Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

MAGYARORSZAG Skumenmus istentisztelet Az egyházak ma többet érnek minden pártnál A Transsylvánia-napok keretében ökumenikus is­tentisztelet volt a Kálvin téri református templom­ban szombatén. A keresz­tény egyházak vezetői kö­zül elsőként Tőkés László nagyváradi református püs­pök szólt a gyülekezethez. — El kell hárítanunk a rossz indulattá beállításokat, hogy az erdélyi magyar ki­sebbség ügyében irredentiz­musról, birtoklási vágyról volna szó. — Nehéz napokat élünk otthon, de lehangoló ta­pasztalatokat gyűjtünk az anyaországban :s— folytat­ta beszédét a püspök. Véle­ménye szerint: Magyaror­szágon „acsarkodó indula­tok ütik fel a fejüket”'. Ma- gyorországon is fellelhető a vírus, amely megfertőzi a nemzetek közötti viszonyt. Tapasztalataik szerint a magyar társadalomnak egy jelentős része elidegenedett a határokon túl élő testvé­reiktől ..sokszor úgy érez­zük, szólnunk kellene: magyarországi testvéreink hagyjatok fel az ellenséges­kedéssel. és.az összeférhe­tetlenséggel! Ébredjetek nemzeti hivatástudatotok­ra!” — hangsúlyozta Tőkés László. A püspök szerint a kisebbségben élők joggal várják cl a támasznyújtást, a biztatást és a jó példát. Ez a szellemi egység már megvalósulóban van az egy­házak között. Tudatosíta­niuk kell, hogy az egyházak ma többet érnek min­den pártnál, társadalmi szervezetnél. A nagyváradi püspök fel­szólalása után Hegedűs Ló­ránt püspök, a református zsinat lelkész! elnöke töb­bek között felemelte szavát az abortusz ellen, mint mondta: ha többen szelet­nek, mint ahányan meghal­nak, akkor miénk a jövő, de ha több a temetés mint a keresztelő, akkor az or­szágra a pusztulás vár. A Transsylvánia-napok rendezvénysorozata a ki­sebbségi sorral és a nem­zettudattal. foglalkozó nagy­gyűléssel folytatódott a re­formátus teológia díszter­mében. Elsőként Tempfli József nagyváradi katolikus me­gyés püspök szólt az össze- gyűltekhez. Kisebbségi sors az egyházban című előadá­sában elmondta, hogy a kommunista rendszerben minden romániai egyház — rhég a némileg támogatott ortodox íelekezet is — ki­sebbségi sorban volt. A for­radalom óta az egyházak helyzete, valamelyest válto­zott. de néha a napi politi­kában is felhasználják őket. Tőkés László nagyváradi református püspök beszé­dében többek között a Ma­gyar Televízióban történt változásokról szólt. — A televízió ügyében eddig a „beszédes hallgatá­sommal” akartam elejét venni a dolgok rosszabbo­dásának. Chrudinák Alajos főszerkesztői posztjáról való eltávolítása elleni tiltakozá­sul most felemelem a sza­vamat — hangsúlyozta Tő­kés László. Hozzátette: „ál­modni sem mertem volna, hogy ami nem sikerült Ho- neckernek, Ceausescunak, Iliescunak, azt megtette a •legnagyobb magyar média elnöke”. — jelentette ki a püspök. Tőkés László kese­rű szavakkal beszélt a ha­zai eseményekről, s ezek várható — határokon túli — következményeiről. Han­goztatta : „az anyaország nem úgy viselkedik, ahogy azt elvárhatnánk tőle”. A TRANSSYLVANIA ALAPÍTVÁNY NYILATKOZATA A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány ökumenikus nagygyűlésének résztvevői, a jelen lévő egyházi veze­tői! megdöbbenésüket fejezik ki, hogy a Magyar Tele­vízió elnöke a köztiszteletnek örvendő Pálffy G. Istvánt és Chrudinák Alajost eddigi-beosztásuk alól felmentet­te. Egyöntetű megítélésük szerint ezekben a döntések­ben nem a közjó szolgálata szerepelt. Műsoraik nem­csak hazánkban, de a körülöttünk élő magyaroknak is igen értékesek voltak és nagy szolgálatot tettek. Fölszólítjuk a Televízió elnökét döntéseinek azonnali visszavonására. Budapest, 1992. október 17. Tőkés László, a romániai református egyház zsinati elnöke, püspök Tempfli József nagyváradi katolikus megyés püspök Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek Hegedűs Lóránt, a református zsinat lelkész! elnöke, püspök A Transsylvania Alapítvány kuratóriuma nevében az elnökség részéről: Csoóri Sándor Szőts Géza A piaristák 350 éve Magyarországon Együtt ünnepelt a család (Folytatás az 1. oldalról.) Szegeden, Gödön és Sátor, aljaüjhelyen újraindított kegyesrendi intézmények, amelyek folytatói lehetnek azoknak az iskoláknak, melyeknek padjaiban Szé­chenyi, Deák, Kossuth, Ka­tona, Madách, Vörösmarty, Ady, Eötvös Loránd, Vám- béry Ármin és annyi más hírneves, és . még több név­telen személyiség nevelő­dött a nemzet szolgálatá­ra. Ezt a nemzet szolgálatá­ra nevelést említette a legnagyobb hálával An­tall József miniszterelnök, egykori piarista diák is, amikor sorolta, mi min­dent kapott ő, és mennyit köszönhet a haza a rend működésének. Legnagyobb adományuk a szolgálat és. a szolgálatra nevelés volt — mondotta. Alapítójuk, Kalazanci Szent József szellemében szegénynek és gazdagnak egyaránt ter­jesztették az európai szin­tű tudást a jelmondatuk­ban — jóság és szigor — meghatározott nevelési elv jegyében. A piaristák. a legmagyarabb rend voltak — hangsúlyozta. — Tanít­ványaikba missziós tuda­tot neveltek. Hogy mind­azt, amit szerető, de kér­lelhetetlen szigorral meg­tanítottak, a haza javára kell kamatoztatniuk. Ezt a szolgálatot sürgette a mi­niszterelnök, miután meg­rendítő szavakkal tárta fel a szerető baráti körben a külső és belső harcoktól fenyegetett ország kor­mányzásának gondjait. Mint a piaristáknál ne­velkedett politikus, minden áldozatot vállal, de a ha­zát semmiképpen nem te­szi kockára — mondotta. Piarista társai cselekvő közreműködését sürgette a társadalom és a gazdaság felvirágoztatásáért, a lel­kek és az erkölcsök hely­reállításáért folytatott harc­ban. Ugyanezt kérte Dankó íjászló kalocsai érsek, majd Sinkovits Imre, aki A KDNP az adótörvényről (Folytatás az 1. oldalról.) újításának szükségességét és fontosságát. Az Országgyűlésben most tárgyalt adótörvényekkel összefüggésben Surján László — elsősorban a két­kulcsos áfa tervezett beve­zetésére utalva — kijelen­tette: kompenzáció nél­küli adótörvényt a ke­reszténydemokraták nem fognak megszavazni. Az elnöki beszámolót követően zárt ajtók mögött folytatta tanácskozását az országos választmány. . Az előzetes tervekkel el­lentétben mégsem került sor az alapszabály módo­sítására. A tanácskozás politikai Nagymaros nyitott sebe A körtöltés megmozdul „Itcméiem, nem nagymamakoromban fog újra itt folyni a Duna.” (Erdusi Ágnes felvétele) (Folytatás az 1. oldalról.) évesen is talicskázni fogok, de azért remélem, akkor már ünnepelni fogunk, és nem lesz itt ez a nagy gö­dör. Láthatóan jó hangulat­ban folyik a munka. Van valami ünnepélyesség a le­vegőben, és remény, biza­kodás a tekintetekben, hogy még minden jóra for­dulhat. A Vissgrádról ér­kezett teherautóról minden talicskát és villát kiosztot­tak, így is sokan vannak, akik a kezükben viszik le a lejtőn a köveket. Oszág- gyűlési képviselők, alpol­gármesterek izzadnak bele a munkába, és a tudós Du- na-mederfeltöltőnek sincs itt most nagyobb becsülete, mint a tizenegy éves Ger­gőnek, aki pillanatok alatt megpakolja édesanyja ta­licskáját. — Én valóban jelképesen csak öt követ vittem — vallja be a nagymarosi dr. Heincz Endre, akinek mon­danivalója van. — Sajnos itt a faluban kisebbségben vannak azok, akik az erő­mű ellen tiltakoznak. Nagymaros negyven éven keresztül nem kapott pénzt fejlesztésre. Ezt azzal in­dokolták, hogy lesz itt egy vízerőmű, és akkor majd mindent megcsinálnak. Mindenki szerette volna a művet, kevesen vannak azok, akik elejétől fogva Úgy látták, nem szabad lett volna megépíteni. A Duna védelmében ala­kult akcióbizottság egyik tagja megerősíti, az itt la­kók nyugalmának helyreál­lítása a cél. Csak később, a délutáni fórumon teszi majd elénk a minisztérium képviselője a térképet, amely a ’95-ös állapotokat mutatja, azon már nincs berajzolva a töltés. De most még itt vagyunk a tátongó mélység fölött, amelyen meg sem látszik Sík Sándor Megyeri Hit­vallás című megrázó ver­sének üzenetét tolmácsolta. A Bencés öregdiák Szövet­ség üdvözletét Fáber Mik­lós elnök hozta, s egyben együttműködésüket aján­lotta fel a lelkek megtisz­tításáért és a nemzeti tu­dat újjáélesztéséért ví­vandó harcban. A Piarista öregdiák Szö­vetség a tragikus sorsú miniszterelnök és egykori diáktárs, Teleki Pál előtt tisztelegve tavaly emlékér­met alapított. A meg­tisztelő kitüntetést Antall József után másodikként Jeleníts István magyaror­szági tartományfőnöknek nyújtották át a rend érde­kében tett kimagasló szol­gálata elismeréseként. Az ünnepséget záró Himnusz egy megrendült közönségbe öntött új erőt a rá váró küzdelemhez. I). Veszels/.ky Sára nyilatkozat elfogadásával ért véget. A dokumentum leszöge­zi: a KDNP határozottabb és eredményesebb gazda- ságnolitikát kíván. A tár­sadalom többségét alkotó, bérből és fizetésből élőket, sokgyerekeseket, nyugdíja­sokat, pályakezdő fiatalo­kat fokozottan óvni kell a súlyos gazdasági adóter- hcktöl. A párt ezért gaz­dasági 'irányváltást sür­get, és ezzel egyidejűleg a magyar gazdaság fokozot­tabb védelmét. A KDNP tárgyilagos, a nemzet érdekére figyeld közszolgálati rádiót és te­levíziót követel, s a doku­mentum szerint kizárólag e cél érdekében hajlandó célszerű kompromisszumra. az a sok ezer talicska hor­dalék. amelyet a résztve­vők két órán keresztül oda­szállítottak. Vigyázz, Szigetköz, víz­lépcsőbe húznak — akad meg a szemem az egyik transzparensen, miközben illedelmesen és jelképesen viszem a magam kövét a gödör felé. Odalent talpaim alatt rémülten keresi útját egy eltévedt kis patakocs­ka. Kacskaringózva fut, folyton irányt Változtatva szinte menekül, mint az ablaküvegnek ütköző ijedt kis bogár. — Felkészültek az embe­rek az osztrákok fogadásá­ra, ez volt a mézesmadzag — mondja a helybeli Fla- mich Józsefné. — Vendég­lőket, házakat építettek, ki­adó szobákat készítettek elő, azt hitték, hogy ebből jövedelmük lesz. A lelkes egri diákok, a budapesti gyermekes anyák, a szlovák környe­zetvédők és érdeklődő ame­rikaiak munkáját a han­gosbeszélő köszönő szavai állítják le. A Duna elszánt barátai elégedettek. Tud­ják, hogy a tervek szerint a folyó ismét az eredeti medrében fog folyni. A természet sebeit, ha lassan is, begyógyítják. Halász Csilla Önök szerint érdemes? Olvasom lapunk szom­bati számának ötödik oldalán, hogy a leendő tatárszenlgyorgyi gazdák nem nézték tétienüi, hogy a téesz vezetők a föld par­lagon hagyását tűzték ki célul. Merthogy — okos­kodtak ez utóbbiak — „nem érdemes”. Elgon­dolkoztatja az embert ez a szemléletmód. Va­jon csak azt kell csinál­nunk. amit érdemes, amiért esetleg pénzt ka­punk avagy elismerést? Szó sincs róla! Éppen ezért kölcsöngépekkel és elöljáróság] benzinnel fölszántották a tatár­szent györgyiek azt a ha­tárt, amelyhez nekik nyilvánvalóan sokkal több közük van, mint bármely téeszvezetőnek. Nekik nemcsak a jövő miatt érdemes földet művelniük, hanem múltjuk miatt is köte­lességük. Apjuk, nagy­apjuk földjét terméket­lenné tenni az annyi, mintha azt mondanám: nem viszek nagyanyám sírjára virágot, hisz nem érdemes, úgyis elhervad. S ugyanezen az emlí­tett újságoldalon cáfol­ja meg a tatárszent- györgyi téeszvezetők hozzáállását Túri Mi­hály iparos, aki saját pénzén — a téesz urai szerint nyilván ezt sem érdemes — emlékművet állított a II. világhábo­rú Örkényi áldozatainak. Sem a múlt iránti tisz­teletet, sem a jövőbe vetett hitet nem taní­tották az iskolákban. A tatárszentgyörgvi gaz­dák cs az Örkényi ipa­ros másutt alakulhatott olyanná, hogy azt ma iskolában kellene taní­tani. Bízom benne, hogy hozv.juk hasonlók szén számmal élnek e hazá­ban. Bízom, hiszen ez az a magatartásforma, amely a nap mint nao születő ú i törvények mellett valósággá tehe­ti a rendszerváltozást. (Vödrös)

Next

/
Oldalképek
Tartalom