, 2-2) Cegléd: Vincze — Masz- lobojev, Kiss (2), Németh (1), Bóbis (1), Baranyai, Éliás, Tóth (1), Varga, Csendes, Mamajev (2), Vo­gel (2), Sprok (2). Egy „friss szerzemény”, a BVSC-ből Ceglédre iga­zolt Éliás is bemutatko­zott a Vasutas színeiben. Az elején az FTC elhúzott, de a II. negyedben remek­lő CVSE a hátrányt behoz­ta, így a két befejező ne­gyedben hatalmas harc in­dult meg a győzelemért. V. L. nyom volt. Egy-két kisma­ma — aki nyáron szült — máris visszatért. Éppen azért, hogy ez a negyven­ötven énekes zavartalanul dolgozhasson. Az is előfor­dult, hogy a baba a próba alatt édesdeden aludt hátul a teremben. Csak a végén sírt fel... lehet, hogy hal­lott egy-két hamis hangot. — Az énekkar mennyire volt jó követe az egyetemes és magyar kórusmuzsiká­nak külhonban? — A repertoárunk elég sokszínű. A reneszánsztól napjainkig mindenféle ma megfér egymás mellet. Ám be kell vallanom, hogy az énekeseink nemigen kedve­lik a mai, modern szerző­ket. Kodálynál bezárul a kör. Természetesen éneke­lünk mai komponistáktól, Karai Józseftől. Bárdos népzenei feldolgozásainak Olaszhonban, Görögország­ban éppúgy óriási sikere volt, mint Cipruson vagy Norvégiában. — Mecénások? — Van egy alapítvá­nyunk. Már tavaly, az olasz vendégek fogadásakor is bebizonyosodott, hogy hála istennek, nem vesztek ki a kultúrát, zenét szerető pol­gárok e széles hazából. A jubileumi koncertünkre rangos hazai kórusokat hív­tunk meg. S ezt azért tehet­tük, mert nemcsak a város vezetése, hanem számos cég segített bennünket. Jólesik ez a bizalom és szeretet. Mivel a kórusmuzsika egy­re népszerűbb Cegléden, re­méljük megmarad a továb­biakban is az adakozó kedv. — Az ünnep mindig cSak egy villanás. Hogyan to­vább? — Nincs megállás. Ná­lunk nem lehet lazítani. Készülünk a karácsonyi koncertre. Jövőre a peda­gógustársaság nagyszabá­sú hangversenyt tervez a Zeneakadémián vagv a Vi­gadóban — valószínű, hogy ott leszünk. A tarsolyunk­ban lapul egv spanyol meg­hívás, aminek nem lehet el­lenállni. Persze, most az október 22-i ünneo a leg­fontosabb. S talán felemelő lesz az az érzés, ha egykori énekeseink a négy kórussal egvütt énekelik majd Ko­dály Magyarokhoz című művét. Fehér Ferenc CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. @ A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. © Munkatár­sak: Tibay Agnes és Kó­bor Ervin. 0 Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Tele­fax- és telefon: 53 11-400. © Telex: 22-6353. © Hirdetés­felvétel: Hírlapkiadó Válla­lat Közönségszolgálata, Ceg­léd, Teleki u. 30.: kedd. csütörtök, péntek 9-től 12-ig, szerda 10—17 óráig. Tele­fon: (53) 10-763. ^0* ja

Next

/
Oldalképek
Tartalom