Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-17 / 246. szám
SZUKEBB HAZANK Időbe telik, s tán egész napod hangulatát meghatározza, míg járműveddel átvergődsz a főváros kora reggeli forgalmán. Feszültséged csak az autópályán oldódik kissé, csak azt követően jutsz valamelyest nyugvópontra, hogy messze magad mögött tudod már az ideges várost. Mire az út. menti tábla a dabasi letérőt jelzi, már a motor is megnyugszik. Űjhartyánnál azt találgattuk, hogy vajon milyen korú lehet a település. merthogy az útról figyelve a községet, vadonatújnak tűnik. Jó ízlést, a komfort igényét, s főképp jómódot, gazdagságot sejtet a csupa új, emeletes lakóház. Valamikor megbízhatóan jelezte egy település kultúrájának színvonalát a fürdőszobás lakások számaránya. Nos, e tekintetben nagy valószínűséggel Űj- hartyánban aligha van baj a kultúrával, ám én arra is kíváncsi lennék — merthogy a megítélés terén is továbblépett a világ —, hogy hány lakásban van könyvszekrény, s rajta természetesen könyv. Nem tudtuk meg, mert mire a gondolatsor végére jutottunk, gépkocsink már Da- bas kültelki utcáin porosz- kált. A települést esztendőkkel ezelőtt, 1968-ban három szomszédos községből gyúrták várossá. Hogy Gyón, Sári és Dabas, e három külön lelkületű település mennyire állt s áll össze egy testté, az puszta köz- igazgatási kérdés, formai tehát, ennél lényegesebb, hogyan izesültek az életvitel és életszemlélet szintjén. Sári, a vegyes lakosú, itöbbnemzetiségű, jómódú, Gyón a dolgos parasztok és iparosok faluja, míg Dabas szegény vidék, hajdan volt uradalmi cselédek leszármazottjai lakják. Sikerült-e vajon olyan kötőanyagot találni, amely e három külön életszemléletű és mentalitású közösséget szilárdan összetartja? A városháza előtt a nemrégiben rehabilitált Kossuth Lajos fogad. Az élő Kossuth köré egy nemzet sereglétt, s vált egységessé a „szent szabadság” kivívására és oltalmára. Vajon e bronz Kossuth képes-e a lélek békéjét és szabadságát megteremteni e vidéken? A korszerű városháza első emeletén találjuk Horváth István polgármestert. Íróasztalán a koronás, címeres magyar zászló mel• • • • SMVETKEZETKOZ! ÁLLAPOT Vajon mire képes egy bronz Kossuth? lett a Kisgazdapárt zászlaja. Kitalálja gondolatunkat. — Dabason kisgazda a polgármester — mosolyo- dik el. — A képviselő-testületben is többségben vannak azok, akik a kormányt alakító pártokhoz tartoznak. Az elmúlt évtizedekre terelődik a szó. Különösen Gyónra, a Dabashoz csatolt egyik településre. A forradalom leverése után ezt az akkor még önálló községet az országos átlagnál is jobban megalázták. Öt gyóni fekszik a 301-es parcellában, és összesen 51 évnyi börtönt osztottak ki a falu lakói között. A pu- fajkások különös előszeretettel tevékenykedtek erre... A település moziját, könyvtárát, sporttelepét elvették. A rendszerváltozás után kezdett csak éledezni Gyón. Visszásság ugyanis van most is elegendő. Jó példa erre a gyóni tavak esete. Az egyiket a tsz az önkormányzat megkérdezése nélkül adta el ’91 tavaszán — meséli a polgármester. — Miért baj ez? — kérdezzük —, hiszen a vállalkozó nyilván rendbe hozza, kiépíti a környéket, vagyis munkaalkalmat szerez, jövedelmet hoz. — Azért, mert a mi környékünkön nagyon kicsi az a terület környékét, amit kárpótlásként vissza tudunk adni az egykori tulajdonosoknak — feleli a polgármester. — A határunkban van ugyanis egy ezerhekláros katonai lőtér, amire a honvédségnek mindenképpen szüksége van. — S mit lehet tenni ilyen helyzetben? — Nem adtunk ki építési engedélyeket, hogy így megakadályozzuk a kilenc hektár parcellázását.. Erre a vállalkozó tüntetést szervezett a képviselő-testület elELŐFIZETÉSI SZELVÉNY MEGRENBEIÓLAP Megrendelem a Pest Megyei Hírlapot .... példányban, és Ikérem, hogy az alábbi címre kézbesítsék A megrendelő neve: ......................................................... Címe (város, község) ........................................................ (u tca, tér): ............................................................. (emelet, ajtó): ................................................... (i rányítószám): ................................................. Az előfizetés díja: egy hónapra 343 Ft negyedévre 1029 Ft fél évre 2058 Ft egy évre 4116 Ft Az előfizetési díjat a fenti címen nyugtával jelentkező kézbesítőnek fizetem, illetve kérem, hogy a ................. számú OTP-átutalási betétszámláról hívják le az összeget. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítés nélkül, az alábbi címre adja fel: Vidéken: postahivatal, helyben. Budapesten: Budapesti Postaigazgatóság hírlaposztály, Bp., Pf.: 4. 1360. Kérjük, hogy az előfizetés időtartamát húzza alá. Túri Mihály a saját pénzéből állíttatott emlékművet a II. világháború Örkényi áldozatainak len. Egyébként sok munkahelyet nem fog teremteni a vállalkozásával, ugyanis tudomásunk szerint csaknem 200 millióval tartozik a bankoknak, amelyek most futnak a pénzük után. A szomszédos Örkényben sem mehet minden a legnagyobb rendjén — legalábbis az itt töltött első félóránk tapasztalata alapján. Mert miféle falu az, ahol a borjút összevétik a disznóval — még ha a szakácsnő s a főúr szintjén is. Az első, nem túl derűs benyomások után vegyes érzelmekkel lépünk ki az étteremből, s indulunk falunézőbe. A vendéglő szomszédságában jókora park, közepén egy három kőtömb által határolt osz- lopocskával, amelyen az örökmécs áll. Ezt még a fő- útról láttuk, s most visszasétálunk közelebbről is szemrevételezni. A minden hivalkodást nélkülöző, a jó ízlés egyszerűségével tervezett második világháborús emlékmű három kőtömbjének márványtábláján három Gyóni Géza-vers. Mindhárom a katonát siratja, miközben bizakodóan ír a haza jövőjéről. Talán kevesen tudják, a vidék költőszülöttje, Gyóni Géza Ady kortársa (1884— 1917) őszinte, tiszta hangú, háborúellenes versei révén vált ismertté. Elsősorban a szibériai hadifogságban írt költeményei tették naggyá. A három kőtábla egyikén ez áll : „Mely annyi holt testet takar Legyen végső e diadal S a vérrel vont határokon Békés népekkel jó rokon S boldog legyen már a magyar!” Megrendítő jó kívánság ez a szibériai üzenet. Meg- illetődötten téblábolunk a kőtáblák körül, amelyeken egyetlen háborús halott neve sincs rávésve, mégis valamennyiüké ott parázslik a kőben. Az emlékművet Túri Mihály kisiparos. Örkényi lakos állította 1990-ben. További megdöbbenésünk tárgya ez az egyszemélyes tisztelet. Tudni szeretnénk valamit az emlékmű történetéről, de kevés szerencsével járunk, Túri Mihályt nem találjuk odahaza, üzleti úton jár Németországban. Csak feleségével válthatunk néhány szót a kertkapun át. Tőle tudjuk: az emlékmű felállítását a község tervezte, ám képtelenek voltak megvalósítani — nem gyűlt össze rá a pénz. — Ekkor döntött úgy Túri Mihály, aki mellesleg nem is e községbe való, csak ide nősült —, hogy saját költségén fedezi. Fogadja tiszteletteljes köszöntésünket. Számára talán ez a gesztus természetes volt, de sajnos nem ez az általános. Bárha minden vállalkozó, meg újgazdag, feledve önző magánakvalóságát, igyekezete és jó szerencséje terméséből kevéssé jómódú közösségén is lendítene. Efféle gondolatokkal indulunk Tatárszentgyörgy felé. A faluba vezető út, enyhén fogalmazva, nem a legjobb ... Ugyancsak benne járunk már a délutánban, amikor megpillantjuk a falujelző táblát. Kihez forduljunk, ha meg akarunk tudni valamit a településről? Szerencsénk van. A falu közepén lévő egyik házon táblát fedezünk fel. A Kisgazdapárt címerével. Bár az épület nem teljes egészében a Kisgazdapárté — itt van a könyvtár is —, azért itt már eligazítanak: a könyvtáros hölgy az ablakból mutatja meg Kollárik László kisgazdavezető házát. Csak egyikünk megy be hozzá. — Örülök a látogatásnak — fogad. — Lesz miről beszélgetnünk, hiszen sok minden történik minálunk mostanában. A falu helyzete, újabb korú története szomorúan szokványos. Először téesze- sítették a határt, később a tsz-t egyesítették az Örkényivel. A szövetkezet központja nem Talárszent- györgyön van ... Ebből következik aztán, panaszolja az idős parasztember, hogy innen mindent elhordták, a falu csak sorvadt, a fiatalok elköltöztek. — Most viszont végre változtathatnak saját hely zetükön — gördítem tovább a beszélgetést. — Változtatunk is! — vágja rá Kollárik mindenféle indulat nélkül. S meséli tovább a jelen ugyancsak szokványos történetét. Az már biztosnak tűnik, hogy Tatárszentgyör- gyön megszűnik a termelőszövetkezet. Az is biztos, hogy új szövetkezet alakul helyette: a gazdák jó része visszaigényelte a földjét. Sokuk immár önkéntesen akar együtt dolgozni — S most éppen afféle szövetkezetközi állapotban vannak? — tudakolom. — Sajnos igen — feleli. Ezt más szóval káosznak is nevezhetnék. A régi termelőszövetkezet vezetője ugyanis augusztus végén az egyik érdekegyeztető fórum tanácskozásán kijelentette, hogy nem művelik meg a földet. Hiába kötelezi őket erre a törvény. Vagyis nem szántanak, nem vetnek, mert nem ér- demes. Ezt viszont mi, új vagy inkább leendő gazdák, nem nézhettük tétlenül. — Vagyis szántják a tsz földjét? S vannak gépeik, pénzük a munka elvégzéséhez? — Nincs, de szerzünk, vagyis már szereztünk is. Gépeket a környező falvakból kértünk kölcsön, ugyanis a tsz nem volt hajlandó a sajátját ideadni, az önkormányzattól pedig egymillió forintot kértünk — ugyancsak kölcsön — üzemanyagra, munkadíjra, vetőmagra. Szántunk, amíg tart a pénzünkből. Mert azt mégsem nézzük tétlenül, hogy parlagon marad a határ. Az időjárásnak nem lehet azt mondani, hogy most egy kicsit várjon, egészen addig, amíg rendeződnek a tulajdonviszonyok. Mert ha erre várnánk, akkor bizony nem volna jövőre kenyér. Ilardi Péter—Paizs Tibor Tatárszentgyörgyön Gazdik Lajosné polgármester véleménye az, hogy a lakosságot az Örkényi Béke Termelőszövetkezetről való le- vagy szétválás foglalkoztatja. A novemberi közgyűlés után kiderül, milyen formában önállósodhatnak. A szétválás lenne számukra kedvezőbb, akkor az összes vagyont megkaphatnák. A tatárszentgyörgyiek vetettek most ősszel, mindenki úgy, hogy tisztában volt azzal, jövőre más* lesz az a föld. Addigra valószínűleg lezárul a kárpótlás, meglesznek a tulajdonosok. Helyi kérdések és válaszok Amiből megélhetnének,1 az nem az övék Milyen kérdések foglalkoztatják mostanában a helybélieket? — tudakoltuk néhány településen. A válaszokból kiderül, természetesen a község életével kapcsolatos gondok, történések, amelyek ilyen-olyan formában az egyénekre, családokra is hatnak. Kiskunlacházán Gál Róza nyelvtanár, falukutató, és egyben a helyi lap szerkesztője elmondta, a szennyvíztisztítómű és -csatorna, valamint a gázközmű fejlesztése van az érdeklődés előterében. Ha elegendő számú igénylő lesz, hamarosan elkezdődhetnek a munkálatok. Még nem alakult meg a csatornaközmű társaság, s a gázépítő közösség intéző bizottsága, de ha többen jelzik, bekapcsolódnának a beruházásokba, erre is sor kerül. A családokban pedig számolnak, kiszoríthatóik-e a házi költségvetésből a szükséges összegek. Makádon Vásárhelyi Antalné polgármester szerint előkelő helyen áll az a kérdés, kapnak-e állami céltámogatást a tornaterem építésére? A másik — bár ez nem rangsor, csupán felsorolás — az az, hogyan alakul a kárpótlás, talnra tud-e állni az új szövetkezet? Ami munkát adhatna a helyieknek, mert a munka- nélküliség is komoly gondot okoz a községnek. Igaz, a nyilvántartott munkanélküliek száma nem magas, de ez abból adódik, hoey korábban sokan időszaki munkából éltek me". Ezek a lehetőségek beszűkültek, s azok, aíkiik nem töltöttek el háromiszázhatvanöt napot munkával, járadékra sem jogosultak. A község a közelmúltban önállósodott. Ráckevéról váltak le. A közös irányítás sok gondot hagyott. Az öt éve épült iskola teteje beázott, másfél millió forintért csináltathatták meg. Az orvosi szolgálati lakással ugyanez történt, de már régebben. Akkor betonfödémet építettek rá, ami túlsúlyosnak bizonyult. A falak megdőltek, az orvost kiköltöztették. Nemsokára szakértők vizsgálják, megmenthető-e az épület, vagy lebontásra ítéltetik. Azok a természeti értékek — a Duna-part, az erdő — amiből a falu is megélhetne, nem az önkormányzat . tulajdona. — Akkor mihez kezdhetünk? — kérdez vissza a polgármester, bár tudja, a választ nekik kell megtalálniuk. S azt is, hogy nehéz lesz ez, de a község érdekében meg kell próbálniuk. Táborfalván a gázprogram befejezéséhez közeledik. Laezkó János polgármester ezt tartja a legfontosabb eseménynek a falu életében. Hatszázszolcva- nan füthetnek majd a jövőben gázzal, ennyien csatlakoztak ugyanis a beruházáshoz. Igaz, e hónap végére csak az utcai hálózat készül el, a lakásokba való bekötések még hátra vannak. S hogy ezek a munkálatok milyen ütemben folynak majd, az több mindentől függ. Ha az utcai főhálózat már kész, a többi a kivitelező gyorsaságán, a lakók pénztárcáján múlik. De az biztos, hogy valamennyien felkészültek erre, munkával, pénzzel. J. Sz. L
