Pest Megyei Hírlap, 1992. október (36. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-13 / 242. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP 19D2. OKTÓ3ER 13., KEDD 13 KpBMpag A héfkcsazcapa kas os'ümBk otthonában Pörög az idő orsója Fiatalságunk delén nem sokat gondolunk az öregségre és az elmúlásra. Naponta küzdünk a megélhetésért, a talpon maradásért, és közben kitöröljük tudatunkból azt, hogy az elsuhanó évek maguk alá gyűrik létünket, és belőlünk, erős if jakból is megtört arcú anyókák és apók lesznek. Ezek a lehangoló felismerések csak akkor érnek utol bennünket, ha találkozunk egy-egy lassan tipegő öregecskével. A tiszteletre méltó idős emberek együtt élnek a mindennapok küzdelmeivel. Ki így, ki úgy éli meg az idős kort, de legtöbben arra ítéltetnek, hogy családtól távol kortársaik sorsával fonják össze a sajátjukat. A szociális otthonok képe változatos. Van vidám, van fájdalmat ébresztő, de akármilyen is, az ott élók soha nem adják fel a reményt. Minden egyes nap meghozza a maga kis örömét. Erdőkertesen ilyen örökifjak laknak, akik kihasználják a hátralevő idő minden pillanatát. Már az udvaron szinte kézzel tapintható a békesség. Nem csönd van, hanem nyugalom. Századelőt idéző zene, majd Karády hangja ébreszti az emlékeket. Szorgos kezek munkája látszik a szobákon, amelyek magukon viselik lakójuk egyéniségének jeleit. Az első ember, akit meglátok, a nap felé fordítja ráncoktól barázdált arcát, nem tudni, mikor lesz ismét ilyen kellemes délután. Feri bácsi tolókocsiban kerekezi végig az udvart. Ez az életmód már nem terhes számára, úgy érzi, ennek is megvannak a maga szépségei. Nem messze tőle madár- csontú asszonyka ücsörög a kerekes kocsiban. Cerberusként védelmezi a bejáratot, de természetesen szívesen vált egy-két szót az érdeklődőkkel. Ciliké néni fehér hajjal keretezett bájos arca csupa élet. Számára ajándék minden perc. A szavakat lassan, tagoltan formálja: — Volt olyan idő, amikor feladtam minden reményt. Sclerosis multiplexben szenvedek, de örülök, hogy ismét látok és tudok beszélni. Ennek az alattomos betegségnek egyik leg- átkosabb tulajdonsága, hogy kiszámíthatatlan. Nem olyan rég, pár évvel ezelőtt még azt hittem, soha nem láthatom többet a virágaimat. Nem elég, hogy vakon éltem, beszélni sem tudtam. Nagyon sok türelemre volt szükség, hogy ismét megtanuljam a szavakat for■ < iim Feri bácsi szomorúan mutatja a nemrégen még hasznos fészer maradványait. Tűz pusztította cl az ott tárolt autóval cs telószékekkel együtt. A cím feletti képen: igazi családi hangulatot teremtett magának Ciliké (jobbra) és Stefi néni. Melegség jellemzi a kis szobát, ahol nyolc éve laknak együtt (Vimola Károly felvételei) málni. Szerencse, hogy itt is találtam egy igazi társat. Tizenkét éve lakom itt, nyolc éve egy szobában a Stefivel.- Azt hiszem, ilyen páros nincs még az otthonban. Soha nem vitatkozunk, még politikai felfogásunk is megegyezik. — Az ám! — szól közbe Stefi néni. Mi nemcsak éldegélünk egyik napról a másikra, nekünk is megvan a véleményünk a világról. Stefi néni igazi nagymama típusú asszony, örökmozgó, úgy tűnik, egy pillanatra sem áll meg. Szobájuk tipp-topp, rendezett. Maguk hímezték a térítőkét, már amikor még jól láttak. Stefi néni most már majdnem teljesen vak, de irigylésre méltóan életvidám. — Idén elrúgom a kilencvenet. nem sokat várok én már az élettől. Ami rosszat kiszabott rám az Isten, azon én már túl vagyok. Átéltem két világháborút, ’56-ot. és a saját kis családi tragédiáimat. A legrosszabb az egészben az, hogy nekem, az anyának kellett eltemetnem mindhárom gyermekemet. Egyedül voltam, mint az ujjam, de hála a fennvalónak, Ciliben igazi társra leltem. Nem nagyon gondolunk a jövőre, mert semmi újat nem tud már hozni. Megbékéltem az elmúlással, olyannyira, hogy már a saját temetésemet is megszerveztem. Ez az előrelátás nem tűnik morbidnak. Nem látszik rettegés az arcukon, amikor a Nagy Kaszásról beszélnek. Lehet, hogy megbarátkozhatunk a halál gondolatával? Ezeknek az embereknek sikerült. Húsz év kellett ahhoz, hogy össze tudják spórolni azt a 20 ezer forintot, ami a majdani hamvasztáshoz szükséges. Mindketten kijelölték már azt a helyet, ahol a feltámadás reményében pihenhetnek. Most igazán érzem, nincs jogunk elfordulni öregjeinktől. Mi is elérjük azt a küszöböt, amikor már minden reggel örömet hoz, és boldogsággal tölt el, hogy ismét láthatjuk a napfelkeltét. Amikor még fiatalok vagyunk, már figyeljünk arra a generációra, amely megtanult valamit. Azt, hogyan kell méltósággal élni és felkészülni az elmúlásra. P. A. Torténetma emtékSdézá A tragédia előtt Angii ztus 17. Hétfő. Tizenegyre kell a kórházba menni, addig lehet pihenni. Kilencig alvás, akkor ébresztek, de már nem alusznak. Délután pihenés, alvás. Rajtunk kívül senki sincs a kórházban. Este félórás vacsora az étteremben, és ismét itthon. Augusztus 18. Kedd. Megint csomagolás, gyors ebéd, és indulás vissza. Búcsúzkodás és a főm. asz- szony kikísért minket a reptérre. Egy nagy Adler kocsival vittek ki. Elbúcsúzunk, és két órakor már a levegőben vagyunk visszafelé, fél 6-ra érkezünk Nikolajevkába, a repterünkre. Itt is futballoznak. Németek laknak itt, közvetlen a mellettünk lévő sátorban. Pár napja, hogy idejöttek, öten-hatan lehetnek. Mit keresnek ezek itt, kérdezem Horváth Sándort, akivel egy sátorban vagyunk ketten. Egykét napja itt vannak. Azt mondja, híradósok. Harmati testőr törzsőrmester is csak annyit tud, hogy németek, és most jöttek. Szabó tábornok úr nincs már itt, Ortutay hadnagy úr.sem tud róluk semmit. Augusztus 19. Szerda. A főméltóságú úr azt mondja nekem, hogy holnap megkezdi a szemlét a magyar csapatoknál. Tízkor a tegnapi géppel indulunk, első utunk a szombathelyi páncélosoknál lesz, akiknek par.-ságát Szabó táb. úr vette át. (Szabó László vezérőrnagyot a 7. könnyű hadosztály parancsnokává nevezték ki. — A szerk.) Szeptember elején pedig megyünk haza. Nagyon magunkra maradtunk. A főm. úr délután kiment megnézni a gépét, amelyen kisebb javításokat végeztek távollétünk alatt. A gépet rendben találta. Estefelé kér egy üveg pálinkát, azzal megy Csukás őrnagy úrhoz kártyázni. Tíz óra felé jön vissza azzal, hogy fél ötkor ébresszem, mert még egy utolsó bevetésre Paizs Tibor Talpig őszben Most tetőzik az élet, mint a szökőár buggyantja édes levét a körte, ízeit menekíti a Nap gyöngyöző szőlőfürtbe. Roppan a kukoricaszár, kardos levelén az évszak rőt vöröse, suska alatt a csutka színarannyal van leöntve. Pityókos felhők ténferegnek, napszámba lopják a napot, hanyatló fejjel áll a forgó, nem lenget hetykén kalapot. Zöld köntösét vedli a dió, féltett kincse már érett, s puha pólyába rejti a fény a pádon ülő nénikéket. A bolsevikok nem kegyelmeztek1 VENDÉGKÉNT KEZDTE - TÁBORBAN VÉGEZTE Az orosz hatóságok újabb két brit állampolgárról adtak át adatokat, akik szovjet táborokban pusztultak el, miután hatvan évvel ezelőtt Moszkvába mentek a kommunizmust megsegíteni — közölték Londonban hivatalos forrásból. George Henna és William Wiledenna a Komintern aktivistái voltak, és a harmincas évek végén, az úgynevezett tisztogatások közben tűntek el. Egyiküket kivégezték, a másik legalább húsz évet töltött munkatáborban. Hadifogság a halálig A Szovjetunióban eltűnt nyugati állampolgárok, különösen második világháborús, azután Koreában és Vietnamban szolgált katonák ügyét Jelcin orosz elnök említette föl júniusban washingtoni látogatásán. A brit védelmi minisztérium azóta 130 olyan brit katona névsorát adta át, akikről Londonban sejtik, hogy német fogságból szovjet munkatáborokba kerültek. A volt szovjet védelmi minisztériumban fölfedezett egyes dokumentumok szerint azonban legalább 1400 brit katona vesztette életét a szovjet táborokban. Két héttel ezelőtt az orosz biztonsági minisztérium már áda tokát szolgáltatott két brit katonáról. Az egyik, Michael McKay hadnagy a második világháború alatt egv repülőgépeket szállító hajókonvojt kalauzolt Mur- manszkba. Utána meghívták egy szovjet hajóra, megünnepelni a sikeres szállítást. Soha többé nem került elő. Az új adatok szerint 1954-ben meghalt egy északkelet-oroszországi táborban. Egy orosz tanú szerint a másik, Gerard Phillips felderítőtiszt 1962- ben még életben volt egy Novocserkasszk melletti táborban. Néma statisztikák Orosz adatok szerint 31 ország körülbelül 2000 állampolgára került dokumentálhatóan szovjet táborba a harmincas évektől. Ez az adat azonban nem tükrözi a valóságot, hiszen sok százezer kivégzett, vagy bebörtönzött nyugat- és kelet-európai, valamint amerikai munkás és kommunista nem szerepel a külföldiekről szóló statisztikákban, mert túlnyomó többségük fölvette a szovjet állampolgárságot. Közülük több tízezren lehettek britek, de további sorsukat a brit hatóságok sohasem firtatták, mert a kettős állampolgárok technikailag nem álltak brit védelem alatt — írta a The Guardian című brit íap. Anatolij Krajuskin orosz vezérőrnagy úgy nyilatkozott a The Guardian- nek, hogy sokkal több ember esett az önkény áldozatául, mint amennyiről mostanában a nyugati lapjeien- tések szólnak. Azt mondta, hogy csak Oroszországban 448 ezer szovjet állampolgár ügyét vizsgálják jelenleg, és jövőre legalább eny- nyi rehabilitáció várható. gépnél vannak és betemetik, hogy ne égjen el. Futok az őrnagy úrhoz, aki a sátra előtt áll pizsamában, csizmában, köpenyben, sapka a fején. „István, indítson, hogy melegedjen a motor” — mondom a sofőrnek. Gyorsan beülünk a terepjáró Horch kocsiba, és toronyiránt, a napraforgótáblán ót érünk a helyszínre, ahol a gépet már leföldelve megtaláljuk. Senki a közeibe nem mehet, robbanásveszély áll fenn. A fényképezőgépem kéznél van, és senkitől sem zavartatva fényképezek. Később visszatérünk, ekkor már sokan vannak ott magas rangú német és magyar tisztek. A holttest nekem könnyen felismerhető. A tárgyakat én azonosítom, és bizonyítom, hogy az övéi. Koporsót a nikolajevkai kórház kapujának anyagából készítenek. Augusztus 21. Péntek. Indulás hazafelé a 21-es úton, a 21-es mentőkocsival, 21-én. A németeket nem látom a közelünkben. De már nem is érdekel lek. (Folytatjuk.) elmegy. A pálinkát bontatlanul visszahozta azzal, hogy senki nem kért. — Az őrségnek szólt, hogy engem 4 órakor ébresszenek. Augusztus 20. Csütörtök. Négykor ébresztenek. Gyorsan öltözöm. Egy termosz kávét hozok a szakácsoktól. Fél ötkor ébresztés. Gyorsan felöltözik. A kocsi kiállt. Nemeslaki van itt, és még valaki, akiket kávéval kínál. Nem kérnek. Nekem annyit mond, a napi program nem változik. Értettem. Van időm még bőven csomagolni. Felzúgnak a gépek, és egy szokásos kö~ a tábor fölött. Még a gépből visszaintett. A nap már felkelt. Ülök a körtefa alatti pádon, amikor futva jön Fehér zászlós úr, engem keres. Alig tud szóhoz jutni, úgy mondja, hogy a kormányzóhelyettes úr lezuhant és meghalt. Most telefonáltak a bombázók, már a mentők is a öíven éve, 1942. augusztus 20-án, az ilovszkojei repülőtér felett lezuhant Horthy István korniányzóhelyettes. Özvegye közreadta Farkas György dokumentumértékű harctéri naplóját — ebből közlünk részletet —, valamint a szemtanúk visszaemlékezéseit, illetve a maga emlékeit. A kötetet az Auktor Kiadó publikálja.
