Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

Folytassa, Vác! A Vác FC-Samsung labdarúgó-együttese l-O-s bajnoki győzelem­mel „hangolt” a szerdai lisszaboni feladatra, a Benfica elleni UEFA Kupa-felmérőre. (Tudó­sításunk a 15. oldalon.) XXXVI. ÉVFOLYAM, 247. SZÁM Ára: II,50 forint 1992. OKTÓBER 19., HÉTFŐ Finnugor , világtalálkozó December 1—3. között a Komi Köztársaságban — Siktivkarban — megtartják a finnugor népek első vi­lágtalálkozóját — jelentet­ték be a Szombathelyen rendezett háromnapos nemzetközi uralisztikai konferencia záróülésén. A Berzsenyi Dániel Ta­nárképző Főiskola kezde­ményezésére létrejött ta­nácskozáson a finnugor né­pek politikai, kulturális és nyelvi önállósághoz vezető útjának kérdéseit vitatták meg. A eszmecserére az Amerikai Egyesült Álla­mokból. a nyugat-európai országokból, Észak- és Ke- let-Európából érkeztek ne­ves szakemberek, jelentős részben egyetemi tanárok. NAGYMAROS NYITOTT SEBE A körtöltés megmozdul A barna orkánkabátos, ősz hajú néni már másod­szor fordul. Kissé görnyedt alakjával lassan cammog a mélyben tátongó régi Du- na-meder felé. Megható el­szántsággal viszi kezében a kilónyi követ. Odalent a kis test egy szempillantás alatt eltűnik a föld hatal­masra tátott szájában. Mintha az eső is meg­érezte volna, hogy itt több­ről van szó mindenféle magamutogatásnál, most egyszeriben alábbhagyott. Pedig, amikor a demonst­ráció résztvevői a nagyál­lomásról elindultak a kör­töltés által határolt műm kagödör felé, az undok fel­hők kövéren és felfuvalko- doltan állták útját a nap sugarainak, és dézsából zú­dították a nyakunkba a kellemetlenül hűvös esőt, — Mi újból szeretnénk itt hatalmas dózerokat lát­ni, hogy ezt a sebet, amit a falun ejtettek, betemes­A piaristák 350 éve Magyarországon Együtt ünnepelt a család sék — mondja a mikrofon­ba Gyaraki Frigyes alpol­gármester. De egyelőre csak pár száz lelkes ember van itt, hogy jelképesen megbontsa a gátat, és hogy a meder fenekét szintbe hozza. Margit néni nem sajnál­ja minőségi fehér pulóve­rét, mint mondja, azt ki le­het mosni, bárcsak a Duna helyreállítása is ennyiből állna. — Én itt születtem, eb­ben a faluban, még emlék­szem rá. milyen volt ’45 előtt a part. Két strand is volt itt, és mondhatom, gyönyörű volt. Nagymaros. Ö az, aki az elsőtől az utolsóig minden rendezvé­nyen ott volt, amit a Du­náért szerveztek, és részt Vesz ezután is mindaddig, amíg nem rendeződik a fa­lu sorsa. — Ha kell, még hetven­(Fohjtatás a 3. oldalon.) ERŐMŰ ADHAT-E FÉNYT? Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért sze­retem az édesanyámat, nem tudnék rá válaszol­ni, Mert e szeretetnek ugyanúgy nincsen miértje, mint annak, vajon miért szeretem az anyanyel­vemet, a történelmünket vagy a hazámat. És ar­ra sem tudnék válaszolni, ha megkérdezné az a valaki: miért szereti ön a Dunát? Megkérdez­hetné még, hogy vajon szeretem-e szomszédai­mat, akikkel együtt kell élnünk itt, a Kárpát­medencében. Azt válaszolnám, igen. velük együtt szeretem a nagy folyót, amelyet volt, ki kéknek, látott, volt, ki zavarosnak, bölcsnek. És éppen t szeretetböl — hisz nem lehetünk kevésbé bölcsek, mint a víz — azt mondanám nekik, hogy ha a meder megváltoztatásával tudnék csak áramot nyerni, akkor én azt mondanám, nem! Akkor már inkább a gyertya! Azt mondanám, hogy nincs az az erőmű, nincs az az erőmű nyújtotta kényelem, nincs az a színes televízió, az a hű­tőgép, az az utcai fény, amely többet érne, mint a nyugodt lelkiismerei. Mert nem hiszem, hogy e gigászi létesítmény, az a nem is tudom, mennyi kilowatt megéri: az Öreg-Duna életébe — a nem is tudom, mennyi ezerévesbe ■— durván beavat­kozzunk. Ha ez az ára, hogy fölhajózhassak az Is­ten tudja, meddig, akkor azt mondom: én nem hajózom! Maradok! Azt üzenem hát szomszé­daimnak: vigyázzanak, sötét cselekedetekkel nem lehet, képtelenség fényt varázsolni, Erőművekkel se megy! A legértékesebb, a legláthatóbb fény be­lőlünk árad. Mindenütt. Szlovákiában is! Vödrös Attila Megváltozott az utca ké­pe szombat délelőtt a Víg­színház körül. Minden irányból jó kiállású, egye­nes tartású, nyílt tekinte­tű férfiak, néhányan fe­leségükkel és felnőtt fiaik­kal oldalukon igyekeztek az épület felé. Egykori piarista diákok, a rend tagjai és tanárai és mai tanulók szülei gyülekeztek a rend magyarországi fennállásának 350. évfor­dulóját ünnepelni. Az elő- csárnokba érve csoportok­ba verődtek és derűsen idézték a régmúlt vagy közelebbi múlt emlékeit. Hogy aztán a széksorok­ban visszahallják gondola­taikat az egykori alma mű­terek történetéről, szelle­miségéről. kapták a máig működő két iskolájukat, de a rend tag­jainak kétharmadát elvesz­tették. Ez emberi számítá­sok szerint kiheverhetetlen vérveszteséget jelentett. De a kemény negyven év el­lenére a rend fennmaradt, és a megpróbáltatások köze­pette rendtagok, tanárok és diákok egyetlen nagy csa­láddá forrtak össze — mondta Salacz Tamás. Összefogásuk és eltökéltsé­gük eredményei a Vácott, (Folytatás a 3. oldalon.) Otthont adott a fecskéknek A nézőtéren egyetlen de­koráció elég vol: a hangu­lat megteremtéséhez. A hatalmas függöny előtt piarista jelvény ragyogott a reflektorfényben. S a fel­gördülő függöny mögött felsorakozott énekkar első hangjára egy emberként pattant fel a közönség: O páter parvulorum ..., zen- dült fel a piarista himnusz 1200 torokból. A rend ifjú tanulóinál? zeneszámai kö­zött aztán mikrofon elé léptek a szónokok. Az egy­begyűlteket Salacz Tamás, a Piarista öregdiák Szö­vetség elnöke köszöntötte. Majd felidézte a rend ma­gyarországi történetét, A 350 év előtti podolini isko­laalapítástól kezdve, ahol 13 tanar 200 lengyel, szlo­vák és magyar diákot ta­nított a XVIII. századi, 24 iskolát működtető virág­koron át a trianoni sokkig, amikor területeinkkel együtt 14 intézményt vesz­tettek el. A mélypontra 1943-ban, az egyházi isko­lák államosításakor süly- lyedlek. 1050-ben vissza ­(Mezei Máriáról szóló írásunk az 5. oldalon olvasható) KDNP-NAGYVÁLASZTMÁNY Védelmet a magyar gazdaságaak A Kereszténydemokrata Néppártnak világosan ki kell dolgoznia, hogy mit kíván tenni a következő választási ciklusban, és az ebben partner politikai erővel akár koalícióban is együtt tud működni a párt — jelentette ki Surján László pártelnök a KDNP szombati nagyválásztmányi ülésén, amelynek fő napi­rendi pontja — a politikai helyzetelemzés mellett — az alapszabály módosítása volt. Surján László elnöki be­számolójában kül- és bel­politikai elemzés mellett aktuálpolitikai kérdésekre is kitért, és szólt a keresz­ténydemokraták 1994 utáni közéleti szerepvállalásáról. Egy jövőbeni koalíció esé­lyeit taglalva utalt arra, hogy a közös kormányzati felelősségvállaláshoz nem elegendő pusztán az ideo­lógiai rokonság, és kije­lentette: a KDNP olyan nyitott középpárV amely hajlandó együtt munkál­kodni valamennyi jó szán­dékú politikai erővel. Ér­zékeltette egyúttal, hogy hasonló politikai célkitűzé­sek cselén a KDNP kész ideológiai téren engedmé­nyeket tenni egy koalíciós együttműködésben. A jelenlegi koalícióról szólva a pártelnök az MDF-cn belüli megosztott­ságban, illetve a kisgazda­ellentétekben látott fe­szültségforrást. Ügy vé­lekedett, hogy bár a leg­nagyobb kormányzópárton belüli ellentétek tényleges válságra utalnak, éppen a kormányzati felelősség miatt egyelőre nem kell számolni pártszakadással. A kisgazdapárti viszályokat értékelve pedig úgy fo­galmazott: politikai non­szensz, hogy egy parla­menti képviselőcsoport mö­gött ne álljon szervezett párt, és ez hosszú távon nem is tartható. A koalí­ciós partnerekkel való együttműködés kapcsán ugyanakkor Surján László ismételten hangoztatta a kormányzópártok közötti egyeztető tárgyalások fel- (Folytatás o 3. oldalon.) Tápióbicskei variáció TSZ-ÁTALAKÍTAS A „DEMOKRÁCIA JEGYÉBEN” Vagyonmegosztó szövetke­zeti közgyűlést tartanai? szerdán Tápióbicskén. A .nagy. átalakulási domping- ben ez az esemény annyi nyilvánosságot érdemelne, mint a többi, ha az előzmé­nyek nem tartalmaznának Sajátos, ismereteink sze­rint a környéken, sőt a me­gyében is egyedi, vélhetően csak erre a tsz-átaiakításra jellemző vonásokat. Kétségkívül ebből ered az a sok szóbeszéd, találgatás, amely a szomszédos Tápió- ságon és Pándon, meg azon túl járja. Csendes, lármázó, f elmarasztaló és elítélő hangot széles körben egy-, formán hallani. Bennfen­tes szakmai berkekben ejnye-bejnyéző fejcsóválás- sal minősítik a fenemód furcsa „bicskei variációt”. A közelgő közgyűlés előtt ezért nagy a várakozás. Ta­lán végre kiderül: törvény­telenül jártak-e el eddig Tá- pióbicskén, vagy egysze­rűen, furfangos észjárással ügyesen alkalmazva a pa­ragrafusokat, megtalálták a szakszerűen joghézagnak nevezett kiskapukat? A szerdai vagyonmegosz- tó közgyűlés előzményeit (Folytatás az 5. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom