Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-19 / 247. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP SZÜKEBB^HAIÁNK 1992. OKTÓBER 19., HÉTFŐ 5 TApIÓBICSSÍEI VARIÁCIÓ Tsz-átalakítás a „demokrácia jegyében” zetője maga és társai nevében október elején a Pest Megyei Cégbírósághoz fordult azzal, hogy a tsz által beadott szövetkezeti alapszabályt és az átalakulást törvényességi szempontból vizsgálja felül, mielőtt jóváhagyó döntést hozna. Rigler András lapunknak Is nyilatkozott. Felvetéseivel megkerestem Szatmári Pált, aki jogtanácsosa és az ominózus közgyűlést levezető elnök társaságában fogadott. (Folytatás az 1. oldalról.) augusztus elejétől érdemes összefoglalni. Az akkori összejövetelen mondták ki ugyanis — szeptember elsejét megjelölve a start idejének — a három község határában gazdálkodó szövetkezet átalakulását. Elfogadták az új alapszabályt, megválasztották a tisztség- viselőket — közöttük a régi-új elnököt, Szatmári Pált — s előkészítették a majdani vagyonmegosztást. A 37 kiválni szándékozó vagyonrészével csak az eszközcsoportosítás „elveinek” meghatározásáig foglalkoztak, amit a frissen „átalakult” tsz tagságával megszavaztattak. A vagyon kiadásáról ekkor még nem döntöttek, mert vagyonértékelés nem volt, a tagságnak járó üzletrészjegyén a múlt év december 31-i leltár és mérleg szerinti arányos összeg szerepelt. Ennek valódi értékét így senki nem tudta, ki-ki azt számolgatta, hogy a tetemes idei veszteség mennyivel terheli meg saját üzletrészét. Erről az elnök utóbb az alábbiakat mondta: „a kiközölt üzletrészértékek nettóban 50 százalékot érnek, nagy a hitelállomány, sok a kintlévőség. Az állóeszközök felértékeléséből viszont semmiféle gondjuk nem lesz, maximum 3-4 százalékos eltérés fordulhat elő. Mindenki tud tehát kalkulálni.” A fentiek miatt néhá- nyan hiányolták a törvényességet, azonban a többség az eredeti átalakulási menetrend mellé állt. A később — most szerdán — kiadandó eszközök csoportosításánál vita után a többség leszavazta a csoportosan kiválók és néhány egyén megjelölt igényét, így azok nem kerültek fel az alkulistára. A kiválást bejelentők a közgyűlésen nem tudták, hogy milyen minőségben vesznek ott részt: volt, aki az átalakulási döntéseknél nyújtotta kezét, mások nem telték ezt. Augusztus 15-én viszont valamennyien értesítést kaptak munkaviszonyuk megszűnéséről, mire legtöbbjük betegállományba vonult, hogy időt nyerjen ilyen módon. Fordulatot jelentett az ügyben. hogy megalakult a kiválók szervezett csoportja, amelyik négy személyt bízott meg a tárgyalásokkal. — Ezek a „nagyokosok” csak hátráltatják a kétoldalú közvetlen megegyezéseket. ök találták ki a külső vagyonértékelést is — minősítette a fejleményeket a tsz elnöke. A csoport jogi tanácsadót kárt fel képviseletére, új szelek kezdtek fújdogálni. Rigler Andrásnak azonban ténylegesen felmondtak, megjelölve a felmondási időt és a végkielégítés ösz- Szegát. Ez utóbbit többszöri kérés után. s az üzletrészből való levonás kilátásba helyezésével fizették ki. A tsz korábbi ágazatve— Az egész egy személyes ügy, Rigler András sérelme. A közgyűlés szerintem szabályos volt, ebből következik az az összes többi, amiről én nem vagyok hajlandó beszélni. Ilyen buliba nem megyek bele, majd a jogtanácsosom, ha akar .. — mondta az elnök. Turóczi Ferenc mindent megmagyarázott: szabályosan csinálják az átalakulást, toleránsak, megegyeznek, a vagyonmegosz tó közgyűlésig letisztulnak a dolgok. Legfeljebb kihasználtak néhány joghézagot. Hogy minek azon járni, ha egyszer ott a jó út is? A „többség” így gondolta Tápióbicskén, elússz . .. Az járja errefelé, hogy Szatmári Pál kijelentette: az átalakulást csak akkor csinálja végig, ha az elején megválasztják elnöknek. Megválasztották. A demokrácia jegyében ... Tóth Ferenc Tájékoztató egy fórum kapcsán Kárpófiási méndíend A közelmúltban a megyeházán megtartott kárpótlással és kárrendezéssel kapcsolatos fórumon jelen levők közül sok érintett jelezte, hogy az ott elhangzottaknak csak egy részéről tudósított lapunk. Éppen ezért tájékoztatást kértünk Sztáray Mihálytól, a Pest Megyei Kárrendezési Hivatal vezetőjétől a régiót érintő fontosabb és sokak számára megszívlelendő kárpótlási jellegű kérdésekről. Az október 13-án tartott, kárpótlással kapcsom os fórumon az is elhangzott, hogy számtalan kérdés érkezett a kárpótlási szakemberekhez, ezek közül a megyei földművelésügyi hivatal mindössze .-tizenkét tárgykört szerepelte.e*t t). összesítésben, holott nyilvánvaló, hogy minden egyes kérdést feltevő tényleges választ kért a felvetett problémájára. Ezért is tartott késő délutánig a tájékoztató fórum azzal a kiegészítéssel, hogy ha valakiben a legkisebb kétely maradt volna az elhangzottakkal kapcsolatban, ezt jelezze a Pest Megyei Kárrendezési Hivatalnak a 117-4393-as faxon, és azonnal választ kap kérdésére. Sztáray Mihály utalt arra is, hogy megkezdték a korábban német ajkúak által lakott községeknél az árverési előkészületeket. Várhatóan még ebben az évben három településen megtartják az árverést, méghozzá úgy, hogy folyamatosan elbírálják az 1992. október 5-ig beérkezett újabb igényeket, és így semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem éri az 1939 és 1949 közötti időszak károsultjait. Végül a megyei kárrendezési hivatal vezetője ismertette azokat az időpontokat, amikor is a soron következő árveréseket tartják. Így: október 19-én Vasadon, 21-én Nyársapátiban, 26-án Délegyházán, 28-án Albert- ifsán, 29-én pedig Áporkán, November 2-án Majoshá- zán, 5-én Aszódon, 10-én Hernádon, 12-én Üjhartyán- ban, 16-án Gombán, 20-án Mátrádon, 24-én Apajon, 26-án Kartalon, 27-én Gyomron, s a sort november 30-án a Szentlőrincká- tán tartandó árverés zárja. Gyócsi László Kulturális bizottságok tanácskozása jog a kultúrához Mezei Máriára emlékeztek születésnapján Budakeszin Otthont adott a fecskéknek A megyeháza dísztermének patinás, gyönyörűen felújított falai sokkal több vendéget is láttak már, mint ahányan szombaton délelőtt összegyűltek a Pest megyei önkormányzatok kulturális bizottságai számára rendezett első konferencián. E szomorú tényt minden hozzászóló óvatosan kerülte. Talán a Haj- dú-Bihar megyét képviselő küldött sem gondolt rá, amikor arról beszélt, menynyire örültek a meghívásnak, és úgy érezték, feltétlenül el kell jönniük. Debrecenből ! Földi László, a Pest megyei közművelődési és oktatási bizottság tagja nyitotta meg a konferenciát, majd átadta a szót Szamell Katalin egyetemi docensnek, aki — sokak kérésére — jogi szempontból járta körbe a kulturális bizottságok lehetőségeit. Történelmi áttekintést nyújtott a művelődési jog fejlődéséről s a magyar alkotmányban való megjelenéséről. Idézett két olyan nemzetközi egyezményt, amelynek Magyarország is részese, ezért ezekkel az alkotmányunknak is összhangban kell lennie. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az állampolgár szempontjából közelíti meg a kérdést: „Minden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételre”, a Gazdasági, Szociális, Kulturális Jogok Egyezmény Okmánya az állam feladatait jelöli meg: „Az állam vegyen részt a tudomány és a kultúra megőrzésének, fejlesztésének és terjesztésének érdekében hozott intézkedések meghozatalában. Hozzon intézkedéseket e területek megőrzése, fejlesztése és terjesztése érdekében.” Hogy mindezt miből tegye, arra egyik dokumentum sem ad választ. Szamell Katalin szólt még a magukra maradt bizottságokról, a talajvesztett megyékről, a joghézagokról, és felsorolt néhány lehetséges megoldást. Mint kiderült, ötletekben a helyi önkormányzatok sem fukarkodnak. A hozzászólók — minden korábbi gyakorlattól eltérően — nem panasszal kezdték mondandójukat, hanem bizottsági munkájuk sikereiről beszéltek. A budaörsi Bakk István például részletesen ecsetelte, milyen széles skálát ölel fel a kulturális bizottság tevékenységi köre, kezdve a Budaörsi Passió felfedezésétől a kisebbségi egyetem megszervezéséig. A váci Hajdú Sándor többek közt az egyházakkal való szoros együttműködést emelte ki. A tanácskozás második programpontjáról, az ön- kormányzatok működésének tapasztalatairól és a továbbfejlesztés irányairól Pintérné Vigh Ilona, a BM önkormányzati főosztályának a főmunkatársa tartott előadást. Emlékeztetett az önkormányzatok megalakulásának körülményeire és a gyakori belső viszályokra. Hozzátette, hogy kedvezően hatott a testületi munkára a „visszahívás” lehetőségének mellőzése, a polgármestereknek csupán 3 százaléka mondott le, a többség megtanult együtt dolgozni a testülettel. Kulin Ferenc, a konferencia harmadik meghívott előadója, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke maga is azt a problémát emelte ki, hogy sokan nincsenek tisztában a kulturális bizottságok feladataival, hatáskörével. Zsák- számra kapja az olyan leveleket, amelyekben személyi, gazdasági jellegű problémák megoldását kérik tőlük, holott erre nincs jogosítványuk. A kérdések nyomán hamarosan a médiumháborúra terelődött a szó. Kulin Ferenc elmondta, hogy a bizottságban — a híresztelésekkel ellentétben — már rég túlvannak a pártvitákon, olyan megoldásokat keresnek, mi módon lehetne biztosítani a médiák függetlenségét úgy, hogy közben ne váljanak önálló hatalmi tényezővé. A nyugat-európai — elsősorban USA-beli. — vállalkozások próbálják rátenni a kezüket a „telekommunikációs infrastruktúrára”, s ha ez sikerül nekik, nemcsak a magyar kulturális szférát, hanem a gyenge lábon álló gazdaságot is komoly veszély fenyegeti. Ugyanis e vállalkozások többsége kereskedelmi jellegű, s természetesen ők határozzák meg, milyen reklámokat, milyen arányban szerepeltetnek — a műsoridő 10-15-20 százalékúban. A megbeszélés során számos javaslat és értékes gondolat hangzott el. Hogy mindezek ne vesszenek kárba, s a távolmaradók is olvashassanak a konferencián történtekről, egy kiadvány készül, amelyet hamarosan megkapnak a megyei bizottságok. A szervezők 1993 őszére újabb országos konferenciát terveznek! Pachner Edit A nyáron a gödöllői művelődési ház filmmúzeumi sorozatának egyik előadásaként megnéztem a valamikor az 194” es évek elején készült Bűnös vagyok című magyar filmet. A női főszerepet Mezei Mária játszotta. Jellemzően. Bár a cím, a Bűnös vagyok, nem rá, hanem a férfi főszereplőre vonatkozott, de ő volt a férfit bűnre csábító, romlásba taszitó démon. Egy lokálénekesnő. Ebben a filmben énekli: „Tíz óra mű'*, a szívem kigyúlt az éjjei szerelmes dalán ...” Sejtelmes, selymes hangja mit sem változott az évek során. Ah'ogy most, október 17-én este a budakeszi művelődési házban születésének évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségen magnetofonról felhangzott utolsó színpadi szerepe, Tennessee Williams Az ifjúság édes madara című darabjából Alexandra del Lago, az öregedő, csalódott, bukással szembenéző színésznő monológja, bor- zongó örömmel állapíthattuk meg: a hang ugyanaz, Mezei Mária senkiével ösz- sze nem téveszthető hangja. Kilenc éve halott? Hihetetlen. Pedig el kell hinni. Márványba vésték. Budakeszin, a Petőfi utca 18. számú ház falán olvasható fehér márványon, aranyozott betűkkel: ebben a házban lakott Mezei Mária 1950— 1983. Október 17. délutánján állunk emlékezők a ház előtt, a borongós októberi ég alatt, többen koszorút szorongatnak a kezükben, Cenner Mihály színháztör- ténász mond rövid méltató beszédet. Bevonulunk a házba. A heverővei szemben cserépkályha. A cserépkályhán nagy, kerek számlapú óra. Csodálkozva fedezi fel egyikünk is, másikunk is: visz- szafelé jár. A számlap tetején levő 12-es szám után a 11-es következik, utána a 10-es és így tovább. A mutatók fordított irányban teszik meg útjukat, mint a „rendes” órákon . szokták. Megfordult itt, itt, a Mezei Mária-házban az idő. Minden úgy van, mint mikor még Mária élt, mondja Mezei Mária férje, a most is a házban lakó Lelbach János. Ha visszajönne, belépne, mindent azon a helyen találna, ahol hagyta. A toalettasztal két ablak között áll. Az egyik ablak nyitva, hosszan, az aljáig csüng egy repkényfüzér, ahogy a szél fúj, befújja a szobába. És valóban „bejön” a János-hegy. Mezei Mária, mint olvastam, azért vette meg annak idején a házat, mert a hegy, az erdő „szinte befolyt az ablakon”. A veranda körbe üvegével csupa repkény, csupa erdő, csupa hegy. A szobai csilláron meg ott a legendás fecskefészek: berepültek, fészket raktak a csilláron a fecskék. Igen, közel lehetett itt az Isten. Mezei Mária közel tudta őt magához. Megszólította ... Mindenfelé fohászok, bibliai idézetek a falakon, az ajtóknál, a polcon. Kijövök a házból, megállók a sorakozó koszorúknál: fenyőillatot árasztanak. Megindulok vissza a sötétedő utcán, sár van, sárban járt a színésznő, Lelbach János mondta, nemegyszer busszal jött haza a színházi előadások után, leszállt a buszról, következett a sötét utca, kutyák ... Kezdetiben a vizet is úgy hordták egy utcai kútról, kannában az utcán ... A művelődési házban rendezett ünnepség egy szomszéd emlékezésével kezdődött. Kapitány Katalin, a zeneiskola igazgatónője emlékezett, ő szemben lakott Mezei Máriával, ak’ úgy szólította: kedveském. Leült a kerítése előtti kis- padra, beszéljen, biztatta, ha neki már betegségében nincs is ereje válaszolr'. Vörös Tibor könyvet ír Mezei Máriáról, Aki a szeretet színházáról álmodott címmel. Részletet olvasott fel a készülő könyvből a színpadon. Hogy mikor, milyen mondatoknál öntötték el a szemét a könnyek, már nem tudom. Könnyezett Hernádi Judit is, aki a hajdan Mezei Mária énekelte sanzonokból adott elő néhányat. De nemcsak énekelt. Meg is idézte elődjét, pályatársát. Mezei Mária önéletrajzi könyvéből olvasott, meg ahogy ott élt, létezett, változott, kapcsolatot tartott a közönséggel, nem titkolta magánérzelmeit, megéreztetett valamit a színészi sorsból. Annak a pillanathoz kötődéséből, múlandóságából. Ez az est, ezek az elhangzott mondatok, hangsúlyok már nem ismétlődnek meg soha többé, annyi marad belőlük, amit a szívünkben viszünk magunkkal. Meg amit a magnószalag és a fotó őriz. Az a sejtelmes, selymes hang ... Azok a nagy szemek a színpad feletti, színpadi zongora feletti, aranyszín drapériára helyezett fotón . . . Alexandra del Lago ... Mezei Mária ... Nádudvari A’,*ta
